Tapolca

TAPOLCA

A vár rövid története

A Tapolca név - a történeti összefüggések ismeretében - a pannóniai szlovén nyelvből eredeteztethető. Tapolca neve a XII. század végén tűnik fel írott formában egy III. Béla által kibocsátott, 1182-84-re datálható oklevélben, Topulza alakban.

Tapolca talán a Vérbulcsú vagy Lád-nemzetség szállásbirtokához tartozhatott a X. században, ezt követően királyi birtok lett, s a környékbeli településekkel összevetésben viszonylag későn, a XIII. század első évtizedében (mindenesetre 1217-et megelőzően) adományozta II. András Turul comesnek. V. István 1272. június 10-én keltezett oklevelében megemlíti Turul comest "... nobilis viri comitis Turul...", aki II. András király Szentföldi keresztes hadjáratában részt vett, és Zágrábban meggyónva István püspöknek a következő ígéretet tette: "... ha nem térne vissza, vagy gyermekei nem lesznek, úgy Tapolcát a veszprémi káptalanra hagyja, azon kár jóvátétele végett, amelyet, a káptalannak okozott akkor, amikor a hegymagasi szőlőket, földeket, két malmot és szőlőműveseket attól erőszakkal elvett. V. István a jelenlévők tanácsára a kérést teljesítette". Turul comes a mai Templom-dombon építette fel birtokközpontját a korábbi római alapokat felhasználva. Templomát 1290-ben a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték, ekkor a város kegyura Tapolcai Lőrinc volt.

1378-ban Nagy Lajos király az általa alapított leveldi karthausi rendnek adományozta Tapolcát.

Az Albert király halála utáni pártharcokban a leveldi karthausiak Erzsébet anyakirályné és a Garai-Cillei liga pártján álltak Hunyadi János és I. Ulászló ellenében. 1446-ban a Marczaliak birtokában lévő Szentgyörgyvár castellanusa, Csapy András és katonái kifosztották a Hunyadi párti gersei Pethők Keszthelyét (ezt már 1444-ben is megtették) . A támadásban résztvettek a leveldiek is. Bosszúból a Pethő család fegyveresei a leveldi karthausiak tulajdonában lévő Tapolcát rohanták meg, és elpusztították a Boldogságos Szűz Mária templom köré épített erősséget és a templomot is. Szécsi Dénes esztergomi érsek 1448 május 20.-án kelt és jegyzőkönyvileg hitelesített oklevelében szerepel, hogy Silvester városlődi prior, Gersei Pető és László által Tapolca mezőváros elpusztítása és ott a Mária egyházból épült erősség lerombolása miatt kibékültek.

1450-ben a két főúri csoport békét kötött, a leveldi konvent helyreállította a tapolcai templomot és erődítéseit. A gersei Pethők a kár megtérítésére kötelezték magukat.

Buda 1541-es eleste után gőzerővel megindult a végvári védővonal kialakítása. Keszthelyen a megerősített ferences kolostor és templom szolgált végvár gyanánt, Zalavár ugyancsak monostor-, Tapolca templomerődítés volt. Sforza Pallavicini főkapitány 1553-ban felvetette a tapolcai castellum lerombolását, hogy a török nehogy megszálhassa. Az 1553 márc. 3-án kelt I. Ferdinándhoz írt levelében ezt írta: "...az elmúlt napokban írtam Bánffy László és István uraknak, hogy Tapolca erőssége (fortilitium) az ő gondjaikra és őrizetére van bízva, nehogy az törökök csellel elfoglalják." Az erősség védelmének kérdését az említett Bánffy urak vitatták, azt Gyulaffy Lászlóénak mondták.

Pallavicini még március 19-én is írt a királynak, hogy mi legyen Tapolcával. Szerinte könnyen lerombolható és felépíthető később. Ha az erősség lerombolására kerülne sor, akkor azt az alapjáig meg kell tenni. Március 24-én arról ír, hogy a törökök Tapolcát akarják megtámadni. A tapolcaiak segítséget kértek Pallavicinitől. Ekkor csak Bánffyék 250 lovasa tartózkodott a várban, a gyalogosok kettő kivételével megszöktek. Pallavicini utasította Gyulaffyt, hogy szedjen össze ötven gyalogot és küldje őket Tapolcára. a királynak megírta, hogy Gyulaffynak erősítés kell. A török támadás végülis elmaradt.

1553 októberében Pallavicini Pápáról azt írta, hogy a templomerődítményt bővítsék ki a malom épületének bevonásával — így az tíz katona odahelyezésével oltalmazható volna a martalócok és egyéb rablók támadásaival szemben.

1554-ben Pallavicini utasította Gyulaffyt, hogy a tapolcai erősség erődítményeit rombolja le, csak a templomot és a szerzetesek házát hagyja épségben. Gyulaffy június 29-én jelentette a nádornak, hogy az utasítást végrehajtotta: "...jelenleg mégis az elég szilárd formájú, úgy hogy az török újra szeretné építeni".

A törökök 1561-ben elfoglalták a közeli Hegyesd várát. Hegyesd török parancsnoka Pajazit vajda nagy erővel kezdte azt építeni. Ormándy Józsa sümegi várnagy írja 1561. április 19-én a nádornak: "...Azt értem, hogy huszár várat csinálnak Hegyesd alatt. Azt is mondják, hogy Tapolcán csinálnak kastélyt, hogy bőven lovag lakhassék benne".

1664-ben a szentgotthárdi vesztes csata után a Veszprém felé visszavonuló török csapatok többek között felégették Tapolcát is, mint azt Kovács István sümegi várnagy aug. 14-i levelében jelentette.

Széchenyi György veszprémi püspök 1656. évi kiváltságlevele szerint a mezővárosába, Tapolcára beköltözött magánföldesúri hajdúk olyan szabadságot nyernek, "..az mely szabadságban vannak és tartatnak más véghelyekben ezekhez hasonló szabad legények". 1674 október elején a tapolcaiak a sümegiekkel egyesülve Kaposvár török várát felprédálták. 1675-ben a Tamási melletti Pincehely falut dúlták fel.

1683-ban ismét fellángoltak a harcok: Kara Musztafa nagyvezér százezres seregével megindult Bécs ellen. A dárdai táborból Thököly Imre június 12-én levelet intézett a Dunántúliakhoz, felszólítván őket a kurucokhoz való csatlakozásra. A császári seregek feladták Magyarországot és Bécs alá vonultak vissza. A nehéz helyzetbe került dunántúli nemesség, köztük Batthyány Kristóf és Ádám, átállt Thököly oldalára. A végvárak közül Veszprém, Tihany, Vázsony, Csobánc, Keszthely, Szigliget, Tapolca és még mások is, kaput nyitottak Thökölynek. Kara Musztafa Bécs alatt súlyos vereséget szenvedett, ezzel thököly csillaga is leáldozott. A kuruc-török csapatok 1683. szeptemberében harc nélkül kivonultak a balatoni végvárakból.

1685-ben a tapolcai vágváriak a keszthelyiekkel és sümegiekkel együtt Szigetvár alatt portyáztak.

A 18. század elejétől bontották az erősséget. Köveiből épült a plébánia, az iskola, de a lakosság is hordta az építkezéséhez. A jelenleg látható maradványok az ásatások során előkerült falmaradványok megmagasításával és az egykori várkapu feltárásával jöttek létre.

Források: Törőcsik Zoltán: A XIII. századi tapolca törtenetének vázlata; Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védelmi rendszerben; Veress D. Csaba: Várak a Balaton körül;

Hol található

Tapolca közponjában a Malom-tó feletti kis dombon találhatók a középkori castellum falai és az Árpád-kori, gótikus és barokk stílusban átépített templom.