Hont vára

Hont vára az Ipoly árterébe benyúló félszigeten épült, amelyet Ipoly-szögnek is neveznek. Az Ipoly medre az évszázadok során 4-500 méterrel távolabb került a vártól, de árvíz esetén ma is elönti a víz a félsziget alatti területeket. A felszínről minden nyoma eltűnt az egykori várnak, sőt az 1880-as években jelentős mennyiségű földet hordtak el a vasút építéshez. A félszigetet leválasztó árok mélyedése ma is látható.

A honti vár feltáráson alapuló vizsgálata vezetett arra a megfigyelésre, hogy kimutatható egy olyan ún. átmeneti típusú vár, amely a fejlődésben lépcsőfok a nemzetségfői várak és a korai feudális várak között. A honti ásatásnál korai (10-11.) századokra jellemző kerámia került elő. A sánc gerendaszerkezete ácsolt, fakötéses kivitelben készült. Ez a rekeszes faszerkezetű sánc Magyarországon általánosan jellemző az eddig feltárt 10-12. századi váraknál, így Borsodnál, Mosonnál, Sopron és Zalaszentiván várainál.

Borovszky Samu Magyarország vármegyéit bemutató munkájában ezt írta róla: ... Hunt vára nem állott soká; egyes kútfők szerint a XIII. század végén dúló polgárháborúkban, Kún-László és III. Endre királyok idejében, az egymással viaskodó országnagyok harczaiban pusztult el. A mult század derekán e helyen rendezett ásatás alkalmával, harczi bárdok és szekerczék rozsdás vasai között, emberi maradványokra is találtak a várhely egyik udvarában és a kiásott tárgyak állítólag a XII. századra vallottak.

A krónikák híradásaiból tudjuk, hogy Hont és Pázmán lovagok, - akik német módra karddal övezték fel a fiatal fejedelmet Vajkot, mielőtt az a Koppány elleni harcba indult - , még Géza fejedelem idejében költöztek Magyarországra. Hont lovag lehetett a vár és a később köréje szerveződött vármegye névadója, első ispánja.

1075-ben Hont vára kapcsán említik a honti erdőn átfolyó szurkos, feltehetően kőolajjal szennyezett patakot ("per silvam Huntiensem quae Hungaricae Surkuscher vocatur").

Hont várának ("Castrum de Hunt") első okleveles említése említése II. András 1219-ben kelt oklevelében történik, amikor a király megerősíti Herwint, Rudger fiát bizonyos Hont vármegyei föld birtokában, mely földet még Imre király vett ki a honti várbirtokból, s adományozott Rudger ispánnak. A vár egyre jelentéktelenebb státuszát jól mutatják azok az oklevelek, amelyek a vár birtokainak részeit adományozták el.

1231: IV. Béla király az esztergomi egyházat Ság és Ebecl nevű földek birtokában megerősíti. Ebben az oklevélben "Castrum Hunth" néven szerepel.

IV. Béla 1246. szept. 11-i oklevelében Miklós Detre fiának a Hont vártól fölmentett (Balassa) Gyarmat földjét cserébe adja át, a Liptóban volt Újfalu és Palugya birtokért. Ebben "castri nostri de Hunth" néven szerepel. 1256-ban Péter honti várjobbágy csere fejében megkapta a honi vár sági földjének felét. Ekkor Boleszló nevű lovag volt a várőrség parancsnoka. 1284-ben magát a települést is eladományozzák.

1295-ben Lodomér esztergomi érsek Palást falu adományoztatását, mint Hont várának tartozékát, kérvényezte és megnyerte III. András királytól "...quam a nobis nomine terrae castri nostri Hunthensis petierat sibi dari".

A vár pusztulását a kutatások szerint tűz okozta, ami az előkerült leletanyagok szerint a 13. században történt. Ez bekövetkezhetett a tatárjárás, vagy a századvégi feudális anarchia miatt. Többé nem is javították ki, a falu rátelepült a várhelyre.

1350-ben keletkezett az az oklevél, amely Hont várának és Ság (ma Ipolyság) kolostorának Jászberénytől délre fekvő Iva és Hacak birtokait benépesíteni akarja ("populorwn congregatione decorare"). 1358-ig még történnek említések a várról, de mindig egy birtoktest eladományozása kapcsán.

Hont várát már a 19. században kutatták. 1972-ben Sándorfi György, Miklós Zsuzsa és Nováki Gyula végeztek ásatásokat, melyek során tisztázódott a vár sáncának szerkezete. 2011-ben Mordovin Maxim végzett leletmenő ásatást.