Hollókő

Hollókő a Kacsics-nemzetség szállásterületének egyik központja volt, akiknek nógrádi birtoklása legalább a XII. századig visszamenőleg bizonyított. A vár legrégebbi magja az ötszögű öregtorony 1270-90 közötti időben épülhetett és a Kacsics nemzetség Illés-ága építhette. Méretei, falvastagsága is ezt bizonyítja. Az előkerült leletanyag is utal arra, hogy ekkor már élet folyt benne.

Az Árpád-ház kihalását követően az országban harc dúlt a hatalomra törő nagybirtokos urak és a központi hatalom megteremtésére törekvő uralkodó között. Trencséni Csák Máté Északmagyarország főurait tömörítette egy ligába. Az Illés ági I. Péter fiai 1310-ben csatlakoztak hozzá, és átadták neki váraikat, köztük Hollókőt is. Ebből az időből származik a legkorábbi írásos adatunk a várra vonatkozólag, melyben "castrum Hollokew" alakban szerepel. A szintén Kacsics nembéli, de a Falkos ágából származó Szécsényi Tamás a király, Anjou Károly Róbert mellé állt. A király 1312-ben, a rozgonyi csatában döntő vereséget mért Csák Máté és az Abák seregére. Csák Máté híveit birtokaiktól megfosztotta és híveinek adományozta. Szécsényi Tamás, aki végig az uralkodót támogatta, hatalmas vagyont szerzett. Ettől kezdve pályája fokozatosan felfelé ívelt. Lublói várnagy 1313-ban, de 1321-ben már a királynő tárnokmestere. Az 1313-ból származó adománylevélből megtudjuk, hogy a vár és annak tartozéka Péter fia, Mykusé volt, akitől a király elvette, és Farkas fia Tamásnak, lublói várnagynak adta hűsége és vitézsége jutalmául. Egy 1327-es oklevél összeírja a vár birtokait, ekkor iktatták be Szécsényit a birtokába.

1411-ben Szécsényi László a birtokosa. Fia, László 1439-ben Albert királytól kapott újabb birtokokat, és földjei a megye harmadára terjedtek ki. A Szécsényiek idejében volt a vár virágkora. A várat jelentősen bővítették, de a fő cél nem a védelem erősítése volt, hanem a kényelem.

Az Albert halála utáni zűrzavaros időkben Giskra huszitái szállják meg a várat, maga Giskra itt egyezkedett 1442-ben Hont és Nógrád megyével.

Szécsényi László fiú örökös híján 1455-ben vejeinek zálogosította el vagyonát, ekkor ismét összeírásra került Hollókő összes birtoka. László 1459-ben bekövetkezett halála után Guthi Ország Mihálynak és Losonczy Albertnek adományozta a birtokot. Mátyás 1461. június 29-én új királyi adomány címén a két előkelőn eladományozta a néhai Szécsényi László birtokait, mert azok mellette harcoltak. Ismeretes egy 1511-ből származó irat, mely szerint Podmaniczkyné Országh Borbála leánya, Podmaniczky Margit perelte az Országh család tagjait a szécsényi és hollókői birtokokért, illetve azok tartozékaiért.

A török várháborúk kora

Buda 1541-es eleste után Nógrád megyében is nőtt a török veszély. Kialakult a végvár rendszer, a bécsi haditanács elrendelte a várak megerősítését. Hollókőn is köpenyezték a külső vár falait. A törökök 1544-ben elfoglalták Nógrádot, Szandát és Vácot, 1551-ben elesett Csővár. Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekében megörökítette Kapitány György hollókői kapitány és a szandai Hubiár aga között 1550-ben lezajlott párviadalt, mely a bujáki vár alatti mezőn zajlott le. A viadalon részt vett Hollókő birtokosa Losonczy István nógrádi főispán, a későbbi temesvári hős és Zoltay István egri kapitány. A viadal döntetlennel zárult, mindkét küzdő nehéz sebeket szerzett.

1552-ben a budai Hadim Ali pasa Veszprém bevételét követően megindította támadását a nógrádi végvárak ellen. Először rövid ostrom után a vitéz Szondy György által védett Drégely esett el. Júliusban Ali megérkezett hadáva Hollókő alá, és megadásra szólította fel Csák Imrét és Száki Andrást (egyes források szerint Zsáki). Csák megijedt és fegyverrel támadt a megadást elutasító Szákira. Ali puskalövés nélkül jutott a vár birtokába. Balassa Zsigmond erről tudósítja Diósgyőrből Nádasdy Tamás nádort levelében 1552. július 17-én: "...sunt Thurci relicti saltem in Drégel et Hollokew". Hollókőn 24 fős török őrség maradt. A török defterek szerint a vár őrsége 1556-ban 21 főből állt, élén Mohamed agával.

1593-ban a 15 éves háború elején gróf Pálffy Miklós és Teuffenbach Kristóf Füleket ostromolva a vár felmentésére siető török csapatokat nyílt csatában legyőzték. A vereség hatására Fülek török őrsége megadta magát, Prépostváry Bálint egri főkapitány pedig tárgyalásos úton visszaszerezte Hollókő, Ajnácskő és Somoskő várait. 1594-ben már a hollőkői végváriak részt vettek a váci portyán.

A várak állapotát felmérő bizottság, Szécsény és Fülek felülvizsgálása kapcsán 1594. február 29-én Hollókőn is szemlét tartott. A vár sokat szenvedett a dúlásoktól, teteje rongyos, falai részben leomlottak. Bár szikla védi a romlástól, mégis falai nyitottan állnak. A tanács elhatározza, hogy a kőfalakat legalább fával kell pótolni, míg a helyen ismét építkezni lehet.

Az 1608-as országgyűlésen elrendelték, hogy Somoskő, Buják, Hollókő és Szécsény megerősítésére Nógrád megye három járásának jobbágyait vigyék ki. Nagyobb 17.századi építésnek nyomát a feltáráskor nem találták, így feltételezhető, hogy csak fával pótolták a romos részeket. 1652-ben a vár őrsége 20 hajdú és zsoldjuk 61 forint.

1663-ban Hollókő ismét török kézre került, a Köprili Ahmed által vezetett csapatoknak Berki Mátyás és Nagy Orbán feladták. Evlia Cselebi török utazó 1664—66 közötti időben járt Hollókőn, és így írta le a várat: "A vár alakja magas halmon fekvő kicsi ötszögű vár, fa kapuja van, benne mintegy száz üres ház van. Egyetlen templomát dzsámivá alakították át a padisah nevére. Gondoskodás történt, hogy éléstár és hadiszertár legyen benne."

A vár a török uralom alól véglegesen 1683-ban szabadult fel, amikor Sobieski János a párkányi győzelem után Nógrád megyén átvonulva többek között Hollókőt is felszabadította.

I. Lipót 1702-ben elrendelte lebontását, de ez csak a Rákóczi szabadságharc után valósult meg. Az 1718-ból származó conscriptió már romként említi, de még négy család lakta.

Helyreállítása 1966-ban kezdődött.