Sólyi református templom

A sólyi templom az ország legrégebbi falusi temploma. A mostani templom elődjét a legenda szerint Szent István emeltette fogadalomból. Az ok a Koppány elleni 997-es csata, amely alatt a kísérete itt őrizte a fiatal Vajk herceget, amíg a csata dúlt. A 2009-es belső feltáráskor előkerült nyílhegy és cserép darabok alátámasztani látszanak a helyi hagyományt. A hely egy mocsaras, zsombékos vidék, a legenda indokolná azt, hogy miért itt építettek templomot a szokásos dombtető helyett.

A sólyi templommal összefüggésbe hozható legkorábbi írott forrás a veszprémi püspökség alapítólevelének 1257-es átírásában található, mely szerint az oklevél kiadására 1009-ben Sool birtokon Szent István vértanú kápolnájánál került sor. Az oklevél dátumozása: "Datum in Sool apud capellam beati Stephani protomartiris. Anno ab icarnatione Domini millesimo VIIII (Datálva Sólyban, boldog István protomártír kápolnája mellett. Az Úr megtestesülésének 1009. évében.)". Sóly, más néven Betereg birtok, elsőként a veszprémi káptalan birtokainak összeírásában tűnik fel (Betereg, quod aliter Soyl nominatur). A Betreg faluban álló, üresedésben levő királyi kápolnát (icapellam nostram vacantem in villa Betreg) II. András király 1221-ben a veszprémi káptalannak adja. Betereg faluban királyi udvarnokokat említenek 1272-ben. A templomról a későbbiekben nem ismerünk a középkorban írott forrást. 1353-ban a Himfi család sólyi birtokrészét említik. Az 1488-ból fennmaradt megyei rovásadó összeírásban Sóly falu 7 aranyforintot fizetett adóba. A török korban Sóly falut Várpalota kapitánya Thury György zálogul kapta.

A református templom középkori eredetű épületét a helytörténeti irodalom egy része a X-XI. századi kápolnával azonosította, a szakirodalom ennél óvatosabban a XIII. század közepe előttre keltezte.

A templom 5x9,5 m belméretű hajóból, 4,3x4 m belméretű, a hajó hossztengelyétől dél felé ferdén tájolt, egyenes záródású szentélyből és a hajóhoz nyugat felől csatlakozó, 1902-ben épült toronyból áll. A hajót és a szentélyt vakolatból képzett egyszerű fejezetekkel tagolt félköríves diadalív választja el egymástól. A templom síkfödémes, a szentélyben keleten és délen egy-egy, a hajón délen felül három szegmensíves ablak, a karzat alatt délen egy négyzetes ablak nyílik. A sólyi templomból származó festett kazettás famennyezetet és karzatot a XIX. század vége óta az Iparművészeti Múzeum őrzi.

A templom kutatása 2004-ben és 2008-9-ben volt. Földbe ásott oszlophelyek, feltöltési rétegek, különböző korú elbontott épületrészek, sírok kerültek elő. A kutatás során a XIII. századi templom falak alatt egy korábbi, feltehetőleg fa szerkezetű templom nyomaira bukkantak. Az ásatás során 22, többnyire gyermek csontváza került elő, rajtuk betegségek nyomaival. Két felnőtt sírja is előkerült. Mind kettő nyakán, koponyáján erőszakos halálra utaló vágás nyomok találhatók. Bővebben itt olvashat róla