Lakompak várkastély

A lakompaki kastély a jelenlegi formájában többszöri, 18–19. századi átépítésben a 16–17. századi kastély megmaradt része.

Lakompak eredeti neve Lók volt, ami a magyar ló szóból eredeztethető. Lakompak a német nevének magyarosítása : Look am bach.

II. András 1222-es oklevelében a Szák nembéli Botos fia Pósnak [Pousa], ki a Szentföldről hazajövő király elé ment Görögországba s ott túszként fogságot szenvedett (1218), a Sopron vármegyében lévő Veperd és Kis Lók nevű földeket adja, melyet a király Miklóstól, Bors fiától cserélt el. Ebben az oklevélben szerepel először a település eredeti neve "...quarum altera Wiepur, altera vero minor Louku nominatur... ". Az adományt 1229-ben megerősítette.

Lakompak a 13. századtól a lánzséri vár uradalmának része volt, így birtokosainak névsora megegyezik.

Várkastélyát 1548 és 1552 között egy korábbi vizivár helyén Erasmus Teuffel építtette. Teuffel fogságba esett a szerencsétlen palásti csatában, majd Konstantinápolyban lefejezték. Lánzsért és vele Lakompakot 1553-ban Oláh Miklós esztergomi érsek vásárolta meg Teuffel testvéreitől.

Az érsek 1554-től megkezdett építkezésével az eredeti castellum köré egy külső kastélyt építtetett Geronimo Mariano olasz építőmesterrel. A külső kastély sarkain hegyesszögű bástyákkal volt megerősítve. Az északnyugati sarokbástyában helyezték el a ma is álló, két szint belső magasságú kápolnát, közepén egy nagyméretű belső pillérrel, amelyen 1556-ban egy Baptista nevű olasz kőműves dolgozott.

1559–1560 körül az érsek két leánytestvére: Ilona és Orsolya, valamint az utóbbi fia, Császár Miklós élt a kastélyban. Az érsek a birtokot 1561-ben unokaöccsének, Császár Miklósnak ajándékozta. Az ő unokája, Császár Orsolya Dersffy Ferenc felesége lett, aki így a birtokot megkapta. A Dersffy család gyakran tartózkodott Lakompakon. Dersffy halála után lánya Orsolya örökölt, aki először Mágochy Ferenc felesége lett, majd annak halála után Esterházy Miklóshoz ment hozzá.

1612-ben Esterházy Miklós Dersffy Orsolya kezével együtt a lánzséri uradalom részeként Lakompakot is megszerzi. A lakompaki kastélyt későreneszánsz stílusban átépítteti, mely 1618-ra készült el. Ez a kastély már a kor divatja szerinti négy sarokbástyás, a kapuja felett toronnyal, az udvarának földszintjén pilléres, az emeletén toszkán oszlopos árkádsorral épült. A kastély elővárának kapuja felett feliratos és címeres kőlap hirdeti, hogy 1618-ban Esterházy Miklós és Dersffy Orsolya építtette az egész kastély átformálásával egyidejűleg.

Lakompak ostroma

1620 szept. 14. II. Ferdinánd figyelmeztette a Lánzséron és Lakompakon tartózkodó Esterházyt, hogy vigyázzon, mert Bethlen csapatokat küld a birtokai ellen. Szeptember közepén Bethlen Győr és Komárom között 3000 főnyi sereget küldött át a Dunán, amelyek elfoglalták Pápát,Veszprémet, Sümeget, Kiskomáromot, Pölöskét, Egerszeget, Egervár s egész Zala, Vas és Sopronmegye meghódolt nekik. Győzelmes csapatai most Sennyey Gáspárral, Sopron parancsnokával és Huszár Istvánnal is egyesültek, hogy Esterházyn, Bethlen legnagyobb ellenfelén bosszút álljanak. Esterházy szept. 26. Lakompakról megírta Sopronnak, hogy hódoljanak meg és térjenek vissza a király hűségére. Aki nem hódol meg, azt három nap múlva Dampierre tábornok fegyverrel fogja meghódoltatni.

Sennyey Gáspár, hogy Esterházyn e felhívás miatt bosszút álljon, Huszár Istvánt 3000 lovassal és Petneházy István gyalogjaival küldte Lakompak ellen. Lakompak csak gyengén volt megerődítve, ezért időnyerés céljából Esterházy alkudozni kezdett, de közben Dampierre csapataira várt. Huszár és Sennyey ezt elhitte, és már győzelmi híreket küldött Bethlenhez, aki Hainburgot ostromolta.

1620. szeptember 30-án a császári ellentámadást vezető Heinrich Duvall Dampierre tábornok 700 lovassal, 400 kozákkal és 300 muskétással Lakompak felmentésére indult. Huszár alvezére, Tarródy Mátyás megkergette a 400 kozákot, de a muskétások tüzelése s különösen Don Pietro Aldobrandino lovasságának rohama következtében Huszár meghátrált és csatát vesztett. Állítólag több mint 800-1000 magyar vitéz maradt a csatatéren, köztük Tarródy Mátyás is. Thurzó Imre különösen ez utóbbinak halálát fájlalta. Maga Bethlen rosszallását fejezte ki a csatavesztés miatt, "minek bezzeg nem illett volna lenni, mert én kevés hadnak hallom a Dampier hadát". Tarródyt Esterházy becsülettel eltemetette, szarkofágja ma is látható Lakompakon a kastéy mellett (galéria). Dampierre ezután Pozsony alá vonult, amit Rákóczi György hajdúi védtek. Pozsonyban a hajdúk szívósan védekeztek és megverték a császári sereget. Maga Dampierre is elesett.

Bethlen Gábor a csapataival otthagyta Hainburgot és október elején Lakompakra érkezett. A várkastélyt már üresen találta és saját vitézeivel rakta meg. Esterházy Lánzsér várába vonult vissza, amelyet jól megerősített. Novemberben Dampierre utóda, Collalto gróf Sopron megyén át Kőszeg felé indult s Bethlen katonái előle menekülve kénytelenek voltak Lakompakot és Kaboldot is kiüríteni. A kivonuló erdélyiek a kastélyt felgyújtották. Collato emberei a Nádasdy birtok (Soporn)Keresztúrt és Csepreget is feldúlták, Csepregen ártatlan polgárokat mészároltak le. A seregben Esterházy emberei is ott voltak. Feljegyzés van arról, hogy bosszúból több Esterházy falut is felgyújtottak és Lánzsér falait is megrongálták Bethlen csapatai.

Esterházy Miklós és a család felemelkedését a Bethlen Gábor elleni fellépése alapozták meg. 1626-ban királyi adományként Fraknó várát nyerte el a grófi címmel együtt. Lakompakot Esterházy újjáépítette, a kastély festményeit Albertus Örtelmayer készítette.

Esterházy a kor divatjának megfelelően a lakompaki kastély mellett parkot építtetett. Ezt írta róla feleségének 1624-ben: "Itt a szép kertet, hogy nem láthatod, bizony bánom. De, ha Isten megtart bennünket ... valami bizonyos idő után lakóul jöjjünk ide, mert fölötte szép helynek látszik most ez énnékem." A reneszánsz kastélykert két részből állt, dísz- és zöldségeskertből (Hofgarten) illetve a dámszarvas-kifutóból (Tendlgarten). Tipikus reneszánsz elem a Hofgartenben található, vizesárokkal körített Királydomb.

Esterházy Miklós halála után Lakompak Esterházy Istvánra szállt, aki egyetlen fia volt Dersffy Orsolyától. Az ő lányát, Esterházy Orsolyát pápai engedéllyel Esterházy Miklós legidősebb életben lévő fia, a nádor második feleségétől született fia, Esterházy Pál vette feleségül. Így a néhai nádor két feleségétől származó vagyon egy kézben egyesült.

Esterházy Pál tovább építette és díszítette a várkastélyt. 1657-ben istállót építtetett az elővárban, majd 1673-ban szerződött Rochus Bertoletti és Battista Verretini stukkátorokkal a kastélyban végzendő munkákról.

1659-ben Lakompakon az úriszék felnégyelésre ítélt egy parasztot, aki Lánzsérból egy török rabbal megszökve törökké akart lenni, ezért pribékként ítélték el. Idézet a periratból: "... Kik Tőrök orszagh felé akartannak mennj, az pinyei határban utol érték, megh fogtak és mint afféle prebikeket visza vittek. ... bűntetettik, es mint pogán tőrőkel zimboralo s az Törők országban el vinni igiekezo és prebékségre is vajodo, fől négyeltettik, és tagok szerént az akasztó fákra fől fűgeztettik."

Esterházy Pál feljegyzése szerint 1668-ban neves vendégeket fogadott Lakompakon: "mivel ma idejön Nádasdi Uram az Asszonyával együtt, Draskovith Miklos Uram, Pálfi János Uram is Feleségestől, holnap ebédre Lánzérban megyünk".

1693-ban felmérték Esterházy Pál birtokait, ebben Arx Lakompak 100 000 florensis értékben szerepel. Ebből a korszakból több ábrázolása is ismert a várkastélynak (Greischer, Nypoort). Jól látható az épületek hármas tagoltsága: a belső és külső kastély és az erődített előudvar.

1704. márc. 6-án a kuruc Luka Benedek levelet írt Károlyi Sándornak Lakompakból, tehát ekkor kuruc kézen volt. A levélben tájékoztatja a generálist a Lánzsér környéki harcokról és Esterházy Antal esetleges átállásáról a kurucok oldalára.

A lakompaki kastély 1722. évi inventáriumának tanúsága szerint a kastély egyik mennyezeti freskója azt a jelenetet ábrázolta, amelynek során Esterházy Pál ünnepélyes módon átvette az aranygyaplyas rend jelvényeit.

Lánzsér várának 1772-es leégése után az uradalmi központot ezután áthelyezték Lakompakra.

A kastélyt 1787-ben tűzvész pusztította el. Az 1790-92-ben meginduló újjáépítés alkalmával bontották le a külső és belső kaputornyot, ekkor készült a külső épületek barokk homlokzata, ekkor tűntek el a külső erődítések és a vizesárkok. A legújabb osztrák kutatás szerint az átépítés valószínűleg Johann Henrici bécsi építész működéséhez köthető. Az újjáépítési tervek a galériában megtalálhatók.

1806-ban ismét tűzvész tört ki a kastélyban. Legkésőbb ekkor bontották le a régi, belső kastély még megmaradt részét, csak a ma is látható magtár maradt meg. A végleges barokk formát is ekkor kapta meg a külső homlokzat.

Pasteiner Gyula Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben c. munkában azt írta a kastélyról, hogy "E század elején tűzvész pusztította el és azóta elhagyatott állapotban van. Még fönnálló két szárnyának emeletén megvannak az udvarra nyíló oszlopos folyosók".

A lakompaki kastély még ma ia az Esterházyak tulajdona, amelyet az Esterházy Magánalapítvány működtet a fraknói vár és az eisenstadti kastély mellett. A kastély mögötti kert természetvédelmi terület. A kastély egykori elővárában modern természeti élménymúzeum működik. A kastélyban jägerhotel működik.