Nagykapornak

A kapornaki Isteni Üdvözítő titulusú bencés apátság alapításának időpontja nem ismert, csak annyi bizonyos, hogy II. Géza uralkodása (1141-62) alatt történt. Az apátság első ismert kegyura, és valószínűleg alapítója is, Kadar nembeli György volt. György fia Márton magtalanul halt meg, így a kegyúri jog III. Bélára szállt. Az uralkodó ezt a jogot a Kőszegiek egy ősének, a Héder nembeli Wolfer fiának, Bencnek adta, cserében a tőlük várépítés céljából elvett németújvári hegyért. Az ő fiait, Mihályt és Henriket a kegyúri jogukban háborgatták, ezért II. András 121-ben oklevélben erősítette meg jogukat. Ez az első oklevél, ami hivatkozik az apátságra ("ecclesia Copernuch"). Az itteni legrégebbi apátsági templom valószínűleg fából épült ideiglenes templom lehetett, és csak később építették fel a kőegyházat.

1217-ben itt tartották a rendi káptalant, ami a monostor jelentőségére utal.

Egy 1237-es oklevél a kapornaki egyház Lánc nevű birtokperéről szól, mely szerint ezt Simon veszprémi kanonok és rokonsága ezt elfoglalta az apátságtól. A kapornakiak a nádornak bemutatták II. Géza oklevelét, ami az ő javukra billentette el az ítéletet.

Még ebben az évben volt az apátság és a veszprémi püspök közötti súlyos viszálykodás. Bár az apátság nem tartozott a veszprémi püspökséghez, de a püspöknek felügyeleti joga volt. Ezt kihasználva a püspök súlyos anyagi veszteségeket okozott az apátságnak, amit megelégelve az apát Rómába indult panaszával. A püspök erre el akarta fogatni az apátot, a szerzeteseket kiközösítette, a monostor elé pedig tüskéket szóratott, hogy megakadályozza a hívek bejutását. Az apátnak végül sikerült eljutnia Rómába, ahol a IX. Gergely pápa meghallgatva panaszát a tihanyi és a zalavári monostor elöljáróját bízta meg az ügy kivizsgálásával. A felek 1238-ban kibékültek.

Kapornak hiteleshelyként is működött, erről már 1240-ből van adat. Pecsétje 1292-ből ismert, köralakú mezőben a Szent Üdvözítő, a konvent névadója, kezében könyvet tart. Körirata: SIGILLVM CONVENTUS SANCTI SALVATORIS DE COPVRNVCH.

1240 körül András az apátja, 1251-ben Mátron. 1277-ben és 1282-ben Kőszegi Péter veszprémi püspök többször sikertelenül próbálta meg az apátságot átvetetnie a bencésektől a ciszterciekkel.

1340-ben és 1349-ben Zala megye nemessége Kapornakon tartotta gyűlését.

1351-ben Nagy Lajos a kisebb konventeknek megtiltotta hiteleshelyi tevékenységet, de Kapornakon meghagyta a jogot.

1391-ben egy pápai bullában monasterium Sancti Salvatoris de Capornuk ordinis Sancti Benedicti néven szerepel. Ekkor a pápa megengedte a veszprémi püspöknek, hogy ezen egy alkalommal ő nevezzen ki apátot a monostor élére. A kinevezett Ferenc apát 1415-ben részt vett a nagy jelentőségű konstanzi zsinaton.

A 15. században közepén Kapornak már megerődített hely volt, amelyre szüksége is volt a pártharcok során.

1508-ban Thurzó Gergely zalavári és Miklós bátai apát egyházlátogatást végzett a dunántúli bencés kolostorokban, így Kapornakon is. A vizitátorok az Pál apáton kívül 9 szerzetest találtak és semmi szabálytalanságot nem tártak fel.

Kapornakon 1524-ben Szent Márk napján volt vásár, az ezt említő oklevél elmondja, hogy a vásárban lövöldözés tört ki, de senkinek nem történt baja. 1526-ban az apát testvére befedte a templomot.

1532. aug. 2-án a Kőszeg felé tartó Szulejmán szultán csapatai elfoglalták Kapornakot. A hadinaplóban ez áll "Dzsülhedre havának 29-ik napján, a fenséges padisah katonái elfoglalták Kapornak égig érő várát." Nem szállták meg tartósan, csak felégették. 1533. november 16-án kelt oklevélben Semjén Antal kapornaki apát a kapornaki vár castellanusának, Isebori János deáknak az előző évi török hadjárat alatti érdemeiért egy jobbágytelket és 9 hold szántóföldet ajándékozott az apátság birtokaiból.

1537. okt 4-én I. Ferdinánd hadvezére, Wilhelm von Pucheim Sümegről jelenti a királynak, hogy Győrt felmentette Török Bálint ostroma alól. Veszprém felmentésre indult, de előtte bevette Kapornakot, amit meg is erősített.

Kapornak mint végvár

Buda eleste és a törökök 1543-44-es hadjáratai szükségessé tették egy új végvári vonal kialakítását. Új várak építésére sem idő, sem pénz nem volt, ezért sok esetben szükségmegoldások születtek: a vastag falú kolostorokat erődítették meg és helyeztek beléjük katonaságot. Így lett Tihanyból, Szent-Mártonhegyből, Keszthelyből, Csákányból, Zalavárból és Kapornakból is végvár. 1547-ben mint Zala megye katonai központját említették. A dunántúli rendek körmendi gyűlése további építését Zala vármegye feladatává tette. Ekkor még 5 szerzetes is élt a kolostorban.

1567-ben a török elpusztította Kapornakot, de annak vagyonát és értékes könyvtárát sikerült kimenekíteni Zalavárra. 1568-ban még négy szerzetes élt az apátságban.

Kapornakot 1568-ban a királyi biztosok "haszontalan fészek"-nek nevezték, melyet nem érdemes fenntartani. Mégsem bontották le, sőt Turco hadmérnök felmérte az erősséget (galéria). 1569-ben az urbáriumában említés esik a kastélyban álló lőportoronyról és templomról. 1576-ban a Kapornak szerepel a végvárakat felsoroló lajstromban.

1571-ig még élt falai között öt szerzetes, akik a hiteleshelyet is fenntartották. 1575-ben törvény rendelte el, hogy a zalavári és a kapornaki konventek iratait Vasvárra szállítsák át és a hiteleshelyi jogokat a vasvári káptalan gyakorolja tovább. Ez végül csak a megye ismételt sürgetésére 1583. szeptember 11. után történt meg.

1580-ban Egeraljai László, kapornaki és zalavári kapitány Kilman András kanizsai kapitány segítségét kérte a két erősség fenntartására. Ennek érdekében a két apátság javainak kezelését Kilman Andrásnak átadta. Egeraljai jelentése szerint ekkor a két a várban 70 fő gyalogság és 37 főnyi lovasság állomásozott. 1592-ben Rudolf császár egy malommal együtt Ujalki László vasvári prépostnak adományozta Kapornak és Zalavár apátságát. 1597-ben Mátyás főherceg Babócsa, Kiskomár, Zalavár és Kapornak várainak összeírását rendeli el. 1600-ban Ujlaki apát visszavert egy ostromot, a tatárokat megszalasztotta és ezzel megmentette a környező lakosságot.

Kanizsa eleste után Kapornak szerepe is megnőtt. Az 1601-es országgyűlés 29. cikkelye elrendelte a környező várak megerősítését: "A Karok és a Rendek a legtanácsosabbnak ítélik, hogy ne csak mindig a Rába folyó átjáróját és gázlóit őrizzék, hanem a Kanizsához közelebb fekvő többi erősséget is, tudniillik Pölöskét, Egerszeget, Kapornakot, Zalavárt, Kemendet, Nemptit, Szécsiszigetet, Szent-Grótot, Szemenyét, Alsó-Lendvát is addig, amíg Kanizsát Isten jóvoltából visszavehetik, a szükséghez képest katonasággal és lőszerekkel megerősítsék és kijavítsák, és azok közül kettőt vagy hármat fővéghelyül kiválasszanak...".

1601-ben 30 német gyalog, 50 hajdú és 50 huszár volt az őrsége.

1606-ban Hajas János írta Kapornakról Batthyány Ferencnek: "... hogy csak az Isten tudja ebben a sok háborúban mint és hogy tartottam neg est a hitván helt, mind török, tatár és egyéb ellenségtül, kik miatt az mint Mgtok is tudja magam is budosásban voltam. Mostan is még ujabban föltámadtanak, és az házakat, ugy mint Egersseget és Kapornakot meg akarták lopva venni."

1625-ben 50 huszár, 50 magyar darabont 1 tüzér volt az őrség. 1637-ben III. Ferdinánd utasítja Batthyány Ádádmot annak generálissá való kinevezésekor, hogy Kapornakon 50 lovast és 50 gyalogot álomásoztasson. 1640 körül Szarka Lajos Kapornak kapitánya. 1641-ben ismét törökök raboltak és öltek Kapornak alatt. 1643-ban Szarka Lajos a kapu düledezéséről ad hírt, és segítséget kér a javításához. A várbéli kút elromlott, a gyalog vajda túl öreg. Batthyány Ádám aggódik Kapornak "fogyatkozott és félelmes" állapota miatt. Lentiből és Lendváról rendel segítséget és Egerszegről is 25 gyalogot. 1644-ben a kaput kijavították. A kapitány írja, hogy olyan sokan meghaltak (pestis), hogy már asszonyok vonják fel a kaput. A maradék katonák közül sokan elszöktek Szentgrótra.

1648-ban Eördögh István pölöskei kapitány jelenti Batthyánynak a várak őrségének létszám adatait. E szerint Kapornakon 20 lovas és 25 gyalogos szolgált. 1652-ben Batthyány pátenst adott ki Kapornak megépítésére.

1660-ban Kapornak őrsége: 50 huszár, 50 darabont, 1 tüzér.

1664-ben az Egerszegnél táborzó Kürili Ahmed nagyvezér a hadjárat folytatása előtt le akarta rombolni a környező várakat. A hadjáratban résztvevő Hasan aga írta: "Az egerszegi erődhöz a következő palánkok tartoznak: Pölöske (2 órányira), Kapornak (4 órányira) Szent Gróth (4 óra), Bérvár (4 óra), Egervár (1 óra), Kemendvár (2 óra). Ezeket le akarták rombolni." Az harc nélkül elfoglalt Kapornakot a törökök felgyújtották. Evlia Cselebi igen erős várnak mondta, és kitalációnak tűnő nagy létszámú harcokat írt a vár alatt. A vasvári béke után a várban ismét volt keresztény őrség.

1676-ban Tormássy Péter kapornaki apát és Kelemen István kapornaki vajda az apátság rétjeinek, szőleinek és erdeinek használatára egyezséget kötnek. 1681-ben Angi András levele szerint a vár bástyái igen gyengék, 3 kis tarackra lenne szükségük, amit 2-3 ember tud mozgatni. 1686-ban a kapornaki őrségből 40 lovas és 25 gyalog vett részt a mezei hadmozdulatokban. 1688-ban a vár őrsége: huszár 100, német 40, hajdú 110.

A zalai végvárvonalnak katonai szerepe 1690. április 13-a, Kanizsa visszafoglalása után megszűnt. 1700-ban egy úrbéri összeírásban ez szerepel: "Kapornak - erősség Kanizsától 4 mérföldre. ... Apátság, amelynek birtokosa jelenleg a szombathelyi prépost ... A török korban a töröknek csak a külső város adózott: évi 10 Ft-ot fizettek Kanizsára." <

A 18. század elején a kisebb palánkok maguktól összedőltek, a nagyobbakat az 1702-es rendelet értelmében lebontották. Kapornak falait 1702-ben vagy 1703-ban bontották el. 1711-ben Kazó István kapornaki apát telepítő levele szerint a Rákóczi-szabadságharc alatt a települést felégették.

A templom 1735-től önálló ferences plébánia lett. A templomot és kolostort 1736-ban, majd 1779-ben barokk stílusban átalakították. A templom homlokzatát, tornyait, szentélyrészét helyreállították, ikerablakait befalazták. A súlyosan sérült, háromhajós hosszházat lebontották, és egyetlen hajóval építették újjá. A Turco-féle alaprajz szerinti a székesegyházhoz szorosan hozzáépült négyzetes, belső udvarán kerengős kolostort elbontották és kialakították a mai is álló, barokk épületeket. A barokk templom hossza 28,5 méter, szélessége 9,5 méter, magassága 11 méter. A tornyok 32 méter magasak. Az oétákép 1862-ben készült el, alkotója páter Rein Frigyes volt. Főoltára 1884-ben készült. A szentélyben Semjén Antal apát és testvére vörösmárvány reneszánsz síremléke található 1546-ból.

Rómer Flóris kapornaki látogatása után ezt írta: "Hogy Kapornak hajdan szintén erődített hely volt, vagy hogy az apátságot a nép, mint Pannonhalmán, Tihanyban stb. várnak nevezé, onnan kitűnik, mivel a templomtól északra eső földeket ma is vármögi földeknek, a templom helyét várnak nevezik, talán csak azért is, mivel a kolostor erős falait bástyáknak szokták nevezni. Különben itten sem ároknak, sem más erődítésnek nyomát nem találtam."

"Az 1990-es években elkezdődött a kapornaki templom külső helyreállítása. A munkák során Vándor Lászlónak lehetősége adódott kisméretű régészeti kutatásra. A kutatás eredményeképpen bizonyítást nyert az a Turco-féle alaprajzból már korábban megállapított feltételezés, hogy a kapornaki apátsági templom bazilikás elrendezésű volt. Megtalálták továbbá a főszentély keleti falában az eredeti félköríves román ablakot, amelyet az első barokk helyreállításkor átalakítottak. Feltárásra került a barokk hajófal mellett a román kori északi hajófal is, és előkerült a déli valamint az északi félköríves mellékszentély alsó két kvádersora. A feltárások alapján világossá vált az is, hogy a három szentély egyvonalban záródott" (Cselenkó)

Jelenleg idősotthon van a falai között.