Szakolca városfalak

A terület tulajdonosai Hont-Pázmány nembeli Tamás és Sebes voltak 1209 óta. Szakolcáról az első ismert oklevél II. András idejéből, 1217-ből származik. Ebben "...terram quamdam nomine Zakolcha rudem et desertam..." alakban szerepel, elhagyott és lakatlan területként. Egy 1256-os okirat Achillest és Kozmát említi, akik Tamás unokái voltak. A helyi hagyomány szerint 1108-ban itt született II. Vak Béla király.

1273-ban II. Ottokár betörve az országba, sorban foglalta el a határt védő várakat. Budmér fia Mihály Ujvárt (a mai Holicsot) "bámulatos vitézséggel megvédte s a király számára megtartotta". Az ostrom során valószínűsíthető, hogy a cseh hadak a szomszédos településeket, így Szakolcát is feldúlták.

1296. október 19-i oklevelében III. András király Vörös Ábrahám, pozsonyi curialis comesnek és örököseinek adományozza az Albert osztrák herceg és Henrik bán fiai elleni harcokban tanúsított vitézségeiért az újvári (holicsi) kerületet. 1300 körül Holicsot és vele együtt Szakolcát is Csák Máté szerzi meg és egészen haláláig, 1321-ig uralma alatt tartja. 1315-ben a csehek megostromolták Holicsot, de Csák Máté seregei felmentették a várat. A trencséni nagyúr halála után Holics és Berencs Csák Máté unokatestvére, Sternbergi István kezén marad, azonban Szakolcára I. Károly csapatai vonulnak be. Holics és Berencs csak 1332-ben kerül vissza a csehektől, meglehetősen romos állapotban. Valószínűleg a csehek ellen vívott háborúk, vagy a pártharcok alatt pusztulhatott el Szakolca Árpád-kori vára, amely a mostani Kálvária-dombon állt.

1372. október 6-án emelte I. (Nagy) Lajos király szabad királyi várossá "civitas Sacolcium". 1374-ben megkezdődött a várost körülvevő fal építése, az Árpád-kori vártól délre, annak a déli részét belefoglalva a Szt. György rotundával.

1385-ben Luxemburgi Zsigmond a Vágig terjedő területet Jodok és Prokop morva őrgrófoknak zálogosította el, azok katonai segítségéért. 1390-ben Jodok visszaadta a kezén lévő várakat, de Prokop megtagadta. Zsigmont hadjárattal vette vissza tőle.

1392 jan. 15-én Zsigmond király Berencset, Szakolca városát, Jőkőt és Holicsot lekötötte nővére Margit hercegnő hozományaként Habsburg Ernő osztrák hercegnek. A frigy végül nem jött létre.

1392-ben Szakolcát Stibor vajda kapja meg Zsigmondtól, és egészen fia haláláig, 1434-ig a család tulajdonában marad.

1402 januárjában Luxemburgi Zsigmond több oklevelét is Szakolcáról keltezteti.

Luxemburgi Zsigmond 1419-ben Szakolcán találkozott eltaszított feleségével, Cillei Borbálával. Csak lányuk kérésére békült ki feleségével.

1428. elején a cseh husziták Morvaország felől betörve elfoglalták Szakolcát és egészen Pozsonyig nyomultak előre, annak külvárosát fel is gyújtották. Stibor vajda 1431-ben Szakolcán ispotályt alapított és egy falut is adományozott neki. 1432 júniusában az országba betörő huszita hadoszlopok ismét elfoglalták Szakolcát és Nagyszombatot, ezúttal erős őrséget is hagytak a városokban. A városok 1434-ig huszita uralom alatt álltak, innen tartották rettegésben a környéket. A visszavonuló csehek 1432. nov. 20-án Lednic várát foglalták el.

1434-ben a főúri hadak visszafoglalták, illetve visszaváltották a csehektől az elfoglalt várakat, városokat. A királyi kezelésbe visszakerült Szakolcáról 1435-ben feljegyzik, hogy a város erődített hely, tehát ekkorra már biztosan felépültek a városfalak.

A város falaki kb. 2 km hosszú voltak, a fal magassága elérte a 8 métert, a vastagsága pedig 1,8 métert. 4 kapu volt, melyből mára csak az északi maradt meg. A 15. században az északi fal mellett álló Szt. György rotundát megmagasították és a védelem részévé tették. Csak a földszinti helyisége maradt templom.

1435-ben Zsigmond rendeletet ad ki Pozsony város és vár, Szakolca és más várak városok megerősítéséről (galéria). A király Gebartházy Péternek és rokonainak birtokot adományoz, mert a huszitáktól visszavett Szakolca és más vidékek megvédésében segédkezett. 1439-ben Necpáli László a szakolcai városkapitány. Felhatalmazást kapott a királytól, hogy Körmöc adóját felvegye és Szakolca védelmére költse. 1441-ben Necpáli és a hírhedt rablólovag, Szentmiklósi Pongrác a városkapitányok.

Egy 1446-os oklevél szerint Szentmiklósi Pongrác I. Ulászló királytól a trencsénmegyei Óvár és Sztrecsén várakat kapta zálogba annak Szakolca védelmére fordított összegéért. Szentmiklósi rendszeresen fosztogatta Alsó-Ausztriát, ezért III. Frigyes Cillei Ulrikot küldte a rablólovag ellen. Cillei 1450-ben ostrom alá fogta Szakolcán Szentmiklósi Pongrácot. Hunyadi Jánosnak kellett kezességet vállalni Pongrácért, hogy Cillei elvonuljon. Szentmiklósi Szakolcát átadta Hunyadinak. 1553-ban Hunyadi László két familiárisa, Temesközi Bálint és Szilvai Miklós a városkapitány.

1458 február 5-én a Szakolcától nem messzi Morva menti Strassnitz [Strážnice] várában találkozik a fogságból szabaduló 15 éves Hunyadi Mátyással Szilágyi Mihály és a magyar küldöttség. 1458.03.12-i oklevelében Hunyadi Mátyás 24000 arany kifizetését ígéri meg János és Zsigmond Szentgyörgyi és Bazini Grófoknak, mivel azok megőrizték és fenntartották Nagyszombat és Szakolca királyi városait, melyeket még V. Lászlót bízott rájuk (galéria). Mátyás 1468-as cseh hadjárata alatt hadvezére, Podmaniczky Balázs Szakolcárók kiindulva többször is betört morva területre.

1484-ben szentelték fel a szakolcai ferences kolostort. Alapítóinak és jótevőinek sorában első helyen említik Mikulás Kropac Berencs várának tulajdonosát, Mátyás hívét.

1524-ben Szakolca város II. Lajostól elnyerte a vörös viasz használatának jogát. I. Ferdinánd 1527-ben Szakolcát Zerotínsky Jánosnak bocsátotta zálogba.

Az 1536. évben Szakolcán pestisjárvány pusztított, a ferences kolostorban csupán egy szerzetes maradt életben, aki elmenekült a városból. A kolostort végül 1561-ben népesítették be újra a terjeszkedő oszmán birodalom elől a déli országrészből menekülő szerzetesek.

1538-ben Cobor Gáspár felvesz Szakolca várostól 400 forint kölcsönt, és ígéri, hogy ha ezt határidőre nem fizeti meg, akkor a jelenleg Nyári Ferenc kezén lévő Popugyin és Vradistye birtokokat adja át, szavatosságul Nagykovalló nevű birtokát kötve le; a határban folyó Chvojnica vizét a város saját halastavába vezetheti.

1549-ben Szakolca városa 113 portát birtokolt Nyitra vármegyében.

Az 1592-es országgyűlésre Nyitra vármegye a követeinek meghagyta, hogy szorgalmazzák a királynál az országhatár rendezését Szakolcánál.

1603-1606 között, a stratégiai szempontból igen fontos helyen álló ferences templomot és kolostort különböző zászló alatt harcoló katonai egységek szállták meg. Az épületegyüttes egészen 1607 júniusáig kaszárnya és katonai élelmiszerraktár volt.

1605 májusában Bocskai alvezére, Rhédey Ferenc csapatai Dengeleghy Mihály vezényletével megszállták Szakolcát. A város megnyitotta a kapuit a hajdúk előtt, hogy elkerülje egy ostrom pusztításait. Horváth Mihály hajdúkaptányt nevezte ki Dengeleghy Szakolca élélre. A város mellett a 7000 főt számláló hajdú serege kiegészítve Bektas pasa mintegy 1000 törökjével, véres csatát vívott a császári hadakkal. A csata döntetlen lett, de a Morvaországba betörő hajdú-török csapatok nagy pusztítást végeztek. Augusztus közepére a császáriak visszafoglalták Szakolcát, Bazint és Szentgyörgyöt. Szakolcán a német-morva hadak bosszút álltak: Karl von Liechtenstein császári tábornok és Franz von Dietrichstein morva bíboros katonái a templom kifosztása mellett feldúlták és kirabolták a temetkezéseket is. Mátyás főherceg egy levelében azt írta, hogy a fegyelmezetlen császáriak legalább annyi kárt okoznak, mint a hajdúk. A morvák október végéig biztosan Szakolcán maradtak.

1621. év elején Bethlen Gábor hadai elfoglalták Szakolcát és betörtek Morvaországba. Az erdélyi hadak több határment erősséget elfoglaltak. Jan. 23-án Buquoy császári tábornok csapataival a morva határvárosok visszafoglalására indult. Bethlen hadvezére, Thurzó Szaniszló megfutott, jan 25-én a szakolcai katolikus polgárok segítségével Buquoy ellenállás nélkül visszafoglalta a várost. Februárban Holics és Dévény is a császáriaké lett. Bethlen erőtlen ellentámadását mindkét várnál visszaverték. Nyáron az erdélyi seregek ismét offenzívába mentek át, aug 17-én már a Schwendi által védett Pozsonyt ostromolták. Bethlen aug. 31-én beszüntette az eredménytelen ostromot és szeptemberben Morvaország felé tört. Szept. végén elfoglatat az 50 fővel védekező Holicsot, majd szept 28-án Szakolcát támadta meg. Annak kapitánya, a stiriai Rauber 260 főnyi őrségével átállt Bethlen oldalára. Ezután a fejedelem betört Morvaországba. A hadjáratot nikolsburgi béke zárta le.

1623-ban kiújultak a harcok, Carafa Hieronymus császári tábornok okt. 18-a körül kb. 9000 emberével megérkezett Szakolca alá. Bethlen Kornis Zsigmond és Horváth István parancsnoksága alatt egy magyarokból, törökökből és tatárokból álló, 5–6000 főnyi lovas különítményt küldött ellene, akik folyamatosan zaklatták a császáriakat. Carafa visszavonult a Morva túlsó partjára, az utóvédként hagyott Merode-ezred egy különítménye megadta magát az erdélyieknek. Okt. 28-a körül már Bethlen is Holicsnál volt a főerőkkel. Ezt írta Illésházynak az ellenséges erőkről: "...immár Szakolca mellől az Morva vizén általnyomtuk, sok kárral ment el."

Az 1639-es nagy tűzvészben a város levéltára és temploma és a ferences kolostor is leégett. A Szent Mihály templomot is újjá kellett építeni.

A harminc éves háború alatt, 1643/1644-ben Szakolca a Morvaországba betört svéd csapatok ellen készülődő magyar hadak gyülekezőhely volt (meg akarták gátolni a svédek és I. Rákóczi György hadainak az egyesülését). 1643-ban Batthyány Ádám, 1644-ben a költő és hadvezér Zrínyi Miklós is itt táborozott csapataival. Lippay esztergomi érsek levele szerint a svéd tábornok, Torstenson Szakolcát és a többi határmenti várost és várat felszólította a meghódolásra.

1662-ben a jezsuiták alapították meg Szakolca híres gimnáziumát.

1664-ben, a vasvári békéről szóló beadványában Esterházy Pál megemlíti a Szakolcára beszállásolt német zsoldos katonaság fosztogatásait: "Bár felségtek német katonasága az örökös tartományokban igen szerényen szokott viselkedni, és semmit sem vesz el fizetés nélkül... Tény az, hogy a Nyitrára, Bodokra, Galgócra, Trencsénbe, Szakolcára, Semptére és máshova kinevezett német kapitányok – elmondani nem lehet, milyen jogtalan módon – mindenüknek elrablásával gyötrik a jobbágyokat, és földesuraikat, szabadon elhurcolva minden válogatás és bármire való tekintet nélkül bárkinek a gabonáját, borát és állatait, vámfizetésre, munkavégzésre utasítva a jobbágyokat."

1683-ban, Bécs török ostromakor a török szövetséges Thököly Imre aug. 8-a körül Lipótvártól nem messze táborozott, de a várat nem ostromolta. Thököly híve, Révay Elek 600-700 emberrel Szakolcán állomásozott, ahonnan felszólította a környék falvait, városait, hogy fogadják el Thököly védelmét, különben tűzzel-vassal pusztítani fogja a vidéket. Ez év okt. 26-án Sobiesky János lengyel király védlevelet ad ki Szakolcának a lengyel katonák rekvirálásival szemben.

1685. okt. 6-án Rabatta császári tábornok közli a szakolcaiakkal, hogy elküldi hozzájuk Ferdinand Sturm és Ferdinand Frey szállásbiztosokat a császári hadsereg téli beszállásolása ügyében. Mellékelve a Magyarországon tartózkodó ezredek jegyzéke, amelyek az örökös tartományokba vonulnak, és az élelmezési kötelezettség listája.

1686 áprilisában Nyitra vármegye jelentette Rabatta tábornoknak, hogy Szakolcán Virág-vasárnapján az ottani szokás szerint az isteni tiszlelet alatt a város kapuit bezárták. Az ott állomásozott bajor gránátosok ezredese a kapukat erővel betörette, az ellenszegülő polgárokat s őrt álló hajdúkat leverette; a béke helyreállítása végett odasietett város kapitányát, Bársony Zsigmondot pedig maga az ezredes lelőtte minek következtében az összesereglett nép végelkeseredésében a bajor katonákat megrohanta, és a csatározásban az ezredest is megölte.

1703 decemberében a kurucok Pongrác Ferenc vezetése alatt elfoglalták Szakolcát. 1703 végén a kurucok csak Pozsonyt, Kassát, Eperjest, Nyitrát és Trencsént nem foglalták el, a császáriak Lipótvár, Érsekújvár, Detrekő, Borostyánkő, Vöröskő, Szomolány, Likava, Árva és Bajmóc erődítményeiben tartották magukat. 1704 elején Ritschan császári generális csapatai elfoglalták a kiürített Szakolcát. Innen indul tovább a Kis-Kárpátokon keresztül Szomolányra, de 200 katonát hátrahagy Szakolca védelmére.

1704 májusában szomolányi veresége előtt Ritschan tábornok Szakolcára kívánt visszavonulni, de a kurucok megverték, bekerítették és elfogták Jabloncánál.

1707 márc. közepén Ocskay László szakolcai táborából sikeres betörést hajtott végre Morvaországba.

1708 júl. 28-án Rákóczi tábornagya, Pekry Lőrinc kb. 7000 lovasával betört Morvaországba, de a Szakolcához közeli Strážnice mellett vereséget szenvedett Viard császári tábornoktól. Szakolca városa nem szimpatizált a kurucokkal, ezért Ocskay 4 szakolcai polgárt küldött Bercsényi tábotába. Az Ocskay által elhurcolt szakolcaiak egyike Stupavszky Mihály, Detrekő kapitánya volt, aki 1707. július 21-dikén feladta a várat Starhembergnek. Pekry Bercsényinek írt levele szerint a szakolcai polgárok a visszavonuló kurucokban 60 ember kárt tettek puskával és kővel (ez azért elég komoly összecsapásra utal). Júl. 29-én Pálffy és Heister csapatai Szakolcánál egyesültek Viarddal. Innen Heister Trencsén felé tört előre és aug. 3-án a trencséni csatában megverte a kuruc fősereget. Augusztus végére Nyitra vármegye nagyrészéből kiszorultak a kurucok. Bottyán János még egy kísérletet tett az ellentámadásra: a Csallóközből megindulva elfoglalta Modort és Bazint, majd a morva határ felé fordulva Szakolcánál megsemmisített egy kisebb császári egységet.

1866-ban a Königgrätzi csata után a porosz seregek a Szakolca - Malacka útvonalon vonultak Pozsony irányába. A városban nem tettek kárt.

Juhász Gyula 1911-től két évig tanított a helyi gimnáziumban. 1918. nov. 10-én ezt írta cikkében: "Tegnap könny szökött a szemembe, mikor azt olvastam az újságban, hogy a csehek egyelőre megszállották Szakolcát. Az az érzésem támadt, mint a jó pásztornak, akinek egy bárányát elhajtották. Szakolcán, Mátyás király régi szabad városában én két évig tanítottam a tót fiukat emberségre, magyarságra, mindenféle szépre, jóra."