Regéc

Regéc első említése egy 1298. aug. 31-én keltezett oklevélben történik, amelyben Baksa nembéli Simon fia György egy 1285-ös eseményre utal vissza. IV. László uralkodása alatt, a 2. tatár betörés idején Simon fia György (a Baksa nemzetségből eredő sóvári Sós család őse) egy tatár sereggel harcolt Regéc alatt, és ott Hipolit fia Tamás megmentette: "...Továbbá ugyanekkor, tudniillik a tatárjárás idején atyai testvéreinkkel, barátainkkal és társainkkal Regéc alatt [sub Regach] ugyanezen tatárokkal harcoltunk, leestünk a lóról, és e Tamás az ő lovát átadta nekünk, és így a halálos veszedelmet elkerültük". György mester tatárok elleni harcáról IV. László 1288-ban kiadott oklevele is megemlékezik: "... e György mester maga mellé véve rokonainak, társainak és barátainak hasznavehető segédcsapatait, több alkalommal ismételten hatékonyan és dícséretet érdemlő módon küzdött meg ezen tatárokkal hazánk védelmében és irántunk való hűségének bizonyságául úgy, hogy rokonai és szerveinsei sok súlyos sérülést szenvedtek, illetve meghaltak és igyekezetével országunk lakói körül sok foglyot kiszabadított a tatárok fogságából, továbbá győzelme jeléül szokás szerint sok tatár fejét elküldte hozzánk". A várat egyik oklevél sem említi. Egyes szerzők szerint a vár ekkor már állt (IV. Béla és V. István építette), mások szerint a hegyet hívták Regécnek, és erről kapta később nevét a település és a vár is.

A területet az Abák birtokolták, Aba Amadé nádor 1307-ben már a regéci várában ad ki oklevelet "in Regwech sabb. prox. ante oct. Pentecostes.". Aba Amadét 1311-ben a kassai polgárok tisztázatlan körülmények között megölték, fiai Csák Mátéval szövetkeztek I. Károly ellen. Az 1312-es rozgonyi csatában az Amadéfiak vereséget szenvedtek és elvesztették tartományukat. Az Abák bukása után Regécet egy másik tartományúr, Petenye fia Péter szerzi meg. A király 1316. december 15-én kelt oklevele említi, hogy egy abaúji birtokperben Druget Fülöp szepesi ispán regéci Péter ispánnal ("comes Petrus de Regach") együtt békebíráskodott.

1316 végén Péter comes az uralkodó ellen fordult és Borsa Kopaszhoz csatlakozott annak a király elleni lázadásában. Egyes (többek által vitatott) források szerint Péter kétszer merényletet is megkísérelt az uralkodó ellen. 1317-ben Károly egyszerre két sereget küldött ellene: Druget Fülöp szepesi és Baksa nembeli László zempléni ispán ispán talán március–április folyamán abaúji várait, míg Ákos nemzetségbeli Mikcs sárosi ispán néhány héttel később Zemplén vármegyei erősségeit ostromolta meg, majd foglalta el egymás után. Az ostromok véresek lehettek, Mikcs sok rokonát és szerviensét elveszítette, miközben maga is súlyosan megsebesült. Május elejére valószínűleg Regéc, Barkó, Borostyán, Bodrogszeg, valamint Zemplénvár is elesett, vagy megadta magát. Utolsóként Jeszenőt Drugeth Fülöp vette be, így Péter tartománya alig másfél-két hónap alatt összeomlott. Regéc király vár lett.

1322 októberében I. Károly király jutalomképpen híve, Ite fia Iván regéci és dédesi várnagy iránta sokszorosan tanúsított hűségét, "különösen Syrok [Sirok] és Philek [Fülek] vára alatt a Péter fia Máté nevű hűtlenünk ellen vére húllátásával, diadalmasan lefolyt ostrom során" és a Trencsén vára alatt tett szolgálatait a zempléni Paga nevű birtok odaadományozásával viszonozta.

A király valamikor várat a hozzá tartozó birtokokkal Drugeth Fülöpnek és öccsének — Jánosnak — adományozta honorbirtokként. Druget János 1330-ban írt végrendeletében már birtokai között szerepelt Szalánc, Párics, Barkó, Jeszenő, Palocsa, Szakolya, Lubló, Regéc, Gönc és Dunajec vára is. A Drugethek egészen 1342-ig birtokolták Regécet, a várban őrizték a családi kincseiket is. Ezután ismét királyi vár lett. I. (Nagy) Lajos 1376-ban oklevelet adott ki itt tartózkodásakor.

1384.06.02-án kelt oklevélben Mária királynő utasítja a regéci várnagyot, hogy a pálosoknak a vár területére eső szőlői után a kilencedet vagy hegyvámot ne hajtsa be (galéria). Egy Zsigmond király által 1412-ben kiadott oklevélben szerepel Máté regéci ("Regecz") várnagy.

1422-ben Luxemburgi Zsigmond Regécet Lazarovics György szerb despotának adta, majd Brankovics György tulajdona lett. Zsigmond király 1433-ban a leleszi konventhez írott levelében Regéc szerepel, mint Brankovics birtok. 1440 után Brankovicstól több birtokát hűtlenség miatt elkobozták és többek között Hunyadi Jánosnak adományozták. Ezek között nem szerepelt Regéc, a despota az uradalmat egészen 1456. dec. 24-én bekövetkezett haláláig birtokolta (Brankovics két ujját Szilágyi Mihály vágatta le bosszúból, Brankovics ebbe a sérülésébe halt bele). 1459-ben az uradalom visszakerült a koronához.

1459-es és 1461-es oklevelek szerint Wpor-i (Upori) László és János a királyi vár várnagyai. Hunyadi Mátyás 1464-ben Szapolyai Imrének adományozta. 1479-ben és 1482-ben Kapolna-i Zsigmond a regéci várnagy.

Mohács után a két megválasztott király hívei között kitört a polgárháború. 1527 őszén Szapolyai János seregei vereséget szenvedtek Tokajnál (a csatáról itt olvashat részletesebben), ezután Niklas zu Salm egymás után foglalta el Tokaj, Regéc, Boldogkő várait. I Ferdinánd Regécet, Tokajt, Tállyát és Boldogkőt a koronázása előtt egy nappal Báthory István nádornak adományozta, azonban 1528/29 körül visszafoglalták a Szapolyai-pártiak. 1536-ban a Ferdinánd-párti tállyai várnagyot, Boér Nagy Lászlót, elfogása után Regécen őrizték. Regéc várát 1536-ban ismét ostromolták Ferdinánd hadai, de azt — bár az ostrom alatt villám okozta tűzvész is jelentős károkat okozott — Horváth Ferenc várnagy hosszabb időn át vitézül védte. 1537-ben a vár ismét Ferdinánd kezére jutott, Leonhard Vels foglalta el, aki Serédy Gáspártól 3000 forint zálogösszeget vett fel a "vár céljaira".

I. Ferdinánd 1541. január 3-án kelt adománylevelében a regéci uradalmat Tállyával és Tokajjal egyetemben érdemeik elismeréséül Serédy Gáspárnak és testvérének, Györgynek adományozta 95.000 Ft zálogösszeg értékben. Szapolyai János özvegye, Izabella királyné 1541. okt. 18-án kelt levelében megemlíti, hogy Tokaj, Regécz és Tállya Ferdinánd kezén vannak, Debrecent Török Bálint bírja.

Serédi Gáspár nevelt fia, Alaghy János az 1550-es évek elejétől megbízott várnagya Regécnek. Serédy Gáspár halálát követően, 1556-ban az Izabella-pártiak török segítséggel támadást indítottak. Serédy örököse, Serédy György szintén Alaghy Jánosra bízta az omladozó Regécet, hogy annak megvédése után neki ajándékozza. Alaghy szerzett pénzt a vár javítására és a katonák elmaradt zsoldjára.

1557-ben Serédy György halála után rokona, Serédy II. Gáspár örökli Regécet, de Alaghy szintén igényt támasztott a várra. A pereskedés idejére a király zár alá helyezi Regécet. Alaghy pénzen kiváltja az uradalmat és így birtokosává lesz. Alaghy halála után özvegye Thallóczi Bánffy Bálinthoz megy feleségül, aki elherdálja a kiskorú Alaghy gyerekek örökségét. Alaghy János régi barátja, Mágochy Gáspár Miksa királynál emel panaszt, és ő lesz az vagyon kezelője. Unokaöccséhez, Mágochy Andráshoz adja nőül Alaghy Juditot, így zárva ki az örökségből az Alaghy család többi tagját. A fiatal párnak ekkor építi a pácini várkastélyt. 1582-ben olyan szerződést eszközölt, mely alapján Alaghy Judit Regécet és Tállyát, Mágochy tornai birtokaira cserélte.

Mágochy András 1586-ban halt meg, özvegye, Alaghy Judit Rákóczi Zsigmondhoz ment feleségül. Az Alaghy család többi tagja folyamatosan perelte az örökségért. Végül 1591 novemberében Regéc várában Alaghy Judit lemondott néhány birtokáról Alaghy Ferenc és annak kiskorú Menyhért fia javára. Regéc ekkor Alaghy Judité és gyermekeié maradt.

A Füzért birtokában tartó Báthori István országbíró folyamatosan pereskedett a Füzér és Regéc közötti erdőkért. Végül 1600-ban a füzériek a várnaggyal és a darabontok többségével a Rákóczi Zsigmond által védett regéci vár ostromára indultak. Az inkább operettbe illő ostrom sikertelen volt, de a kisebb-nagyobb súrlódások Báthori István országbíró haláláig napirenden voltak.

1602-ből származik a vár első ismert inventáriuma. Mágochy Ferenc készítette, aki ekkor vette át örökségét féltestvérével, Rákóczi Erzsébettel. Mágochy Ferenc csatlakozott a Bocskai felkeléshez, míg az Alaghyak udvrhűek maradtak. Mágochy haláláig meg tudta tartani Regécet, bár az uradalom falvain az Alaghyakkal és a Rákócziakkal kellett osztozkodnia. Rákóczi Erzsébet és Mágochy Ferenc halálával 161l-ben újra az Alaghyaké lett az uradalom. Alaghy Ferenc, majd halála után fia, Menyhért birtokolta a várat, aki a család utolsó férfisarja volt. Menyhért 1614-ben nőül vette Erdődy Annát, gróf Erdődy Tamás horvát bán lányát. Lakóhelyük felváltva Regéc és Pácin volt.

A harmincéves háború kitörése után Alaghy birtokai megtartása érdekében Bethlen Gábor erdélyi fejedelem táborához csatlakozott, aki főtanácsossá és a mezei hadak parancsnokává nevezte ki. A fejedelem 1621-ben Zemplén vármegye főispánjává tette. Közben Esterházy Miklós országbíró is bejelentkezett a regéci és pácini uradalmakért első felesége, Dersffy Orsolya hozománya jogán. II. Ferdinánd 1621. december 5-én kiadott oklevelében mind a két uradalmat Esterházynak ítélte, de ő ekkor még nem tudta birtokba venni. 1621-ből ismert a vár őrségének a létszáma: ekkor 23 darabont szolgált a várban és két pattantyús. A darabontokból húsz a várban, három pedig a palánkban állomásozott.

Alaghy 1625-ben már ismét a király oldalán volt, országbírói és kassai főkapitányi kinevezést is kapott. 1631-ben halt meg a vizsolyi kastélyában. Özvegye 32.322 Ft lefizetése ellenében kapott oltalomlevelet a regéci birtokra élete végéig. Az özvegy még életben volt, amikor 1633. július 17-én II. Ferdinánd már előzetesen odaadományozta a regéci uradalmat 102.695 Ft értékben Eszterházy Miklós nádornak hadi költségei megtérítése fejében. Az uradalomra szintén jogot formáló Rákócziak és Esterházyak között a viszony elmérgesedett Regéc miatt. Esterházy 1635-ben vette birtokba a várat.

Az ekkor már nádor Esterházy Miklós 1635 őszén felkereste a várat Getz generálissal együtt, amikor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ellen vonultak. Regécet hű embere, Eörsy Zsigmond irányítása alatt hagyta. Eszterházy a Rákócziaktól elfoglalt Szerencsen maradottaknak innen írta elhíresült biztató levelét, hogy azok ne féljenek, ha Rákóczi emberei a várra támadnának "a bágyadt legyekre, darázsokat fog küldeni".

1644 márciusában I. Rákóczi György csapatai ostromolják, de ekkor ez még sikertelen volt. Augusztusban ismét próbálkoztak az erdélyi hadak, ekkor már eredménnyel. A hadi események jól ismerhetőek I. Rákóczi György levelezéseiből. Márciusi leveleiben a következőket írta: "... Mi isten áldásából jól vagyunk. Szendrő, Tokaj, Szádvára, Regécz, Szaláncz, hogy kezünknél nincs, Ungvárral, Jeszenővel, s ezekkel is enynyi huz-halasztást nem cselekednénk, de az többi mind kezünknél, az 7 vármegye, sőt Sáros s Szepes is, ... az várak, kikben még ellenkezőinknél vannak, Szádvára, Tokaj, Jeszenő, Szaláncz, Ungvár, Regécz, hiszszük az úr istent, ezek is nem sokára meg fognak velünk egyezni, mivel meg vannak szorítva...". Június 29-i levele szerint Regéc alá 700 gyalogost és 300 lovast küldött. Az ágyúzás hatására leomlott egy falszakasz, Eörsi a gyalogos roham megakadályozására vassulymokat szóratott a sérült falak elé (ezek közül került elő a feltárás során). Egy ágyúgolyó a várkapitány szobáján is átsüvített.

Rákóczi 1644. augusztus 20-án kelt levelében már a vár elfoglalásról tudósít: "Az Úr Isten áldomásából immár Regécz vára is kezünkben lévén, az lövő szerszámokat ennek obligálásáról Szendrő alá parancsoltuk mozdítani és indítani...". Esterházy várnagya, Eörsy végül feladta a várat "...Regéczet ha szinte Örsi uram meg nem akarta volna is adni, nem tarthatta, sőt az benne valók is megadták volna...". Rákóczi az ostrom végén megvendégelte Eörsit. A háborút lezáró linzi béke Rákóczi kezén hagyta Regécet, amely innentől lerombolásáig Rákóczi birtok maradt (később II. Rákóczi György 160 ezer forintot fizetett a várért és az uradalomért az Esterházyaknak).

1670-ben a Wesselényi-féle összeesküvés során a felkeléshez csatlakozó I. Rákóczi Ferenc több császári tisztet elfogatott (pl. a tokaji vár kapitányát, Ernst Rüdiger Stahrenberg grófot, aki később 1683-ban Bécs védelmének irányítója volt), akiket Regéc várában őriztek. Az összeesküvés elbukott, Zrínyi Pétert, Frangepán Ferencet és Nádasdy Ferencet lefejezték. I. Rákóczi Ferencet édesanyja, a hithű katolikus Báthory Zsófia hatalmas összeg lefizetésével és a várainak átadásával megmentette a hóhértól. Ekkor került Regéc várába is császári őrség a Rákóczi katonák mellé. 1672-ben a Petrőczy István által vezetett felkelők sikertelenül ostromolták a várat, hogy az oda bezárkózott I. Rákóczi Ferencet a felkeléshez való csatlakozásra bírják. Az ostrom heves lehetett, mert a palánk összes kapuja elpusztult.

I. Rákóczi Ferenc elhunyta után Zrínyi Ilona 1677-ben Regécre költözött az akkor egy éves II. Rákóczi Ferenccel és Juliannával. A későbbi fejedelem öt éves koráig itt nevelkedett. Zrínyi Ilona kemény kézzel igazgatta a birtokokat, ez 1678. május 1-én meghozott várrendtartásából is jól kiolvasható (galéria).

Zrínyi Ilona 1682-ben Thököly Imre felesége lett, Regéc a Thököly-felkelés egyik fontos támaszpontja, ellátóbázisa volt. Több elfogott császári tiszt is raboskodott falai között, többek között Koháry István füleki főkapitány és Herberstein császári tábornok.

1685-ben Thökölyt Ahmed nagyváradi pasa elfogatta, ezután a kurucok tömegével álltak át a császári oldalra. Regéc is megnyitotta kapuit a császári seregeknek 1685. november 5-én. A várat Caprara tábornok a Haditanács döntése értelmében felgyújtatta és védhetetlenné tette. Az 1686. augusztus 15-i összeírás már romként említi.

Egy 1701-es jelentés szerint a vár javítása nem lehetséges. II. Rákóczi Ferenc nem használta már a szabadságharca alatt. Az 1715. évi XLIX. törvénycikk az összes Rákóczi-javakat s várakat a kincstár javára elkobozta. Közöttük volt a regéci uradalom is. Ez előbb Trautson Donát herceg, majd a Bretzenheim hercegi család kezébe került. Bretzenheimék még a "regétzi" előnevet is használták és felvették.

1999-ben indult a romok feltárása, amely most is tart.