Zsigra

Zsigra (1899-ig Zsegra, szlovák: Žehra, német: Schigra) település az egyik legrégebbi Szepesvár alatti település, már a 12. század közepén kialakult a magja. Nevét a Sigrai szepesi lándzsás nemes családról kapta, de eredetileg Sigra nem a települést, hanem egy sokkal nagyobb területet jelölt, ahová a tatárjárás után szász és szláv hospeseket telepítettek be. A falut oklevél 1245-ben említi először "Sygra" néven. A település Szepesvár tartozéka volt.

Az UNESCO világörökségi listáján szereplő zsigrai Szentlélek templomot Sigrai János szepesi gróf ("Joannes Comes de Sygra") építtette, amire a szepesi káptalantól kapott engedélyt 1245-ben. Az akkor még egyhajós templom 1275-re épült fel későromán, koragótikus stílusban, nyugati oldalán toronnyal. A hajót későromán kazettás fa mennyezet fedte, ebből a korszakból maradt meg a szentély boltíve, a 13. századi keresztelőmedence és a ma napig használatban levő rácsos pastofórium. A templomban őrzik az építtető Sigrai János sírkövét is a 13. század végéről. Az eredeti bejárat a hajó déli falán volt.

A templom a 15. század elején leégett, az ezt követő helyreállítás során a hajót gótikus boltozattal látták el, amelyet egy Sigrai címeres nyolcszögletű oszlop támaszt alá a hajó közepén (ez jellegzetes építési forma a Szepességben). Az oszlop beépítésével a templom kéthajóssá vált.

A gazdagon kifestett templom freskóit az elkészítésük időponja szerint öt csoportba lehet sorolni: a legrégebbiek a felszentelési keresztek 1275-ből. Nyolc közülük a templom hajója oldalfalán van, ezen kívül négy nem feltárt a szentélyben. A déli bejárat feletti timpanonban egy 13.század végi, a Golgotát ábrázoló freskó van a keresztre feszített Krisztusssal, jobbján Szűz Máriával, a másik oldalán Szt. János apostollal. A háttérben látni Jeruzsálem falait.

A szentély falait, a diadalívet 14. századi eleji freskók díszítik, Szt. István és szt. László képeivel. A 14. század második feléből való Szűz Mária képe. Ebből a századból ismert a egyik templom plébánosa, László mester (1388).

1429-ben János a zsigrai plébános. A hajó gótikus boltozása után készültek a templom északi falát díszítő freskók, amelyek hullámvonalas választóvonal vannak elválasztva sávosan. Hasonló díszítés van a diadalív hajó felőli oldalán is, ahol az Utolsó ítélet van ábrázolva.

A templomot 1563-tól az evangélikusok használaták, és csak a Csákyak birtoklása idejében, 1638-ban (más források szerint 1632-ben) kapták vissza a katolikusok. 1644-45-ben a pestisjárvány után fertőtlenítés miatt az egész templom belsejét fehérre meszelték, és a freskók a 19. század második feléig nem voltak láthatók. A templom barokk részei is a 17. század második felében készültek. A templomtorony hagyma fedése és a huszártorony is ehhez az átalakításhoz köthető. A főoltár 1656-ban készült, de tartalamaz gótikus elemeket is, például a 14. századból származó Szűz Máriát ábrázoló szobrot. A déli oldali Szt. Miklós oltár 1677-ből származik.

A templom freskóit Duchon János helyi plébános fedezte fel 1870 körül. A feltárás fokozatosan a 19. század végétől folytatódott, a a déli kapu elé egy kis előcsarnokot építettek a 13. századi freskó védelmére.

Hradszky József 1884-ben kiadott Szepesvár környékét bemutató könyvében ismertette a templomot: "Hotkócztól délre fekszik Zsegra községe. 32 ház és 272 tótnyelvü lakossal, határa 1154 katasztrális hold. Megtekintésre méltó temploma még 1275-ben épült; itt nyugszik alapítója is. gróf Sygrai János. A templom belsejében a falon igen régi és igen érdekes műtörténelmi drága fresko festmények vannak, egyik részük Szent László (1095) idejére vonatkozik ; továbbá látható a sekrestye ajtaja felett a 12 apostol, a szentélyben pedig Sz. István és Sz. László életnagyságban. Figyelemre méltó e két kép már csak azért is, mert szemlélhetővé teszi, hogyan ruházkodtak ezen időben a magyar királyok. Ezen festmények sok évvel ezelőtt mind bemeszeltetvén, csak az újabb időben sikerült Duchon János lelkésznek nagy fáradság után sajátkezüleg a meszet róluk eltávolítani és így újból napfényre hozni."

A 20. század 50-es éveiben Dr. Mária Mariánova vezetésével az összes freskót megtisztították és konzerválták a szakemberek.

A templom Szepesvárral együtt 1993. dec. 11.-én bekerült az UNESCO világörökség nyilvántartásába.