Esztergom

A Duna és a Garam összefolyásánál kiváló stratégiai helyen emelkedik a 156 méter magas esztergomi Várhegy. a környék barlangjaiban már az őskorban megtelepedtek az emberek (pl.: hatvani, péceli, Hallstadti kultúrák). Az ásatások során szinte az egész hegyen kerültek elő kelta maradványok, akik Kr. előtt 350 körül jelentek meg a környéken. A hegyen erődített települést hoztak létre. A római hódításkor az illír nyelvű azal törzs élt itt.

A rómaiak a Kr. utáni első évtizedben meghódítva Pannoniát Esztergom területén települést hoztak létre Solva néven. Az első erődített tábort Vespasianus császár uralkodásának elején a Cohors I. Augusta Ituraeorum emelte a kelta oppdium helyén. Őket 89-ben a Cohors III. Brittonum veterana equitata váltotta fel. A hegy alatt települést hoztak létre (Solva mansio), majd 118-119 körül kő erődítményt épített a Cohors I. Ulpia Pannoniorum miliaria equitata. Pontos alaprajza az erődnek nem ismert. Solva első pusztulása Marcus Antonius markomann és kvád háborúja alatt történt. A filozófus császár a Garam (Granua) partján, a közeli Bényben írta Elmélkedések c. művének egyik kötetét. A következő pusztulás 270-ben történt, amikor a betörő vandál-szarmata-szvéb csapatok majdnem teljesen elpusztították. Ezután még részben felépült és a település megszűnése az érmeleletek alapján valamikor 430 körül következett be.

A római kor végétől a kora Árpád-korig nem maradt fenn régészeti bizonyíték a Várhegyen. Mindössze két avar és egy honfoglalás kori nyílhegy került elő. A város területén eddig két helyen találtak honfoglaló magyar lovassírokat: a Főszékesegyházi Könyvtár (Bibliotéka) építésénél és a Kenderesi-dűlőben. A várban a legkorábbi Árpád-kori kultúrréteg közvetlenül a római felett van, ez pedig egyértelműen cáfolja korábbi frank vagy szláv erődítmény meglétét. A város magyar nevének eredete még nem bizonyított, de egyik állítás szerint az esztrigin vagy esztrogin (bőrpáncélkészítő kézműves) türk eredetű szóból származik.

Az Árpádok alatt Esztergom várának négy nagyobb építési korszakát lehet meghatározni. Ezek Géza fejedelemhez, Szent Istvánhoz, Könyves Kálmánhoz és III. Bélához köthetők.

Esztergom az Árpádok alatt

Esztergom jelentősége akkor nőtt meg, amikor Géza fejedelem (szül: 945, fejedelem: 972-997) hatalmi központja lett. A Várhegy középső része egészen a 19. századi terepsüllyesztésig kb. 11 méterrel magasabb volt, itt épült fel Géza központja, fa/föld sánccal és mély árokkal megerősítve (mint Székesfehérvár). Formájáról keveset tudunk. Az 1999-es ásatások során előkerült a sánc gerendaszerkezetének egy darabja. Ez a kazettás szerkezetű, széles talpú fa/föld vár a 10. század végi, 11. század eleji földvárak tipikus formáját mutatja.

Esztergomból indultak Géza követei 973-ban Quedlinburgba Ottó császárhoz békeajánlattal és hittérítőkért. A fejedelmi központ sáncain belül épült fel a Szt. István protomártír kápolna Sanct Galleni Brúnó érkezése után, ahol a fejedelmi családot is megkeresztelték. A kápolna mellett állt az a palota, ahol a későbbi Szt. István 969-975 között megszületett. Ekkor a Várhegy déli részén talán a fejedelmi udvart kiszolgáló népek települése lehetett.

Valószínűleg Esztergomban volt István és Gizella esküvője is 995/996-ban. 1001. jan. 1-én Istvánt Esztergomban koronázták királlyá (más vélemények szerint Székesfehérváron). Még Géza uralkodásának a végén, vagy Istvánénak az egész várhegyet kőfallal vették körbe (Horváth, 1999). "Valószínű, hogy az első várfalakat - egyes helyeken talán a római castrum maradványainak felhasználásával (vagy elbontásával), főleg a hegy oldalában bányászott helyi, sárga (puha) homokkőből építették, s a 12. században újonnan épített külső falak a korábbiak nyomvonalán haladnak." Horváth (1999) Esztergomban alapította István az első érsekséget. A Szt. Adalbert székesegyház a Szt. István kápolna mellett épült (1001 és 1010 között), ezt a hegy elbontása előtti alaprajzokból ismerjük. Esztergomban verték az első magyar pénzérméket REGIA CIVITAS és STEPHANUS REX feliratokkal. 1031-ben itt kötött békét Szt. István Konrád német császár fiával, a későbbi III. Henrik császárral. 1038. augusztus 15-én Szent István király esztergomi palotájában hunyt el, innen vitték eltemetni Székesfehérvárra, az általa alapított székesegyházba.

1073-ban Salamon király Esztergomból evezett át a közeli szigetre, hogy Géza herceggel (a későbbi I. Géza királlyal) kibéküljön. 1079-ben az oklevelek említik Esztergom ispánját Gurcut, aki adományt tett a pannonhalmi bencés apátságnak.

Esztergom jelentősége Könyves Kálmán alatt ismét megnőtt, mivel a királyi udvar ide költözött . Kálmán elrendelte, hogy az ispánok az uralkodói jövedelmeket ide szállítsák és itt volt az elszámolás is. Valószínűleg ő építette a Várhegy déli végére azt a tornyot, ami akkor még kívül volt a kőfalon, viszont a meredek szikla kiváló védelmet nyújtott neki. 1127-ben, II. István uralkodása alatt Konrád salzburgi érsek életrajzírója fővárosként nevezi meg Esztergomot, ahol a király érméjével kelteztetett bontási és építési rétegek árulkodnak a vár korabeli átépítéséről. 1147-ben a II. keresztes hadjárattal Magyarországon járt VII. Lajos francia király udvari történetírója, Odo de Deogilo írta: "Duna folyó hajókon összehordja számos vidék gazdagságát a nemes városba, Estrigunba." Odo a többi magyar várost meg sem említi. VII. Lajos a két király találkozója során lett a keresztapja II. Géza legidősebb fiának, a későbbi III. Istvánnak.

1154-ben a szicíliai arab történetíró Idrisí írt munkájában Esztegromról: "Ez B.wām.y.h [Magyarország] fő városa, ennek a legnagyobb a kiterjedése, a legtöbb épülettel, a legtöbb lakossal és a legáltalánosabb jóléttel bír. Itt van a királyi palota és Bām.y.h királyainak kormányzóhelye".

III. István Esztergomban halt meg 1172. márc. 4-én, amikor a Szentföldre vonuló Oroszlán Henrik bajor és II. Jasomirgott Henrik osztrák hercegek itt tartózkodtak. A Szt. Adalbert székesegyházban temették el. A trónon öccse, a Bizáncból hazaérkezett III. Béla lett, akinek az esztergomi építkezései a legjelentősebbek voltak Szt. István óta.

III. Béla uralkodásának kezdete nem volt zökkenőmentes: egyrészt őt gyanúsították bátyja, III. István megmérgezésével, másrészről a főurak egy része és saját anyja is öccsét, Géza herceget szerette volna a trónon látni. Béla 1174-ben, majd 1177 és 1189 között itt tartotta fogva Gézát és anyját is.

1184-ben III. Béla király felesége, Châtillon Anna létrehozta az első közfürdőt Esztergomban. 1185-ben kezdődött meg a királyi palota bővítése.

1188-ban a vár és a székesegyház is leégett (talán a királyi palota is). III. Béla az újjáépítés során a déli oldalán bővítette a várat. Ezek az építkezések francia és bizánci hatást mutatnak. Jób érsek a leégett Szent Adalbert székesegyházat 1188 és 1198 között újjáépíttette, a főkapuján (Porta Speciosa) megjelent III. Béla alakja és a "Rex Bela - castrum" felirat. Egy belső erődfal zárta el a királyi palotát a várudvartól, ahonnét újabb kapun át lehetett a külső, nagy palotaudvarra jutni. A palota legvédettebb építményéhez, a déli szikla csúcsán álló, Fehér-toronynak nevezett lakótoronyhoz (a királyi család lakhelye) a belső palotaudvar kapuján keresztül vezetett az út. Ennek északi oldalán állt a királyi várkápolna, mely a késő román és kora gótikus építészet egyik magyarországi remeke.

A Barbarossa Frigyes német-római császár vezette keresztes sereg 1189-ben átvonult Magyarországon. A császár kíséretében lévő Lübecki Arnold leírta III. Béla és a császár esztergomi találkozóját: "Magyarország királya pedig követei útján örömmel fogadta őt, készségesen megnyitotta előtte az ország bejáratát ... Amikor a császár úr abba a városba érkezett, amelyet Esztergomnak neveznek, s amely a magyarok fővárosa (..quae Ungarorum est metropolis...), a király ünnepélyesen ezer vitéze kíséretében személyesen vonult eléje, és teljes tisztelettel nemcsak vendégszeretőnek, hanem szolgálatkésznek is mutatkozott. ... Ezt követően a király a császárt a Grane nevű várban fogadta, miután átkeltek a hasonnevű folyón, amelyről a város, ahol korábban voltak, és maga a vár is a nevét kapta;..."

Béla halálakor (1196) a királyi palota építése még nem fejeződött be. Az őt követő Imre király itt kötötte meg esküvőjét Aragóniai Konstancával. 1198-ban Imre király lemondott a királyi várról az érsek javára, de azzal a feltétellel, hogy szükség esetén a királyt be kell fogadnia. Ez azonban csak a régi, Géza fejedelem idejében épült palotára vonatkozott, nem a déli új palotára. 1203-ban Imre itt tartotta fogva ("in palatio Strigoniensi") ellene lázadó öccsét, a későbbi II. Andrást.

II. András szintén az érsekségnek adományozta Esztergom várát. 1209-ben oklevelében az ország anyjának, és metropoliszának nevezi. 1215-ben a pozsonyi várból a királyi udvar visszatért Esztergomba. 1223-ban tűzvész pusztít a várban. A volt királyi palotát valószínűleg János érsek körülvetette fallal és megépítette az északi lezáró szárnyat.

Uralkodásának elején IV. Béla is sokat tartózkodik Esztergomban. Fiát, a későbbi V. Istvánt is itt keresztelik meg 1239-ben. 1239. szeptember 29-én engedélyezte IV. Béla király Róbert érseknek, hogy népei és egyháza védelmére itt várost alapítson (Civitas archiepiscopalis [Víziváros]) a Verpech-torony mellett. A tervezett város péntek déltől szombat estig tartó hetivásár tartására kapott engedélyt.

1241-ben Rogerius mester Siralmas éneke szerint IV. Béla esztergomi és fehérvári csapataival innen indult a tatárok ellen Pest alá. A szerencsétlen muhi csatában elesett Mátyás esztergomi érsek és a király is menekülni kényszerült. Batu kán mongol serege akadálytalanul pusztította az országot. Rogerius művében leírja Esztergom ostromát: "Mivel Magyarországon Esztergom minden egyes várost felülmúlt, a tatárok legfőként arra gondoltak, hogy átkelnek a Dunán, és ott ütik fel táborukat." Az esztergomiak felkészültek az ostromra, a várost fatornyokkal, árkokkal és falakkal erősítették meg. Rogerius szerint a városban magyarok, lombardok és frankok éltek, akik elásták az értékeiket, az értékes szöveteket elégették, a lovakat leölték (galéria). A tatárok 30 ostromgépet használtak az ostrom során, melyekkel egész nap lőtték a falakat. A várost elfoglalták, a kőházakba zárkózottakat polgárokat megölték. "... hogy az igazat megvalljam, hogy tizenöten maradtak volna az egész városból, kiket bennt vagy künnt gonoszul mind le nem öltek volna. ... élve sütögeték az embereket." A várat az aragóniai származású Simeon ispán védte, aki íjászaival visszaverte a tatárok ostromát. Hősiességért a királytól 1243-ban birtokadományt kapott (Bajót, Nagymarton).

A tatárjárás után a királyi székhely az újonan épült Budára költözött. A király 1249-ben és 1256-ban kiadott oklevelei szerint a "lepusztult és elöregedett" palotát az érsekségnek adományozta. Egy második tatár betöréstől tartva erősíthették meg a bejárati kapuszorost. A királyt 1270-ben az esztergomi ferenceseseknél temették el feleségével és fiával, Béla herceggel. 1276 körül elkészült vörös márványból kifaragott síremléke, amelyen egy latin nyelvű epigramma volt olvasható: "Mária oltáron, nézd, nyugszik sírban a három, Béla, neje, s a herceg — örvendjenek ők az egeknek! Míg lehetett, ült trónja felett a királyi hatalomban: Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan."

Az eladományozás ellenére az utolsó Árpádok is gyakran tartózkodtak Esztergomban: V. István 1270-ben innen kelteztet oklevelet, itt keresztelik meg IV. (Kun) Lászlót. 1288-ban Kun László felesége menekül az esztergomi érsek szárnyai alá. Ekkor a vár "nem eléggé biztos". 1291-ben III. András felesége, Fennena királyné hal meg itt. 1298-ba Lodomér érsek halála után Bicskei Gergely érsek nyíltan az Anjou trónkövetelő, Károly pártjára állt III. Andrással szemben. A király 1300-ban elfoglalta Esztergomot és saját várának nevezte.

Esztergom története 1543-ig

1301-ben Gergely érsek Esztergomban koronázza meg Anjou Károlyt nem sokkal III. András jan. 14-i halála után. Ezt a koronázást az országgyűlés semmisnek nyilvánította. Nem sokkal ez után a Héder nembéli Kőszegi Iván foglalja el Vencel király számára. Júliusban Vencel a cseh Ladislav Mesichet nevezi ki várnaggyá. 1303-ban a pápa nyomására Vencel visszaadta az érsekségnek a várat és várost. 1304-ben ismét Vencel foglalja el és nagy pusztítást végeznek a várban és a székesegyházban. 1306-ban az oklevelek szerint Anjou Károly foglalta el Bajor Ottó híveitől. Az ostrom során kitűnt Márton mester és Kázmér fia Péter. 1313-ban Csák Máté dúlja fel. "Trencséni Máté minden birtokát elpusztította [Tamás érseknek], s amit nem pusztított el, azt elbirtokolta, az esztergomi egyház híres várát földig lerombolta... ". 1314-ben már ismét az esztergomi érseké a vár.

1330-tól Telegdi Csanád lett az esztergomi érsek. Az erősen leromlott várat és templomot hozatta helyre: "A vár falait és tornyait, amelyek régiségük és az elődök hanyagsága miatt már omlásnak indultak, egészen helyreállította, a lerombolt tornyokat újra építtette, befedte ... Sőt a vár erősségének fokozására több új, magas és erős tornyot emeltetett. Különösen a vár gyengébb oldalán akkora bástyát épített, hogy a többi tornyok között kivált. Ezt lapos tetővel fedte és csatlakozó falakkal erősítette úgy, hogy gyönyörűség volt nézni. S bár a vár maga bevehetetlenül erős volt az említett sok torony miatt, mégis újabb és szilárd falakkal még jobban megerősítette, mert a Dunáig terjedő részeket e fallal hozzákapcsolta és körülsáncolta. A régóta elhanyagolt és lakatlan érseki palotát is alaposan restaurálta, a palota oldalán álló két kápolnát elragadóan szépekké tette..." (galéria, 14.sz. alaprajz)

1387-ben Kanizsai János lett az esztergomi érsek. Amíg ő és Zsigmond király Nikápolynál harcolt, a király ellen szervezkedő Anjou-pártiak ellen Kővágóörsi György esztergomi várnagy (a Batthyányok őse) védte meg a várat. Még 1401-ben is ő a várnagy. 1403-ban már az érsek is Nápolyi László pártjára állt, ezért augusztusában maga Zsigmond vonult Budáról Esztergom bevételére. Az ostromot Stibor vajda vezette. Az ostrom heteken át tartott, mely során Garai Miklós és János rohammal foglalták el az érseki várost.

Ezután békésebb kor jött a várra, csak az esztergomi várnagyok hatalmaskodásairól vannak adatok.

1440-ben I. Ulászló megkoronázásakor Esztergom az Erzsébet-párt kezén maradt, a várat Széchi Dénes érsek öccse, Széchi Tamás uralta. Az Ulászló pártiak körülzárták az érseki székhelyet, a Szt. Tamás-hegyen ellenvárat építettek. Végül Széchi Dénes érsek meghódolva elérte a királynál a fegyvernyugvást. 1441 jan. 5-én Erzsébet özvegy királyné Esztergomból kelteztet levelet.

1453-ban Dénes érsek részlegesen újraszentelte a Szt. Adalbert székesegyházat, ami renoválásra utal. Valószínűleg a 15. század során megrongálódott várfalakat is javították. A szakemberek szerint talán már ő elkezdhette a volt királyi, majd érseki palota bővítését.

Esztergom építéstörténetének jelentős állomása a humanista Vitéz János érsek korszaka (1465-72). Bonfini leírásai szerint "a várban ő építtetett tágas ebédlőt. Az ebédlő elé vörösmárványból pompázatos kiugró tornácot emeltetett kettős folyosóval. Az étterem fejéhez csúcsíves boltozattal a Sybilla kápolnát helyeztette, ahol valamennyi Sybilla képét látjuk. Az ebédlő falán sorban nem csak az összes magyar király látható, de a szittya elődök is. Hideg és meleg fürdőkamrát építtetett, továbbá kettős kertet, amely kerti sétányok díszítettek, s fedett sétáló vett körül. A két kert között a szikla mellett kerek tornyot emeltetett, amelyben különböző ebédlők és lakószobák voltak, fenn különböző színű üvegablakokkal." Janus Pannonius kitért a vár építésére is. Dolgozószobáját és híres könyvtárát, amelyről Vespasiano Bisticci azt írta, hogy ott "szinte minden latin nyelvű könyv megvan", a Fehér-torony első emeletén alakította ki, a kápolna szomszédságában.

Mátyás király is gyakori vendég volt egykori tanítója palotájában, de viszonyuk megromlott az 1470-es évekre. Vitéz a Mátyás politikájával egyet nem értő lázadók vezetője lett. A várába visszavonult érseket Mátyás hadaival körülzárta, de végül kiegyeztek és az ostrom elmaradt. Az érsek megfogadta, hogy élete végéig hű marad Mátyáshoz. A király az érsek összes várába a saját embereit helyezte. 1472-ben Mátyás mégis elfogatta Vitézt és Visegrádon őriztette. Végül visszaengedte Esztergomba, de saját katonáival őriztette.

1487-ben Estei Hyppolitot nevezték ki esztergomi érseknek. Vitéz megkezdett munkálatait már ő fejezte be. A várfalakon és tornyokon több alkalommal is dolgoztak, az érseki város falait is erősítették. Két itáliai kőfaragóval ágyúgolyókat is faragtatott. A Duna-parti Verpech-tornyot és védműveit megerősítették. Estei Hyppolit érsek alatt a vár őrsége mindössze 28 gyalogos és 3 tüzér volt.

Mátyás halálával Hyppolit helyzete meggyengült, végül 1497. december 20-án az esztergomi érsekséget hivatalosan is elcserélte az egri püspökségre Bakócz Tamással. Mátyás özvegye Beatrix királyné II. Ulászlóval kötött botrányos házassága után 1491-ben Esztergomba költözött. Beatrix a lakótorony környéki épületeket vette birtokba, Bakócz érsek - aki Beatrix politikai ellenfele volt - a vár északi részén lévő régi palotába költözött át. Beatrix reneszánsz átalakításokat végzett a déli palotán. Végül 1500-ban visszament Itáliába, Bakócz pedig visszaköltözött a palotába.

Bakócz 1499-ben írt levele szerint a vár tornyait, falait, palotáit rossz állapotban találta, ezért kijavíttatta őket. 1506-tól felépítette reneszánsz sírkápolnáját, a Bakócz-kápolnát a Szt. Adalbert székesegyház déli oldalán.

II. Lajos az érsek halála után lefoglalta Bakócz hagyatékát egy török ellenes hadjáratra. Ebből nem lett semmi, de a pénz eltűnt... 1524-ben az esztergomi várnagy megtagadta a királytól az érseki palota termeinek megnyitását.

A mohácsi csatában elesett Szalkai László esztergomi érsek is. A Budát elfoglaló török csapatok egy része megpróbálkozott Visegrád és Esztergom elfoglalásával is, ekkor még sikertelenül. Esztergom védelmét az alacsony sorból származó Nagy Máté irányította vitézül. Istvánffy Miklós művében megemlíti Orbánczi András esztergomi várkapitányt, aki a Budáról menekülő Mária királyné hajóit megtámadta, majd gyáván elszökött a várható török támadás elől.

1526-27 telét a leégett Buda helyett Esztergomban töltötte Szapolyai János király. Ő esztergomi érsekké Várdai Pál egri püspököt nevezte ki. 1527 márciusában az Esztergomba látogató Ferdinánd-párti Batthyány Ferenc sikertelenül próbálta meg átállásra bírni az érseket.

1527 nyarán megindult a Ferdinánd-párti sereg Szapolyai ellen. Aug. 10-re már Győr, Komárom és Tata is a kezükön volt. Esztergom két napi ostrom után adta meg magát. Pál érsek ünnepi misét tartott Ferdinándnak, majd Székesfehérváron meg is koronázta. A várban 300 gyalogot hagytak Wolfgang Oeder parancsnoksága alatt. Maga I. Ferdinánd is Esztergomban tartózkodott 1527 okt. 12-e és 1528 február vége között.

1529-ben Szulejmán szultán ismét hadjáratot vezetett a Ferdinánd-párti Magyarország és Bécs ellen. Szeptember 8-án elesett Buda, 14-én bevonult Szapolyai János. A Bécs elleni hadjárat kulcsfontosságú hadtáp vonala volt a Duna, Esztergomot el kellett foglalniuk a törököknek. Szeptember 15-én értek az oszmán csapatok a vár alá. Várdai Pál erre átállt Szapolyai oldalára, Szulejmán is örömmel fogadta a táborában Magyarország főpapját. Esztergom említésre kerül a szultáni hadinaplóba: "...Iszturgum nevű igen erős vár... amely magas hegyen épült, s melynek tornyai az égig érnek, bástyái hegyhez hasonlók..." Érdekesség, hogy az érsek még a török megérkezése előtt nem engedte be a várba Ferdinánd 1000 katonáját. Ferdinánd többször követelte a vár királyi kézbe adását, de Várdai ellenállt ennek.

A Bécs sikertelen ostroma után gróf Niclas Salm a Ferdinánd-párti csapatokkal rajtaütéssel elfoglalta Esztergom városát, de a vár Muthnoki Mihály érseki kapitány vezetésével ellenállt. A vár ágyúi nagy kárt tettek a támadókban és a zsoldosok lázongása miatt Salm beszüntette az ostromot. Várdai érsek megpróbált a két király között lavírozni. 1530 őszén a Buda ellen vonuló Roggendorf hadai előtt Várdai megnyitotta Esztergom kapuit. Roggendorf 4-5 zászlóaljnyi spanyol zsoldost hagyott a várban.

1531-ben Várdai rábírta a spanyol őrség egyik kapitányát, hogy gyújtsa fel a vízi bástyát, és amíg az őrség kivonul oltani, zárja be a vár kapuit és adja át az érseknek. A terv kitudódott, az érseket szobafogságban tartották, majd Pozsonyba szállították. Több feljegyzés van a fizetetlen és éhező spanyol zsoldosok fosztogatásairól.

1532-ben Lodovico Gritti János király csapataival és török segélyhaddal Esztergom ellen indult. Kb. tízezres lehetett az ostromló sereg, a védőket 1000 spanyol és 500 magyar alkotta Tomás Liscan vezetése alatt. Gritti faltörőkkel lövette a várat, az árkokat ásókat a védők kitörésekkel zavarták. Az ostrom nagy károkat okozott a városban és várban is. A ferences templom és kolostor súlyosan megsérült. Szeptember 14-én a vár felmentésére igyekvő naszádokat Gritti flottája visszaverte. Esztergomot végül az mentette meg, hogy Szulejmán elvonult Kőszeg alól és erre a hírre Gritti is felhagyott Esztergom ostromával.

1533-ban Ferdinánd visszahelyezte tisztségébe Várdai érseket azzal a feltétellel, hogy az érsek évi 6000 forintot adjon a vár őrségére. A várat is erősítették.

Szapolyai halála után Szulejmán 1541 aug. 29-én csellel megszállta Buda várát, ezzel Esztergom végvár lett. A várat Ferdinánd felülvizsgáltatta Vitelli és Torinelli olasz várépítőkkel. Ők a vár védműveinek korszerűsítését javasolták. 1543-ban ők építették a várkapu déli oldalán álló rézsűs Keleti rondellát és valószínűleg az L alakú Budai tornyot is. A Víziváros északi részén a Víztornyot védő ó-olasz Malom-bástya építése is hozzájuk köthető.

Esztergom elestétől a tizenötéves háborúig

Pest 1542-es sikertelen keresztény ostroma világossá tette Szulejmán számára, hogy Buda nem védhető a hódoltság kiszélesítése nélkül. 1543-ban a szultán immár negyedszer vezetett hadjáratot Magyarország ellen. Július 23-án a szultáni díván Esztergomot jelölte meg a következő célpontnak. Még az ostrom előtt érte a palotát az első kár, a várparancsnok az Árpád-kori Fehér-torony tetejét lebontatta, hogy az ágyúknak jobb tüzelési helyzetük legyen.

Esztergom ostroma július 24-től augusztus 9-ig tartott. A vár védelmét Lascano és Salamanca irányította. A védők létszáma 2200 fő körül lehetett, zömében németek, spanyolok és olaszok. Szinán csausz feljegyezte a török ostromfelszerelést: "Volt 40 nagy ágyú, melyek két egész negyedfél mázsás golyókat lőttek. Ezeken kivül voltak kitűnő badsaluskák és másféle ágyuk, melyek egy mázsától tiz okás kőgolyőkat lőttek; 24000 vasgolyó, 10000 ásó és lapát, 5000 nagy szeg stb. Mindez 53 hajóra volt elhelyezve." A török hajóhad 107 hajóból állt. Szinán leírja, hogy egy tüzér kiszökött a várból és beszámolt a várvédőkrők: "3000-nél több gyaur van, akik kardokkal és lélekrabló puskákkal vannak fölfegyverkezve és van 60 ágyujok, és szép szerével nem adják fel a várat."

Júl. 31-én kezdték meg a falak lövetését. Szinán szerint minden oldalról rombolták a falakat és rögtön az ostrom elején ledőlt a Buda felőli torony és a várfal egy része is. A Szt. Tamás-hegyi ütegek az egész várudvart tűz alatt tartották. Kezdetben a védők sikereket értek el az ágyúharcban, topcsikat és ágyúkat lőttek szét. A folyamatos ágyúzásban sok védő meghalt, vagy megsérült. Aug. 6-án volt az első roham, amit a védők visszavertek, sőt a víztoronynál kitörve sok ostromlót megöltek és 12 hajót elsüllyesztettek. A védők vesztesége kb. 200 fő volt, a törököké kb. 3000. Több török főtiszt elesett, vagy megsebesült. Aug. 8-ra a törökök aknát ástak a víztorony alá, egy olasz zászlótartó kiszökve a várból Ibrahim nagyvezérnek megígérte a vár feladását szabad elvonulásért. Közben a törökök megrohanták a víztoronyot és a 18 fős őrségtől elfoglalták. A víziváros ezzel elesett. A várfalak ekkorra már erősen romosak voltak, erről Szinán is megemlékezett: "...mi ezt a várat hét nap óta lövetjük s minden felől a földdel egyenlővé tettük."

Aug. 9-én a nyitott várkapun először belovagló Ali janicsáragának adta át Lascano a vár kulcsait. A keresztény védőket megfosztották fegyvereiktől és értékeiktől, majd meztelenül kirakták őket a túlsó parton. Lascanót, Salamancát és több tisztet Pozsonyban árulás vádjával börtönbe zárták (később ejtették a vádakat).

A törökök a megsérült székesegyház köveiből a vár keleti részén egy új bástyát emeltek, a ma is álló Török-bástyát. A Bakócz-kápolnában leverték a szobrokat és mecsetté alakították át. Minaret is épült. Szulejmán ezután Tatát foglalta el, majd Székesfehérvárt. Esztergom szandzsák székhely lett, a budai pasaliknak alárendelve. Esztergom török őrsege 1543 utolsó hónapjaiban 2876 fő volt, nem sokkal elmaradva a budai helyőrség létszámától. Ekkor Musztafa dizdár a vár parancsnoka. A víztoronynak külön őrsége volt Mohamed dizdár alatt. A Szt. Tamás-hegyen palánkerődöt emeltek Tepedelen parkani néven, melyet árokkal vették körbe. A vár északi részén lévő rondellát - török nevén Földtornyot - is ekkor építhették (az 1595-ös ostromot ábrázoló metszeteken már szerepel). Falaiba gótikus faragványokat is beépítettek.

1544-ben az esztergomi törökök már Lévát próbálják meg elfoglalni. A visszavonuló törököket Szalkánál a végváriak, köztük Thury Györggyel, Nyáry Ferenccel és Zoltay Lőrinncel kemény csatában legyőzték.

1545-ben a Komáromból a hajókon érkező követeket a bég díszlövéssel és tűzijátékkal fogadta. 1546-ban a lévai és korponai kapitányok jelentették, hogy az esztergomi bég a Duna bal partján "valami kastélyt akar építeni". Ez a Kakat falu területén lévő, később Párkánynak nevezett palánkerődítmény volt. Ez szükségessé tette keresztény részről Ság megerősítését és Érsekújvár felépítését.

1549-ben a volt királyi városban, akkori nevén Rácvárosban már jórészt délszlávok laktak.

1551-ben Veli esztergomi bég 400 lovassal portyázott a Mátyusföldön. A zsákmánnyal visszatérőket Bart falunál Zoltay Lőrinc újvári kapitány 93 lovassal tönkreverte. Elesett két aga és Veli is alig menekült meg. 1551 nov. 23-24-én Thelekessy Imre 629 komáromi naszádossal megrohanta Esztergom külvárosát és gazdag zsákmánnyal tért haza.

1556-ban a komáromiak ismét kirabolták és felgyújtották a Rácvárost. 1558-ban a török őrség létszáma 1485 fő volt.

1563 okt. 3-án a győri és komáromi végváriak kirabolták a Rácvárost és 200 törököt levágtak. Ebben az évben pestis is pusztított a városban.

1566 máj. 25-án Kapornaky Mihály szentbenedeki prefektus Barbarits György bakabányai kapitánynak írt levelében figyelmezteti, hogy az esztergomi törökök nagy számmal akarnak rablásra indulni.

1568/69-ben a török létszám 1558 fő. 1570 decemberében a török őrség Esztergom alatt szétverte a zsákmányolni készülő újvári huszárokat.

1573-ban Stefan Gerlach császári követ járt Esztergomban és leírta a látottakat: "Régen az érsek lakott benne [Vitéz jános palotája]. Még most is a Duna felé látható egy terme... Közvetlenül mellette áll egy nagyobb, szélesebb terem aranyozott födémmel. A teremben a magyar királyok fal festményei, de a szemek itt is kiszúrva. Előtte a Duna felé szép folyosó."

1574-75-ben Musztafa bég jelentős helyreállításokat végzett a várban, de új erődítményeket nem épített. 1581-ben a párkányi törökökön ütöttek rajt az érsekújvári vitézek. 1583-ban a komáromi sajkásokat érte vereség Esztergom alatt. Négy naszádot vesztettek.

1587 februárjában Reinhold von Lubenau írta Esztergomról: "Először a várba vezettek fel minket, amely magas hegyen fekszik, és két erős fallal van védve. Egyébként megfelelően és pompásan épített vár volt. Most azonban pusztul minden, s úgy fest, mintha az ellenség tegnap foglalta volna el és kifosztotta volna. Semmit sem építenek fel a törökök, ami egyszer tönkre ment. Valamikor a magyar érsek lakott benne s gyönyörű székháza volt, amiből még sok rész fennmaradt, mint majd látni fogjuk." Szeptember 11-én Dobó Ferenc verte meg az Esztergomból kijött törököket, akik több főtisztet is elvesztettek.

1590-ben az esztergomi őrség létszáma ismét felment 2200 főre, ami már a közelgő háborút jelezte. A "hosszú háború" kitörésekor a vár már meglehetősen elavult volt. A vár főkapujától az Északi rondelláig húzódó mély árkot még a háború kitörése előtt a törökök falaztatták ki, és az árkon kívül sánccal védett ágyúállásokat emeltek.

Esztregom a 15 éves háborúban

1594 április elejére Mátyás főherceg vezetése alatt gyűlt össze a keresztény had Esztergom ostromára (érdekesség hogy Monteverdi, a zeneszerző is a haddal tartott). A had méretét Istvánffy 50000 főre, míg Illésházy 35000 főre tette. A had május 4-re érkezett meg Esztergom alá. A törökök a vár és víziváros mellett a Szt. Tamás-hegyi palánkot, Párkányt és a Rácvárost is védték. A támadók nem vették be Párkányt, így az megakadályozta a keresztény flotta mozgását, és lehetővé tette a török utánpótlás szállítását Buda felől. Május 9-én az ágyúzás hatására a Szt. Adalbert székesegyház leégett és felrobbant az ott tárolt puskapor. Pálffy megegyezett a rácokkal, akik harc nélkül adták át a várost, de a Szt. Tamás-hegyi török ütegek tüzétől nem lehetett megmaradni benne. A magyar és német gyalogok rohammal foglalták el és a 200 főnyi török őrség nagyját levágták. Ezután innen és a Rácvárosból lehetett lőni a Vízivárost, aminek a falán 15 lépés széles rés keletkezett. Ezt elhamarkodottan 800 német-magyar önkéntes rohanta meg, közöttük Pálffy Miklóssal, Nádasdy Ferenccel és Balassi Bálinttal. A rohamban 200 keresztény esett el, Pálffy is alig menekült meg. Ekkor lőtték meg Balassi Bálintot, aki május 19-én belehalt a sérülésbe. Kara Ali bég is elesett a roham visszaverése közben. Május 22-én ismét sikertelenül rohamozták a rést a támadók. A védők közül Isza bég várparancsnok ekkor esett el. Tíz nap múlva 500 fő erősítés érkezett a várba. A törökök június 19-én, 20-án és 22-én is kitörtek és veszteségeket okoztak a támadóknak. Végül a keresztény csapatok jún. 29-én elvonultak a vár alól a felmentő sereg közeledésének hírére. Az ostrom során a várparancsnok szállásául szolgáló Árpád-kori érseki palota nyugati oldala megsemmisült, a Vitéz-palota kiégett, külső traktusa leomlott.

1595-ben már sikerült visszafoglalni Esztergomot. A 40000-es hadat végre tapasztalt hadvezér, Mansfeld vezette. Július elsején vették körbe a várat. A törökök ezúttal visszavonták Rácváros őrségét a Vízivárosba. Július 4-én a vallonok bevették a Szt. Tamás-hegyi palánkot és 4 faltörőt állítottak fel. Mansfeld rendett tartott a táborban, nem engedte fosztogatni a zsoldosokat. Az osrtomlóhoz sorban érkeztek be erősítések, így Aldobrandini (a pápa sógora) is 8000 pápai zsoldossal.

Júl. 5 és aug. 13. között folytak a harcok a Vízivárosért. Az ostromlókat a magyar portyázók biztosították a török felmentési kísérletek ellen. Júl. 11-én a rohamozó vallonok közé részeg hajdúk keveredtek, ami nagy kavarodást eredményezett és a roham is kudarcba fulladt. 15-én ismét sikertelen volt a roham. 17-én a törökök kitörtek a várból és a Vízivárosból is, és csak nehezen lehetett visszaszorítani őket. Az ostromlók egy különleges hajóról is megpróbálták a Víziváros falait megmászni, de a török védők ezt is meghiúsították és a hajó is elsüllyedt. Júl. 20-án Pálffy rohammal foglalta el Párkányt.

Július 22-23-án Hasszán budai pasa a selyemzsinórtól tartván gyenge és elégtelen létszámú csapataival megindult Esztergom felmentésére. 28-án a vallonok nehéz harcban verték vissza a Szt. Tamás-hegy sáncait megtámadó védőket. Aug. 2-án a törökök cselből megtámadták a Szt. Tamás hegyet, majd az üldözésükre indult 900 német és 800 magyar lovast egy völgyben oldalba támadták. A németek nagyrésze odaveszett.

Aug. 4-én újra támadott Hasszán, aki a török történetírók szerint félelmében annyira leitta magát a csata előtt, hogy lóhátról hányt. A csata során a törökök 4000 halottat, 36 nagyobb ágyút, 27 zászlót és 3000 tevét vesztettek. A győzelemben Pálffynak is oroszlánrésze volt. A csata során a török várvédők is ötször törtek ki a felmentő sereget támogatandó.

Aug. 5-én és 9-én feladásra szólították fel a várvédőket, akik ezt visszautasították. Tovább folyt a vár lövetése. Közben Mansfeld vérhast kapott és 14-én Komáromban elhunyt. Aug. 12-én éjjel megrohanták a Vízivárost és 9 órás harcban elfoglalták. Az öldöklő harcban a török nőknek sem kegyelmeztek. A várból tüzes golyókkal lőtték az elveszett Vízivárost, amely több napig égett. Aug 13-án a 82 éves Kara Ali kiüzent, hogy várbéli nők és gyerekek szabad elvonulásáért cserébe kiadja a foglyokat. Az ostromlók ezt nem fogadták el. Tovább folyt a vár lövetése. A törökök 15-én kitöréssel próbálkoztak. 17-én az agg Kara Ali kezét leszakította egy ágyúgolyó. Aug. 18-án megérkezett Mátyás főherceg és átvette a parancsnokságot.

Aug. 25-én ismét sikertelen roham volt. Aug. 27-én Pálffy megtámadta és szétverte a budai pasa 4000 emberét Pilisvörösvár mellett. Aug. 29-én Pálffy, Mátyás főherceg, Aldobrandini, Medici és Ungnad körüljárták a várat és a sérüléseket megszemlélve rohamot rendeltek el a következő napra, amely egy vihar miatt elmaradt. Aug. 31-én a janicsárok kövekkel dobálták meg a pasát, és a szandzsákbéget is megverték. Végül Husszein szerémi alajbéget nyakon verve kilökték a kapun, hogy tárgyaljon a megadásról. Szeptemben 2-án és 3-án vonultak be a keresztény csapatok a rommá lőtt várba. A védők maradékát hajókon szállították el Visegrádig. A keresztény öröm hatalmas volt, Gonzaga herceg zenekara előadta Monteverdi Vespro c. művét.

Az ostrom során lőtte szét a keresztény tüzérség Vitéz János egykori palotáját. Az épület ki is égett teljesen. Egy 1663-as beszámoló szerint a szép teremnek több mint a fele a dunai oldalon leszakadt és megsemmisült.

A környező falvakból 600 parasztot mozgósítottak a vár kijavítására, akikkel főleg a Duna és Rácváros felé eső falakat erősíttették. A munkákat Sprintzenstein hadmérnök irányította. A várat Tresky ezredesre bízták, míg a sereg továbbindult Visegrád bevételére. Novemberre a javítások következtében már védhető lett a vár.

1595. okt. 11-én egy nagyobb török sereg jelent meg Esztergom alatt és a Rácvárosban találtakat leölték vagy elfogták. Decemberben Pálffy vette át Esztergom irányítását. A portyák új lendületet kaptak, főleg a budai törököket nyugtalanították. 1596. jan. 18-a előtt Pest környékén vágtak le több száz törököt, jan. 26-án egy merész húzással az óbudaiakat telepítette át Eszetrgomba. Május végén Zsámbékot vették be és a portyáról visszatérő gyanútlan janicsárokat is tőrbecsalták. 1597-ben az esztergomi naszádosok egészen Tolnáig lehajóztak és gazdag zsákmányt ejtettek. Szeptembenben az ostromlott Vácot mentették fel. 1598-ban Pálffynak és az embereinek nagy szerepe volt Győr visszafoglalásában. Áprilisban Szekszárdot vették be és a bégen és helyettesén kívül mindenkit leöltek. 1599 márciusában Vált foglalák el. Augusztusban elfogták a budai pasát. 1600 márc. 23-án vöröskői várában elhunyt Pálffy Miklós, a korszak legnagyobb magyar hadvezére. Esztergom élére Michael Althan-t nevezték ki. Pálffy kapitánysága alatt 1599-re megerősítette a várat, A Szt. Tamás-hegyet, onnan a Dunáig 4 "kastélyt" csináltatott és sáncokkal kötötte össze őket. Ezen erődítések és a Kakatnál (Párkány) táborozó keresztény had miatt Ibrahim pasa 1599-ben nem merte megostromolni a várat.

1602-ben Basta azt javasolta, hogy Esztergomot rombolják le, mert elavult és nehezen védhető.

A háború folytatásában Esztergom mint kiinduló bázis jelentős szerepet vállalt. 1604-ben béketárgyalások kezdődtek, amik a túlzott követelések miatt megszakadtak. Lala Mehmed nagyvezér mintegy 60-70.000 fős seregével támadást indított. A keresztény erők 25-30.000 embert számláltak, Giorgio Basta vezetése alatt. Az Esztergom ostromára igyekvő törökök elől átkeltek a Duna bal partjára, de fenntartották az összeköttetést a várvédőkkel. A török közeledésének hírére Pest és Vác keresztény őrsége elmenekült, de előtte még megrongálták a védműveket.

Szept. 19-én kezdték meg a törökök Esztergom ostromát. A harcok főleg a Szt. Tamás-hegyért folytak. 20-án a törökök közelítő árkokat ástak az erőd felé, de közben ágyúzták a várat és várost is. Az első török rohamot 24-én visszaverték a védők. 26-án ők hajtottak végre kitörést, de a törökök ezt visszaverték. Ezután eredménytelen tárgyalások folytak. A törökök aknákkal próbálkoztak, sikertelenül. Október 3-án a törökök ismételten sikertelen rohamot hajtottak végre a Szt. Tamás hegyi erőd ellen. 5-én a védők sikeres kitöréssel megrongálták a janicsárok ostromárkait. Okt. 7-én, 09-én és 10-én ismét sikertelen török rohamok voltak, 12-én a Rácvárosnál próbálkoztak. Ezután az esőzések miatt a nagyvezér október 18-án feladta a sikertelen ostromot és elvonult Esztergom alól. A török veszteség kb. 8000 fő volt, keresztény oldalon 6-700-an vesztették az életüket. Kjátib Cselebi török történetíró a rossz időt tette felelőssé a kudarcért.

1605-ben a császári oldal nehéz helyzetben volt. Bocskai seregei Érsekújvárt szorongatták, a török szerdád 40000 emberrel ismét támadott és Bastanak mindössze 8000 embere volt. Esztergom korábbi parancsnoka Althan lemondott, a várat ideiglenesen Wilhelm Öttingen vette át. Az őrség 5-6000 ezer fő körül lehetett. Az ostrom előtt Öttingen elbocsátotta a magyarokat Esztergomból. Aug. 30-án kezdődött az ostrom, először a Szt. Tamás-hegyért és az innen a Dunáig húzódó sáncokért folyt a harc. Szeptember 8-án a Szt. Tamás-hegy elleni török rohamot a védők visszaverték. Szept. 16-án a köd leple alatt újra próbálkoztak és a meglepett őrséget (kb. 900 fő) nagyrészt levágták. A sáncrendszer ezután már nem volt tartható. Szept. 17-től okt. 1-ig folyt a Víziváros elleni ostrom. Istvánffy szerint a falait 30 ágyúval lőtték. Október 1-én esett el, a védők nagy veszteségeket szenvedtek, Öttinger és helyettese is elesett. Okt. 2-án aknákat kezdtek ásni a vár ellen. A vár kigyulladt, sokan megégtek. A maradék őrség okt. 3-án feladta a várat. A vár kulcsait az a Lala Mehmet pasa vette át, aki 1595-ben átadta őket. Az őrség szabadon távozott és fegyvereit is megtarthatta. Komáromban a haditörvényszék 26 embert ítélt halálra a vár feladása miatt. Esztergom ismét török végvár lett, Érsekújvárt pedig Bocskai vezérei foglalták el. A tizenötéves háborúba belefáradt felek 1606-ban békét kötöttek.

Esztergom 1683-ig

1608-ban Adam Herberstein követ titkára leírta, hogy a törökök az ostrom során lőtt réseket kijavították, a palánkokat újra felhúzták. A váron belül jelentős építkezéseket nem látott. Valószínűleg a palota belső részeinek a feltöltése földdel az 1605-ös ostrom után történt meg.

1628-ban a vár török őrsége 1118 fő volt. 1639-ben az esztergomiak több más végház béli törökökkel Szécsény alatt portyáztak. 1643-ban Érsekújvárt próbálták csellel elfoglalni, 1645-ben Lévával próbálkoztak. 1647 tavaszán az esztergomiak is részt vettek a Garam-völgyét felprédáló portyában. Revistye várát is kirabolták. 1649-ben Drégelyt vették be. Októberben Forgách Ádám csapott össze a várőrséggel Párkánynál.

1652 ápr. 22-én a vezekényi csatában a Musztafa esztergomi bég csapatai elleni küzdelemben négy Esterházy halt hősihalált. A csatát végül a magyarok nyerték. 1654-ben az esztergomi törökök Komáromon akartak rajtaütni, de kudarcot vallottak.

1661-ben 27 fogoly megszökött esztergomi börtönéből, és jelentették, hogy a várban igen kevés az őrség. Kb. 5000 huszár indult el a vár bevételére, de a magyar urak között nézeteltérés támadt és szétváltak. Amikor a ködben egymásba botlottak egymást nézvén töröknek, kitört a harc közöttük. A zűrzavart fokozták a Párkányból kitörő törökök.

1663 jún. 6-án az esztergomi törökök rajtaütéssel elfoglalták Vázsonykő (Nagyvázsony) várát, amit kiraboltak és felgyújtottak.

Köprili Ahmed Esztergomnál átkelve Érsekújvár bevételére indult. Forgách Ádám érsekújvári főkapitány meg akarta akadályozni a törökök átkelését, de aug. 7-én Párkányhoz vonulva vereséget szenvedett és ezzel elvesztette az érsekújvári vár őrségének a felét. A meggyengült vár így is sokáig ellenállt, de végül fel kellett adni. Ezután a törökök sorra foglalták el Nyitrát, Lévát, Szécsényt, Nógrádot, Bujákot. A katasztrofális eseményeket csak Zrínyi Miklós kisebb győzelme és a komáromi őrség merész vállalkozása az Esztergom-párkányi híd ellen ellensúlyozta kismértékben.

1664. augusztus 1-én - amíg a török fősereg Szentgotthárdnál csatát vesztett - general feldmarsal De Souches bevette Párkányt, de Esztergomot nem ostromolta (galéria). A vasvári béke vetett véget a háborúnak. Ekkor az esztergomi bég Cserkesz Iszkender volt Evlia Cselebi szerint. Le is írta a várat: "Hat várparancsnok agája van: a főparancsnok aga, a ki fenn a belső várnak kormányzója; lenn a nagy külváros parancsnoka; az elővédelmi építmény parancsnoka; Tepedelen vár parancsnoka [Szt. Tamás-hegyi erődítés]; a lőporraktár várának parancsnoka; a Duna túlsó oldalán Dsigerdelen vár parancsnoka [Párkány]; ezek valamennyien a felső vár parancsnokának alárendelt előkelő agák. ... A Portáról folytonosan van három oda janicsárság agája, topcsi-basija, dsebe-basija, csausz- és janicsár efendije. Ezek valamennyien a pasa palotája és a parancsnok (dizdár) palotája közelében a belső várban laknak. Mindannyian a vár őrei, a várból sehova el nem távoznak. A kapudán katonái, a martalócok, csetedsik, poturadsik portyázásra mennek s fej és nyelv hozására vannak rendelve. Valamennyien nagyon válogatott vitéz katonák s négy-öt pár lóval nyargalásznak; mikor kimennek, mindegyiknek a kezében, derekán, nyakán s lovaiknak nyereg-szíján, hátán, öt-hat forgó karbon puskájuk van. Ruházatuk egészen magyar formájú. Bőrdolmányt viselnek; aki látja őket, magyaroknak véli. Valamennyien szépen és jól beszélnek magyarul. Sőt ezzel a nyelvvel egészen Alamánországig elmennek s foglyokat hoznak. Mellvédje, kapuja, tornya, szögletei úgy látszanak, mint a felhőkben a fehér hattyú. Ezt Felső-Magyarország Kizil-Elmája néven mondják. A fekete várfal kerülete teljes 1106 lépés. E vár keleti oldalán, a völgyön túl egy sziklamagaslat van, melyet Tepedelennek neveznek. Erről a sziklamagaslatról való támadás elhárítása végett a mérnökmester a várnak 500 lépésnyi falát befelé hajlítva, teknősbéka hátához hasonlóan, görbére építette. Ez oldalon a falak mind ötven láb szélesek, erősek, tömöttek és vastagok s a falon 200 darab vadszőlőből összefont, három ember magasságú ágyú-sövények vannak. Belülről mindegyik cementtel, mésszel és gipsszel van kitöltve és olyan magasak, mint egy fürdőkupola. Ezek a sövények Tepedelen magaslatával szemközt állanak s közeik teljes ötven darab báljemez ágyúval vannak felszerelve. Minden ágyú mellett készen állnak a szükséges kellékek és a szolgák kezében a kanóc van, derekukon a kard lóg. - A várnak a Duna felől való oldalán három mináret magasságú szikla felett álló, erős védőfal van. Mellvéd, torony és bástya nincs rajta. Ez a fal terjedelmes lévén, benne néhány kilátásra alkalmas ház van. A tophkáne (ágyútelep) is e falon elnyúló rácsos tetőzet, melyben fényes, veres posztóval fedett német iszfáds és magyar ágyúk vannak. Mindegyike egyegy Rum adójával ér fel."

Esztergom visszafoglalása és utolsó török ostroma

1683 nyarán Esztergom várában tűz pusztított, a török őrség még Debrecenből is hozatott munkásokat a helyreállítási munkálatokra. A Rácvárost kiürítették, a Vízivárost árkokkal és cölöpökkel erősítették meg. A várban ekkor több mint kétezer főnyi török őrség volt.

A Bécset ostromló Kara Musztafa Kahlenbergnél csatát vesztett a Szent Liga csapatai ellen. A visszavonuló vert török seregeket okt. 7-én Sobiesky János elővigyázatlanul elégtelen erővel megtámadta Párkánynál és vereséget szenvedett. A csatában kb. 1500 lengyel esett el, akiknek a fejeit kitűzték a párkányi erőd falaira. Két nap múlva azonban a beérkezett keresztény seregek Lotharingiai Károly vezetésével ismét megütköztek a törökökkel, akik súlyos vereséget szenvedtek. Párkány palánkjának török védőit a bosszúszomjas lengyelek legyilkolták. A menekülő törökök alatt a hajóhíd szétszakadt, sokan vesztek a Dunába. Budáról okt. 12-én muníciót kaptak a várvédők. A keresztény seregek okt. 19-én keltek át a Dunán és körbezárták a várat. A törökök a Szt. Tamás hegyi kis erődöt felgyújtották, de a gyújtogatókon Scherffenberg ezredes rajtaütött és eloltották a lángokat. Az eső és sár miatt az ostromágyúkat csak okt. 22-én tudták felállítani. Okt. 25-én rohammal foglalták el a Vízivárost. Okt. 26-án az ostromágyúk rést lőttek a Déli-toronynál és aknát is robbantottak. Okt. 28-án Ibrahim pasa feladta a várat és a török lakosság nagy részével szabadon elvonulhatott Buda felé. Lotharingiai Károly Hans von Carlovitz alezredes vetése alatt 1000 embert hagyott őrségül a várban. Kara Musztafa nagyvezér dühében megparancsolta a budai pasának, hogy Ibrahimot és négy társát végeztesse ki. (Dec. 25-én a nagyvezér is selyemzsinórt kapott a sorozatos vereségekért, és valószínűleg Ibrahim pasa kivégeztetéséért is, akinek a felesége a szultán nővére volt.)

Esztergomban 1684-ben olyan éhínség volt, hogy állítólag még kannibalizmus is felütötte a fejét. A várat sem erősítették meg kellőképpen.

1685-ben Lotharingiai Károly Érsekújvárt zárta körbe. A herceg Esztergom megerősítéséről is gondoskodott: Strasser ezredest bízta meg a Víziváros és a vár falainak kijavításával. A két esztendővel ezelőtt ásott ostromsáncokat is elrontották. Július 30-án Sejtán Ibrahim szerdár megérkezett Esztergom alá. A várból kicsapott a törökökre Bottyán János a magyar hajdúkkal és huszárokkal. Miután a karját átlőtték, visszavonult a Vízivárosba. Júl. 31-én a Szt. Tamás hegy felől kezdték meg a janicsárok az árkok ásását, miközben folyamatosan lőtték a várat. Főleg a Lipót-bástyát és az 1683-as ostromban szétlőtt falszakaszt támadták. A Bakócz-kápolna is több találatot kapott. Aug. 2-án éjjel a védők kitöréssel zavarták meg az ostromlókat. A szigeten felállított török ütegek a Vízivárost lőtték és a Párkánnyal való összeköttetést próbálták megzavarni. Végül Párkány védői visszavonultak a várba, a törökök viszont nem szállták meg. Aug 5-én a Szt. Tamás hegyi ütegek szétrombolták a külső kapu felső részét. Aug. 6-án De Souches azt üzente Lotharingiai Károlynak, hogy a vár nagyobb ágyúi hasznavehetetlenné váltak, a kisebbekhez kevés már a muníció és a törökök közel jutottak a falakhoz. Aug 7-én a Víziváros sokszögű bástyáját és a Posta-kaput lőtték a leghevesebben. Este 200 török rohamát verték vissza a hajdúk. Aug. 8-án ismét roham volt a Víziváros ellen. Aug. 10-én a török sereg nagyrésze elvonult az érkező felmentősereg feltartóztatására. A két sereg aug. 16-án Tát térségében ütközött meg, ami a törökök vereségével végződött. Maga a szerdár is megsebesült. Esztergom felszabadult és Érsekújvárat is feladták a török védők. 1686-ban Buda is felszabadult, a frontvonal egyre messzebb került Esztergomtól.

Esztergom a Rákóczi-szabadságharc végéig

1691. febr. 1-én Lipót császár 10000 forint azonnali lefizetése mellett adta volna vissza Esztergom és Érsekújvár várait Széchenyi György érseknek, de köteleznie kellett volna magát a várak fenntartására, mégpedig a győri vicekapitány parancsnoksága alatt. Ezt az érsek nem fogadta el. Végül 1692-ben kinevezték kapitánnyá, mert a kincstárnak kellett a pénz.

1696-ban kb. 8-9000 lakosa volt a városnak. Bottyán János is itt telepedett le. 1697-ben a hegyaljai felkelés hírére Kuckländer várparancsnok hozzáfogott a vár megerősítéséhez.

A Rákóczi-szabadságharc kitörése után már 1703 őszén megjelentek a kuruc portyázók Esztergom alatt. A várbéli magyarok a felszólítás ellenére sem álltak át a kurucok oldalára. Zólyom feladása után a sebesült Bottyánt Kuckländer letartóztatta és csak a nyergesújfalui jobbágyok segítségével tudott megszökni.

1703 és 1706 között a császáriak szilárdan tartották Esztergomot. Rákóczi francia hadmérnöke, Louis Lemaire 1705-ben megszemlélte a várat: "Furcsa alakú, hosszú, de keskeny erőd, két végén ékben végződik, ugyanitt két, csak kevéssé kiugró őrtornya van, s a Duna partján, egy hasonló alakú, részben földdel fedett szikla tetején áll. A folyó felé néző hosszú oldal, néhány apró kiszögelléstől eltekintve egyenes vonalú; az ellenkező oldal, amely a vidékre néz, ív alakú, kiugró nélkül; ugyanezen az oldalon a hegynek két meredélye vagy kaptatója van, körülbelül azonos magasságban, s a kettő együtt nagyjában száz lépésre emelkedik a horizont fölé; a lejtő meredek, megközelíti a negyvenöt fokot. A két kaptató első találkozásánál sáncút van, több kiszögelléssel vagy őrtoronnyal, belül kisebb őrhelyek is vannak. A sáncút előtt váltakozó szélességű árok, legszélesebb pontján öt öl, kétoldalt függőleges falak határolják; mélységre is egyenetlen, legnagyobb mélysége tizenöt láb. A lejtő mögött, a második kaptató lábánál körfolyosó, ahonnan védelmezni lehet a sáncutat és az árok átjáróját. Az erőd falai - rosszul összerótt gyenge kőmívesmunka - e második emelkedő tetejére épültek; négy-hat láb szélesek, tizenöt-tizennyolc láb magasak, itt-ott talprésekkel az ágyúk számára, teraszosak, nem mindenütt, mégis van mód az ágyúkat a lőrésekhez állítani. A mezők felőli oldalon emelkedik a talaj fokozatosan, s mintegy ágyúlövésnyi távolságban már meghaladja az erőd magasságát, de onnan szinte lehetetlen az erődöt kikémlelni, mivel az erőd teteje rézsútos, s magasabb oldala épp e heggyel szemközt van. Puskalövésnyi távolságra az erődtől magányos hegy emelkedik [Szt. Tamás-hegy]. Az utolsó ostromot kivéve mindig is innen támadták; ennek a hegynek a csúcsa alacsonyabb, mint az erődé, de egy széles, nyolc-tíz láb magas földsáv valóságos mellvédként veszi körül, teljesen eltakarja a fennsík közepét, s így itt az ostromlók mintegy kész támaszpontot találtak, amelybe csak lőréseket kellett vágni. A Duna menti szikla lábánál elég szép város terül el, körülötte fal, amelynek lábát magas vízálláskor a Duna habjai nyaldossák; a falakat hat-hét láb vastag, négy öl magas három sor bástya és öt nagy torony védi, s a Dunától távolabb eső egyik sarka az erőd egy nyúlványát is közreveszi. Ez a falrész kerek, s egy vaskos torony vagy előretolt terasz is védelmezi, tizenkét nehéz ágyúval falai mögött. így tehát e csúccsal szemben az ostromlóknak négy őrvonalat kell leküzdeniük, köztük a sáncutat is, mielőtt az erőd lábához érnének, ahol aztán egy ötödikkel találják magukat szemközt."

1706 tavaszán Esztergom őrsége mindössze 459 fő volt 20 használható ágyúval. A várparancsnok német polgárokat is beosztott a védelembe, sőt voltak magyar és rác csapatai is. A kuruc csapatok július 28-29-én zárták körül a várat, a dunai utat Komárom felé erődökkel zárták el. II. Rákóczi Ferenc is jelen volt az ostromnál, amit Lemaire irányított. Júl. 30. és aug. 8. között megkezdődtek a sáncmunkák. Közben Forgách csapatai ötször próbálták bevenni a várkaput - sikertelenül. Aug 5.én a Víziváros ellen volt sikertelen roham. Aug. 9-én a Párkánynál és a Szt. Tamás hegyen felállított ostromágyúk is bekapcsolódtak az ostromba és aug. 11-re rést lőttek a Víziváros falán. 13-án vették be a kurucok, a védők csekély veszteséggel vonultak vissza a várba.

A vár lövetése 19-ére már eredményt hozott, sikerült egy 4 ember széles rést lőni a várfalba. Az aug. 20-án hajnali kettőkor megindított roham eredménytelen volt. Aug. 23-án újabb rohamot vertek vissza a védők. A kurucok aknáját a Lipót-bástya alatt a védők szept. 5-én 30 emberrel elfoglalták és hatástalanították. A kurucoknak csak másnapra sikerült az aknát visszafoglalniuk. Újra megtöltötték puskaporral és felszólították a védőket a megadásra, akinek a létszáma már csak 216 fő volt. Ekkor már a várfalon is 12 méter széles rés tátongott. Végül szept 14-én adta fel Kuckländer a várat és 17-én vonulhatott el fegyveresen a megfogyatkozott védőkkel. A kurucok legalább 1000 főt vesztettek az ostrom során.

Rákóczi a gyengekezű francia Bonafoux-ot nevezte ki Esztergom élére, aki ellen a hajdúk fellázadtak és ezt csak Bottyán tudta elfojtani. Okt. 28-án Starhemberg 13000 fős hada ostrom alá vette Esztergomot: 11 ágyúval és 6 mozsárral kezdték el lőni a várat. A védők viszonozták a tüzet és sikeres kitörést is hajtottak végre. A bényi sáncokban táborozó Esterházi erősítést kért az ostromlók megtámadásához, de erre már nem kerülhetett sor, mert Bonafoux 9-én felajánlotta a vár feladását Starhembergnek. A császáriak nov. 11-én vonultak be a várba, az 1700 védőből 300 német átállt a császáriakhoz. A császáriak úgy-ahogy kijavították a réseket, de többé nem ostromolták a kurucok Esztergomot. 1708-tól ismét Kuckländer lett a parancsnoka.

A Rákóczi-szabadságharc leverésével a vár katonai jelentősége erősen csökkent. 1732-től Schuknech Miksa várparancsnok tovább építette a külső erődítéseket és a várfalakat is kijavíttatta. Weisz Péter volt az utolsó várparancsnoka.

A Várhegy átalakítása

"A Duna szintje felett 70 m. magas esztergomi várhegy erődítményeinek lebontását gróf Barkóczy Ferenc prímás 1763—65 közt megkezdte, Rudnay Sándor prímás pedig 1820—1822 közt folytatta. Mindkettőnek célja volt a várhegy egész szélességét kitöltő hatalmas új székesegyház számára az eredeti szintnél 10 méterrel alacsonyabb egyenletes területet szerezni és az egész hegyet az új templomtér síkjáig lefaragni. Szerencsére tervüket egészen nem hajthatták végre. Az ő koruk érzéketlensége a régi műemlékek iránt sok drága műemléket elpusztított volna. [Lepold Antal]"

1761-ben Széless György leírta a romos Szt. Adalbert székesegyházat: "Lássátok a kiáltó hiányosságokat, a félig összeomlott falakat, az elhagyott köveket, a kietlen látványt, a falak közül előtört növényeket, az elburjánzott gazzal teli földet, a szétmálló mészport, a tetőzet nélküli kapukat, tornyokat, a fájdalmasan gyászoló várfalakat: félig leomlottan, rendszertelenül elhullva, az idő vasfogától omladozva már alapjaiban is. Inkább lehetne természetes sziklának, félelmetes, emberkéz nem érintette (jelenségnek) tartani, mint olyasminek, ami valamikor művészi alkotás volt. Alig akad olyan része, mely még magán hordozná a régi alkotás képét. ... Fölötte szabadon süvít a szél, a kövek rend nélkül széthajigálva; csupán az ide felkapaszkodó ember tetszésére van bízva, hogy szemével vagy kezével megpróbáljon valami rendszert találni. A lábaknál gyakrabban eszközöl itt méréseket a kemény tél, az eső, a szél, a jég, a hó, a zápor mosása." Klimó György esztergomi kanonok (1741-51) lefestette az akkor még álló nyugati díszkaput, a Porta Speciosa-t (galéria). Ez 1763-ban egy földrengés során dőlt össze.

A katonaság 1763-ban ürítette ki a várat és Mária Terézia visszaadta az esztergomi érseknek. Az országgyűlés sürgetésére az esztergomi érsekség és káptalan Nagyszombatról visszaköltözött Esztergomba. A keleti falakat elkezdték lebontani, majd a külső sáncokat is megszüntették. 1763 és 1765 között lebontják a romos Szt. Adalbert székesegyház északi felét és a terepet a Szt. István protomártír kápolna felé 5-8 méterrel lesüllyesztik. A munkák során 3. és 5. századi római aranypénzek kerültek elő.

Rudnay érsek idejében megkezdődött a ma ismert székesegyház építése, amihez 11 méterrel lesüllyesztették a várhegy középső részét és teljesen eltüntették a korábbi épületeket, és a várfalakat. Ha az eredeti tervek szerint épült volna meg, akkor a déli palota is végleg elpusztult volna (galéria). Szerencsére Mathes János érseki uradalmi tiszt leírta a bontás előtti állapotokat, amiket rajzokkal is dokumentált. A Szt. Adalbert egyharmadára 1822 és 1869 között épült rá a mindenki által jól ismert Hild József tervezte kupolás bazilika. 1822-ben az északi rondellából lebontottak majdnem három métert és vízművé alakították át.

A királyi palota feltárása

A Várhegy déli oldalán a paloták feltárása 1934 és 1938 között kezdődött el Lepold Antal és Gerevich Tibor vezetésével. 1956 és 58 között Zolnay László három alkalommal végzett kisebb feltárást a Várhegy területén. 1964 és 1969 között Nagy Emese vezetésével újabb nagy feltárás tisztázta a vár építéstörténetét. 1980–1983 között folyó feltárásokat Horváth István vezette. H. Kelemen Márta 1997-es ásatási jelentésében arról számolt be, hogy rátalált a nyugati hegyoldalon a római castellum mintegy 10 méter hosszan követhető falmaradványára. 1999-ben Horváth István feltárta a Géza-kori föld/fa vár gerendaszerkezetének egy darabját közvetlenül a 11. századi járószint alatt. 2000-ben a várat részlegesen újjáépítették és megkezdték a freskók feltárását, felújítását. 2000-ben adták át az északi rondellán Melocco Miklós István király megkoronázása c. szobrát, amely helyén a 19. században az érsekség vízháza állt. 2008-ban az egykori Fehér-torony helyén torony épült, amely kilátóként is funkcionál, és egyben megvédi a Botticelli-freskót, valamint Vitéz János studiolóját a beázástól.