Vimpác erődített monostora

Vimpác eredeti magyar neve Cseke volt. A római korban itt vezetett a Sabariából Scarabantián át Vindobonába vezető hadiút. 899 majd 907 után a magyar gyepű egészen az Fischa folyóig terjedt. 991-ben Henrik bajor herceg a Lajtáig tolta vissza a nyugati magyar határt és Vimpác is határtelepülés lett. A határ és az átkelőhely őrzésére a magyarok besenyőket telepítettek ide. Közülük való lehetett az a Cseke is, akiről a falut elnevezték.

1096. szeptemberében Könyves Kálmán Vimpácon, a Lajta hídjánál találkozott a Bouillon Gottfried alsó-lotharingiai herceg vezette mintegy 80.000 fős keresztes haddal. Kálmán ekkor elveszíthette a pecsétgyűrűjét, amit az 1900-as évek elején egy helyi gazda talált meg szántás közben, és amit 2005-ben a Németországban élő Sedlmayer testvérek a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékoztak.

I. Lajos király 1352-ben szabályozta a vámokat, ezek szerint Csekén (Vimpác) minden szekérnyi teher után egy obulust kellett fizetni.

1376-ban I. Lajos király megpaprancsolja a csekei [Vimpác] és podrányi [Lajtapordény] őröknek ("de Cheky et de Pordan"), hogy Kanizsai Miklósnak ("Nicolao ... de Kanisa et de Zorwkw") szolgálatára legyenek. 1377 október 20-án Lajos király ugyanennek a településeknek jobbágyait akként utasította, hogy ezentúl Kanizsai Miklósnak és testvéreinek engedelmeskedjenek és szolgáltatásaikat is nekik adják át.

Vimpác plébániatemplomát először a 14. sz-ban említik.

A szarvkői uradalom, melynek Vimpác is tartozéka volt 1440 után Habsburg-kézre került. III. Frigyes 1445-ben ostrommal foglalta el Szarvkő várát. 1446-ban Hunyadi János megtámadta, mely támadás sirán felégette az uradalom falvait. Valószínűleg Vimpác is megszenvedte a harcokat. Az 1447-es regedei békeszerződés IV. Albert osztrák herceg kezén hagyta az uradalmat, az 1448-as szarvkői urbáriumban Vimpác még eredeti magyar nevén, Csekeként ("Cheky") szerepel. A Kanizsaiak nem tudták visszaszerezni birtokaikat, ezért 1457-ben Szarvkő várát és ennek tartozékait, Csekét (Vimpác), Büdöskutat, Millendorfot (a Lajta mellett), Pordányt, Ravót és Szarvkőváralját Kanizsai Miklós és László Ebenswerti Pottendorfer Györgynek négyszáz forintért elzálogosították. Azonban ő sem tudta megszerezni a birtokokat, mert III. Frigyes több ízben is elzálogosította.

Hunyadi Mátyás megkoronázása után (1458) kitört a háború III. Frigyessel. Ezt kihasználva Macskakő várának ura végigrabolta az elzálogosított területeket. III. Frigyes Sopron városkapitányát, Grafenegg Ulrikot küldte Macskakő elfoglalására és a rablók kifüstölésére 1463-ban. A pozsonyi városi tanács 1463 november 5-én arról figyelmeztette a soproni városi tanácsot, hogy a husziták a Vágnál és Köpcsény közelében mozgolódnak. Kevéssel ezután kelhetett a Fraknón tartózkodó Sibenhirtter János császári konyhamester levele, amelyben tudatta a soproni tanáccsal, hogy a husziták mintegy ötszázan Vimpácon és Wampersdorfban táboroznak és Magyarországba szándékoznak törni.

A szarvkői uradalmat 1561 után a sváb származású Leonhard Püchler von Weitenegg udvari kamarai tanácsos uralkodói jóváhagyással megvásárolta. Vimpác 1579-ig, a család kihalásáig volt a Püchlereké, majd Magdalena Püchler révén férje családjáé, a Stotzingoké lett. 1583-ban rokonuk, Ruprecht von Stotzing, Miksa főherceg udvarmestere kapta. Az 1647. évi visszaváltásig az ő rokonsága tartotta kézben Szarvkőt.

1587–93 között a birtokos kegyúr ferences kolostort épített és bővíttette a templomot. A kerek bástyákkal megerősített védőfalak is ekkor épülhettek. Vimpác ferences kolostorában 1593-1599 között nyomda is működött.

1605 május 18-a után a Némethy Gergely vezette hajdú-török-tatár csapatok kirabolták és feldúlták Vimpácot is. A ferences kolostor vagy ekkor szűnt meg, vagy az 1619. évi Bethlen-féle hadak dúlásakor. Más vélemények szerint csak 1627-ben hagyták ott a ferencesek a vimpáci rendházukat, ahová 1628-ban a minoriták költöztek.

Vimpác és kolostor 1683-ban elpusztult Kara Musztafa török hadaitól. 1696-ban Széchenyi György esztergomi érsek építtette újjá. Az új templomot 1723-ban szentelték fel.

Bél Mátyás a 18. század első harmadában a Sopron vármegyét bemutató művében írta Vimpácról: " Wimpassing vélhetően a Bécsbe vezető útról kapta a nevét. Olyan közel van a Lajtához, hogy a rajta épült hídon összekapcsolódik Ausztriával. A folyó magasabban levő partszakaszán egy kolostor látható, mely 1223-ban leégett, majd ismét újjáépült. Alapítója, mint megtudtuk, Stützing gróf volt, aki olyan bőkezűen járt el, hogy a kolostor körülbelül húsz szerzetes eltartására is alkalmas. Az a rend van itt, amelyet minoritának hívunk."

II. József 1782-től folyamatosan feloszlatta a szerzetesrendeket és Vimpác is megszűnt 1787-ben kolostor lenni. A szerzetesek templomából világi plébánia lett, a csodatevő hírében álló Mária-szobor a röjtöki templomba került át. 1892/93-ban felújították a templomot. 1972-74 között egy tűzvész miatt kellett javítani.