Vasdobra várrom

Egy burgenlandi várkutató (Josef Karl Homma) szerint már 1170-ben említik a várat "novum Castrum" néven, de ez nem bizonyított állítás.

"Terra Dobra"-t (Dobraföldjét), amely a gyepű része volt, a szentgotthárdi ciszterci apátság valószínűleg már az 1183-as alapításakor megkapta, de a határvillongások következtében kisiklott kezéből tulajdonjoga. II. András 1213-ban keltezett oklevelében ezen jogokat megerősítette.

A tatárjárás után IV. Béla ösztönözte az egyházi vezetőket is a várak építésére. Dobra várát a szentgotthárdi ciszterciek építették, de a király 1266-ban csere útján megszerezte. IV. Béla uralkodásának utolsó éveire árnyékot vetett a fiával, a későbbi V. Istvánnal való belháborúja. A király halála után az őt támogató főurak szembekerültek V. Istvánnal. Ekkor szerezhette meg a volt országbíró, Geregye Miklós Dobra várát (körülmények nem ismertek, talán IV. Béla adományozta neki), amelyet 1270-ben átadott az osztrák hercegséget is birtokló II. Ottokár cseh királynak. A magyar király hívei a következő évben visszafoglalták.

1291. aug. 21-én kelt oklevél szerint az oklevéladó előtt megjelent egervári (de Egerwar) Barnabás fia Kalmerius és fivérei: Merhard és Miklós, és e két fivér az oklevéladó káptalanjának színe előtt megerősítette, hogy Kalmerius érvényes módon oklevelet adhat és eljárhat Dobra (Dabra) várának ügyében eladás vagy csere kapcsán e káptalan előtt. (Az Egerváriak a Geregye nemzetségbe tartoztak). Az oklevelet III. András ausztriai hadjárata alatt adták ki, és beilleszthető a Geregyék Dobrát visszaszerezni kívánó pereibe. A 13. század végi zűrzavaros években a Németújvári grófok is birtokolták.

1326. márc. 5-én kelt oklevelében I. Károly király átírja és megerősíti IV. Béla 1266-ban kiadott privilégiumát, melyben a szentgotthárdi konvent kérésére a stájer határ mentén fekvő Dobra nevű földjükért vagy birtokukért cserébe adja a Vasvár (Castrum Ferreum) melletti Gyurgvar nevű királynéi birtokot. Még ebben az évben egy másik oklevélben megparancsolja híveinek, különösen Dobra mindenkori várnagyának, hogy a szentgotthárdi szerzetes házat, az apátot és a testvéreket, továbbá a más házaikban tartózkodókat valamint a ház népeit, jobbágyait és szolgáit személyükben és javaikban ne merészeljék zaklatni.

Nagy Lajos király halála utáni zűrzavaros időszakban a stájer ellenvár ura, Kapfenstein Ortolf foglalja el. 1387-ben Luxemburgi Zsigmondtól "Varallya" néven az alsólendavai Széchyek kapják meg, akiknek ostrommal kell visszavenni az osztrákoktól.

1458-ban a Németújváron (ami ekkor Újlaki Miklósé volt) magyar királlyá választott III. Frigyes támogatói között voltak a Széchyek is (és a később Dobrát elfoglaló Baumkircher András lovag is). Az időközben Mátyás királyhoz átpártolt Baumkircher András szalónaki várúr 1467-ben elfoglalta és részben lerombolta a Széchyiek dobrai várát (valószínűleg még III. Frigyes emberei kezén volt). Később a várat jelentősen bővítették és újjáépítették a Széchyek.

1530-as években Széchy István magvaszakadtával a leányág örökölte. A Széchy lányok házasságai révén váltak érdekeltté a Zekel, Erdődy, Thurzó, Choron és Poppel családok is a terület birtoklásában. Széchy Magdolnát 1582-ben Lobkowitz Poppel László vette feleségül, aki cseh csapatokkal jött Magyarországra, s házassága révén jutott Dobra, Szentgotthárd és Trencsén uradalmához.

1599-ben Osius lutheránus gráci lelkész Poppel László feleségéhez, Salm Magdolnához menekült. E miatt Rudolf király 1600-ban meg is intette őt.

l605-ben a Bocskai felkelés dunántúli harcaiban Dobra vára ugyan nem került a hajdú sereg kezére, mert Széchy Tamás saját seregével szállta meg, de uradalma elpusztult.

Poppel Évát Batthyány Ferenc vette feleségül 1607-ben, s hozományként a lepusztult birtokot kapta. A vár ujjá építéséről kevés adat van, de Mathias Petern provizor I6l7-l6l8-ban Poppel Évához írott leveleiből az olvasható ki, hogy új tetőket építettek az ácsok.

Batthyány I. Ádám 1629-ben kezdte meg építkezéseit a család nagyobb váraiban: Németújváron, Rohoncon és Szalónakon. Dobrán 1630-tól 1639-ig édesanyja, Lobkowicz Poppel Éva végeztetett építési munkálatokat, ezek fennmaradtak a családi levéltárban. A nagyasszonynál Dobrán többször volt vendég a gyermek Zrínyi Miklós és Péter. Férje halála után Dobrán nagy udvart tartott. Az 1635. évi összeírás szerint öt "Freyle", két "Jungfrau" 9 nemesasszony és 10 nemes magyar ifjú élt itt Éva asszony költségén. Egy 1637-es magyar nyelvű szerződés szerint az olasz Orsolininek a külső és a belső várat elválasztó árok helyén kellett új épületet fundálnia, azaz terveznie és emelnie oly módon, hogy az árokba három boltozattal pincét, afölé pedig egy palotát emel, az ott levő bástya külső oldalán. 1633-1636 között háromemeletes, famennyezetes patikaház is épült a várban. 1639-ben még nincs kész a vár, Poppel Éva fiától kér 6000 téglát hozzá. A vár látképét Ledentu hadmérnök lerajzolta 1639-ben (galéria).

Több per és csere után 1642-től Batthyány Ádámé lett a dobrai uradalom és végleg a családé maradt. 1645 januárjában Batthyány Ádám leltárt készíttetett Dobra váráról. Ebben írták össze az alsó és a felső várat, az alsóban pedig az új épületet. A birtokos családból akkor senki sem élt a várban, berendezett helyiségei azonban lakhatók voltak, feltételezhetően abban az állapotban, ahogyan Poppel Éva és kísérete használta azokat. Később a családi osztozkodás után Batthyány Ádám húga, Borbála, Forgách Zsigmond felesége kapta meg. Ő a század második felében özvegyként ott élt és ott is halt meg.

A várból már a 18. század elején átköltöztek a közeli Tabor kastélyba. Egyes források szerint a kurucok 1704-ben egy rövid időre megszállták. Mikoviny Sámuel (a magyar térképészet megalapítója) 1730-as években készült Vasmegye térképén Vasdobra már várromként van feltüntetve. A végső pusztulást II. József tetőadója felgyorsította: az összes tetőzetet eltávolították, így kerülve el az adózást. Később a helyiek kőbányaként használták.

1850-ben a szabadságharc után kivégzett gróf Batthyány Lajos birtokait a Császári és Királyi Kamara átvette. A birtokok átadásáról Johann Seedoch feljegyezte "Neuhaus (Dobra) ... A stájer határ közelében állt az új urasági Táborkastély, amelyről a település nevét - Neuhaus: új ház - származtatják, mellette terült el a gyümölcsöskert, konyhakert és kocsmaföld, a régi kastélyföld a romokkal, a körülötte fekvő legelő, a régi kastélykert, valamint 9 további földdarab, közöttük a harmincadház, a kocsma és a mészárszék udvarai, továbbá a major."

Jelenleg az egykori várnak csak a kb. 40 x 20 m-es sokszögű magja járható. Az inventáriumokban említett alsóvár teljesen eltűnt.