Szádvár

Szádvár várának romjai Szögligettől mintegy 2 km-re északra, a Ménes-patak völgyének északi oldalán emelkedő 463 méter magas sziklacsúcson találhatók.

Szádvár vára 1250-60-as években épülhetett királyi várként, de pontos adat nincs róla. A vár a királyi tulajdonban lévő tornai erdőispánság, a későbbi Torna vármegye területén épült, amelynek központja Szádvártól mintegy 10 km-re a görgői királyi udvarház volt. A vár neve a középkorban Castrum Zárd, Zaard, Zaarth, Zardwar alakokban fordul elő.

A vár első ismert említése ("castrum nostrum Zard") 1268-ban V. István oklevelében olvasható. IV. Béla és fia, a későbbi V. István közötti háborúban Tekus ispán fivére Bács ("Bach, fratri Tecus") volt az ifjabb király embere a várban. Bács azonban 1264-ben megnyitja a vár kapuit IV. Béla seregei előtt. Midőn a vidék ismét István kezére kerül, az ifjabb király a "hűtlen árulót" és testvéreit megfosztja vagyonuktól. Úgy látszik maga Tekus óvatosabb volt a király és fia közötti viszálykodás idején, mert őt V.István még 1270-ben is meghagyja Sáros ispánjának.

IV. László 1273-ban elcseréli Szádvár várát és Torna birtokot Tekus utódaival Jenő váráért. Ezt III. András megerősíti. Valamikor 1301 után ismeretlen módon Aba Amadé birtokába kerül(hetett) a Tekus utódoktól. Ha így volt, akkor az Amadé-fiak bukása után visszakerült királyi fennhatóságba. 1324-ben I. Károly királyi várnagya Péter ("presente comite Petro Castellano da Zaard").

Az Árpád-kori várról kevés tudás van, a belsővár területén egy-két falrész habarcsában találtak korabeli kerámiákat. Ez a vár 100-200 m² területű lehetett, csak a körítőfala bizonyított, torony nyomot vagy épületeket nem találtak eddig(2020).

Az 1330-as évektől Drugeth honorbirtok lehetett. 1336. márc. 23-án kelt oklevél szerint Drugeth Vilmos (Wyllermus Drugeth) nádor kinyilvánítja, hogy a Torna-i districtus tizedeit, amelyek alapítása óta az esztergomi érsekséget illetik, egyesek hamis információja miatt jogtalanul Zaard királyi várnak szedték be. 1352-ben Chyko, 1360-ban Zobonya fia János mester a Zaard-i várnagy (galéria).

Egy 1382.09.15-i oklevél szerint "Zard castrum" még királyi vár.

1387-1392 (???) körül Zsigmond király az őt a trónra juttató bárók közül Bebek Györgynek és fiainak adományozta örökbirtokként Szádvárt. Ez ellen Tekus ispán örökösei 1406. jún.5-én a váci káptalan előtt tiltakoztak. Az oklevél szerint Zsigmond elvette tőlük számtalan oklevelüket, IV. László és III. András Szádvárat csere útján nekik adományozó, illetve I. Lajos ezt megerősítő okleveleit. Megtiltják Zsigmondnak, hogy a várat és tartozékait nyíltan vagy titokban eladományozza. 1415-ben egy oklevél említi Pelsőci Bebek Imre fia, László és Detre nádor fia, Miklós zardi várnagyait.

Bebek Imre 1448-ban a (második) rigómezei csatában elesett. Vagyonát, ezzel Szádvárt és a hozzá tartozó falvakat, köztük Szilast is, özvegye Palóci Veronika, valamint fia Pál és leánya Orsolya örökölték.

Hunyadi János 1451-ben újabb hadjáratot vezetett a huszita Giskra ellen, de az legyőzte Losonc mellett a magyar sereget, és így nekibátorodva egyik alvezére, Talafusz János már bátran pusztította a Szádvár körüli falvakat és birtokokat, majd másik vezére, Komorovszky Péter rövidesen el is foglalta Szádvárt. A husziták innen rabolták a környéket. 1455-ben Komorovszky visszadta Szádvárt a Bebekeknek, de Talafusz még Perényi Jánossal szövetségben 1456-ban is pusztította Szádvár környékét.

1470-ben Bebek Orsolya hozományaként Szapolyai Imre szepesi örökös ispáné lett a vár és várbirtok. Egy 1470.04.28-án általa kiadott oklevélben Zard néven szerepel. Szapolyai birtokában van ekkor Krasznahorka, Torna és Szendrő is.

1520-ban Szapolyai János Kapy Miklósnak, Zaard castrum várnagyának adja a Zeglygeth possession levő házat (galéria). Kapy még 1523-ban is várnagy.

A mohácsi csata utáni polgárháborút kihasználva Bebek Ferenc először Szapolyai János király híve lett, majd annak tokaji csatavesztése után (1527.09.27) oldalt váltva I. Ferdinánd híveként csellel szerezte vissza Szapolyai János királytól Szádvár várát. János király hívének, Werbőczi Istvánnak adta Szádvárt és Torna várát, de Szapolyai várnagya, Trinnai Lengyel Gergely 1527-ben Bebek katonáit beengedi a várba. Bebek Torna, Szendrő és Krasznahorka várakat is elfoglalja. Torna azonban 1528 elején ismét János király pártján van, mert ekkor a vár Szapolyai-párti kapitánya Ibrányi Péter ("Petrus de Ibran castellanus castri Thorna") felszólítja a szádvári őrséget, hogy adják meg a várat, mert János király Patak és Újhely elfoglalása után Kassa ellen vonul, és onnan Szádvár ostromára indul. Erre nem került sor, mert János királyt kiszorítják Ferdinánd seregei az országból. János még ebben az évben hívének, Tornallyai Jakabnak adományozta Szádvárt (Werbőczi lemondott róla), de Bebek szilárdan a kezében tartotta. Több levelét is innen keltezteti.

Bebek 1530 körül pártot vált és I. Jánostól is adománylevelet szerez Szendrőre, Krasznahorkára és Szádvárra. 1538-ban Bebek két szádvári várnagya Horváthy Albert és Nádasdy János. Ferdinánd az árulást megbosszulandó Vintgárti Horvát Gáspárnak adományozza Szádvárt, de az nem tudja birtokba venni. Bebek Ferenc és fia György birtokában tartja a várat és a pártállásuktól függően pusztítják az ellenpárt birtokait. 1555-ben Bebek György Boldogkőről csap le a Ferdinánd pártiakra. 1556-ban Bebek Ferenc Füleken járt a töröknél, visszatérőben felesége nem engedte be Szendrő várába, fia Gyögy pedig Szádvár kapuit zárta be előtte. Takaró Mihály ezt írta az esetről: "Zöndörőből az felesége kirekesztette, nem akarja bebocsátni és az fia is Szádvárában nem bocsátja be.". Bebek Erdélybe ment és még az özvegy Izabella királynét is megpróbálta feleségül venni. Terveit megakadályozták és a békétlen főúr a törökökhöz fordult. 1557-ben Szulejmán kinevezte Erdély kormányzójává és az ifjú János Zsigmond tanácsosává. Később ezt visszavonta és Izabella hívei Bebeket Almás várában börtönbe vetették, ahonnan később Izabellával kibékülve szabadult. 1558-ban belekeveredett a Kendy fivérek összeesküvésébe, ezért Izabella parancsára meggyilkolták. Fia György örökli a birtokokat.

1560-ban a füleki törökök sikertelenül próbálták lesre csalni Bebek Györgyöt annak szendrői vára alatt. 1562-ben a Hasszán füleki bég csellel csapdába csalta Bebeket, Mágóchy Gáspárt, Sárközy Mihályt és Rákóczi Györgyöt. György urat pár hónapig Füleken tartották fogságban, majd Konstantinápolyba küldték. 1565-ben szabadult 30000 aranyforintért, amiért az erdélyi fejedelem vállalt kezességet. Konstantinápolyból március 13-án megindult Erdélybe, majd 1566-ban visszatér Szádvárra. Ez év végén Schwendi Lázár I. Miksa hadvezére csellel bevette Bebek várát Szendrőt, Forgách pedig rövid ostrommal Krasznahorkát foglalta el októberben. Bebek a törökhöz fordult segítségért.

1567 januárjában a János Zsigmond pártján lévő Bebek György birtokai ellen Schwendi Lázár kassai főkapitány ismét támadást indít. Két erősséget építtetett a vár körül, egyet Jablonca közelében, egyet pedig Szögligeten, hogy ne lehessen se be, se kijutni a várból. A várat Bebek felesége, Patócsy Zsófia védte. Bebek a hírek szerint ekkor Füleken volt 300 lovassal. A megadásra való felszólítást Zsófia asszony így utasította vissza: "Nem annyira asszonyi lelkű teremtés, hogy egy levéltől megijedve rögvest rá lehetne venni a megadásra."

Az ostromlók nagy nehézségek árán tudják felállítani a faltörő lövegeiket a védők sikeres ágyútüze miatt. Feljegyzések szerint a védők háromszor lövik szét az ostromlók ütegeit. Egy alkalommal maga Schwendi és Forgách is életveszélybe kerül egy kilőtt ágyúgolyótól. Négy napi ágyúzás következtében két torony és egy 20 méteres falszakasz ledőlt. Ekkor a védők részéről Wesselényi Farkas kiment tárgyalni az ostromlókkal. Schwendi nem akart belemenni a védők feltételeibe, de Forgách végül rábeszélte: "az ostromlott asszonynak gyermekeivel együtt bántatlanságot biztosított, ugyanakkor megengedte, hogy minden aranyát, ezüstjét, selymét és egyéb anyagát kivihesse, csak a katonai felszerelést és a katonai lovakat nem". Patócsy Zsófia és a védők a vár átadása után Tornára mentek, ami ekkor Mágochy Gáspár kezén volt. Bebek ekkor már Rimaszombaton volt, de a vár elestének hírére visszavonult Fülekre. Nemsokára feleségével együtt Erdélybe távozott. Az ostromban súlyosan megsérült vár és a hozzá tartozó uradalom ezt követően a Szepesi Kamara tulajdonába került. Schwendi az ostromról jelentést írt, ebben leírta a várat: "A vár egy pompás, magas, szabadon álló kerek hegyen nyugszik, amelyet mindenfelől mély völgyek vesznek körül."

A vár első királyi kapitánya Törkeli Kun Balázs lesz, alája 60 német gyalogot osztanak be a vár védelmére. A vár sérüléseit ideiglenesen fonott palánkkal állítják helyre. 1570-ben a kamara három évre bérbe adja Richel Ágostonnak, az akkori kapitánynak. Ő a várat elhanyagolja, az adókat nem fordítja a várra, ezért 1574-ben a Kamara visszaveszi tőle. A bécsi haditanács 1577-es jegyzőkönyve szerint a vár minden épülete rongált, az összedőlés fenyegeti. Az 1567-es ostrom sérüléseit még ekkor sem javították ki. A Kamara biztosítson 1000 forintot Szádvár és Krasznahorka javítására. 1579-ben Rüber János felső-magyarországi főkapitány kapja zálogba 24000 forintnyi elmaradt fizetése fejében. A király 60 gyalogot tart a várban, de a többi őrségről Rübernek kell gondoskodnia. Rüber német nyelvű jelentése leírja a vár elhanyagolt állapotát. 1588-ban még mindig arról szólnak a leírások, hogy az ostrom sérüléseit azóta sem állították helyre.

1593-ban Derssfy Ferenc királyi főpohárnok veszi zálogba 26000 forintért és a Rüber örökösöknek kifizetett 24000 forintért. A zálogszerződés részletesen szabályozza a vár fenntartásának feltételeit. A király továbbra is 60 német gyalogot tart, a többi őrségről Derssfynek kell gondoskodnia. Köteles a várat tűzvésztől és árulástól megóvnia. Az 1567-es ostrom során szétlőtt 11 öl hosszúságú falat felépítenie, aminek költségét visszakapja a bérlet lejártakor.

Dersffy egyetlen lánya és örököse Orsolya Esterházy Miklós felesége lett, aki igényt tartott a várra. 1600-ban viszont Csáky István Basta György erdélyi kormányzótól beiktatást kér Szádvár birtokába. Csáky 1603-ban a Dersffyeknek kifizeti a zálogösszeg egy részét és 1604-ben adománylevelet kap II. Rudolf császártól. Az új szerződés szerint a császár csak 32 gyalogot tart a várban és Csáky köteles csak katolikusokat megtűrni a falakon belül. Mivel Csáky nem tudta a fennmaradó zálogösszeget kifizetni, 40000 forintért Pethe László kamarai tanácsos szerzi meg a zálogjogot. 1604 októberében Bocskai hajdúi elől a német gyalogok megszöknek, a vár a hajdúk kezébe kerül. Csáky átáll Bocskaihoz és eléri, hogy a fejedelem Pethével szemben őt támogassa Szádvár birtokában. Csáky 1605-ös halála után felesége és két fia örökli Szádvár várát és birtokait. Bocskai halála után Pethe visszaköveteli a várat.

Ekkor Báthori Gábor későbbi erdélyi fejedelem szerzi meg a várat Csáky özvegyétől, és felajánlja Sárossal együtt Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelemnek annak lemondása fejében. Rákóczi 1608 tavaszán lemond a trónról és Szádvárt is meglátogatja. Ebben az évben ő is meghal és megkezdődik egy hosszú pereskedés a várért. A várat 1612-ben ismét Pethe László szerzi meg és 1615-ben adománylevelet is kap II. Mátyástól. Ebben az évben a Kamara megbízásából Kis Lukács megszemléli a várat. A várat Pethe rendbehozatta, az ostrom sérüléseit kijavíttatta, a falakat megvastagították. Az épületek tetejét újra zsindelyezték. Az ágyúkhoz is kellő mennyiségű muníciót hozatott. A költségeket 328 magyar forintra és 97 dénárra becsülte.

1616-ban Pethe György gömöri főispán, majd 1630-ban özvegye Balassa Zsuzsanna és gyermekei öröklik a várat és uradalmát, de Rákóczi Gyögy és Pál is maguknak követelik apjuk után. Csáky István mint a szomszédos Szendrő kapitánya az ottani és a szádvári német őrség összejátszásával próbálja meg birtokba venni, sikertelenül. II. Ferdinánd 1633-ban újabb 20 évre Pethe özvegyét erősíti meg a zálogban. Ekkor látogatta meg a várat Johannes Landi építész. Jelentésében részletesen leírta a vár épületeit.

1634-ben Esterházy Miklós nádor így jellemezte Szádvár szerepét: "...amíg a szendrői erősség nincs befejezett és teljesen kiépített állapotban, és ezért a katonaság a török akkori legádázabb és legnyíltabb támadásaival szemben nem tudná tartani, Szádváron találhasson menedéket". Csáky László pápai főkapitány 1638-ban ismét megpróbálja megszerezi, sikertelenül. 1644-ben I. Rákóczi György sikertelenül ostromolja, ekkor Pethe László lánya Rozina és férje, Pázmány Miklós birtokolják. I. Rákóczi György márciusában ezt írta feleségének: "... Mi isten áldásából jól vagyunk. Szendrő, Tokaj, Szádvára, Regécz, Szaláncz, hogy kezünknél nincs, Ungvárral, Jeszenővel, s ezekkel is enynyi huz-halasztást nem cselekednénk, de az többi mind kezünknél, az 7 vármegye, sőt Sáros s Szepes is, mivel most az szepesi káptalanból is követek vannak itt." Áprilisban már arról ír, hogy Szatmárt és Tokajt elfoglalta, de Szádvár és Regéc még nincs a kezén. 1645 márciusában is arról ír, hogy Szádvár még nem az övé.

A béketárgyalások során Rákóczi Szádvárra is igényt tart, de helyette Regécet kapja meg.

1647-ben a Csákyak megegyeznek Pethe Rozinával, hogy Szádvárért a dunántúli Gesztes, Pápa, Ugod és Devecser várakat adják, amint megkapják őket az Esterházyaktól. Pethe Rozina fia Jakkusith Imre még 1658-ban is követeli Szádvár ellenértékét. Ekkor már Szádvárt Csáky özvegye, Batthyány Magdolna és fiai birtokolták. 1665-ben a Csáky testvérek megosztoznak a birtokaikon, Szádvár és Tata felét Csáky Péter tatai főkapitány kapja, aki gyakran tarózkodott a várban. 1671-ben itt is hal meg. 1674-ben a két másik Csáky testvér Esterházy Pálnak adja el a részét, ezzel ismét ádáz pereskedést indítva el. 1675-ben a Wesselényi Pál vezette felkelőknek átadta a fizetetlen őrsége, de még ebben az évben Strassaldo visszaveszi. 1676-ban Esterházy panasszal fordul a vármegyéhez, hogy a Csákyak nem adták át neki a részét. Esterházy egy jelentésében a rebellis magyarokra hivatkozva magyar hajdúk számának növelését javasolja Szádváron.

1678-ban Koháry István írja Esterházynak, hogy intette szádvári udvarbíráját, "feje fennállásáig a várat meg nem adja, mert élete fogy el érette... azon erősséget könnyen megtarthatja". 1682-ben már Thököly kurucainak a kezén van a vár.

1683 késő őszén a Bécset felmentő Sobiesky János a lengyel hadakkal a Thököly uralta területeken keresztül indult haza. A területet kifosztották, ez volt az u.n. "lengyeljárás". A fáradt lengyel csapatok nyolc napra letáboroztak a vártól délre fekvő Nagy-réten és ágyúkkal lötték egymást a vár kuruc védőivel. Ostromra nem került sor, a lengyelek tovább vonultak Lubló felé.

1685-ben a vár még teljesen ép az akkor felvett inventárium szerint. Thököly török fogságba vetése után a kurucok tömegekben álltak ás a császári oldalra. November 5-én Caprara császári tábornoknak harc nélkül adták át a kurucok a várat. Caprara felgyújtotta és védhetetlenné tette a várat. 1686. április 26-án jelentik Bécsből magyar követek: "tegnap a titoktanácsban elvégeztetett... Eperjest, Regéczet, Bodokőt, Szádvárat elrontják". Feljegyzések vannak, hogy kőműveseket bíznak meg a kő ajtó- és ablakkeretek kibontására, kályhák elbontására. A várat kipucolták, de a romok nem bontásra utalnak, hanem összedőlésre. A vár katonai szerepe megszűnt. Egy 1731-es leírás szerint a belsővárba vezető boltozatos kapualj még épségben állt, tehát a vár nem minden részét érintette a rombolás.

Miután a tulajdonosok sorsára hagyták a vár romjait, építőköveit a környékbeli építkezésekre hordták el, területét visszahódította az erdő. A trianoni békediktátum rendelkezései miatt a vár és környezete a határsáv területére került, tiltott zónának számított. Az 1960-as években kezdték ismét felfedezni a várat. Ekkor történt meg az első modern kori felmérése a várromoknak, Détshy Mihály első tanulmánya is ezután jelent meg az egykori erősségről.

Szádvár életében a 2006-os esztendő hozta el az újabb fordulatot, ekkor alakult meg a Szádvárért Baráti Kör egyesület, ami a vár megmentését, emlékének megőrzését tűzte a zászlajára. A várrom területét megtisztította a növényzettől, 2010-től kezdve rendszeresen szervez tervásatásokat és 2008 óta végez állagmegóvási feladatokat is. Tevékenységüknek köszönhetően Szádvár bekerült a Nemzeti Kastély-és Várprogramba, ennek során biztonságos látogatói út, több kilátópont került kialakításra, újabb várfalszakaszok stabilizációja, állagmegóvása valósult meg.