Keszthely

Keszthely környéke már az újkőkorban lakott volt. Előkerültek obszidián pengék és Fenékpuszta környékén a Földközi-tenger vidékéről származó triton csigakürt. A rómaiak Fenékpusztán építették fel Valcum erődjét. Az erőd az Itáliába vezető fontos út védelme mellett raktárként is szolgált a dunai limes erődjeinek ellátására. A Pannonia területére betörő barbárok többször is elpusztították, de mindig felépült. 433-tól a terület hun fennhatóság alá került. Ebből az időszakból egy lovas harcos és egy előkelő kislány sírja került elő. 456-ban a Dél-Dunántúlt elfoglaló keleti gót király, Thiudimer fővárosa lett. 526 után a longobárdok szállták meg a környéket, de az erődöt nem használták. A longobárdok Itáliába való távozása után az avar Kaganátus fennhatósága alá került a környék. Egy belháború során az avarok 630 körül elpusztították az erődöt. Az avarokat legyőző frankok, a betelepülő délszlávok és avarok maradékai a 9. században újra felépítették azt.

Keszthely 1247-ben szerepel első ízben írott forrásban, a veszprémi káptalan oklevelében. Eszerint két kápolnája is volt: az egyik Szent Márton, a másik pedig Szent Lőrinc tiszteletére. Előbbi a mostani kastély szökőkútjának helyén állt, utóbbi rotunda volt, feltárt falai a Várkertben találhatók (galéria). Keszthely királyi birtok volt, de 1291 előtt a Péc nembéli Marcali család szerezte meg. Tőlük Károly Róbert szerezte vissza. A pápai tizedjegyzék szerint 1333-ban Keszthely papja Jakab, aki száz széles dénárt fizetett. 1357-ben Jakab Keszthely papja.

Nagy Lajos király 1359. augusztus 31-én, Visegrádon kelt oklevelében utasította Bánd fia István hegyesdi várnagyot, hogy a keszthelyi királyi jobbágyokat és hospeseket a vállusi erdő használatában ne akadályozza. Ekkor Keszthely még királyi birtok volt. Később a király Keszthelyt kedvelt hívének, Lackfi Istvánnak adományozta. Csáktornyai Lackfi István a 14. század második felében székely ispán, horvát bán, erdélyi vajda, majd 1389—92-ben nádor volt. Ő építette gótikus templomot és rendházat. A ferencesek 1367-ben vagy 1368-ban érkeztek Keszthelyre, és úgy volt, hogy a város szélén lévő Szent Lőrinc kápolnát veszik használatba és mellé építenek. András keszthelyi plébános ezt ellenezte és a V. Orbán pápa felé fellebbezett. A ferenceseknek új egyházat kellett építeni, ennek titulusa a Boldogságos Szűz lett. Elkészülésének ideje 1386-97-re tehető.

Lackfy II. István és társai fellázadtak Zsigmond ellen és Nápolyi Lászlót támogatták a trón megszerzésében. Garai Miklós tárgyalás ürügyén Körösre csalta Lackfit, majd ott Cillei Hermannal együtt 1397. febr. 22-én meggyilkolták. A volt nádort Keszthelyen temették el, a sírköve ma is ott áll a templomban (galéria).

Az oklevelek 1403-tól már oppidumként, mezővárosként említik Keszthelyt. 1419-ben Lőrincz fia Mátyás a keszthelyi parochiás pap. Zsigmond király 1432.szeptember 23-i oklevelével Keszthely mezővárost gersei Pethő Lászlónak és Petőnek adományozta. Fallal övezett kúriájuk a mai kastély helyén állt (rekonstrukciós rajz).

Az Erzsébet királyné pártján álló Szilveszter leveldi prior, és a Marczali család birtokában lévő Komár várának Marwa nevű kapitánya 1444-ben fegyvereseikkel megrohanták a gersei Pethők tulajdonában lévő Keszthely mezővárosát, és azt kifosztották. Betörtek a kolostorba is, onnan egyházi kegytárgyakat raboltak. Feldúlták a Pethő család udvarházát is. A támadók a zsákmánnyal Tapolcára vonultak vissza.

1446.07.13-án kelt az az oklevél, melyben Pálóci László országbíró elrendeli a vizsgálatot Gersei László és Pető panasza tárgyában, amely szerint Chapy András és Kathchor Dávid, Zenthgwrgwara [Szentgyörgyvár] várnagya, Marcali Dénes fiai: György és István familiárisai, uraik és Marcali János csapataival (gentibus) a panaszosok Kezthhel oppidumára törtek, azt felprédálták, a benne talált javakat elszállították, a benne levő kolostor ajtajait feltörvén, a kolostort kifosztották, egy familiárist elfogtak és csak 50 arany arany forint lefizetése után bocsátották szabadon, feltörték a Kezthel-i egyház ajtaját és az egyházból egyebek mellett kelyheket és könyveket vittek el, végül kifosztották a panaszosok itteni kuriáját is, ezeknek és hospeseinek összesen csaknem 2000 arany forint kárt okozván (galéria). A támadásban ismét résztvettek a leveldiek (Városlőd). Bosszúból a Pethő család fegyveresei a Leveldi karthausiak tulajdonában lévő Tapolcát rohanták meg, és elpusztították a Boldogságos Szűz Mária templom köré épített erősséget és a templomot is.

1532-ben a Kőszeg felé vonuló török csapatok pusztítottak a környéken. 1548-ban a várost a törökök felégették. A ferences História Domus leírása szerint a szerzetesek egy török támadás, és a kolostort is elpusztító tűzvész után hagyták el Keszthelyt.

A keszthelyi végvár 1548 és 1550 között épült ki királyi parancsra. A ferences kolostort és templomot erődítették meg. A kolostor összes és a templom déli ablakait befalazták, az épület köré palánkot építettek. Keszthely tulajdonosa ekkor gersei Pethő János volt, aki így írt erről: "... míveseket vitt nagy költséggel, az nyáron aztán úgy épültünk jobbadán, rakatta az hol szükség volt küvel régi barátok ablakait, ajtajait, az hol romladozott volt, feljebb rakatta az házakat, tornyot meg építtetett, házakat benne és pincéket... Így kezdte szegény úr építeni, kénytelen Császár akarattyábul és parancsolattyábul Keztelt. ". Az erődítésekhez a követ a fenékpusztai római erődből hordták ide. A régi kolostor északnyugati sarkán épült fel a Pethő-torony, vagy másnéven Fehér-bástya. A vár körül a várost is körbesáncolták. A vár 1550-re készült el. Őrségét a király fizette, a Pethők mindössze két puskást tartottak zsoldban. A király őrség általában 50 lovas és 100 gyalog körül mozgott.

1550-ben egy nagyszámú török csapat Keszthely és Zalavár között betört Zalába. 1552 január 3-án gersei Pethő János Nádasdy Tamáshoz írt levelében panaszolja a várőrség fizetetlenségét "... Ő Felsége fizetést nem akar beléje tenni... ha az ellenség beléje megyen, mind az egész földnek nagy veszedelme lészen belőle!". 1558-ban Sovics Mihály a várkapitány.

A tulajdonos gersei Pethő család 1561-ben négy végvárukban (Körmend, Tátika, Rezi és Keszthely) összesen 40 fegyverest tartottak. A család tagjai a nádorhoz írt levelükben kértek segítséget "méltóztassék ő felségével az megnevezett keszthelyi klastromra oly gondot viseltetni és megtartani, mert te Nagyságod érti Nagyságos uram, hogy mi ehhez elégtelenek vagyunk". Még ebben az évben Nádasdy Tamás nádor sürgette I. Ferdinándot, hogy többek között Keszthelyre is helyezzen megfelelő számú őrséget. Csányi Ákos javasolta a vár lerombolását, miszerint inkább Tátikát és Rezit kellene megerősíteni. Ezt a haditanács elvetette.

Az 1567. évi országgyűlés elrendelte, hogy a törökhöz közelebb eső véghelyeken - így Keszthelyen is - állandóan lovas katonaság tartózkodjék. Zala megye nemesei elhatározták, hogy a királyi parancs értelmében a keszthelyi klastromerődben a főurak 10 gyalogost, a birtokos nemesek pedig ugyancsak 10 gyalogost tartsanak három hónapon át saját költségükön.

1569-70-ben az olasz Giulio Turco felmérte a balatoni végvárakat, és róluk rajzokat készített (galéria).

1571-ben a gersei Pethők megállapodtak abban, hogy Keszthelyen a királyi katonaság mellet személyenként 2-2 puskás hajdút tartsanak.

Az Udvari Haditanács 1578 márciusában elhatározta, hogy Palotát, Vázsonyt, Szigligetet és Keszthelyt megerősíti. Ez a pénzhiány miatt elmaradt.

1582 decemberében a koppányi szandzsák katonasága a befagyott Balaton jegén átkelve Körmend és Vasvár környékét dúlta. A gazdag zsákmánnyal visszatérő törököket Keszthely várának közelében Majtényi László pápai és Pethő Kristóf keszthelyi kapitányok csapatai szétverték. A zsákmányt és foglyokat elvették.

1589-ben Ali koppányi bég Hídvégnél átkelve betört Zalába. Tátikát rajtaütéssel elfoglalták és kifosztották. Keszthely várát ugyan elfoglalni nem tudták, de a várost felgyújtották.

Pethő Kristóf keszthelyi várkapitány, kanizsai vicekapitány 1596-ban súlyosan megsebesült, amikor Naszuf szigetvári bég tőrbecsalta Kanizsa alatt. Pethő az elfoglalt szemesi Bolondvár védelmében 1600-ban halt hősi halált. Halála után Osztopáni Perneszi György lett a keszthelyi vár kapitánya. Egy vizsgálat szerint Perneszi 1602-ben kétszer is találkozott a déli partról sajkákkal átkelt törökökkel, a Bolondvárból érkező Maiko Zeffer agával. A találkozókra Keszthely mellett, a vár lőtávolán belül került sor. Állítólag a törökökkel együtt ittak. A tárgyalások oldott légkörét a vár egyik német tüzére igencsak nehezményezte, ezért egy tarackkal a mulatozók közé lőtt. Pernesztei később megverette és tömlöcbe záratta a renitenst. Az ügyben nem született ítélet. Pernesztei 1605 augusztusában átállt Bocskai oldalára és a várat átadta Némethy Gergelynek, Bocskai hadvezérének. Perneszi később Bocskai belgrádi küldöttségében is részt vett.

1608 őszén II. Mátyás a keszthelyi kapitánnyá kinevezett Bakács Sándor segítségére küldte a győri, veszprémi és pápai seregeket, akik azután szabályos ostrommal foglalták el a várat. A Bakács család kezére jutott Keszthely Pethő Kristóf leányának a kezével, de fenntartani ők sem tudták, hanem felajánlották a királynak.

Kanizsa elestével Keszthely várának katonai jelentősége megnőtt. "Kanisa keözel ide, az somogyi török végházak... raitam is az töröktül az veszedelem meg történhetik... " írta Bakács Sándor. Az országgyűlések rendre foglalkoztak Kesztely végvárának erősítéséről. A vár átépítésére 1616 után kerülhetett sor, mert a Pethő örökösök osztozkodásánál a levelekből még a Turco-alaprajzú vár ismerhető fel.

A 17. század eleji átépítés során emeletet építettek a kolostorépületre. Ennek az északi szárnyának a földszintjén volt a hajdúk melegedőhelye, e mellett, egy boltozott teremben tárolták a puskaport. Valószínű, hogy a templomot fegyvertár és raktár céljaira használták. A templom déli oldalán kettős falú, komoly védelmi rendszer épült ki. A déli kapu védelmére négyzetes kőtornyot építettek (galéria). A kettős fal rendszere — a külső kőből készült, a belső palánk volt —, az egész várat körülövezte. A két fal közét földdel tömték ki. Ugyancsak kővel falazták ki a várat körülvevő árok külső falát is.

Egy 1620-ban a nádornak írt jelentés szerint a keszthelyi őrség már tizenegy éve nem kapott fizetést, ugyanakkor parancsba adták, hogy az őrség vonuljon hadba: "E szegénylegények (…) Keszthelyt minden ellenségtől őrzik és védik, de fizetetlenül s ruhátlanul hadba nem mehetnek." Nem is csoda, hogy ez az elhanyagolt katonanép, aztán erőszakkal szedett jogtalan vámot, vagy éppen gazdálkodásba kezdtek. A város földesura, s egyben a kapitánya, Szentgyörgyi Bakács Sándor nem volt hajlandó arra, hogy az őrség elmaradt zsoldját a saját javaiból egyenlítse ki, inkább átadta Keszthelyt a király birtokába. A királyi biztosok azonban zsoldot nem fizettek, sőt a várkapitányi tisztet továbbra is a régi tisztviselőre bízták. aki Bakács Sándor később II. Ferdinándtól bárói címet nyert a maga és utódai számára.

Bethlen Gábor 1620. szeptember 28-án mintegy 8000 főnyi hadsereggel támadást indított a Dunántúlon. Batthyány Ferenc dunántúli főkapitány az elsők között tett hűségesküt Bethlennek. A keszthelyieknek 1621-ben Ruszton kellett volna csatlakozni a fejedelem hadaihoz, de a végváriak a kemény télre hivatkozva ezt megtagadták. Júliusban viszont már Batthyány németújvári táborában voltak.

1630. szeptember 29-én Bakáts Sándor keszthelyi kapitány írta, hogy a pestis 2200-nál több embert ölt meg.

1634. június 17-én tartott Győr vármegyei gyűlés jegyzőkönyve említi Ákosházi Sárkány Miklóst, mint keszthelyi kapitányt. 1648-ban egy jelentés szerint a vár teteje, az ablakok és ajtók romladoztak.

1650. február 2-án Bakács Sándor keszthelyi kapitány tönkreverte a balatonhidvégi török sereget. A törökök - valószínűleg ennek a vereségnek a megtorlására - még abban az évben nagyobb sereget vontak össze, és húsz zászlónyi gyalogsággal, és tíz zászlónyi lovassággal megtámadták Keszthelyt. A keszthelyiek háromszor verték vissza a törökök rohamát, a negyedik rohamnál azonban az ellenség benyomult a városba és kirabolta, felgyújtotta azt. A várat nem merték megtámadni. Egy feljegyzés szerint a törökök 100 keresztény fejét vitték el trófeának. 1651-ben Sárkány János azt jelentette Batthyánynak, hogy nincs már Keszthelyen száz lovas katonája, mert ki elszökött, ki elbujdosott (a fizetetlenség miatt).

1651-ben egy Keszthely elleni török támadást megelőzendő német zsoldosok érkeztek a várba.

1656 végén Kapornakról Ányos Péter jelentette Batthyány I. Ádámnak, hogy a kanizsai törökök a "Kesteli hostátot akarták elrablani". A támadást már a külsővár palánjánál visszaverték. Nem sokkal később Bakács Sándor elhunyt. Özvegye Babocsay Ferenchez ment férjhez, aki Keszthely főkapitánya lett.

1664-es szentgotthárdi csata után a vesztes törökök Babocsay keszthelyi főkapitány levele szerint Keszthelyt 3-4 napig ostromolták.

I. Lipót császár 1667-ben megparancsolta, hogy az egerszegi, szentgróti, keszthelyi, körmendi, tihanyi lovas és gyalogos katonák kötelesek a veszprémi püspöknek földjük után tizedet fizetni. Ez a hajdúk és katonák jogainak megnyirbálása volt. A város palánkján belül lakóknak (hostát) eddig mentességük volt a terhek alól. A karlsruhei gyűlyteményben látható a vár 1667-es látképe és alaprajza, ami valószínűleg téves (galéria).

1668-ban Babocsay főkapitány jelentette Montecuccoli tábornagynak, hogy amennyiben a keszthelyiek nem kapják meg a zsoldjukat, akkor mindannyian elhagyják a várat. 1669-ben már számos katona az éhségtől vezérelve a török hódoltság területére szökött. A végvárak fizetetlen és éhező őrsége kénytelen volt a békét megszegve a hódoltsági településeket (főleg rác falvakat) fosztogatni. 1670-ben a keszthelyiek Mohácson adóztattak.

1671 decemberében I. Lipót elrendelte, hogy a végvárakban szolgáló mintegy 11000 magyar fegyveres közül 8000-et bocsássanak el. Keszthely őrsége 200 főről 90-re csökkent.

1683-ban ismét fellángoltak a harcok: Kara Musztafa nagyvezér százezres seregével megindult Bécs ellen. A dárdai táborból Thököly Imre június 12-én levelet intézett a Dunántúliakhoz, felszólítván őket a kurucokhoz való csatlakozásra. A császári seregek feladták Magyarországot és Bécs alá vonultak vissza. A nehéz helyzetbe került dunántúli nemesség - köztük Batthyány Kristóf és Ádám - átállt Thököly oldalára. A végvárak közül Veszprém, Tihany, Vázsony, Csobánc, Keszthely, Szigliget, Tapolca és még mások is, kaput nyitottak Thökölynek. Kara Musztafa Bécs alatt súlyos vereséget szenvedett, ezzel Thököly csillaga is leáldozott. A kuruc-török csapatok 1683. szeptemberében harc nélkül kivonultak a balatoni végvárakból.

1685-ben Thury Farkas jelentése szerint Keszthelyen 76 iratos lovas katona volt. 1686-ban Buda ostromához felrendelték a keszthelyi végváriakat Tóti Lengyel János főkapitány és Festetics Pál vicekapitány vezényletével.

Keszhelynek mint végvárnak megszűnt a funkciója Kanizsa 1690-ben történt visszafoglalása után. Egy 1700-ban kelteztetett feljegyzés szerint a vár már romladozó állapotban volt. A győri főkapitányság kimutatása szerint 1700-1701-ben Keszthelyen 26 lovas és 87 gyalogos katona teljesített szolgálatot. A vár a Rákóczi-szabadságharcban nem játszott szerepet. A vár még használható részeiben élelmiszer és hadianyag raktár volt. Bottyán János 1705-ben rövid ideig itt tartózkodott, hogy Hévízen a kínzó köszvényét kezeltesse. 1707 év végén és 1708 év elején is itt tartózkodott, mielőtt végleg elhagyta a Dunántúlt. A labanccá lett Bakács Lukács keszthelyi kapitányt Béri Balogh Ádám portyázói 1710-ben elfogták.

Forintos Zsigmond főszolgabíró 1715-ben kiadott tiltó levelének 5. pontjában még szerepel a vár. Keszthely tulajdonosai ekkor még a Pethő örökösök , és részben Esterházy Pál volt. 1715 június 24-én villámcsapás érte a várat, benne az Esterházy iratokban "palotaként" említett épületrésszel.

A kolostort és templomot 1720 körül visszakapták a ferencesek. Pordány András ferences provinciális 1722. szeptember 26-án kelt levelében a pusztuló keszthelyi várról azt írja, hogy annak immáron egy szárnya van tető alatt, az épület többi részéből már csak üres falak és falromok láthatók. Mikor 1723 tavaszán a ferenceseket a vár és a templom birtokába visszatelepítették és beiktatták, akkor még megvolt a vár palánkja és sáncai, mert páter Dominkovics ekkor megemlíti a Bakács Lukácsné házát, "az melly Ház az Vár küfalon kívül ugyan, de a Palánkon, vagy Sáncz és föld hányáson belül, a Várbéli kaputul mintegy húsz lépésnyire vagyon".

A Pethő örökösök birtokait megvásárló Festeticsek 1757-ig pereskedtek a volt keszthelyi szabad hajdúkkal, akik nem kívántak visszasüllyedni a jobbágyi sorba. Ők már nem a várban laktak, hanem a Pethő kúria/várkastély helyén felépült kastélyukban (Festetics-kastély).

A templomról

Lackfi István építette 1380 körül gótikus stílusban. A szentély és a sekrestye a korai, míg a templomhajó a későbbi periódusban épült. A templom keletelt, egyhajós, nyolcszögzáródású szentéllyel készült. Mohács után végvárrá alakították át, bizonyos része tömlöcként is szolgált. A templomot (vagy bizonyos részét) hitéleti célokra is használhatták a 16-17-ik századokban. Erre a legmeggyőzőbb bizonyíték a ferencesek 1723. évi visszatértekor is meglévő Szent Oszvald főoltár, amely a 17. század közepén került felállításra. Szent Antal tiszteletét hirdető mellékoltára — feliratának tanúsága szerint — Sennyey István veszprémi püspök megrendelésére készült 1678-ban. Megemlítendő, hogy a szentegyházat Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelték, de az azt újólag birtokba vevő ferencesek tévesen a főoltár névadóját, Szent Oszvaldot tekintették a templom védőszentjének. 1788-ban II. József feloszlatta a rendet, azonban a szerzetesek csak 1796-ban hagyták el a kolostort. A kolostort és templomot 1798-ban szerezte meg Festetics György. 1799-ben a város plébániatemploma lett. Festetics György a kolostort a premontrei rendnek engedte át. A templomban 1799 és 1802 között belső átalakításokat is végeztek és kialakítottak egy keresztelő kápolnát. A kolostor épülete is új szárnyat kapott, amely 1800-tól gimnázium lett. 1878-ban a templom bejárata elé torony épült neogótikus stílusban. Az eredeti 14. századi rózsaablakot is ide helyezték át. A millenium évében Szelho tervei alapján átalakították a templom belsejét. Lackfi nádor sírkövét a templom külső falára helyezték át, és az csak 1933-ban került vissza a templom belsejébe. A torony 1945. március 30-án gránát találatot kapott, és felső szintjei kiégtek. Ekkor sérült meg az 1509-ben öntött régi harang is. A tornyot rövidesen helyreállították. A templomot Szűzanya, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelték fel.

A templomban találhatók Magyarország legnagyobb összefüggő felületű gótikus freskói, melyeken néhol már érződik a kora reneszánsz stílus is (galéria). A freskók 1974-ben véletlenül kerültek elő. A freskók különlegessége, hogy a szentek mellett világi alakokat is ábrázolnak.