Jókő

A területet II. András 1216-ban adományozta Hontpázmány nembéli Sebes ispánnak. A birtokot IV. Béla a tatárjárás után az Abáknak adományozta. Egy 1262-es határjáró oklevél még nem említ várat, azt csak ez után építtette a 13. század második felében Aba nembéli Nagy (más néven Szép) Aba.

Az Árpád-ház kihalása után Vencel (László) király Trencsén és Nyitra nagy részét Csák Máténak adományozta. Az Abák is Csák Máté mellé álltak I. Károly ellenében. Nagy Aba 1312. június 15-én a rozgonyi csatában esett el, ahol I. Károly győzött. Jókő várát Nagy Aba fia, Aba Miklós comes örökölte.

Mouka jókői várnagy fellázadt és Aba Miklóst ismeretlen okból megcsonkíttatta és megvakíttatta. Csák Máté a vár átadását követelte Mokuától és Lövő István várnagyoktól, cserében büntetlenséget ígért. Csapatai körbevették a várat és 1316 szept. 26-án Jókő vára alatt kelteztetett oklevelében ("sub castro Joku") Csák Máté szabad elvonulást biztosít mindenkinek, kiváltképp Lampert fiának és Kázmér fiának, akik tartományában maradni nem akarnak. Mouka comesnek a jelen háború során elszenvedett összes kárára nézve teljes elégtételt ad, hiánytalanul visszaadatja ingó és ingatlan javait azokkal, akiket Mouka comes megnevez. Jókő Csák Máté kezére került.

1317 novemberében I. Károly két havi ostrom után elfoglalta Komárom várát Csák Mátétól. Valamikor ez után István jókői váragy átadta Jókő várát Földváry Jánosnak, I. Károly vezérének. 1320-ban Treutul (dict.) Miklós magister temesi comes a Jokw-i királyi várnagy, majd pozsonyi ispáni kinevezése után 1323-ban Sár Domokos temesi comes a királyi várnagy. 1328-ban Turrukus/Turkus a jókői ("Joukou") alvárnagy, aki hatalmaskodást követett el.

Jókő egészen 1385-ig királyi vár volt, ekkor viszont Luxemburgi Zsigmond Jodok és Prokop morva őrgrófoknak, unokatestvéreinek adta zálogként azok katonai segítségéért. 1390 augusztusában Zsigmondnak hadjárattal kellett visszavenni a várakat Prokoptól, Jókő esetében ez ostromot jelentett. 1392-ben Miklós a várnagya.

Zsigmond a korábbi adományai mellé 1394-ben Stibor vajdának adta Jókőt, Berencset és Korlátkőt is. A vajda joggal nevezhette magát a Vág urának. Halála után 1414-ben hatalmas vagyonát fia, az ifjabb Stibor örökölte.

Ifjabb Stibor 1434-ben bekövetkezett halála után 1435-ben Zsigmond elérte, hogy a hatalmas birtokok Árva várát kivéve a főúr végrendelete ellenére visszaszálljon a koronára.

1436-ban Zsigmond Guthi Országh Mihály kincstartónak adományozta.

1442 02.13-án a Pozsony melletti katonai táborban Országh Mihály és Országh János egyezséget kötött Jókő ("Jokw") és Csejte ("Cehte") várában való örökösödésükre.

Amikor 1450-ben Cillei Ulrik Szakolcát ostromolta, a csapatai a jőkői uradalom falvaiban is gyújtogattak. 1452-ben a jókői uradalomhoz tartozott Lancsár, Dejte, Alsólopassó, Radosóc és Vitenc.

Perényi Imre nádor a Podmaniczky János főkamarásmesternek Gúti Ország Mihály nádor unokájától, Borbálától született leánya Margit és az Ország Mihály nádor Zsigmond nevű unokája között folyó perben ítéletet hozván, meghagyja a budai káptalannak, hogy Podmaniczky Margitot Szomolyán kastély, továbbá Cseszte (* ez nem Vöröskő vára, hanem Csejte), Jókő ("Jokew"), Tapolcsány, Surány nyitramegyei, Szécsény, Hollókő nógrádmegyei és Sirok hevesmegyei várak megítélt részeibe vezesse be és hat márka bírság erejéig iktatást is foganatosítson.

1555-ben egy feljegyzés szerint Jókő várában mindössze 14 font lőpor volt.

1567-ben Országh Kristóf halálával Jókő vára visszaszállt a koronára. 1568-ban a jókői uradalomhoz tartozott Lancsár, Dejte, Alsólopassó, Radosóc, Vitenc, Oszuszkó, Cseterőc és Köcsény.

1569-ben Balassa János zólyomi főkapitányt — Balassi Bálint apját — a király letartóztatta az ellene irányuló összeesküvésben való részvétele miatt. Batthyány Ferencné, Swetkovich Kata mindent elkövet, hogy Jókőt magának és családjának megszerezze a királytól. 1569. ápr. 14-én már a királyt is megkeresi kérésével, majd, amikor Jókő megszerzésére irányuló törekvései meghiúsulnak, Kőszeg váráért folyamodik. Végül Choron János 52 000 Ft-ért szerezte meg a kincstártól zálogként Jókőt ("castrum nostrum Jókő comitatu Nitriensis"), majd néhány év múlva Kőszeget is.

1573-ban Nyitra vármegye szept. 2-i gyűlésén elrendelték, hogy Jókő várában 25 gyalogot kell tartani.

1579-ig volt a vár és uradalom a Choron család kezén, ám ekkor Rudolf császár nevében Illésházy István és Krusith János tárgyalásokat kezdtek Choronnal, hogy az eddigi 54 000 Ft-os zálogdíj helyett 75 000 Ft-ot fizessen. Choron erre nem volt hajlandó, így 54 000 Ft ellenében visszaadta az uradalmat az udvarnak, aki azt Ungnád Kristófnak adta tovább 70 000 Ft-ért.

Ungnád 1589-ben történt halála után Szomolány és Jókő leányához, Ungnád Annához és férjéhez, Erdődy Tamás horvát bánhoz került.

Erdődy Tamás valamikor 1606 után átadta Szomolány birtokát másodszülött fiának, Kristófnak. Egy okirat szerint Erdődy Kristóf Szomolány és Jókő várait rongált állapotban vette át, és javításukra sokat költött.

1627-ben a vármegye kötelezte a jókői uradalmat, hogy öt lovast tartson állandó készenlétben.

Az utolsó építkezés Erdődy Gábor özvegye, Amadé Judit grófnő idejében, 1657-ben fejeződött be a kapu felett elhelyezett tábla szerint. 1684-ben Erdődy György a tulajdonosa.

A Rákóczi-szabadságharc alatt Jókő 1703 decemberében már Károlyi kurucainak a kezén volt. 1707-ben Guido Starhemberg Ocskay ellen támadva júl. 10-én megszállta Szakolcát és innen a Kis-Kárpátok várai ellen vonult. Egy jún. 7-i kuruc jelentés szerint Detrekő, Éleskő, Sasvár és Jókő várakban összesen 189 hajdú volt helyőrségben. Starhemberg Éleskőt és Detrekőt is rövid lövetés után elfoglalta. Detrekőn erős őrséget hagyott, majd feltörte a kuruc ostromzárat Trencsén körül. Ezután Jókőt lövette és júl. 28-án elfoglalta. Innen Szomolány alá vonult és azt is visszavette a kurucoktól. Esterházy Antal tábori könyvében ezt írta: "...az ellenség is azért megvévén Detrekőt, praesidiálta, s per consequens Sassént, Berencset, Jókőt, Szomolyánt mind praesidiálta." Starhemberg Szentgyörgy, Bazin, Modor városokat, Vöröskő, Szomolány, Jókő, Jabloncza, Korlátkő, Detrekő és Éleskő várakat német őrséggel látta el.

Az Erdődyek ritkán tartózkodtak a várban, legtöbbet a családból gróf Erdődy József királyi főkomornyik-mester († 1787) lapott a várban. 1762-ben tűzvészben leégett a vár nagy része.

Mednyánszky Alajos 1825-ben már romos és részben elhagyott várról írt: "Még mintegy ötven esztendővel ezelőtt gróf Erdődy János a most már puszta, fűvel és bozóttal benőtt falak között lakott, amelyeket gyors végpusztulás fenyeget. A tetőzet maradványai a vár főbb részei fölött még láthatók, de állapotuk azt hirdeti, hogy rég elmúlt az idő, amikor még hasznos szolgálatot teljesítettek. ... a foglyok felügyeletére lakik itt egy várnagy az alsóvár néhány szobájában..."

1885-ben gróf Erdődy Antal Jozefina nevű lányának kezével a vár és uradalma a Pálffyak kezére került. A várral már nem foglalkoztak, az omladozó falakat a környék lakossága kezde elhordani.