Pölöske

Zala megye ezen részén a Hahót-Buzád nemzetség volt a birtokos, akik a 13. század közepéig számos kis fa/földvárat építettek hatalmi központul. Pölöske téglavárát is ők építették a Szévíz, középkori nevén Pölöske patak mocsaras árteréből kiemelkedő alacsony dombon, valamikor a tatárjárás után. A nemzetség III. István idejében 1164 körül érkezett Magyarországra, és a Zalától a Dráváig hatalmas birtokokat kaptak érdemeikért. A vár építtetője Arnold lehetett, aki 1242-ben nádor is volt és Zala megye ispánja. Feltételezések szerint talán már a bronzkorban valamilyen erődítés állhatott itt.

A várról az első okleveles adat - castrum Plyke - 1270 decemberéből származik. Hahót nembéli Arnold fia Miklós V. István király koronázására nem ment el, a király ellen lázadó Kőszegiekhez csatlakozva Pölöske várába németeket (II. Ottokár katonáit) engedett be. Ezek segítéségével a környéket fosztogatta, az ellene küldött Aladár fia Mihályt elfogatta és az embereivel együtt kivégeztette. Emiatt V. István király Feketevárost (castrum Purpach), Sztrigó (castro videlicet de Zturgo, ma Strogova, Horvátország) és Pölöske várát tartozékaival — Bak, Bárnak, Farkasülése, Göntörfölde, Hetés, Ilmárfölde, Kellénk, Szent-László-Egyháza Szoboszló és Terpény — együtt 1270-ben elvette és Miskolc nembéli Panyit bánnak ("Ponych Banus de genere Myskouch Comes Zaladiensis ") adományozta. A székesfehérvári káptalan bizonyságlevele szerint Panyit ("...Ponic Bano Comite Zaladiensi...") V. István hirtelen halála miatt az elfoglalt birtokokat ("...duo castra Plyske et Parpah... ") kénytelen volt visszaadni 1272-ben Arnold fia Miklósnak ("...Nycolao filio Arnoldi ...").

A 13. század végi pártharcok során a nagyhatalmú tartományúr Kőszegiek elfoglalják a Hahót nemzetségtől. Kőszegi Kakas Miklós kezén van 1319-ig. Tőle a szintén Héder nembéli Köcski Sándor foglalta el I. (Anjou) Károly számára. A Hahót nemzetség Arnold ágának kihalásával Pölöske rövid időre királyi vár lett.

1330. június 28-i oklevelében I. Károly az Ákos nembéli Mikcs szlavón bánnak adományozza Pölöskét, és egyúttal kizárja az öröklésből a Hahót nemzetség többi ágát.

1341-ben Benedek ispán a pölöskei várnagy.

1345.04.11-én kelt oklevelében I. Lajos király Ákos nemzetségbeli Mykch bán fiainak, István és Ákos, Vas és Sopron megyei comeseknek kérésére átírja és megerősíti I. Károly király 1330. június 28-i oklevelét, amelyben az uralkodó Mykch bánnak adományozta a Zala megyei Plyske [Pölöske] várát összes tartozékaival. (galéria)

A család felvette a Peleskei nevet, majd a pelekei vagy prodavizi Ördög nevet. 1377-től megszerzik Hegyesd várát is.

Az 1390-es években Prodavizi Ördög István számos hatalmaskodást követ el, ezért Bebek Detre jószágvesztére ítéli. 1395-ben Zsigmond király felszólítja Prodavizit, akinek csak feltételesen kegyelmezett meg, hogy adjon elégtételt János zágrábi püspöknek. Ez elmarad, ezért Detre szlavón bán a püspöknek ítéli Ördög István birtokainak harmadrészét.

1408-ban Eberhard zágrábi püspöké és Mikcs özvegyéé a vár. Garai Miklós Zala vármegye részére tartott gyűlésén Pölöske mint rablófészek szerepel. Innét sok tolvajlást, rablást, hatalmaskodást, pusztítást, gyújtogatást, szüzeken és nemes asszonyokon erőszakot, a nemes és nem nemes emberek szabadságán pedig sok sérelmet követtek el. Egy 1424-es oklevélből értesülhetünk, hogy Peleskei Ákos fia Mikcs özvegye a királynak nem fizette meg a 6500 forintos tartozását, ezért Zsigmond lefoglaltatta a birtokait. Ez minden bizonnyal 1421 előtt történt, mert Luxemburgi Zsigmond király 1421-ben Rezi váron kívül Pölöske vár felét is zálogba adta Albeni (Medvei) János zágrábi püspöknek és testvérének. A zalavári konvent 1421. júl. 15-én jelenti, hogy Albeni János zágrábi püspököt és testvérét, Rudolfot, Pölöske vár felének birtokába bevezette. 1430-ban Pölöske már mezőváros, ahol vámot is szednek.

Valamikor 1430 előtt Zsigmond Onofrio Bardi pénzverő ispánnak adományozta Pölöskét, aki ezt Bajmócra cserélte el. 1430-ban Zsigmond visszaadta Pölöskét és tartozékait Ördög Miklósnak annak érdemeiért. 1433-ban Cillei Hermann szlavón bán a körösi bírói széken vad kegyetlenséggel végrehajtott gaztettei miatt fej- és jószágvesztésre ítélte Ördög Miklóst. Bűnei közül a bán csak olyanokat említett, amelyek áldozatai nemesek voltak: két asszonynak tüzes vassal megvakítása, egy férfinak és nővérének máglyán megégetése. A halálos ítélet nem került végrehajtásra, de egy ideig fogságban volt. 1440-ben Sziráki Miklós a várnagya.

Pölöske végvár lesz

Mohács után peleskei Ördög Mátyás ("Mathie Ewrdeg de Peleske") Szapolyai János pártjára állt, 1529-ben I. János a hozzá hűtlenek birtokait adományozta neki. Az Ördög családon belül számtalan peres irat maradt fenn ebből az évszázadból. Mátyás fia Ákos egy alkalommal meg is sebesítette nővérét.

1532-ben a Kőszeg felé vonuló Szulejmán szultán csapatai rövid időre elfoglalták harc nélkül. A szultánt elkísérő Dseládzáde Musztafa a következő, barokkos túlzású leírását adta meg a várnak: "Pölöske nevű vár, melynek bástyái magasabbak a hegyek ormainál, falai a levegőégbe merednek és széles fallal van kerítve."

1537-ben Török Bálint egész Zala vármegyét Szapolyai pártjára állította, János király halála után viszont 1541-ben a megye visszatért Ferdinánd hűségére.

Veszprém 1552-es eleste és Szigetvár 1566-os eleste után szükséges volt egy stabil végvári vonal kiépítése a vizekben bő zalai völgyek adta természetes védelmi lehetőségek kihasználásával. Kanizsa várának kiépítésével megalakult a Kanizsai főkapitányság. A végvéri vonal fontos eleme lett Pölöske is, a birtokos Ördög családból való kapitányok alatt. A vár őrségének létszámát megerősítették.

Nádasdy Tamás nádor 1555-ben a dunántúli várakat a következő felosztásban sorolta fel.
Várak (castra): Győr, Tata, Palota, Csesznek, Szentmárton, Ugod, Pápa, Kesző, Debrente, Devecser, Somlyó, Szentgrót, Zalavár, Keszi, Tátika, Szigliget, Csobánc, Sümeg, Tihany, Vázsony, Komár és Berzencze.
Kastélyok, kisebb várak (castella): Szentgyörgy, Marót, Kéthely, Mére, Csákány, Korotna, Sulyok, Szenyér, Mesztegnyő, Bajom, Lak, Kapós, Sziget, Szentjakab.
Kisebb erődítések (fortalítiumok): Asszony falva, Sitke, Bér, Egervár, Kéménd, Peleske, Kanizsa, Csorgó, Murai, Szombat, Rum, Hidvég, Kapu, Vasvár.

1555-ben Köves András veszprémi püspök panaszolta be peleskei Ördög Ferencet a neki okozott károk miatt. 1569-ben Zala megye alispánja peleskei Ördög István. Ekkor saját költségén 18 katonát tart a várban. Az őrség létszámához még hozzáadódtak a király zsoldjában tartott katonák, ezek 1578-ban 35-en voltak. Pölöske ekkor már a Kanizsa mögötti várak egyik legfontosabbika.

A 15 éves háborúban Kanizsa török ostromakor a kisebb végvárak őrsége Paradeiser kanizsai főkapitány parancsára elhagyta az őrhelyét és felgyújtotta azt, így Pölöske is tűz martaléka lett.

Kanizsa eleste után

Kanizsa elvesztése várának elestekor (1600. október 21. ) után megalakul a Kanizsával szembeni Főkapitányság. Az 1601-es országgyűlés 29. cikkeje elrendelte a környező várak megerősítését: "A Karok és a Rendek a legtanácsosabbnak ítélik, hogy ne csak mindig a Rába folyó átjáróját és gázlóit őrizzék, hanem a Kanizsához közelebb fekvő többi erősséget is, tudniillik Pölöskét, Egerszeget, Kapornakot, Zalavárt, Kemendet, Nemptit, Szécsiszigetet, Szent-Grótot, Szemenyét, Alsó-Lendvát is addig, amíg Kanizsát Isten jóvoltából visszavehetik, a szükséghez képest katonasággal és lőszerekkel megerősítsék és kijavítsák, és azok közül kettőt vagy hármat fővéghelyül kiválasszanak..." Zrínyi György, Nádasdy Ferenc és Batthyány Ferenc is kidolgozott tervet a végvár vonal megerősítésére. Batthyány javaslata (1607) szerint Pölöske az első vonalba kerülne és 150-200 fős őrséggel rendelkezne ("Pölöske, ha hele es elese lehet az louasnak, louas Magjar 50, Nemet gjalog 40, Magjar gjalog 60."). Pölöske stratégiai fontosságát a törökök is jól látták, már 1601 május elején megpróbálták elfoglalni a várat. Az ostrom sikertelen volt, de Kerecsényi György pölöskei kapitány elesett.

A Kanizsa felé nyitott észak-dél irányú völgyekben előretolt ékként őrködött Pölöske és Kapornak vára. A mélységében tagolt végvári rendszernek a feladata a portyázó török megállítása, visszaverése volt, komoly ostromnak nem voltak képesek ellenállni. A végvárak őrségei kidolgozták a meghatározott számú lövéssel történő riasztás módozatát. A Kanizsával szembeni főkapitányság 1619 után állt fel ténylegesen. 1638-ban a létszám 110 fő körül mozgott. Ez a szám folyamatosan csökkent a harcokban.

1645-ben a pestis és a török támadások is jelentősen gyengítették a várbéliek erejét. Az állandó csatározásokban megfogyatkozott őrsereg létszámát soha nem lehetett feltölteni 100%-ra, 1648-ban már nem volt 40 fő a hadrafoghatók száma.

A megszilárduló Kanizsával szembeni védvonal 1652-ben tizenegy középkori eredetű zalai várat foglalt magába (Csáktornya, Lenti, Kányavár, Kemend, Komár, Lendva, Pölöske, Bér, Szécsisziget, Szentgrót, Szentgyörgyvár) és egyet Vasban (Egervár). Csupán két nem várnak épült tagja volt a védővonalnak, a jól védhető és stratégiailag fontos helyen fekvő Kapornak és Zalavár kolostorai. Ekkor Pölöske őrsége 93 fő volt.

1659-ben Ördög István magtalan halála után 1660-ban Pölöske Nádasdy III. Ferenc tulajdonába került. A vár őrsége ekkor papíron 100 fő körül mozgott.

1664 -Pölöske önfeláldozó védelme

1664 július 21-22-én Pölöske hős védői ugyanazzal a hősiességgel védték a várat a törökkel szemben, mint 1552-ben Szondi György és a drégelyi hősök.

1664-ben a Küprili Ahmed vezette török fősereg Kanizsa felmentése után elfoglalta és lerombolta Kiskomáromot, majd Egerszeg felgyújtása után tovább nyomult előre. A főseregből kisebb seregtesteket küldtek a zalai végvárak ellen. Július 21-én Hasan [Hasszán] aga két másik bég csapataival, 1000 albán lövésszel, lovas janicsárokkal rátört Pölöskére. Az aga így írta le az eseményt:
"Ez a csapat a hídon átkelve berontottak a belső várba, ami egy templomból állt [ez valójában a külső vár volt]. Nos, ez a palánk egy nagy mocsár közepén található. De az iszlám csapatok hirtelen rohamoztak a hídon át, sok fejet levágtak, és gazdag zsákmányt ejtettek. A belső erőd templomában a gyaurok egy napot és egy éjszakát tudtak megmaradni. Amikor a mieink csáklyáikkal átütötték a falakt, és be akartak nyomulni, golyózápor fogadta őket, s vissza kellett vonulniuk. A kifüstölési szándék nem sikerült, mert a gyaurok leszedték a tetőt. Így a nagybecsű aknászcsapattól kértek öt mázsa lőport, hogy a templom alá aknát telepítsenek. De mielőtt az aknászok megérkeztek volna, az ostromlók minden oldalon fával és gallyakkal tüzet gyújtottak, így a gyaurok a templomban megpirultak és a pokol tüzébe vonultak.
Ezen palánk támadásakor a horvát és albán szegbánok rendkívüli bátorságot mutattak, - miközben dukadjini zászlós és 15 szegbán hősi halált halt – így történt Zilhidzse 27-én [július 22-én] Pölöskét leégették, a gyaurok bennégtek, így elérte őket a büntetés, ami meg van írva: Gonosz kínnal fognak bűnhődni."

Hasan aga leírása, a helyszín ismerete és a régészeti feltárások alapján a hatalmas túlerőben lévő török csapatok meglepték a pölöskeieket, akiket a török fősereg július 20-án nyugatról elkerült a Válicka völgyében. Nem számoltak azzal, hogy az egerszegi táborverés másnapján a rajtuk túlhaladt törökök megtámadják őket. Így volt lehetséges, hogy a nyugati part és a vár közötti sziget hídján akadálytalanul megjelenthettek a törökök, ahol összecsaptak az ide kirohanó őrséggel, akik súlyos veszteséget szenvedtek. A megmaradottak a várba vezető híd előtt fekvő, külső várként használt megerődített templomba szorultak (ennek a helyén van az emlékmű). A belső várban az ismert alaprajz szerint sem volt templom. A valós belső vár ostromáról a leírásban egyáltalán nem esik szó. Feltételezhető, hogy a várba vezető hosszú hídon a janicsárok puskatüzében a védők nem juthattak a belső várba, így a többségük a külső vár ostromában a leírt körülmények között elesett, a törököknek a belső várat már nem kellett megostromolniuk.

A törököknek az idő szűkössége miatt nem volt idejük a vár lerombolására, valószínűleg csak felgyújtották, mielőtt tovább vonultak és vereséget szenvedtek a szentgotthárdi csatában. A vasvári béke megkötése után Pölöskét kijavították, őrsége ismét 100 fő körül mozgott.

A Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételéért 1671-ben Nádasdy III. Ferencet fő és jószágvesztésre ítélték. Birtokaiból Alsólendvát és Lentit az Esterházyak, Egervárt, Pölöskét és Szentgyörgyvárt a Széchenyiek szerezték meg.

1673-ban Ákosházi Sárkány István a pölöskei és kemendi kapitány.

1685-ben Széchenyi György pölöskei és egervári kapitány fizetését nem adták ki a fizető biztosok. Október elején hatvan szigetvári török lovas kétszer nyargalt Pölöske környékén. 1686-ban a Kanizsával szembeni végvidék Zala melléki őrségének kb. a 40 %-át rendelték Buda ostromára. Kanizsa felszabadulásáig (1690. április 13) annak körbezárásában is részt vettek a végváriak. Ezután a frontvonal egyre távolabb került, a zalai várak jelentősége csökkent, őrségük száma megcsappant. Az 1702-es várrombolási rendelet értelmében Kanizsa és Zalavár erődítéseit elbontották, a kisebb végvárak palánkjai maguktól összedőltek. Pölöske falait a birtokos a Széchenyiek az építkezéseikhez használták fel.

A vár középkori magjának romjait még jelöli az 1782-85-ös első katonai felmérés térképe, a 2. katonai felmérés már nem jelöli (1819-69), időközben a maradékot is elbontották.

Mára a vár helyét teljesen benőtte az erdő, csak az egykori külsővárban található templom helyén van egy 1995-ben felállított emlékhely a hős védők emlékének.