Cserény Szt. Márton templom

Cserény területét ("terram nostram silvosam ad predium nostrum de Zolum pertinentem") III. András 1300 aug. 17-én adományozta hadi érdemeiért Kürtösi vagy Oszlári Madách-Zubratha ispán fiának, Kürtösi Pál comesnek. Az adományozás előtt ez királyi erdőterület volt. A környező területek ekkor már a család különböző ágainak a kezén voltak. Pál comes családjával itt épített kúriát és templomot. A család leszármazottai 1375-ben elcserélték Cserényt I. Lajos királlyal, innentől ismét királyi birtok lett. 1379-ben már a véglesi vár uradalmához tartozott.

Cserény templomát Madách fia Pál építtette 1300-1332 között. A freskókon felbukkanó lovagalak talán e Pál fia Lőrinc (Lökös) comes, Nagy Lajos aule milese. A templom első említése az 1332. évi pápai tizedjegyzékből ismert (...de Solio plebanus Sancti Martini non ultra 3 marcas solvi...). Ekkor három márkát adózott.

Maga a templom keletelt, szentélye egyenes záródású. A hajó sík mennyezetes, míg a szentély gótikus csúcsíves. Tornya nincs.

1351 december 6-án kelt a Madách unokák osztálylevele. Ebből ismert a templom védőszentje, Szt. Márton ("ecclesia Sancti Martini in eadem possessione Cheren constructa").

Az 1379 utáni emlékek — tehát elsősorban a Szent Bertalan - Krisztus-alakos freskóciklus, Szent Dorottya, Alexandriai Szent Katalin s a sárkányölő lovas, Szent György lovag már abból az időből való, amikor Cserény földesura a király.

Mátyás király idején, 1483-ban Petrovits György "honestus vir" adományozza a cserényi egyház védőszentjének szentelt szárnyasoltárt. Ezt az oltárt 1888-ban a budavári Nagyboldogasszony (Mályás)-templomba hozták, onnan 1906-ban a Szépművészeti Múzeumba, majd a Nemzeti Galériába került.

1503-ban említi a cserényi templomott a besztercebányai Königsberger Mihály végrendelete. 1508-ban Márkus nevű cserényi plébános egyházának fukar kegyurával, a szomszédos birtokossal, Dubraviczai Györggyel pereskedett.

A törökök a 16. század végén felégették a falut, valószínűleg ez után épült fel a templom lőréses körítőfala. A templom hajó sík festett fa mennyezete szintén a 16. századból való.

1606-ban gróf Csáky Pál, az örökös anyagi gondokkal küzdő véglesi várúr Cserényt és Csécsényt örökáron, 1000 forintért eladja a Mikefalviak örököseinek, a Túrócból Zólyomba települt Beniczky család tagjainak. Ettől fogva a cserényi egyházat a Beniczkyek patronálták.

A 17. században épült a templom mellé a fa harangláb. A templom nyugati végében lévő festett karzat a 18. században készült.

A templom külső fala is festett volt, a déli homlokzaton egy korona képe volt látható, illetve,a keleti falon Szent Kristóf, a zarándokok védőszentjének nagyméretű alakját is ábrázolták, de ezek a külső falképek már 1979-ben is nagyon rossz állapotban voltak, mára pedig teljesen elpusztultak.

A freskók

Az esztergomi érsekeknek, főpapjaink légiójának avignoni útjai, de világi báróknak is mint Donch mester zólyomi, majd komáromi főispán (+1342) avignoni követjárásai bőségesen megmagyarázzák az itáliai festőiskoláknak a 14. századi Magyarországra áramlását.

A kutatók szerint (Bartosová) a templomot már az építésekor (1320 körül) kifestették. Ehhez a periódushoz kapcsolható a diadalívnek - inkább nyugat-európai, mintsem itáliai ihletésű - próféta alakjai.

1370 körül időre teszi a nagy festői ciklusoknak — velük a donátor ábrázolásnak — megvalósítását. Erős bizánci-olasz hatások alatt dolgozó környékbeli mesterek keze munkáját feltételezi.

A templom északi falán a Szent Györgyöt ábrázoló freskó 1420 körül készült, és ez a "legfiatalabb" falfestmény.

A templomban kiállított gótikus sírkövek a 14. században készültek. Az egyiken BITER szótöredék olvasható, aminek a megfejtése talán PRESBITER. Eszerint Cserény egyik első papjának sírköve lehetett.

A cserényi templom a II. világháború alatt bombatalálatot kapott. A szentély déli oldala ekkor rongálódott meg, itt sokkal töredékesebb freskók láthatók, mint az északi vagy keleti falon.

Az 1970-es években Balassa Géza vezetésével helyreállították a templomot és restaurálták a freskókat. Ekkor Zuza Bartošová megvizsgálta a freskókat, és meghatározta keletkezésük idejét. Zolnay László, a budai vár egyik feltáró régésze is felmérte a templomot 1979-ben.