Lajtapordány

Lajtapordány (mai nevén Leithaprodersdorf) területe már a kőkorszakban lakott volt. Éltek itt kelták, majd a római hódítás után a római sírfeliratok szerint az 1.-3. századokban kevert római - kelta népesség lakta. Később az avaroknak volt a környéken jelentős települése, majd a honfoglalás után besenyő határvédők biztosították a magyar gyepüt.

Lajtapordány castrumát 1232-ben említik először Castrum Pordan néven. Ekkor Gutkeled nembéli Móric fia Péter a tulajdonosa. A vár egy római burgus alapjaira épült az 1200-as évek elején és a Lajta átkelőjét ellenőrizte. A vár királyi vár lett valamikor 1273 előtt, mert a család hűtlenség vétke miatt elvesztette birtokait. Pusztulása II. Ottokár cseh király 1273-as hadjárata alatt következik be és nincs rá adat, hogy újra felépítették volna. A későbbi oklevelek már csak településként említik. 1285-től a cisztercitáké a település, majd a szarvkői vár uradalmához tartozott.

1375-ben "spiculatores (regis) de Pordan" [királyi őrök Pordánya] néven, 1395-ben "Ewrpordan" [Őrpordányként] szerepel. Ekkor tehát határőrök éltek a településen. A török hadak 1529-ben, 1532-ben, majd 1683-ban az egész falut elpusztítják. Utána újjáépül.

A vár területe az 1956-os felmérés szerint enyhén ovális alakú. Kelet-nyugati átmérője 180 méter, észak-déli átmérője 160 méter. A várhely középen egy megközelítőleg ovális/ötszögletű, enyhén kiemelkedő terület van, melynek átmérője 60-70 m. Itt kőépület, talán torony maradványát találták meg. A várat központi platóját az akkori megfigyelések szerint három árok (graben) és három sánc (wall) vette körbe.

1998-ban a régészek megtalálták a vár közepén lévő torony alapjait. A plató szélét átvágással vizsgálták és itt kettős fal maradványokat találtak. A vár alaprajzát is módosították, már csak kettős árokrendszert ábrázoltak (galéria).