Sajónémeti

Sajónémeti temetője mellett, a Hangony patak és a Sajó összefolyása felett 100 méterrel magasodik a Várhegy, ahol az egyik legépebben megmaradt földvár található. A kiváló stratégiai helyen már a kelták is megtelepedtek.

Sajónémeti 1246-tól a Bél nembeli Bekény család birtoka egészen 1544-ig, de ezen évszázadok folyamán számos más családnak is volt itt részbirtoka. A kutatások szerint ennek a családnak az egyik tagja épített itt egy várat a 13-14. század fordulója körül. A Sajó völgyében több hasonló vár is épült ebben a korszakban és mindegyiket felhagyták néhány évtizeden belül. Építésük oka valószínűleg az utolsó Árpádok alatt meggyengült királyi hatalom miatti belvillongások voltak, amelyek I. Károly megerősödésével és az oligarchák leverésével megszűntek. A drágán fenntartható kis várakra már nem volt szükség, és a király sem támogatta építésüket. 1460-ig egy oklevél sem említ várat Sajónémetiben.

1440-től ismét polgárháborús idők voltak. Albert király özvegye, Erzsébet királyné a csecsemő V. László érdekeinek védelmére az országba hívta harcedzett zsoldosaival égyütt a cseh-morva Jan Giskrát, akinek Zólyom várát adományozta, és Kassa főkapitányává nevezte ki. Giskra I. Ulászlóval és később Hunyadi János kormányzóval is ellenséges volt. Giskra Hunyadi Mátyás királlyá választása után, 1458-1459 folyamán után hatalmát meg kívánta szilárdítani a Felvidéken, ahol alvezérei és más kóborló huszita csoportok számos, a 14. században felhagyott várhelyet megerősítettek (pl. Vadnát, Sajógalgócot, stb. ), így Sajónémetit is. Ezekről Antonio Bonfini a következőket írta: "ezek szövetkeztek egymással (huszita csoportok) ... és egymást kölcsönösen testvérnek (bratri) szólították, rabló szándékkal erődöket emeltek Magyarországon, amelyeket teleraktak katonával és munícióval, és széltében-hosszában kóborolva fosztogatásból, útonállásból éltek. ... váracskáik voltak, amelyeket vagy erővel foglaltak el, vagy frissiben maguk építettek".

Sajónémeti várát 1460 tavaszán erődítette meg Giskra. Az egész vár alaprülete több mint 1 hektár lett, amit két jól elkülöníthető részre osztottak. A központi vármag oldalát meredeken lefaragták, az Árpád-kori vár maradványait elplanírozva sík területet hoztak létre a domb tetején, a szélén egysoros paliszádot építettek. Ez a motte szerű vármag kb.10 méterrel magasodott a várárok felé. Az árok külső peremén sánc fut, amiből három háromszög alakú védmű ugrik ki, ahonnak oldalzó tűzzel lehetett elárasztani a támadókat. Ettől a központi vármagtól kb. 80 m-re nyugatra, 18 m-rel alacsonyabban található a vár másik egysége, az elővédmű, ahonnan a fővár számára holttérben lévő részeket lehetett lőni. Ezen külső védmű a fővártól ma látszólag teljesen önálló, izolált helyzetű, de a terepen vannak olyan elmosódott jelenségek, felszíni nyomok, amelyek esetleg utalhatnak valamiféle kapcsolatra a két objektum között, de ez csak további részletes ásatással bizonyítható.

A vár 1460-ban már elkészült, Miklós egri prépost május 11-én keltezett levelében írta: "Giskra a Sajó fölött Sajónémetiben már elkészítette várát". A huszita vár elfoglalására maga Mátyás király indult, a királyi sereg 1460. augusztus 28-án egy napos ostrommal foglalta el az erődítményt. A régészeti kutatás nem találta heves harcoknak a nyomát, valószínűleg a husziták tárgyalás után feladták a várat. Bonfini ezt írta az eseményekről: "...Pata elfoglalása után Mátyás ostrom alá vette és könnyen elfoglalta Sajónémeti és Sajó várakat, melyeket Felső-Magyarországon még régen építettek. Majd Balogvárnak indította táborát; elfoglalta a várat és rövid hónapok alatt még három erősséget vett be: először Gömört, azután Derenket, végül Ozdint. Több is volt még hátra, melyek miatt a cseheket még nem lehetett egészen kiűzni Magyarországból. Nem sok idő múlva azonban Mátyás ezeket is elfoglalta. Így Rimaszécset, Serkét, Zagyvafőt, Salgót és még sokat részben erővel, részben feladás útján birtokba vett. Pata elfoglalásától két év telt el eddig. Csak Giskrát nem támadta még meg, a csehek vezérét, e háború irányítóját, ki Zólyom vidékén uralkodott."

Mátyás a tapasztalt huszita harcosokat nem ölette meg, hanem saját zsoldjába fogadva őket létrehozta a híres Fekete seregét. Sajónémeti várát a következő években szétbontották, a használható fa cölöpöket egyszerűen kirángatták a helyükről. Ezt két előkerült 1465-ös Mátyás dénár bizonyítja.

1485-ben ismét feltűnik "castello Nempthy", amikor a Kazai Kakas és Lorántfy családok pereskedtek érte és tartozékaiért. Ennek nyomán felmerülhetne a vár kései használata is, illetve cáfolná az erősség szisztematikus szétbontását az ostrom utáni években. Ugyanakkor ezen oklevél kapcsán mégis feltételezhető, hogy az nem a várhegy tetején lévő erősségre és külső védművére utalt, hanem inkább a Tündér-parton keresendő nemesi udvarházra. Erre enged következtetni, hogy a huszita várat egyértelműen fortaliciuniként nevezi a két már említett 1460-as oklevél, míg ez a kései dokumentum viszont castellumot ír.