Lánzsér (Landsee)

Lánzséron a göttweigi apátság egyik oklevele alapján már 1158-ban lehetett legalább egy lakótorony. A vár neve a német Landesehre (ország becsülete) névből származik.

A várat a későbbi nádor, Szák nembéli Bárcz fia Miklós építtette, aki II. András királlyal megjárva a Szentföldet, az ottani keresztes várakat vette mintának. A várat esetleg IV. Béla idejében az osztrákok elfoglalták. Erről egy 1249. jan. 1-én keltezett Geregye nembéli Pál országbírónak szóló adománylevélből értesülhetünk, ebben felsorolja Pál érdemeit, megemlítve, hogy visszafoglalta a németek által elfoglalva tartott Borostyánkő és Lánzsér(?) várakat. Ez 1230-ban történt.

A vár 1250 körül a királyra szállt, miután Miklós utóda, Herránt magister fiú örökös nélkül halt meg. IV. Béla 1263-ban az Aba nembeli Lőrincnek adta. Ekkor említi először oklevél "Castrum Laanser" alakban. Lőrinc volt az Athinai őse, akiknek egészen a 15. századig a tulajdonukban volt a vár. 1289-ben Albrecht osztrák herceg más határszéli várakkal együtt elfoglalta, és csak a III. Andrással 1291-ben megkötött hainburgi béke után adta vissza.

1386-ban Fraknói János jogellenesen megszállta, akit emiatt 1390-ben fejvesztésre ítéltek, de az ítélet végrehajtása nem történt meg.

1425.06.09. Zsigmond király előtt Athinai Zsigmond Lánzsér vár kétharmadrésze és tartozmányai iránt Fraknói Jánossal és fiával Vilmossal pert folytatván, miután Athinai Zsigmond tulajdon jogát időközben Garai Miklós nádorra és nejére Annára átruházta, és ezekkel Fraknói Vilmos gróf kiegyezett, s a király rendeletéből a fejérvári káptalan Garai Miklós nádort és nejét Lánzsér várába és az ahhoz tartozó Lánzsér, Derecske, Két Pulya, Dobornya, Dentai, Szentmárton, Felső- és Alsó Lók, Haracson, Nyék, Semlesdorf, Riczing és Szergény nevű falukba, továbbá Urkon, Pichlesdorf, Boldogaszszonfalva és Gobornok nevű pusztákba beiktatta, a király a nádort és nejét a birtokban megerősítette. Ebben az oklevélben "castrum Lanseer"-ként szerepel.

1445.10.12-én keltezett az a záloglevél, melyben Vorchensteini (Fraknói) Vilmos gróf kijelenti, hogy Albrecht osztrák hercegnek 150.000 arany forinttal tartozik, azért zálogképpen rá iratja Vorchenstein azaz Fraknó várát egész uradalmával, továbbá Kobelsdorf-Kabold várát, szintén egész uradalmával, Lansee-Lánzsér várát összes javaival. Albrecht 1447-ben meg is vásárolta. A Garaiak a jogukat fenntartották az uradalomra, de érvényesíteni azt nem tudták.

1459. 14. 19-én Hunyadi Mátyás kötelezvényt adott ki a Garaiak részére, hogy hűségükért cserébe elfelejti a Hunyadi László kivégzésében játszott szerepüket, nekik a III. Frigyes kezén lévő Kőszeget, Lánzsért és Rohoncot visszaadja. A Habsburg zálogban lévő Nyugat-Magyarországi területek visszaszerzéséért Rozgonyi Sebestyén és a Kanizsaiak folytattak hadjáratokat.

1459-ben Mischulber Vilmos Habsburg Albrecht lánzséri várnagya. A szintén Habsburg zálogban lévő Sopron városának írja, hogy a Kanizsai grófok [Hunyadi Mátyás hívei] a szorongatott Léka várát felmentették, Pottendorf embereiből 17 lovast elfogtak és 60 lovassal Kirchschlag ellen vonultak, a csapatuk többi része pedig, miként hallotta, a városukat támadja meg.

Mátyás király 1482-ben Grafeneck Ulrichnak adományozta, aki már 1475-től birtokolta. 1506-ban Weisspriach Zsigmond soproni főispán szerezte meg. 1508-ban Weisspriach Ulrik halála után az özvegye Gertraud nem akarta átadni a várat II. Ulászlónak, hanem egy Magos Ferenc nevezetű rablólovagot fogadott fel embereivel egyetemben. A környéket rettegésben tartó rablók Sopront és kereskedőit fosztogatták, erőszakoskodtak, marhákat hajtottak el. Ezt megelégelve 1512. szept. 21-én II. Ulászló király utasítja Sopron városát, hogy Lánzsér várának ostromához segítséget küldjön. Ez végül nem következett be, mert az özvegyet elfogták és három évre tömlöcbe vetették. Végül II. Lajos magyar király és Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg egy bizottságot nevezett ki, kivizsgálandó a határ mindkét oldalát érintő rablásokat. A vár végül Weisspriach Jánosé lett.

1548-ban az a Teuffel Erasmus vásárolja meg, aki 1552-ben a palásti csatában vereséget szenved az Eger ostromára készülő Ali budai pasától. A fogságba esett Teuffelt Konstantinápolyban lefejezték.

1553-ban Oláh Miklós estergomi érsek vásárolta meg Lánzsért. 1554-ben I. Ferdinánd király a 30. cikkelyben visszaváltotta Magyarországnak. 1561-ben Oláh Miklós unokaöccsének, Császár Miklósnak ajándékozta az uradalommal együtt. 1566-ban az esztergomi káptalan a törökök elől elmenekített egyházi kincseit őrizték egy rövid ideig Lánzsérban (és 1643-ban is).

Házasság révén előbb Dersffy Ferenc lett a tulajdonosa, majd Esterházy Miklósé lett 1612-ben, akinek a felesége Dersffy Orsolya volt (Mágochy Ferenc özvegye). Esterházy megerősítette a várat. 1620-ban Bethlen Gábor hadai sikertelenül ostromolták az erősséget, ahol az Esterházyak odamenekített kincseit őrizték.

1638-ban az evangélikus rendek panaszolják, hogy a Lánzsér várához tartozó községekben Esterházy Miklós pusztította el az evangélikus gyülekezeteket.

1668-ra Lánzsér egy korszerű, tágas erődítménnyé vált.

1707-ben német őrség került a várba a kuruc veszély miatt. Még ez év július 12-én katasztrófa történt, felrobbant a lőportorony. A várat az Esterházyak helyreállították, de 1772-ben egy tűzvész elpusztította. Az uradalmi központot ezután áthelyezték Lakompakra, a várat már nem építették újjá. Azóta rom. Jelenleg is az Esterházy család kezében van, az alapítvány üzemelteti az időközben fákkal benőtt nagy kiterjedésű romokat.

A vár legrégebbi része a XII - XIII. századi lakótorony, falai a 10 méteres vastagságot is elérik. Ehhez csatlakozik a XV. századi belsővár udvara. A belsővár lakószárnyait a XVII - XVIII. századokban barokk stílusban bővítették. A vár védőgyűrűi, árkai, kapui a XVI - XVII. században készültek el.