Zalabér: Nemes temető

Zalabér neve inkább a török kori végváráról ismert, pedig a település feletti dombon , az un. Nemes temető egy Árpád-kori kisvárat rejt. Magáról a várról okleveles adat nem áll rendelkezésre, régészetileg még nem kutatták. Jelenleg egy elhagyott temető van a vár védett területén. A vár alakja lekerekített négyzet, átmérője 30 méter körül van. Körben jól látható árkolás található, ami néhol eléri a 3 méter mélységet és az 5-6 méter szélességet.

Zalabér környéke régóta lakott, a 850-es években a frank uralom alatt álló Dunántúlon Salapiuginnál, a Zala folyó kanyarulatánál (a mai Zalabér környékén) templomot emeltek a szentéletű bajor térítőpüspök, Szt. Hrodbert (Rupert) tiszteletére (Conversio). A mostani falu neve legelőször az almádi monostor alapítólevelében fordul elő 1121-ben.

A következő okleveles adat 1247-ből való, villa Beer alakban szerepel benne a település. A község birtokosa ekkor a Türje nemzetség. A család két ágra szakad, a Béri és Szentgróti családra. 1254-ben a vasvári káptalan oklevelében, a batyki hagyaték határjárásában tanúként, mint Béri Pósa ("Posa de Beel") szerepel a család egyik tagja. 1303-ban már a fia tanúskodik a csázmai káptalan előtt, aki szintén a Pósa nevet viseli ("Posa nobilis de Beel"). A Béri család valamelyik tagja építhette a várat hatalmi központul. A család másik ága a szentgróti várát építette. Az bizonyos, hogy Béri István 1507-ben engedélyt kapott II. Ulászlótól vár építésére, de ez már valószínűleg a későbbi palánkvár magja lehetett.

A várhely feltárása nélkül nem lehet megmondani építésének és elhagyásának idejét. Nem kizárható, hogy kő torony is lehetett a vár palánkjai mögött. G. Turco hadmérnök 1569-es rajza alapján biztos hogy a török-kori Beer palánkvár nem itt volt, hanem a Zala partján, sík vidéken (galeria). Talán nem merész feltételezni, hogy a végváriak esetleg használhatták még a régi várat megfigyelőpontul, mint a zalacsányi palánkvár őrsége a régebbi Zsidóvárat.

1795-ben a vár helyén a helyi nemes Kiss János táblabíró a családja számára temetkezési helyet jelölt ki. A nagykeresztet is ő állítatta. Később még másik, rokoni nemesi családok is ide temetkeztek. 1964-ben szűnt meg a temetkezés.