Pápoc

Pápoc a leletek tanusága szerint már a X-XI. században gyepű őrzők által lakott település volt. Egyes oklevelekből következtethető, hogy már Szent István idején is lakták. Első írásos említése egy 1234. évi oklevélben "Papuch" néven történik. A település a XIII. században a Csák nemzetség ugodi ágának kezén volt. Pápoc történetének kiemelkedő pillanata volt a pápoci csata 1403-ban, melyben a Zsigmond párti Stiborci Stibor vajda seregei döntő vereséget mértek Nápolyi László Anjou ellenkirály hadaira. 1406-ban a csata helyszínét már mezővárosként jelöli meg Zsigmond oklevele. Pápocról itt olvashat többet.

1250 utáni évtizedekben építették a most is álló pápoci kápolnát. Egyes részeit azonban egy régebbi, elbontott templom maradványaiból alakították ki. A négykaréjos, mai nevén Havas Boldogasszony-kápolna azzal a Szent Lőrinc-egyházzal azonosítható, amely a 14. század középső évtizedeiben Pápoc plébániatemploma volt, s amelyet Gersei Margit alapító tevékenysége, valamint Kálmán győri püspöknek az azt megerősítő, 1365-ből származó oklevele a prépostság hatáskörébe utalt.

A négykaréjos, kétszintes, Árpád-kori Szent Mihály-kápolna helyreállítására 1965-1966-ban került sor. A kutatás során kiderült, hogy a déli kaput ismeretlen építményből áthozott, bélletes kapukeret másodlagos elhelyezésével a 18. században alakították ki mai helyén, az eredeti darabok elég pontatlan és helyenként felcserélt összerakásával. A kutatásnak ezt az eredményét a kapuzat köveit restauráló és a két hiányzó oszlopot pótló Szakál Ernő is megerősítette. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a fehér márvány küszöb római faragvány lehet, miután a Dunántúlon ez a kőanyag a természetben nem fordul elő. A négykaréjos és emeletes, tetején nyolcszögű lanternával - és annak minden második oldalán egykor ikerablakokkal - kialakított kápolna építésének koráról a belső pillér- és oszlopkötegek részletformái nyújtanak közelebbi felvilágosítást. A fejezetek és lábazatok meredek vonalú tagozása ugyanis a 12. századra jellemző stílusformákról tanúskodik, a 13. századi formákról tanúskodó déli kapu utólag, az épület barokk kori helyreállítása során került mai helyére.