Kismarton (Eisenstadt)

KISMARTON ENGEM, AKIT CORVIN MÁTYÁS KIRÁLY MAGYARORSZÁG KORONÁJÁÉRT AZ OSZTRÁK FŐHERCEGSÉGNEK ZÁLOGBA ADOTT, GRÓF ESTERHÁZY MIKLÓS NÁDOR PÁRATLAN HŰSÉGE FOLYTÁN 1622-BEN CSALÁDJA SZÁMÁRA MEGSZERZETT, ESTERHÁZY LÁSZLÓ PEDIG RAGYOGÓ ERÉNYÉVEL ÖRÖKKÉ AZ ORSZÁG ÉS A CSALÁDJA TULAJDONÁVÁ TETT 1649-BEN ESTERHÁZY PÁL GRÓF, ALSÓ-MAGYARORSZÁGI FŐVEZÉR BUZGÓ SZORGALMÁVAL AZ ESTERHÁZY-CSALÁD RÉSZÉRE AZ ALAPOKTÓL KEZDVE FELÉPÍTETT, ÉS E KÜLSŐVEL, MIT ITT LÁTSZ, ÉKESÍTETT 1672-BEN

Kismarton környéke már a korai századokban lakott volt. A halstatti kultúra nyomait és 5. századi gót temetőt is találtak a régészek. Egyes források szerint a kora középkorban földvár állt itt, Freisingi Ottó krónikája nyomán tudomásunk van egy 1118-as említésről ("castrum quod ferreum vocatur"), amikor III. Lipót babenbergi őrgróf csapatai lerombolták.

Első írásos emléke egy 1264-ben keltezett oklevélből származik, melyben IV. Orbán pápa Girold owadi (óvári) pap számára néhány kápolnának birtokát erősiti meg. Ebben Sancti Martini de Minore Mortin Capellas-ként szerepel. Ez a korai település mindössze egy kápolnából és néhány házból állhatott.

Kismarton a 12. században az óbudai káptalan birtokában volt, majd tőlük vette meg III. Béla király. Imre király 1202-ben Korláth Benedek vajdának ajándékozta, aki feleségének, az aragóniai származású Totának adta. II. András király Korláthot száműzte és elvette birtokait, de később Tota visszakapta a települést. 1241-ben a tatárok pusztították el. A 13. század végén a Gutkeled nemzetség birtokolta. Egy 1296-os oklevélben Mortunzzabou néven szerepel.

1371-ben földesúri mezőváros lett, ekkor kapták meg a Kanizsaiak. I. Lajos jún. 10-i oklevelében Kanizsai János özvegyének megengedi, hogy a Szarvkő várához tartozó Kismarton nevű mezővárosban várat építhessen "... villa seu oppidum Zabamortun vocatum in comitatu Supruniensi existens ad castrum Zarwkw... ". Ekkor veszik körbe kőfallal a várost.

A későgótikus, négy saroktornyos vizivárat is a Kanizsaiak építették, amely 1373-ra már kész lett, ekkor említik várnagyát (más források a vár építését 1388 és 1392 közé teszik).

1388-ban Zsigmond király engedélyezi Kanizsai János esztergomi érseknek, hogy zsidókat telepítsen a városba. 1388. okt. 4-én vásártartási jogot is ad a városnak "...ad liberam suam civitatem Kysmarton vocatam, penes castrum suum Zarkw vocatum habitam, ...". 1392-ben Zsigmond Kismartonban járt, részt vett Kanizsai Miklós testvérének az esküvőjén. 1406-ban Vilmos osztrák herceg foglalta el kis időre.

1439-ben váratlanul elhuny Habsburg Albert magyar király, az utána kitörő polgárháború több évszázadra megpecsételte Nyugat-Magyarország sorsát. 1440 végén Kismarton még biztosan a Kanizsaiak kezén volt, Kanizsai Imre és Kanizsai Lászlóné ekkor fogadtak hűséget az özvegy Erzsébet királynénak, aki védelmet nyújtott a Kanizsaiaknak a szarvkői és kismartoni uradalmakban fosztogató Weitraher Mártonnal szemben (oklevél galériában). 1441-ben az özvegy királyné elzálogosította Nyugat-Magyarországot volt férje rokonának III. Frigyesnek, mint a csecsemő V. László gyámjának (ez az Aranybulla idevonatkozó passzusa miatt törvénytelen volt). Kismarton is vagy ekkor került osztrák kézre, vagy III. Frigyes 1445-ös hadjárata során.

1447-ben a regedei fegyverszünet megállapodása szerint III. Frigyes kezén Sopron, Kőszeg, Rohonc, Szalónak, Borostyánkő, Dévény, Macskakő, Sopronkertes és Béla/Petőfalva (Beller/Pöttelsdorf) volt, míg öccse, VI. Albert herceg ugyanekkor Fraknó, Kismarton, Kabold, Lánzsér és Szarvkő zálogába, illetőleg birtokába jutott. A Kanizsai család ekkor szorult ki végleg a kismartoni birtokból, amely zálogbirtokként szerepel egészen 1647-ig.

VI. Albert Kismartont még 1445-ben elzálogosította Ulrich von Eyczingnek. III. Frigyes 1453-ban már Konrad Eyczingtől váltotta vissza. 1462-ben a szintén osztrák ézen lévő kismartoni tanács kéri a soproniakat, hogy a magyar csapatok mozgásáról tudósítsák őket.

III. Frigyes császár 1463-ban azzal a feltétellel adta vissza a Szent Koronát Hunyadi Mátyásnak, ha a magyar uralkodó zálogon hagy nála hét nyugat-magyarországi uradalmat, közöttük Kismarton (Eisenstadt) és Kőszeg városát is. A szerződés kimondta, hogy minden Habsburg zálogbirtok Magyarország területén van. A koronáért és Sopronért ezen felül Mátyás még 60 000 aranyat is fizetett.

Mátyás 1482-ben Kismartont visszafoglalta és Ulrich von Grafeneck zsoldosvezérnek zálogosította el. Ezt Kanizsai Miklós a vasvári káptalan előtt megtámadta. 1488-ban Corvin János tulajdonába kerül. Mátyás halála után 1490-ben Szapolyai István 1700 aranyért megvásárolta, de nem sokáig birtokolta, mert a magyar trón megszerzéséért megindított hadjáratában Habsburg Miksa elfoglalta.

A II. Ulászló által 1491-ben megkötött pozsonyi békeszerződés Kismartont osztrák kézen hagyta Fraknóval (Forchtenstein), Kabolddal (Kobersdorf), Szarvkővel (Hornstein), Rohonccal, Borostyánkővel(Bernstein) és Kőszeggel együtt. Kismartont 1493. február 1-jén III. Frigyes elzálogosított a Prüschenk fivéreknek.

Bécs 1529-es, Kőszeg 1532-es ostromakor a törökök elfoglalják és kifosztják a várost. Ezután kezdődik a városfalak megerősítése, bástyák építése. A város és vár különböző családok zálogában van, többek között 1554-ben Hans von Weispriach szerezte meg zálogjogon (I. Ferdinánd király 1547-ben kibocsátott számára egy engedélyt, hogy kiválthatja, ha megegyezik Moritz von Fürsttel). Weispriach sorozatosan megsérti a város jogait. Végül I. Miksa 1569-ben kamarai bizottságot küldött a Weispriach-uradalmakba, amely szabályozta zálogbirtokosi jogkörét. Hans von Weispriach 1571. május 5-én halt meg, ezután lányai a következő évben Kimarton és Fraknó zálogbirtokokat átadták Miksa kapitányának, Hannibal von Zinzendorfnak. 1589-ben tűzvész pusztít a városban.

1619-ben Bethlen Gábor hadai sarcolják meg a várost.

Az Esterházy birtokközpont

1622-ben Esterházy Miklós nádor (1583-1645) szerezte meg II. Ferdinándtól zálogba Kismartont és Fraknót a nikolsburgi békében Bethlen Gábornak átengedett munkácsi uradalomért cserébe.

A magyar országgyűlés nyomására az Ausztriának elzálogosított Nyugat-Magyarországi birtokok egymás után kerültek vissza Magyarországhoz. Fraknó és Kabold 1626. január 19-én, Szarvkő és Kismarton 1647. szeptember 26-án, Borostyánkő és Kőszeg pedig 1647. szeptember 27-én lett újra Magyarország része. "Minthogy ő szent császári és királyi felsége, legkegyelmesebb urunk, e királyság iránti valóban egyedülálló atyai szereteténél és hajlandóságánál fogva Bernstein [Borostyánkő], Güns [Kőszeg], Eisenstadt [Kismarton] és Hornstein [Szarvkő] uradalmak visszaadására és visszavételére, valamint az országba való bekebelezésük vita nélküli végrehajtására a 1625. év 37. cikkelye, valamint az 1608. év koronázás utáni 7. cikkelye és az 1638. év 38. cikkelye szerint jóságosan egy meghatározott bizottságot rendelt el, továbbá ebből az, alkalomból az Ausztria felőli egyéb vitás határok ugyanígy végrehajtandó kiigazítását is jóságosan elhatározta, és a bizottság tényleges létrehozása végett Szent Lőrinc vértanú közeli ünnepnapjára a mondott Eisenstadtban határidőt is kiszabott, és a maga részéről bizonyos megbízottakat is megnevezett, és jóságosan felajánlotta, hogy annak megvalósulása érdekében rövidesen rendeletek kiadásáról is gondoskodni fog a mondott megbízottak részére: mindezért ő szent felségének örök hálát adnak"

Amikor 1648-ban az elzálogosított részeket Ausztria újra magához szerette volna venni, Kismarton polgármesterének, Paul Eisforthnak sikerült a várost 16 000 rajnai aranyforint és 3000 vödör bor (értéke 9000 aranyforint) ellenében kivásárolnia. 1649-ben Kismarton szabad királyi város lett, míg a vár az Esterházyak tulajdonát képezte. Kismartont Nádasdy Ferenc is meg szerette volna szerezni (mivel ekkor még zálogbirtok volt), vele Esterházy László pereskedett. Kismarton ügye végül csak 1648 végére rendeződött, amikor a kamara Esterházy László ajánlatát fogadta el, és III. Ferdinánd (1637–1657) még az év szeptember 30-án örökjogú adománylevéllel erősítette meg az Esterházyak birtokjogát.

Esterházy László fiatalon, a vezekényi csatában hősi halált halt. A család feje öccse, a költő és hadvezér Zrínyi Miklóssal baráti viszonyban lévő Pál (1635-1713) lett. A középkori vár átépítését reprezentatív kastéllyá ő kezdi el. Még az átépítés előttről, 1653-ból maradt fenn inventárium a várról. Esterházy Pál az átépítéshez a korszak legkeresettebb építőit fogadja fel. A koncepciót Filiberto Luchese dolgozta ki. Már nem a védelmi szerepe volt fontos a várnak, hanem a pompa, kényelem. A munkák 1663–1672-ig tartottak. A vár tornyait és falait körbeépítették kívűlről és belülről is (alaprajz). Az átépítés után 1680-körül készített metszeteken még jól látszik a várárok, de a vár jelleg már eltűnőben (galéria). A mai Haydn-terem mennyezeti freskóit Carpoforo Tencalla festette. Az I. emelet feletti vakablakokban látható magyar vezéreket ábrázoló mellszobrokat Hans Matthias Mayr készítette 1667-ben. Középen Esterházy Miklós és Pál szobrai találhatók (galéria).

1683-ban Kismartont a Bécs ellen vonuló török támadta meg, a város hatalmas károkat szenvedett el.

1703-ban Ocskay László kurucai szállják meg. Itt tartják fogva a szombathelyi bírót. 1704-ben Károlyi Sándor egyik alvezére, Ráti György foglalja el. A császáriak visszafoglalják a várost, a hajdúk Nezsideren keresztül vonulnak vissza.

Esterházy (Fényes) Miklós Kismartonból az általa épített Fertődre helyezte át a székhelyét.

A kastély következő bővítését Esterházy I. Antal herceg (1738-1794) idejében végezték. Ekkor épült a balkon a déli homlokzaton, a kastély előtt a hercegi istálló és a gránátosoknak a főőrségi épület. Ezek két különálló szimmetrikus szárnyból állnak, és homlokzatukat egy hatalmas toszkán oszlopsor díszíti. A várárkot is betemetik. A főlépcsőház Johann Ferdinand Mödlhammer 1762-es átépítésekor kapta meg mai formáját.

A kastély északi része és kerti homlokzata már Charles Moreau francia építész 1794-1805 közti klasszicista átépítése során jött létre, amelynek megrendelője Esterházy II. Miklós herceg volt. A munkálatok 1803-ban kezdődtek, de 1809-ben rövid időre megszakadtak, amikor Napóleon csapatai megszállták a várost. Dies festményén láthatók a grandiózus tervek, amelyek a pénzhiány miatt nem valósultak meg. A parkban felépült a Leopoldina templom (galéria), a herceg szeretett leánya emlékére. A park felőli két északi tornyot részben lebontották, majd újra építették, így mind a négy torony egységes alacsony sátortetőt kapott.

Kismarton 1921. augusztus 28-án kerül Ausztriához a trianoni diktátum értelmében. Ma Eisenstadt Burgenland központja, az Esterházy-kastély pedig Burgenland legjelentősebb kulturális műemléke.