Döbrököz

"Vagynak még öreg emberek, kik emlékeznek arra, midőn ezen vár egész épségben Tető alatt állott csak az ajtók, és ablakok hiányoztak, és ezen vár 18dik században egy uradalmi Tisztartó által rontatott le, és abból most csak két vastag oszlop látható, hogy pedig ezen Vár csak ugyan török birtokában volt, igazolja az omladékok közt néhány évek előtt talált csempe török pipa és fehér kőből ki simított fél hold."
Pesthy Frigyes helynévtár - 1884

A Tolna megyei Döbörköz már a római korban is lakott volt, a közelében találták meg Jovia castrumának maradványait. A honfoglalás után királyi bírtok volt, majd a Dárói családé lett. Az első földvárat valószínűleg Apor, vagy a velük rokonságban álló Szák nemzetség építette, később ezt építették át kővárrá.

A vár nevének középkori alakja "castrum Debregezth". Első okleveles említése 1309-ből származik, amikor építtetőjének, Héder nembeli Kőszegi III. Henriknek itteni várnagyát, András fia Mihály mestert említik. Valószínűleg 1316-ban került Károly Róbert kezére.

A királytól 1322-ben a Szalók nembeli Varsayak és Himfyek, fele-fele arányban, királyi adományként kapták meg Döbrököz várát. Nem sokkal később az Anjou királyok alatt nagy karriert befutott Lackfiak kezére került a vár. Lackfi István unokája András már felvette a döbröközi előnevet "Andreas de Debregezth".

Luxemburgi Zsigmond a hűtlenségbe esett Lackfiaktól 1397-ben elvette "Castrum Debrekez" várát is. A vár innentől királyi várként szerepel. Zsigmond utóda Albert 1438-ban a Héder nembéli Tamási (Vajdafi) Henriknek adományozta. I.Ulászló fele részben Rozgonyi Simonnak és Jánosnak adta el 1441-ben. 1443.01.25-én Tamási Henrik örökösödési szerződést kötött a rokon Hédervári családdal (galéria).

A várnai csata után kiújultak a pártharcok, 1445-ben Újlaki Miklós foglalta el a várat és a felszólítások ellenére sem volt hajlandó visszaadni. 1444 és 1447 között a Rozgonyiak a sajátjuknak tekintik a várat. 1446-ban már mesztegnyői Szerecsen Péter is birtokolja a várat. A Szerecsen család utolsó férfi tagja János (Szapolyai János király titkára) 1534-ben bekövetkezett halála után özvegye a Hármaskönyv szerzőjéhez, Werbőczy Istvánhoz ment feleségül. Innentől a török hódításig a Werbőczyeké a vár.

Az egyik török forrás (Mehmed budai pasa) szerint a szultánnal jó viszonyban lévő, a magyarok főbírája címet is elnyerő Werbőczy István 1541-ben Budán a szultánnak ígérte Döbröközt, de következő évben nem tisztázott körülmények között meghalt. Tolna vármegye főispánjává lett Imre fia az ígéret teljesítése helyett pedig fegyvert fogott a betolakodókra, Ferdinánd pártjára állva védte Tolna megyét.

Werbőczy állandó portyákkal őriztette a megye déli határait, folyamatosan zaklatta a törököket. Egyik ütközetét Tinódi Lantos Sebestyén énekelte meg a "Verböci Imréknek Kászon hadával kozári mezőn viadalja" című versezetében. Kászon mohácsi bég és Werbőczy emberei gyakorta összemérték erejüket, sőt a párviadalok, " vitézi próba" hírére még a szlavón végekről is sok török jött Mohácsra. 1542 márciusában Kászon hadai rabolni indultak Döbrököz felé. Werbőczyt a pécsiek figyelmeztették a közelgő veszélyre. Azonnal be is szállt Szász várába 225 lóval és 200 gyalogossal, de ott hiába várta a pécsiek segítő csapatait. A törökök közben rabjaikkal együtt a kozári mezőn (Ráckozár) ütöttek tábort. Itt lepte meg őket Werbőczy hada 25-én. Az összecsapás során Werbőczy lovát is levágták, és csak katonái gyors közbelépése mentette meg életét. Végül a magyarok győztek, 16 fogollyal, 90 levágott fejjel tértek meg Döbröközbe, és mintegy 220 rabot szabadítottak ki.

1543 májusában Werbőczy Imre segítséget kér a török portyázások erősödése miatt, a pozsonyi országgyűlés (1543. október) elrendelte Döbrököz megerősítését.

1544-ben Mehmed budai pasa többek között döbröközi várat is elfoglalta. Werbőczy Erdélybe vonult vissza, többé nem vett részt a Dél-dunántúli harcokban. A török defterekben pedig 1545 elején már ott sorakoznak az "újonnan elfoglalt" tolnai várak. A kezdetben 200 főt meghaladó őrsége 1566 után alig kéttucatnyira apadt.

Döbrököz 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, ezután levesztette hadászati jelentőségét. 1687. március 16-án leírják a Kapos mocsarában levő szigeten épült kastélyt, amelynek csak tégla romjai állnak. Egy torony még ép, melyben „egy jó szoba egy konyhával, alatta egy pince” („ein guette stuben, sambt einer kuchl, unterhalb ist ein keller”).

Egy 1693-as összeírásban is található leírás a várról: egy szigeten található, a Kapos folyó partján, mindkét oldalról mocsár veszi körül. A leírás szerint nagyon romos az állapota, a falromok égetett téglából készültek és tíz méter magasak. A falak még 3 oldalról láthatók. Egy tégla torony még áll és fedett. Benne található egy jó szoba egy konyhával, alatta egy pince, ahol a törökök azelőtt keresztényeket tartottak fogságban. A vár mellett rácok laknak.

1703-ban a Baranya vármegyei közgyűlés kijelentette, hogy a szerb (rác) katonaság fosztogat, ebben előljárnak a döbröközi rác hajdúk egy bizonyos Simon vezetésével.

Rómer Flóris 1866-ban alaprajzot és távlati képet is készített a várról, 1988-ban Nováki Gyula és Sándorfi György szintvonalas felmérést készített, a várat régészeti jelentőségű védett területté nyilvánították. 2005-ben kutatás és állagvédelem történt a vár területén.