Divény Balassa-Zichy várkastély (Divín)

Divény eredetileg a Kacsics nemzetség ősi birtoka volt. Az e nemzetből származó Simon bán azonban — akinek része volt Gertrudis királyné meggyilkolásában — elvesztette a birtokot, így került aztán ez II. Endre ideje alatt a Tomaj nembeli II. Dénes tárnokmester tulajdonába. Az ő unokája volt I. Tamás, a Losonczy család őse.

A várkastély építtetője Balassa Imre volt. A hírhedt főúrnak számos pere volt a környékbeli nemesekkel. Az 1660-as évek elejétől lehet nyomon követni féktelen dúlásait. Ezek alapvetően gazdasági jellegűek voltak: birtokháborítások, jobbágyok elhurcolása, megsarcoltatása, falvak felprédálása. Lippay érsek viszont azzal vádolta, hogy Balassa megölte feleségét, "Lippay Borbála halálának oka lőtt volna", hír szerint divényi várának ablakából dobja ki. A bécsi tárgyaláson Balassa nem jelent meg, ezért birtokait elkobozták, őt magát pedig száműzték. Az ítéletet azonban a király nemsokára visszavonta.

1664-ben Wesselényi nádornak 11 ízben panaszkodtak a nógrádi nemesek Balassa garázdálkodásai miatt. Forgách Ádámot gácsi vára ellen is felvonul csapataival, de a a vár megvétele helyett elhajtotta a jobbágyok marháit és elpusztította Forgách Ádám Lehotka faluját. később a vasvári békét megszegve kifosztott egy török kereskedelmi karavánt. A várható felelősségre vonás elől Erdélybe menekült rokonaihoz, de azok ellenségesen fogadták, ezért visszatért Pozsonyba.

1665-ben Wesselényi Ferenc nádorispán ítélőszékében 32 rendbeli nyilvános hatalmaskodás miatt bűnösnek nyilvánított Balassát a pozsonyi várba zárták be. Ő azonban még az év vége előtt megszökött és a divényi várába menekült. A bécsi udvar reális veszélynek tartotta, hogy a garázda gróf átáll a törökökhöz és a segítségükkel magának kaparintja meg a gazdag bányavárosokat.

1666-ban királyi parancsra Wesselényi nádor csapatai megostromolták a divényi várba bezárkózott Balassát, a vár szedett-vedett őrsége rövid ostrom után Balassát megkötözve átadta a nádornak. A fogoly Balassa Bécsbe került, de csak a jószágait kobozták el, ő maga rövidesen ismét szabad lett. Mivel a várban császári őrség volt, megengedték neki, hogy várkastélyt építsen magának a várhegy tövében. Ez 1670-re el is készült.

Balassa továbbra sem hazudtolta meg önmagát: összebarátkozva a vár őrségének tisztjeivel meghívta őket egy tivornyára a várkastélyába. Amikor azok leitták magukat, a berontó Balassa katonák felkoncolták őket és az elvett ruházattal csellel elfoglalták a várat. 1674-ben királyi csapatok ismételten ostrom alá fogták Divényt, de hat heti ostrom után sem tudták elfoglalni. A garázda rablólovag folytatta a hatalmaskodásokat, majd csatlakozott Thököly mozgalmához. 1679-ben Strassaldó és Leslie tábornokok már sikerrel jártak. Erős ágyúzások után a vár falai leomlottak, s Balassa megadta magát, őt elfogták, s a várat felrobbantották, hogy örökre lakhatatlanná tegyék. Balassa kis idő múlva ismét megszökött és csatlakozott Thököly Imréhez. 1683-ban hunyt el Tállyán.

Közel húsz éven át volt a divényi uradalom a kamara igazgatása alatt. 1686. július 16-án I. Lipót király 53.000 forintban gróf Zichy I. Istvánnak (galéria) adományozta. Zichy Istvánról itt olvashat többet. A divényi uradalom Zichy István 1687. január 7-én kelt végrendelete folytán, elsőszülöttségi s az elsőszülöttek kihalása esetére seniorátusi hitbizománnyá alakult át.

A Zichyek tovább építették a várkastélyt, a 17. század végére nagyjából kialakult a mai formája. A Rákóczi-szabadságharc idején Zichy I. Károly megmaradt a császár hűségén, így a divényi uradalom a kuruc állam kincstárának kezelésébe került, bár a korábbi tiszttartó, a Rákóczi táborába állt Feja János inspector-i minőségben az uradalmat tovább igazgathatta Kajali Pál, a kincstári birtokok tiszttartójának felügyelete alatt.

A divényi uradalmat Mária Terézia zárgondnokság alá vonta 1750. január 23-án, kibérléséért pedig harcba szállt - a hajdani Balassa-birtokért, a divényi uradalomért a Zichyekkel perben álló - Balassa Pál is, és annak ellenére, hogy a nádor szerint is "igen veszedelmes lett volna ő Ex[ce]ll[entiá]jának kezéhez botsátani a jószágot", mégis Balassa Pál lett a zárgondnokság alatt lévő uradalom bérlője. A Balassa féle bérlet 1750. november 20-tól kezdődött, s a bérlőnek évi 16 000 forintot kellett két részletben fizetnie. Az 1758. év vége, a következő év eleje táján Zichy I. Ferenc adósságait magukra vállalták rokonai, s 6000 forint adósság kiegyenlítése után Mária Terézia 1759. január 9-én feloldotta a zárgondnokságot.

A Zichyek ritkán tartózkodtak a divényi kastélyukban, talán csak Zichy I. Ádám volt kivétel. Az 1694. évi nagy építkezések után a divényi kastélyon csak az épületromlást javították ki, de a munkálatok inkább állagmegóvások lehettek, nem pedig az ideérkező földesúr kényelmét szolgáló változtatások, amire utal az is, hogy Zichy I. Károly halála után a kastélyban az uradalmi kasszán, a tiszttartó íróeszközein és néhány fegyveren kívül semmi érdemlegeset sem találtak az összeírók.

A várkastély egészen 1945-ig a Zichy család tulajdonában maradt, majd a kommunista rezsim elkobozta.

Napjainkban szépen felújították, és múzeumot rendeztek be a kastélyban.