Ecséri templomrom

Révfülöptől északra, de még Kővágóörs közigazgatási határán belül találhatók az egykori Ecsér falu templomának romjai. A falu neve már egy 1082. évi hamisított oklevélben szerepel. A falu biztosan létezett az Árpád-korban, a közelben III. Béla érméje és S végű hajkarika is előkerült. 1329-ben Benedek ecséri nemes földjéről esik említés ("circa terram Benedicti de Echer"). A falu zömében helyi nemeseké lehetett, de a veszprémi káptalannak is volt itt birtokrésze.

A falu István nevű papja szerepel az 1333-as pápai tizedjegyzékben, 10 széles és 20 kis dénárt fizetett ,1334-ben huszonnégy hitvány denárt. 

Az itteni templomot 1353-ból való oklevelek említik először hitelt érdemlően. Kegyura, Ecséri Péter fia László altárnokmester 1433-ban Zsigmond királyt elkísérte Rómába és ott búcsúengedélyt szerzett az ecséri Szűz Mária egyháznak IV. Jenő pápától. Ő volt az is, aki gótikus stílusban átalakíttatta a sekrestyét, és előcsarnokot is építtetett hozzá.

Ecsér birtok 1468-ban a kapornaki apátságé. István püspök mint a kapornaki apátság kormányzója (gubernator) tiltakozik is, midőn Ecséri László rátette a kezét.

A falu, és vele együtt a templom is a törökök 1548-as rablóhadjárata alatt pusztult el. 1567 körül megpróbálják újratelepíteni a falut, de 1572-től újból a töröké lesz a vidék, bár ebben az évben még arról hallunk, hogy bortizedet szednek innen is a sümegi várba. 1577-ben török ismét portyázás pusztíthatott a faluban, mert  az összeírás szerint teljesen elhagyott ("omnino deserta"). Ecsért 1593-ban írják utoljára össze, mint elhagyott települést.

A ecséri templom a 12. században épült.  Ez az első templom egyhajós volt, íves szentéllyel és két belső pilléren nyugvó kegyúri karzattal, amely felett kis torony emelkedett.

A 13. század során valószínűleg a nagy belső fesztáv (7,5 m) csökkentésére, háromhajósra építették át, két belső pillérsor felfalazásával. A pillérek közötti boltíveken emelkedő belső falak tartották a belül nyitott tetőszerkezetet. A bazilikális belső téralakítás ellenére továbbra is közös egyszerű nyeregforma tető fedte az épületet. Később, de még а 13. században, kőből falazott lépcsőt építettek az É-i mellékhajóba a karzat megközelítésére. A mellékhajók K-i végeibe falazott oltárok épültek, előttük két-két kőlépcsővel. Új torony is épült, melyet oszlopos ikerablakok díszítettek.

A 14. században a templomt támpillérekkel erősítették meg a felmerült statikai problémák miatt. A templom körüli temetőt a század elején kőfallal vették körül. Valószínűleg ebben az időben épült a falon kívül, a templomtól DNY-ra a plébánia egy helyiségből álló kőépülete.

A 15. század elején Ecséri László építtetei át gótikus stílusban és bővítette a D-i előcsarnokkal és a sekrestyével. A templomot kívül és belül is kifestette. Ennek az átalakításnak a vége lehet az 1433-as pápai búcsúengedély.

A 15. század második felében a templom É-i oldalához ossariumot építettek. Ezzel egy időben falazhatták be a sekrestye külső ajtaját, és ehhez az építkezéshez kapcsolhatjuk a plébánia első helyiségének beboltozását, amire az ott talált két későgótikus bordatöredék utal. 

A 16. században lehetséges, hogy a török pusztításokban megsérült templomot 1567 után részben újjáépítették. Az 1590-es évekre viszont már teljesen elhagyták.

Rómer Flóris 1861-ben mérte fel a templomromot. Ekkor még állt a templom tornya, csak legfelsőbb emelete hiányzott. Az apszis boltozva volt, az ajtó- és ablaknyílások és hajókat elválasztó ívsorok is megvoltak. Rómer megemlít toldaléképületeket az északkeleti és déli oldalon, az 1863-as Archaeologiai közlönyben egy római sírkőről is beszámol: "Az ecséri (Szalamegye) puszta templom, torony alatti falában egy bele épített, s fejére állított kő található" Egy 1872-ben készült rajzon ezek még láthatók (galéria). 1870 körül a kővágóörsi plébános megvette a romot Csőkör András birtokostól.

Békefi Remig 1907-ben megjelent könyvében részletesen leírta az akkori állapotokat: "Az ecséri templom ma a szőllők között részben romokban hever. Alaprajza kissé hosszúkás négyszög, melynek keleti oldalát félköríves apsis zárja be. A hajót három pár, félkörívvel összekötött pillér három hajóra osztja. A torony nyugaton a középen helyezkedik el; nyugati oldalával a templom falából nő ki ; ezzel szemben keleti oldalát még két pillér tartja. A templom nyugati oldalának közepén keskeny, hosszúkás félköríves ablak, ki- és befelé törve. Fölötte kerek ablak; még föllebb szintén kerek ablak; e fölött még széles ablak nyomai láthatók. Az apsis déli részén keskeny félköríves ablak. A bejárat a déli oldal nyugati részén volt, a melyet előépítmény előzött meg. A nyugati, északi és déli falakat tárnok erősítik. A templom anyaga vörös homokkő; még a pillérek vállkövei is ebből telnek ki. A nyugati homlokzaton hatalmas nagy alak nyomai látszanak fekete, vörös és sárga színben. Az alakon térdig érő tunika van, derékon övvel. A tunika fölött hosszú palást. Rómer úgy vélte, hogy itt Szent Kristófot ábrázolták, a mint a vízben gázol, bal karján a kisded Jézussal, jobbjában meg egy fát tart ágainál fogva, a melynek a másik végén gyökerei látszanak. "

A 1936 tavaszán leomlott az akkor még álló torony. Lebontották és nagyrészt elhordták apszisának köveit; a hajókat elválasztó ívsorok is összedőltek, az utolsó ív 1945 után omlott le. Az egyre pusztuló templomromot 1953 ban az ÉM Műemléki Csoportja erősíttette meg, és a megrepedt nyugati homlokfalat is aláfalazták. Az OMF 1962-ben feltáratta és 1963-ban részleges kiegészítésekkel helyreállította. Az ásatást Sz. Czeglédy Ilona végezte, a helyreállítás Koppány Tibor tervei alapján történt.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor