Csempeszkopács

Csempeszkopács az egykori Csempeszháza és Kopács összevonásával keletkezett. Kopách először egy 1273-as IV. László király által kiadott adományozó oklevelében tűnik fel, Csempesz ugyancsak egy IV. László oklevelében szerepel először, ebben a köcski és vasvári várvédő katonáknak adományoz birtokokat.

Az Árpád-kori román stílusú falusi templomok tipikus formáját mutató Szent Mihály templomot már 1860-tól vizsgálták. Építésének idejét Hell Géza a 12. század végére, 13. század elejére teszi. A bélletes kaput a közeli jáki templom építőinek tulajdonítja. Gerevich Tibor (Magyarország románkori emlékei, 1938) u.ezt az esztergomi kőfaragók munkájának véli. A kutatási eredmények alapján valószínű, hogy a csempeszkopácsi templom (pontosabban a templomhajó és a szentély) 1250 körül készült. A torony későbbi építésű, ezt az ablakok kőfaragványai is bizonyítják.

1342-ben már Szent Mihálynak szentelt plébániatemplomként említik.

Az 1697-1698-as bejárás részletesen leírta Csempeszkopács templomát: a templom zsindellyel fedett kőtornya és hajója erősen rongált, beázik. A hajóbelsőt színezett deszkamennyezet fedi, szentélye téglával burkolt (és boltozott). Az oltár is, a szószék is falazott.

Az 1758-as leírás részletesen ismerteti a templomot: "A templom szentélye kelet felé fordul, rongált zsindellyel fedett, falazata erős, különösképpen a boltozatos szentélyben. Egyéb helyeken festett deszkamennyezettel fedett, kórusmellvédje deszkázott, kórusa és szószéke falazott. Egyetlen kapuja déli oldalon van, faragott báránnyal díszített. A templom elejéhez falazott torony kapcsolódik, mely zsindellyel fedett és harangja 1649-ben készült. ... A szentélyben a hit, a remény és a szeretet felirataival együtt allegorikus alakok láthatók, a déli falon Krisztus feltámadása, az északi falon pedig az ősszülők jelennek meg, többsoros szöveg kíséretében."

1926-ban a templomot helyreállították. 1966-ban a falképeket, 1967-ben a külső párkányokat restaurálták. A falkutatások során kiderült, hogy a templom eredetileg vakolatlan, nyerstégla homlokzatú volt egészen a 17. századig. Előkerült a torony egyik ikerablakának egyedi lábazata (galéria). A szentély apostolokat ábrázoló sorozata a 13. századból származik, a hajó északi falára Dorffmeister István festett Szentháromságot, a népies falképek 1658-ban készültek.