Sajókaza református templom

(Sajó)Kaza neve a magyar névadással a türk Qaz névből eredeztethető. Első említése 1231-ből ismert, ekkor a Miskolc nemzetség birtoka volt. 1283-ban már a Rátót nemzetség birtokolta: a nemzetség úgynevezett nádori ágának osztozkodásakor Leusták, István és testvérüknek, az akkor már nem élő Olivérnek fiai kapták.

Templomának első említése 1288-ban történik, az oklevélben Leusták fia Dezső mester Egyed nevű kazai papjáról van említés. A régészeti kuatatások viszont a templom hajójának egy részét a 12. század végére teszik, eszerint a Miskolc nemzetség volt az építője. A tatárjárás alatt a templom valószínűleg megsérült, az új tulajdonos Rátótok a 13. század második felében átépítették. A hajót nyugat felé meghosszabbították egy karzat számára, és a nyugati homlokzat elé egy alul eredetileg nyitott tornyot emeltek.

A pápai tizedjegyzékek szerint Pál, a kazai Szent Vid és Modestus egyház papja az 1332-1335. években átlagosan 35 garas tizedet fizetett. 1361-ben egy oklevél szerint Putnoki Mihály esküt tett, hogy nem fosztotta ki János papot, a kazai egyház rectorát.

A 14. század elején a mainál jóval kisebb, támpillér nélküli, a nyolcszög három oldalával záródó szentély épült a román hajóhoz. A templomot 1400 körül ismét átalakították, de ebből a korszakból csak nagyon kevés részlet maradt meg: csupán a szentély északi falának rövidke szakasza, valamint egy később barokkizált gótikus ablak a hajó déli falának keleti részén.

A templom gótikus szentélye 1500 körül épülhetett. A mohácsi csatában hősi halált halt Tomori Pálhoz köthető a szentélyben talált vörösmárvány reneszánsz tabernákulum. Tomori nem volt birtokos Kazán, de az egyik elhunyt menyasszonya a Putnoki családból származott. Talán az ő emlékére állíttatta.

Verancsics Antal egri püspök 1562. november 5-én I. Ferdinándnak azt írta, hogy emberei a kazai templomot nem kevés munkával megerődítették: "Volt egy tizedszedőm Kaza városában ... Az itteni templomot nem csekély munkával megerősítette, hogy ott az éjjeleket nyugodtan tölthessék. Mintegy 200 lovas és 100 gyalog füleki török megrohanta, hogy emberemet a megerősített templomba elfogják. E közben a putnoki kastélyból egy csapatnak, mely az esztergomi érsek tizedszedőjét kísérte, tudomására jutott embereimnek veszedelme s segítségökre sietett. De a török nagyobb számmal levén, leverte őket s 52 emberöket elfogta."

Az említett erődítés minden bizonnyal fa palánk lehetett, melyet még 1797-ben is említenek: "Egy kő Templom tornyostul a falu derekán, a mely körül van kerítve tövös oszlopokba rótt deszkákkal."

1567 tavaszán Hasszán temesvári pasa Jászberénynél kb. 5000 főnyi sereget gyűjtött össze, akikkel János Zsigmond megsegítése miatt Borsod vármegye területére tört be, ahol Dédes várát ostrommal foglalta el. Ez után a török sereg egészen Putnokig elpusztította a vidéket, így valószínűleg Kazát is.

A templom 1576-ban már a reformátusok kezén volt.

Eger várának 1596-ban bekövetkezett eleste után Kazát a kettős adóztatás súlytotta, amely nagyjából Eger visszavételéig fennállt. A környék a század folyamán szinte szakadatlanul háborúskodások színtere volt. Bocskai hadai és török segédcsapatai 1604-ben például Edelénynél ütköztek meg Basta generális seregével. Bethlen 1621-es, 1623-as és 1626-os hadjáratai egyaránt érintették Putnok vidékét. Jellemző, hogy amikor 1631-ben a parasztvármegyék felkeltek a fosztogató zsoldosok ellen, a felkelés egyik kezdeményezője Csuka Imre kazai bíró volt.

1638-ban tűzvész sújtotta a templomot, 1639-ben új harangot kapott, 1696-ban pedig alapos renováláson esett át. A templomot 1734-ben kezdik végleg helyreállítani, ekkor a tetőzetét javítják. 1749 körül bontották le a sekrestyét, a következő évtizedekben többször kifestették, 1790-ben a középkori templomtoronyra új szintet húztak. A templom jelenlegi kerítőfala valószínűleg 1803-ban épült, mivel ebben az évben az egyházközség a templom kő kerítéséhez 53 hordó meszet vásárolt. 1853-ban ismét magasították a tornyot. A 19. század közepére alakult ki a templom mai külseje.

A templom elrendezése egyhajós, keletelt. A 19x10 méter az alapterületű hajó északi és déli falának keleti kétharmada a 12. század végéről származik, és csaknem teljes eredeti magasságáig ma is áll. Ehhez kapcsolódik a némileg keskenyebb 13 méter hosszú támpilléres nyolcszögű késő gótikus szentély. A hajó nyugati homlokzatának tengelyében áll a sisakjával együtt több, mint harminc méter magas, öt emeletes, négyzetes alaprajzú torony. A hajó déli oldalához négyzetes alaprajzú előcsarnok kapcsolódik.