Tapolca

TAPOLCA

A vár rövid története

A Tapolca név - a történeti összefüggések ismeretében - a pannóniai szlovén nyelvből eredeteztethető. Tapolca neve a XII. század végén tűnik fel írott formában egy III. Béla által kibocsátott, 1182-84-re datálható oklevélben, Topulza alakban.

Tapolca talán a Vérbulcsú vagy Lád-nemzetség szállásbirtokához tartozhatott a X. században, ezt követően királyi birtok lett, s a környékbeli településekkel összevetésben viszonylag későn, a XIII. század első évtizedében (mindenesetre 1217-et megelőzően) adományozta II. András Turul comesnek. V. István 1272. június 10-én keltezett oklevelében megemlíti Turul comest "... nobilis viri comitis Turul...", aki II. András király Szentföldi keresztes hadjáratában részt vett, és Zágrábban meggyónva István püspöknek a következő ígéretet tette: "... ha nem térne vissza, vagy gyermekei nem lesznek, úgy Tapolcát a veszprémi káptalanra hagyja, azon kár jóvátétele végett, amelyet, a káptalannak okozott akkor, amikor a hegymagasi szőlőket, földeket, két malmot és szőlőműveseket attól erőszakkal elvett. V. István a jelenlévők tanácsára a kérést teljesítette". Turul comes a mai Templom-dombon építette fel birtokközpontját a korábbi római alapokat felhasználva. Templomát 1290-ben a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték, ekkor a város kegyura Tapolcai Lőrinc volt.

1378-ban Nagy Lajos király az általa alapított leveldi karthausi rendnek adományozta Tapolcát. Tapolca erőssége Szécsi Dénes esztergomi érsek 1448 május 20.-án kelt és jegyzőkönyvileg hitelesített oklevelében szerepel, amely szerint Silvester városlődi prior, Gersei Pető és László által Tapolca mezőváros elpusztítása és ott a Mária egyházból épült erősség lerombolása miatt kibékültek.

Buda 1541-es eleste után gőzerővel megindult a végvári védővonal kialakítása. Keszthelyen a megerősített ferences kolostor és templom szolgált végvár gyanánt, Zalavár ugyancsak monostor-, Tapolca templomerődítés volt. 1553 őszén a tapolcai malmot szándékoztak megerősíteni, amely — Pallavicini Sforza győri főkapitány véleménye szerint — tíz katona oda helyezésével oltalmazható volna a martalócok és egyéb rablók támadásaival szemben.

A törökök 1561-ben elfoglalták a közeli Hegyesd várát. Hegyesd török parancsnoka Pajazit vajda nagy erővel kezdte azt építeni. Ormándy Józsa sümegi várnagy írja 1561. április 19-én a nádornak: "...Azt értem, hogy huszár várat csinálnak Hegyesd alatt. Azt is mondják, hogy Tapolcán csinálnak kastélyt, hogy bőven lovag lakhassék benne".

1664-ben a szentgotthárdi vesztes csata után a Veszprém felé visszavonuló török csapatok többek között felégették Tapolcát is, mint azt Kovács István sümegi várnagy aug 14-i levelében jelentette.

Széchenyi György veszprémi püspök 1656. évi kiváltságlevele szerint a mezővárosába, Tapolcára beköltözött magánföldesúri hajdúk olyan szabadságot nyernek, "..az mely szabadságban vannak és tartatnak más véghelyekben ezekhez hasonló szabad legények". 1685-ben a tapolcai vágváriak a keszthelyiekkel és sümegiekkel együtt Szigetvár alatt portyáztak.

A XVIII. század elejétől bontották az erősséget. Köveiből épült a plébánia, az iskola, de a lakosság is hordta az építkezéséhez. A jelenleg látható maradványok az ásatások során előkerült falmaradványok megmagasításával és az egykori várkapu feltárásával jöttek létre.

Források: Törőcsik Zoltán: A XIII. századi tapolca törtenetének vázlata; Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védelmi rendszerben;

Hol található

Tapolca közponjában a Malom-tó feletti kis dombon találhatók a középkori castellum falai és az Árpád-kori, gótikus és barokk stílusban átépített templom.