Kiskemlék

Kiskemlék (horvátul Utvrda Mali Kalnik) várának romja Deklešanectől északkeletre festői környezetben, egy 420 méteres keskeny sziklagerincen található. A kisméretű, szabálytalan kör alaprajzú várnak a legfőbb védelmét a nehezen megközelíthetősége biztosította. Kevés falszakasz maradt meg belőle, de egy erős, négyzetes alaprajzú torony felismerhető ma is.

Kiskemlék építésének ideje és építtetője nem ismert. Történeti adatokban Kemlék várispánság szerepel, melynek a közeli Nagykemlék vára volt a névadója.

Horvát szakirodalom szerint Kiskemlék ("Kys Kemlik") első ismert tulajdonosa 1240-ben egy Maladurić nevű nemes volt, aki a tatárjárás alatt fellázadt IV. Béla ellen, ezért a király a tatárok kivonulása után elvette tőle és Nagykemlék akkori birtokosainak, az Ákos nembeli Bebek Fülöpnek és Detrének adományozta (Fülöp 1242-ben Nagykemlék várát megvédte a tatárokkal  és a lázadókkal szemben). A vár  ezután a marócsai ispán fiainak, Ábrahámnak és Miklósnak a kezén van, amit IV. Béla 1250-ben meg is erősít. 1265-ben Ábrahám marócsai ispánt említi oklevél ("Nos comes Abram de Morocha"). Hogy meddig volt a birtokukban, arra nincs okleveles adat.

A 14. század elején mindkét Kemlék Kazotics Ágoston zágrábi püspöké, az oklevelek az ő Kemlék alatti comitátusát említik. Őt 1318-ban I. Károly Avignonba küldte a pápához követségbe, majd megneheztelt rá és nem engedte hazatérni. Ezután Kurács Tamás és Mevladov Péter nemesek a tulajdonosai. 1326-ban királyi várként említik (* Engel Pál szerint ekkor királynéi birtok),  1329-ben Jakab magister a kiskemléki várnagy ("de Minori Kemlek")  és marócsai ispán.1334-ben Herborth fia Miklós magister Nagy (Maior) Kemluk-i várnagya, és Farcasius fia: Adorján a vár comes terrestris-e oklevelében szepel Reka folyóban Kis (Minor) Kemluk vár határa. 1339-ben Aján fia István marócsai ispán és Kis Kemlék-i ("Minor Kemluk") várnagy. A 14. század közepén Szécsi Miklós horvát-szlavón-dalmát bán honorbirtoka.

Nagy- és Kiskemléket 1408-ban Luxemburgi Zsigmond király feleségének, Cillei Borbálának adományozta több birtokkal együtt.  1409-ben Her Zsigmond mindkét Kemlék királynéi várnagya. 1419-ben pletykák alapján Zsigmond száműzte feleségét, és a birtokait is elvette. 1423-ban a király megbocsátott neki és 1424-ben rendezte a királynéi birtokokat, jövedelmeket. 1424-ben Albert osztrák herceg, későbbi magyar király és az országnagyok közös oklevelében az szerepel, hogy Borbála királyné visszakapta az előzőleg tőle elvett birtokokat. A felsorolásban szerpel mindkét Kemlék vára ("utputa utriusque castri Kemlek"). Zsigmond az elkobzott szlavóniai birtokok és jövedelmek helyett a Felvidéken adott várakat és birtokokat a királynénak (Buják, Szanda, Zólyom, Végles, stb), így a két Kemlék maradt királyi birtok, amit Zsigmond többször is elzálogosított.

Az 1439 körül íródott "Consignatio castrorum pro honore Sigismundi regis datorum" szerint Zsigmond király Nagy- és Kiskemlék várakat II. Tvrtko bosnyák királynak zálogosította el.

Albert király 1438-ban Nagykemléket Brankovics Vuk szerb despotának ajándékozta, feltehetőleg ez lett Kiskemlék sorsa is, mert a későbbi oklevelek mindét Kemlékben lakó rácokat említenek: 1447. november 22-én V. László király meghagyja a Medve, Rakonok, mindkét Kemlék és Kapronca várában lakozó rácoknak, hogy Szlavónia nemeseit, azok jobbágyait és a turopolyai nemeseket kiváltságaikban ne háborgassák és tőlük semmi nemű adót ne szedjenek. Ezek szerint Brankovics szerb despota emberei kezén van a vár. Brankovics Katalin kezével Cillei Ulrik jut hozzá a két kemléki várhoz.1451-ben Pyers György mindkét Kemlék kapitánya.

Cillei Ulrik halála után Brankovics Katalin maga és testvére, Brankovics István rác despota nevében 1460. március 10-én Kaproncát, Medvevárát, Rakováczot, a két Kemléket, Szentgyörgyöt, Csáktornyát, Sztrigót és Varasdot 29.000 forintért és Postojna krajnai várért Frigyes császárnak engedte át. Ez az adás-vétel végül nem jött létre, és az özvegy ezeket a birtokokat, így a két Kemléket is ("item ambo castra maius videlicet et minus Kemlek") 62.000 magyar arany forintért Vitovec Jánosn zagorjei ispánnak és szlavón bánnak, illetve két vejének: Weispriach Boldizsárnak és Zsigmondnak adta el, kik a vételárat azonnal készpénzben lefizették.

1465. április 13-án Szapolyai Imre és Újlaki Miklós szlavón bánok datálnak Nagykemléken, ekkor a két Kemlék már ismét királyi vár. 1467-ben Mátyás a Körös megyei Nagy- és Kis-Kemlék várakat Koszách Vladiszláv (László) szentszávai hercegnek, a Balsa család horvát ága megalapítójának adományozta. Ő dux de Kemlek-nek hívatta magát. Nagykemléket 1480-ban a király elvette tőle és Egerváry László horvát bánnak adta zálogba, Kiskemlék maradt a herceg és utódai, a Balsa család birtokában. 1481-ben a király ismét László hercegnek adta Kis- és Nagykemléket ("castra nostra utraque Kemlek in regno nostre Sclavonie in Crisiensi"), de az utóbbit a herceg többé már nem tudta birtokba venni.

1552-ben Balsai Miklós, Vladiszlav dédunokája, Zrínyi Miklós horvát bán előtt Kiskemlék várát Szentlőrinczi Geszthy Jánosnak adta el, hogy magának biztosabb helyen vehessen birtokot.

1581-ben Orehóczy Ferenc zálogba veszi a várat, majd 1591-ben meg is vette, így mindkét Kemlék ismét egy kézben egyesült.

Kiskemlék 1663-ban vesztette el jelentőségét, amikor Orehóczy Gáspár, aki 1647–1659 között horvát albán is volt, új kastélyt épített Gornja Rijekában. A várat ezután elhagyták, Kiskemlék mint birtok 1733-ig a család birtokában maradt, amikor is a Keglevichek örökölték a kihalt család birtokait.

A vár kaputornya és a hozzá kapcsolódó épület a 20. század elején még majdnem teljesen épen állt. 2024-ben a vár állagmegőrzése szemmel láthatólag szünetel, remélhetőleg folytatódni fog.