Tőketerebes Parics-vár

Tőketerebes (Trebišov) városának közepén levő parkban található Parics-vár romja.

Parics / Terebes vára a 13. század második felében még fából épült, építtetője valószínűleg Kaplyon nembéli Terebesi János lehetett. A várat 1300-ban említik először, ekkor Terebesi János fia Andornaké ("magistro Andronico filio Johannis de Terebes"). Andornak fia László és rokonai 1319 előtt levágták Ormos Lőrinc kezét, ezért büntetésből elvesztették birtokukat. I. Károly 1319-ben Parics várát Terebes birtokkal Drugeth Fülöpnek adományozta. A 14. század elején építik át a várat 2-2,5 méter falvastagságú, szabálytalan sokszög alakú téglavárrá. A falak magassága a szlovák kutatók szerint elérte a 15 métert, melyeken körben gyilokjáró futott végig.

1328. február 14-én I. Károly a fiú örökös nélkül elhunyt Drugeth Fülöp nádor birtokait Drugeth János fiának, Vilmos szepesi és újvári ispánnak adja. Április 17-én jelenti az egri káptalan, hogy eleget téve a febr. 14-i parancsában foglaltaknak, tanúul adta Chana királyi ember mellé Miklós papot, akik, ápr. 7-én elvégezték Parics ("Pariis") vár és az ahhoz tartozó Terebes birtokok határjárását, s tulajdonukba Vilmos (Wyllennus) magistert a helyszínen ellentmondás nélkül beiktatták.

1330. augusztus 9-én Sároson kiadott oklevelében Drugeth Vilmos testvérére Miklósra, és lánytestvérükre hagyja vagyonát. A végrendeletében szerepel Szalánc, Parics, Barkó, Jeszenő, Palocsa, Lubló, Dunajec, Szakolya, Regéc, Gönc és Szepes várakkal egyetemben ("... Zalanch, Parys, Barkou, Jezenew, Lublou, Nouum Castrum ae Dunajecz, et Zakalya ... Regech ... Castro de Gunch ... castro Scepus ... "), mely várakat szerzeményi, öröklés, vétel és csere címén szerzett. 1335-ben György fia Gál magiszter a szalánci ("Zalanch-i") és paricsi ("Parys-i") várnagy.

1342-ben Terebes ismét királyi vár lett, a mindenkori zempléni ispán alá tartozott. 1347. március 13-án Terebesen tartotta Zemplén megye a közgyűlését.

1364-ben Lachk fiai Miklós és Pál mesterek terebesi alvárnagyát, Péter fia Jánost említik, aki Drugeth János hórii jobbágyától 3 évvel ezelőtt öt lovat, 300 db kősót, két forintra becsült kardot, egy tegezét íjjal és két nyerget elvett.

1371. 09. 14-én Nagy Lajos király meghagyja az egri káptalannak, küldje ki hites emberét, hogy annak jelenlétében a királyi ember a Zemplén megyei Patak, Fyzer és Terebes királyi várakat és a hozzájuk tartozó Patak és Uyhel civitasoknak és más tartozékaiknak határát megjárja és azoknak birtokába - e határok mellett - a királyt statuálja.

1387-ben Perényi Péter diósgyőri várnagy és fiai Mária királynőnek tett szolgálataikért adományt nyertek Terebesre ("castrum Therebes"), amit Zsigmond király is megerősített.

1405-ben Myzla-i Bertalan (miszlai Csontos Bertalan) a terebesi castellanus. Ebben az évben a Perényiek megosztoznak a birtokokon. Perényi Imrével Perényi Miklós fiai, Miklós és László, valamint Perényi János fia, Miklós osztoznak Füzéren és a nádori ág másik várán, Terebesen.

1430. 11. 11-én Zsigmond király utasította a leleszi konventet, hogy Perényi Péter fiait, Jánost és Miklóst vezessék be az őket teljes jogon megillető Zemplén megyei Terebes vár és név szerint feljegyzett Zemplén és Bereg megyékben fekvő tartozékai birtokába.

1454. 01. 23-án a Perényi család két ága és Kórógyi Fileps fia János macsói bán örökösödési szerződést kötött. A birtokok felsorolásában szerepel Therebes vár és tartozékai is. Ebben az évben a Felső Részek főurai és megyéi Terebes vára alatt gyűltek össze, hogy megregulázzák a térségbe befészkelődött cseh zsoldosokat és rablókat, az úgynevezett "cseh testvéreket".

1455-ben V. László király új adományként, vagyis a meglévő birtokok adományozásának megerősítéseként sorolja fel Perényi János tárnokmesternek Terebest, Füzért, Sztropkót, Szinat, a sárosi Újvárt, Csorbakőt, Füleket és uradalmaikat.

Mátyás király 1459. 08. 17-én kiadott oklevelében a Perényiek terebesi várnagyaként Vitányi Vitális szerepel.

1471-ben, a Vitáz János vezette összeesküvéskor Hunyadi Mátyás elrendelte, hogy a somogyi Szenyér, a máramarosi (sic!) Sztropkó, más beregi, zempléni, pozsegai, valkói várak hűtlenség terhe mellett a dekrétum keltétől számított huszonöt napon belül szétrontandók és teljesen megsemmisítendők. Ugyanezen a napon a hűtlenség bűnébe esett Perényi Miklós összes birtokrészeit a király testvéreinek: Istvánnak és Péternek adta. Perényi István hűséget esküdött a királynak és visszautasította a trónkövetelő Kázmér lengyel herceg támogatását, Mátyás ki is nevezte tárnokmesterré. Perényi Miklós viszont csatlakozott a lengyelekhez és megnyitotta Sztropkó kapuit Kázmér csapatainak. A lengyel kapitány, Biely János onnan fosztogatta a környéket. 1473 decemberében épp a lengyel-cseh zsoldosok ellen hadakozó Mátyás Modra alatti ostromtáborából megbocsátott Perényi Miklósnak és birtokait is visszaadta.

A Perényiek 1483-ra ismét elvesztették Mátyás bizalmát. Július 21-én Mátyás tudatta a kassaiakkal, hogy megelégelte Perényi Miklósnak a Lengyelországból jövő kereskedők elleni önkényeskedéseit, mivel az törvényszéke elé nem volt hajlandó állni, ezért úgy döntött, hogy Sztropkó kastélyából kiostromolja, amihez a város ostromgépeket adjon. Hasonló értesítést kapott Bártfa is. Mátyás Lábatlani András zempléni ispánt bízta meg a Perényi várak elvételével. Ő Sztopkó bevétele után Fülek, Sáros és (Sátoralja)Újhely várai következtek. 1483. december 10-én Mátyás király segítséget kért a bártfaiaktól, kassaiaktól é kisszebeniektől Lábatlan András sztropkói kapitány számára Terebes várának ("Stephani de Peren etiam Castrum Therebes") ostromához, és Perényi Istvántól való elvételéhez. A vár rövid ostrom után elesett.

Perényi István fia, Imre azonban visszakapja Mátyástól a birtokokat (1489-ben már Terebes és Füzér is a kezén volt). Imre 1493-ban írta: "melyeket — ti. Terebes, Füzér, Csorbakő, Fülek, Újvár, Sztropkó várát és más birtokokat — a nagyhatalmú Mátyás király tőle és atyjától nagy megaláztatásukkal, igen súlyos elnyomásukkal, méltóságuk kárára erőszakosan foglalt el".

1504-ben, 1506-ban Perényi Imre nádor Terebesen ad ki oklevelet (("in castro nostro Therebes")).

1511. 05. 26-án Perényi Imre nádor nyugtatja Kozmai Miklós terebesi várnagyot Terebes várának Nagymihályi György deák kezére történt átadásáról.

1527-ben a Perényi Péter I. Ferdinánd pártjára állt Szapolyai János ellenében. 1528. januárjában Katzianer, I. Ferdinánd hadvezére jelenti, hogy Szapolyai lovassága már Kassásnál portyázik, Huszt, Terebes és Kassa is veszélyben van. 1528 februárjában János király serege Debrecenből megindulva előbb Sárospatokot foglalta el, majd Sátoraljaújhely várát ostromolta, melyet Perényi Péter embere, Athinai Simon védett. Az ostrom során Szapolyai két ágyúja is szétrepedt. Végül Athinai feladta Újhelyt, és Szapolyai hűségére tért. A Szapolyai had innen Terebesre vonult március 1-én, amit Cselei Kelemen védett. Innen Kassa ellen, de Szinánál vereséget szenvedett a Katzianer vezette Habsburg-párti hadaktól. Szapolyai Lengyelországba menekült. Athinai kegyelmet kérve megpróbálta elhitetni a Habsburg-párti Perényiekkel, hogy csak kényszer hatására állt át, akik ismét kinevezték Patak élére. Ott azonban karddal megölte Cselei Kelement, a Perényiek terebesi várnagyát, majd Lengyelországba menekült. 1528. októberében Athinai Simon ostrommal foglalta el János királynak Terebest, majd két heti ostrom után Sárospatakot is.

1530 körül Perényi Péter hamis pénzt veretett a várban. Ebben az évben Esztery György Terebesre ágyút rendelt ura nevében a kassaiaktól. Oláh Miklós esztergomi érsek Hungária c. 1536-ban kiadott művében ez áll a várról: "Terebes, melyet a falon kívül vezetett sáncárok tesz igen erőssé".

Perényi Gábor 1563. január 7-én kelt első végrendeletében a királyra hagyta Terebest: "...Bizonyítanom, hogy Pataktul és az Paloczy jozaghtul megh walva az östül maradt jozagomat és warajimot ugy mint Terebest, Füzért, Onodot Deedest, Sztropkot minden tartomanyaval Szent Miklost minden tartomanyaval Döbröt minden tartomanyaval és az feleöl megh mondott warakbeli munitiot walami most bennek wagyon eö felsege kezibe adnom az en holtom utan…". A végleges végrendelete annyiban módosult, hogy Terebest és Sztropkó városát húga Erzsébet és leszármazottai örökölhetik. Perényi Erzsébet 1554-ben Homonnai Drugeth Ferenc felesége lett, ezért az ő leszármazottai szerezték vissza Terebest a Drugeth családnak. Perényi 1567-es halálakor felvett inventárium szerint a terebesi uradalom alá 18 helység tartozott. A várban olyan hosszúcsövű, szakállasféle hoffniczák voltak, amelyek alkalmasak valának naszádokon, hajókon való használatra ("Item barbatae prelongae hoffyncza vocatae, supra naves Nazad aptae"). Drugeth Ferenc vette át Terebest, Daróczy György lett a Homonnaiak Terebes várába kinevezett provizora.

Homonnai Drugeth Ferenc fia (II.) György erőszakos jellem volt, amikor összeveszett szüleivel, megtámadta és elfoglalta Terebes várát és a benne lévő várőrséget lekaszaboltatta. Ezután csapataival megszállta Gerényt is, ahol szülei éltek és azt is kifosztotta. Eközben az egyik katona édesanyját is megsebesítette. György feleségével, Dóczy Fruzsinával előbb Terebesen, majd Nevickén telepedett le. 1583-ban per indult ellene mert Terebes elfoglalásakor kidobatta az ablakból Tussay Jánost. 1584-ben Drugeth István megtámadta Terebest, mert ki akarta verni unokaöccsét onnan. Az ostrom eredménye az lett, hogy "Dóczy Eufrozina, rémületbe esvén a testvérharc látásától, éretlen magzatot hozott a világra".

1600-ban az országgyűlésen Szokoly Péter és Bánóczy Simon hat vármegye nevében panaszt nyújtott be Dóczy Fruzsina és fia Homonnai Drugeth (III.) György ellene azok hatalmaskodásai miatt. A történethez hozzátartozik az a tény, hogy Szokoly rokona, Szokoly Miklós a terebesi javak gondnoka volt. Szokoly az uradalmat akarta megszerezni a Drugethektől. Közben a család másik ágának képviselője, Homonnai Drugeth Bálint is meglátta az alkalmat a birtokok megszerzésére (azzal az ürüggyel, hogy Drugeth György törvénytelen gyerek), 1601-ben csapataival körülzárta a Nevickén tartózkodó Dóczy Fruzsinát és a vár átadására kényszerítette . 1601-ben Homonnai III. Györgyöt bűnösnek mondták ki az ellene felhozott vádakban és fővesztésre ítélték, amiért is az elmenekült Pozsonyból. Dóczy Fruzsina is elmenekült, ezért fiával együtt hűtlennek mondták ki és vagyonelkobzásra ítélték. A Szepesi Kamara Plagay Ambrust küldte ki a tokaji helyőrség ötven német gyalogosával Terebes elfoglalására. A konfiskálás során gyakorlatilag semmiféle ingóságot nem találtak a kastélyban és a környező udvarházakban sem. Közben Homonnai Drugeth Bálint ellen is megindult a hűtlenségi per. Terebes 1602-ben került Szokoly Péter zálogbirtokába, nem kevés anyagi ráfordítás ellenében. Homonnai György és Dóczy Fruzsina Lengyelországba menekültek. A Mátyás főherceggel folytatott tárgyalások során Homonnai Györgynek a kegyelemért cserében le kellett mondania Trebesről végleg, de Nevickét visszakaphatta.

1605. április 28-i terebesi megyegyűlésen kihirdették az egybegyűlteknek, hogy Bocskai Istvánt 1605. április 17-én, a szerencsi várban Magyarország fejedelemségének jelvényeivel megajándékozták.

1607-ben Homonnai Drugeth György lefogatta Szokoly Pétert és elfoglalta Terebes várát is. 1608. évi 24. artikulusban az országgyűlés megállapította, hogy Drugethet jogtalanul fosztották meg Terebestől. Szokolyt 1612-ben Pozsonyban kivégezték, 1613-ban Terebes már jogilag is ismét Drugeth birtok lett, miután vállalta 20 ezer forint értékű bor és gabona szállítását a birtokért cserében.

Terebes váráról 1612-ben megjegyzik a "Divisio arcis Terebes"-ben, hogy "a kapu előtt a hídon két erkély vagyon." Ekkor öt kertje is volt a várnak és halastava is. Külső vára is volt, melyben szárazmalom működött.

1619-ben Drugeth György Terebesen tartotta meg Zemplén vármegye alispánjának megválasztását. A megye katolikus és református nemessége között feszült volt a viszony, a megye nagyobb része nem volt hajlandó elfogadni Drugeth katolikus jelöltjét, hiába jelent meg a vár előtt Dóczy András főkapitány a csapataival.

Homonnai Drugeth Györgynek ellenséges volt a viszonya Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmel. Amikor az megindította 1619-ben az első hadjáratát, először a Drugeth birtokokat foglalta el. Drugeth Terebes alatt gyűjtötte össze a hadát, ahot az ifjú Rákóczi György 1619. szeptember 3-án Bethlen parancsára megtámadta és megugrasztotta. Drugeth Lengyelországba menekült, de onnan később kozákokkal támadta hátba a Bécs ostromára készülő Bethlent. Kisebb sikerek után ismét Lengyelországba menekült, ahol 1620-ban elhunyt - jelentős adósságokat hagyva maga után.

Homonnay Drugeth György halála után Bethlen Gábor utasítására a Kassai Kamara Gombos Jánost nevezte ki a Homonnay uradalmak élére. Gombos, mint inspektor és prefektus 1623. március 17-én letette az esküt, hogy Homonnához, Jeszenő, Csicsva és Terebes várakhoz és Varannóhoz tartozó jószágoknak felügyeletében és védelmében Őfelségének és Homonnai György árváinak, Jánosnak és Erzsébetnek érdekeit megvédi.

Bethlen Gábor az általa elkobzott Terebest, Barkót és Zemplén mezővárost Széchy Györgynek adta. A Homonnai árvák gyámjai, Pázmány Péter esztergomi érsek és Esterházy Miklós 1624 november 25-én erélyes levélben kérték a királyt, hogy Széchy adja ki a birtokokat a békeszerződésnek megfelelően. Széchy nem engedelmeskedett és 1625. február 2-án egyik hű emberét, Rácz Pált tette meg Terebes vár porkolábjának, ki esküvel és írásban kötelezte magát, hogy Széchy György, neje és gyermekei számára mindenképpen megtartja a birtokot. 1625-ben az országgyűlés elrendelte (XLIV. törvénycikk), hogy Homonnai György özvegye, Nádasdy Katalin és fia, Homonnai Drugeth János kapja vissza a Bethlen által elkobzott és eladományozott birtokokat (Barkó és Terebes várakat, Zemplén mezővárost), melyeket Széchy a békeszerződés ellenében elfoglalt. 1625. augusztus 31-én éjjel Széchyt saját emberei lőtték agyon, a birtokokat visszakapta Drugeth János.

1644-ben I. Rákóczi György a királyi Magyarország elleni háborúban sorban foglalta el Drugeth János birtokait, Terebest is. A fejedelem június 26-án Terebes alatt táborozott. Júliusban két heti ostrom után Jeszenő várát is feladta Drugeth János felesége olyan feltételek mellett, hogy a várban maradó muníció és fegyverzet fejében visszakapja liszvai, homonnai és terebesi jószágait.

1670-ben a felső-magyarországi felkelés kirobbanása után Bocskai István zempléni főispán június 6-ára, a terebesi táborába szólítja a megye nemesi hadait. Sporck lovassági tábornok közelgő hadainak hírére a felkelők elszéledtek.

1672-ben az Erdélyből kitörő bújdosók csapatai elfoglalták Terebes várát és foglyul ejtették az ott meghúzódó pálos szerzeteseket. A közelgő császári sereg hírére a tömlöcben tartott foglyok lefegyverezték a vár őrségét és azt átadták a császáriaknak.

1675-ben többször (május 20., 30., július 10.) tartották a megyegyűlést Terebes várában a gonosztevők és rebellisek betörésétől való félelem miatt.

1682-ben - birtokainak megtartása miatti kényszerből - Homonnai Drugeth Zsigmond is Thököly pártjára állt. Júliusban egy császári jelentés szerint Terebes alatt Thökölynek mintegy 8000 lovasa és 4160 gyalogosa táborozott. Szeptember 5-én a terebesi mezőn tartanak mustrát a megyei felkelők számára, akik Thökölyhez csatlakoztak a hadjáratában. 1683. május 19-én Szemere Pál, Thököly embere Terebesről ír levelet a fejedelemnek, tehát kuruc kézen van a a vár. A török sereg Bécs alatti veresége után Drugeth elhagyta Thökölyt és váraiba lengyel csapatokat fogadott Sobiesky János seregéből. 1684-ben Thököly ellentámadást indított az őt elhagyók várai ellen, és Terebest csellel bevette.

1684-ben Thököly csapatai ostrommal elfoglalták Csicsva várát is, a várból három tarackot, öreg és apró puskákat, valamint lőport, töltést, négyszáz font ólmot, ablakrostélyokat, vasajtót, kúthoz való hatvan öles vasláncot, kétfelé nyíló rostélyos vaskaput, valamint sokféle edényt vittek át Terebesre Báncsy László terebesi várkapitány parancsából. Az ott elfogott 51 labanc foglyot is elindították Terebesre. Thököly áprilisban több levelet is kelteztetett Terebesből. 1686-ban a kivonuló kurucok felgyújtották és lerombolták. Nem is épült fel többé.

Az 1701-ben készült inventárium szerint Terebes várát 16 éve a Thököly rebellisek felgyújtották, azóta teljesen romos.

A vár kő és téglaanyagát a közeli kastély építéséhez használták fel, ma már csak az alapok és egy nagyobb tégla falszakasz látható.