Arad

Arad első vára nem itt, hanem kb. 7 km-re keletre, Ó-Aradon (Öthalom / Glogovác / Vladimirescu) állt. Ez a tatárjárás(ok)ban elpusztult. Arra nehéz választ adni, hogy  a mai Arad mikor alakult ki. Blazovich László szerint esetleg már a 15. században megtörténhetett: a préposti hatalmaskodások miatt a káptalan jobbágyait áttelepítette a mai város területére. Más elmélet szerint ez az 1550-es évek török pusztításaikor történt meg. Verancsics Antal egri püspök szemtanúk elbeszélésére hivatkozva írja le a település felgyújtását 1550-ben. Temesvár és Lippa 1552-es eleste után a terület török fennhatóság alá került, és egy török portyázó csapat 1554-ben a prépostsági templomot is elpusztította.  Ó-Arad megmaradt lakói települnek át a mostani városba, ahol 1554-56 között építi ki Kászon pasa parancsára Halun bég a templom körül a palánkvárat, és a települést is palánkkal vették körül. Arad szandzsák székhely is lett a temesvári vilajetben.

Gyula 1566-os eleste után a törökök oda helyezték át a szandzsák központját, Arad jelentősége lecsökkent. 

A 15 éves ki háború elején Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem szakított a Portával és a királyi Magyarország mellett szállt be a háborúba. Az évek során Arad többször gazdát cserélt, de a gyenge palánkot egyik fél sem póbálta megvédeni a hadjáratok alatt. Báthory Zsigmond 1595. május 27-én az egykori gyulai vitézt, Borbély Györgyöt nevezte ki a karánsebesi bánná és a török elleni hadjáratot is rá bízta. Az erdélyi sereg Boksa és Varsóc bevétele után Facsádnál megverte a temesvári pasa, a lippai és jenői bégek egyesült seregét. Ez után Lippát vette ostrom alá Borbély, amit a törökök augusztus 19-én feladtak. A hírre a kitört a pánik a török helyőrségekben, ellenállás nélkül feladták Világost, Pankotát, Csanádot és Aradot is. Lényegében az egész Maros vonal erdélyi kézre került.  1596-ban az új temesvári pasa támadólag lépett fel, Lippát ostromolta április végén - május elején. Arad ismét török ézre került. Az erdélyi fejedelem közelgő seregének hírére a törökök felhagytak az ostrommal.  Báthory Zsigmond Lippa felmentése után  Aradot foglalta el, majd megpróbálkozott Temesvár ostromával is, de ő sem járt sikerrel. 1597-ben ismét török kézen volt Arad, amikor Borbély György októberben elfoglalta Csanáddal együtt. 1598-ban Szaturdzsi Mehmed pasa Váradot akarta elfoglalni. Szeptemberben indult meg a Partium ellen, elsőként Csanádod véve ostrom alá. Lugosi Ferenc és 200 embere napokig feltartóztatta a török túlerőt a gyenge várban, majd átcsúszva az ostromzáron Lippára menekült a maradék embereivel. Arad parancsnoka, Szelestei János a gyenge palánkot felgyújtotta, a várat védhetetlenné tette, majd embereivel a váradi őrséghez csatlakozott. Várad ostroma október 3-án kezdődött, de egy hónap után a törökök elvonultak a falai alól. 1605-ben a temesvári pasa - bár azt a parancsot kapta, hogy Bocskai Istvánt támogassa - megvesztegette a lázongó rác katonaságot, akik fegyverrel foglalták el Lippát, elűzve onnan az erdélyi őrséget. Bocskai szeptember 19-én panasszal élt Szofi Szinán nagyvezér felé, hogy a temesvári basa, Lippavár őrségét megvesztegetvén, Lippát, Varsoczot, Aradot, Világosvárt megvette; ezeket tehát visszaköveteli, miután neki azon határokkal adatott az ország, mint Báthory Zsigmondnak, ki e várakat is bírta. 1606-ban Bocskai hajdúi a közben ismét Bocskai pártjára álló szerbekkel együtt visszavették Lippát és a temesvári pasa seregét is megverték. Arad is visszakerült Bocskai fennhatósága alá.

A temesvári pasák részéről a 15 éves háborút lezáró béke után is állandó igény volt Aradra, Lippára és Jenőre. 1607-ben Lugossi János lippai kapitány Murát pasának írt levelében megindokolta azoknak át nem adását: "...Minthogy Facsat és Arad palánkok felől ír nagyságod, igaz, hogy az a két palánk vagy kastély az én kapitánságom alatt vannak. Azt írja nagyságod, hogy az hatalmas győzhetetlen császár tartományában volnának, és nem kellett volna vitézlő népet beléjek küldeni. ... Nagyságod parancsolja levelében, hogy azokból az kastélyokból kiszállítanok az vitézeket, mert ha ki nem mennének belollök, hadat és fegyvert küldene nagyságod reájok, főképpen, ha magonk fejétől vagyon csak az dolog. Az mi nézi az Facsat, és Arad dolgát, arról nekem kell nagyságodnak választ irnom, mivelhogy választ keván nagyságod. ... Az Facsat és Arad állapotját nem tudom mint adták nagyságodnak eleiben az végbeli gondviselők és szpaják, mert Facsat Lippán felöl szintén egy napi járó földön vagyon Erdély felé, hasonlóképpen Lúgoson is belől Erdély felöl vagyon az erdélyi határban. Arad penig csaknem egyik utczája Lippának; ... az erdélyi uraknak is az hatalmas győzhetetlen császártól az fényes portáról minden kegyelmes válaszok vagyon, és erdélyi határban értse nagyságod azokat az helyeket lenni." 1607-ben Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem kollektív nemességet adott 160 volt lippai rác katonának és megkapták Arad mezővárost az ott emelt várral együtt. A törökök  folyamatosan követelték az aktuális erdélyi fejedelmektől Lippa, Jenő és Arad átadását. Bethlen Gábor végül 1616-ban adta át a várakat az oszmánoknak, de Jenőt sikerült megtartania. 

1657-ben II. Rákóczi György erdélyi fejedelem a török Porta engedélye nélkül svéd szövetségben harcba szállt a lengyel királyi címért. Vállalkozása kudarcba fulladt, hadseregét elfogták a kími  tatárok, és a fejedelmet a Porta lemondatta. 1658 januárjában Rákóczi fegyverrel szerezte vissza a fejedelmi trónt Rhédey Ferenctől, a török Porta megkezdte az előkészületeket Erdély lerohanására. Már májusban összecsapások voltak Erdély nyugati határán a török és erdélyi végváriak között. Május 23-án a jenőiek a gyulai vár kapujában ütöttek rajta a török őrségen és lesre csalták az őket üldöző törököket. A kialakuló összecsapásban sok török elesett, köztük három híres aga és maga a gyulai alajbég is. A fejedelem 7 000 lovassal, 2 000 gyalogossal és 4 ágyúval június 28-án indult meg Gürdzsü Kenán budai pasa csapatai ellen, akik Jenő ostromára készültek. Rákóczi úgy tervezte, hogy két nap múlva ostrom alá veszi az aradi török palánkot, ezzel harcra kényszerítve a törököket. Július 4-én 1 500 lovassal előreküldte Szuhay Mátyást a törökök mozgásának felderítésre, s másnap előörsei összecsaptak az aradi törökökkel. Az aradi helyőrség az erdélyi sereg láttán nem várta be az ostromot, hanem gyorsan kiürítette a palánkot. Az üresen hagyott aradi várat Rákóczi parancsára felgyújtották. A megáradt Maroson azonban nem tudtak átkelni, így Rákóczi július 6-án már azt tervezte, hogy Gyula vára alá indul, amikor feltűnt hadával Kenán budai vezér. A pálülési csatában a törökök súlyos vereséget szenvedtek, elesett az egri beglerbég és az esztergomi bég is. A csata után másnap az erdélyi sereg  Arad alá vonult, és ott három nap alatt a teljes palánkot lerombolták. Köprili Mohamed nagyvezér augusztus végén több irányból támadta meg Erdélyt, ő maga Jenő vártát foglalta el szeptember 2-án. A törökök ez után Arad várát újjáépítették.

Evlia Cselebi török utazó kétszer is járt Aradon.  Először a Várad ostromára induló haddal járt itt 1660-ban: "Ahmed pasa másodvezír foglalta el. Azután mivel az ellenség visszavette, Szokolli Mohammed pasa újra elfoglalta. Időjártával elpusztult s utóbb Köprili Mohammed pasa, mikor Jenő várát elfoglalta, ezt a várat újból felépíttette s egy parancsnokot és ötven katonát és hadiszertárt helyezett el benne, továbbá egy dsámit, egy nagy fogadót, kormányzói épületet, iskolát, kolostort, egy imáretot és népkonyhát építtetett benne, a hol az összes vándorok, szegények és gazdagok ingyen jótéteményben részesülnek. Van egy kis fürdője s elég nagy, de keskeny piaca. Vára a Maros folyónak Tó-vára környékén van s négyszáz lépés kerületű tömésfal épület. Két erős deszkakapuja van; egyik északon a Jenei-kapu, a mely kapun kívül kétszáz keresztény ház van; a Temesvári-kapu mellett, egy négyszögű kis palánka belső erődítményül szolgál. Ennek csak egy kapuja van, de az erős. E belső vár bejáratánál vámot szednek. Van egy kis londsa köskje. A Temesvár felőli részen kétszáz nád- és deszkatetejű keresztény ház van; a Maros folyó partján nád- és deszkatetejű nyomorult kulibákból álló vásári boltok vannak. Évenkint egyszer ezeknél a boltoknál hetven-nyolczvanezer hitetlen rája összegyülekezik s olyan vásárt ütnek, hogy azt leírni nem lehet. Tizenöt nap, tizenöt éjjel ebben a sokaságban a kormányzó szolgáltat igazságot. Noha a temesvári ejáletben van, de azért elkülönített kormányzóság s a temesvári mollának helytartósági kerülete". 1664-ben második látogatásakor azt írta, hogy Arad nagyot fejlődött az elmúlt időben.

A visszafoglaló háborúkban a keresztény erők 1685-ben Claude Florimond de Mercy és Siegbert Heister tábornokok vezénylete alatt visszafoglalták Szolnok várát. December elején Mercy tudomására jutott, hogy a törökök Temesvárról ellátmányt akarnak eljuttatni Gyulára és Váradra. A tábornok erre a hírre 2000 hajdút, 1500 huszárt, 800 vértest és 400 dragonyost, továbbá 5 löveget és 1 mozsarat indított el Szolnokról Arad irányába. A magyar csapatokat Petneházy Dávid és Czobor Ádám vezették. A különítmény először egy 1500 fős török ellátmányt szállító oszlopot vert szét, majd az aradi török palánk ellen indult, amelyet mintegy 500 janicsár és rác alakulatok védtek. December 6-án a török kapuőrök az érkezőket töröknek vélték, ezért kinyitották a kapukat előttük. A várba betörő keresztény katonák a tüzérség támogatása mellett szinte menetből foglalták el Aradot, a várbeli szerbek a harc során átálltak.  Ezzel véget ért a 133 éves török uralom Aradon. A török-kori város és vár alaprajza és távlati képe jól látható az 1689-es rajzon (galéria), amikor a császári sereg itt táborozott. A zentai csatát követően a török palánkvárat Savolyai Jenő irányítása alatt 1698-ban korszerűsítették Nicolas Du Mont hadmérnök tervei alapján: új sáncokkal vették körül, sarkain két olasz és két félbástyát emeltek, kapui elé és a Maros hídjánál a kor szokásainak megfelelően elővédműveket építettek. A falait egy vizesárok-rendszer fogta körbe.  Az aradi vár stratégiai jelentősége a karlócai béke (1699) megkötése után nőtt meg, hiszen a béke értelmében Lippa erősségét le kellett bontani. Arad ellátóközpont is lett, 1702-től az ide telepített rác katonasággal együtt 1600 főből állt a helyőrsége.

A Rákóczi szabadságharc alatt Károlyi Sándor 1707 év elején elfoglalta Sarkadot, ami nagyban veszélyeztette Arad és Nagyvárad összeköttetését. Tököli rác ezredes, Arad akkori császári parancsnoka február közepén sikertelenül próbálta meg Sarkadot visszafoglalni. Károlyi már márciusban meg akarta ostromolni Aradot, de az időjárás ezt megakadályozta. Végül  június végén mintegy 9000 emberrel és 10 ágyúval kezdte meg Arad ostromát. Elsőként az un. német várost, majd egy éjszakai rohammal a rác várost foglalták el a kurucok. De Wilson császári ezredes kiüríttette a külső védműveket és a várba zárkózott. Mivel híre jött, hogy Szegedről jelentősebb császári sereg készül Erdélybe, Károlyi felhagyott Arad ostromával, és július 25-én elvonult Keszi felé, de előtte Arad városát porrá égette. 1716-ban javították a várat, új lőportornyot és kaszárnyát, illetve élelmiszer- és lőporraktárat építettek. Temesvár 1718-as  visszafoglalása után Arad már nem volt határvár, de megmaradt ellátóközpontnak. 1727-ben épületeit ismét kijavították.

Az új aradi vár kiépítése

Az 1737 és 1739 közötti orosz–osztrák–oszmán háborút lezáró belgrádi béke 27 évre rögzítette a Habsburgok területi veszteségeit. A hadvezetés a határ megerősítését határozta el, 1761-ben Ferdinand Philipp von Harsch táborszernagyot, a hadmérnöki kar aligazgitóját bízták meg a Temesi Bánság, Szlavónia és a Magyar királyság erődeinek felülvizsgálatával. A gróf részletes jelentést készített Temesvár, Pétervárad, Eszék, Bród, Racsa, Szeged, Arad, Buda, Komárom és Győr erődítéseiről. Javasolta, hogy Szegeden és Aradon új, korszerű erődítményeket emeljenek. A hadvezetés eleinte Arad kiépítését elutasította, de Harsch 1763-ban magának az uralkodónak nyújtott be három tervet az új aradi várra: elsőként a volt török, majd osztrák eröd helyére tervezett egy hatszögletű várat, de a hely szűkössége és a Maros ágai miatt ezt nem javasolta. A második változatban a várat egy zsilipekkel szabályozott vizesárok és külső védműrendszer vette volna körül, amelyekhez azonban csatornákat kellett volna kialakítani. A harmadik tervben a várostól keletre lévő nagy folyókanyarulatban, teljes üres területen építette volna fel a Vaubani-elvektől kissé eltérő, később aradi erődtipusnak elnevezett erődítmenyrendszer felépítését. Az uralkodó a harmadik terv mellett döntött, 1764-ben megkezdődtek az építketések, amelyek a vállalkozók vitái és az éptőanyagok és munkások elégtelen száma miatt nehezen haladtak. 1765-re csak a legbelső, a hatágú csillagalakú főkörítmény és a füles pajzsgátak alapozása és az alapvető földmunkák készültek el, de a második és a tervezett harmadik védművonalakhoz még hozzá sem kezdtek. 1766-ban Moritz von Lacy gróf az udvari Haditanács újonan kinevezett elnöke szerint Temesvár mellett Aradra semmi szükség nincs. 1678-ban II. József szemlélte meg a munkálatokat, és igen lesúlytó véleményt fogalmazott meg: "Már rögtön kora reggel megnéztük a terveket és metszeteket, amelyeket Harsch elénk tett. Vitathatatlanul jobb lett volna, ha erre a helyre egyáltalán nem költünk pénzt, hanem inkább Szegedet, Pancsovát, vagy egy másik, a Tisza mellett [… fekvő] helyet építünk ki, mivel Arad csupán akkor használható, ha már az egész Bánságot elvesztettük, és csak abban az esetben, ha [az ellenség] már elhagyta és egészen Budáig vonul; még csak egy megvert hadsereg sem húzódna, sem akarna ezen erőd ágyúi mögé húzódni." A hadmérnökök között is viták voltak a tervezett várról. 1770-től Karl Clemens Pellegrini altábornagy irányította a vár építési munkálatait, amikor II. József ismét meglátogatta Aradot. Ekkor a falak már magasabban álltak, de a földmunkák befejezéséhez még sok időre volt szükség, és az erőd ellenvédművei is teljesen hiányoztak. A császár harmadik látogatásakor, 1773. május 10-én a falakat már egészen jó állapotban találta, de még a földvédműveknél korábban tapasztalt nagy hiányosságok továbbra is fennálltak. 1781. május 21-én szentelte fel a csanádi püspök a vártemplomot, a vár 1783-ra lett teljesen kész.

Arad ostroma 1848-49-ben

1848 március 15-e után az aradi vár parancsnoka, Johann Berger altábornagy semleges magatartást tanúsított. V. Ferdinánd 1848. október 3-án kiadott törvénytelen manifesztuma feloszlatta a magyar országgyűlést, törvénytelennek minősítette Kossuth és társai ténykedését, az országot a haditörvények alá helyezte és Jellasics horvát bánt nevezte ki teljhatalmú királyi biztossá. Arad ésTemesvár katonai parancsnokai ez alapján  megtagadták az engedelmességet a magyar kormánynak.  Berger bezáratta a vár kapuit, a nemzetőröket eltávolította a várból.  Elmérgesedett a viszonya az aradi nemzetőrökkel, október 7-én lövetni kezdte a várost. Máriássy János őrnagy nemzetőreivel október 22-re körbezárta a várat, de megtámadására esélye sem volt. A császáriak kitöréseit a Maroson átvezető fahíd felégetésével is igyekeztek megakadályozni. Az aradi vár 1400 fős őrségét a temesvári császári helyőrség is támogatta, többször sikerült a várba ellátmányt bejuttatni. December 14-én a Lippa felől támadó császáriak megverték az Aradot zár alatt tartó sereget, nagy volt a veszteség a magyar oldalon. Kossuth a vereség miatt felmentette Máriássyt és Gál Miklós hadmérnök ezredest nevezte ki a helyére. Ő szorosabbra vonta az ostromzárat és miután szükséges ostromszereket és több nehéz is kapott, lövetni kezdte a várat. Február 7-án császári és szerb csapatok támadták meg az ostromzárat, Gál csapatai az ágyúzástól összezavarodra visszavonultak, csak Asztalos százados csapata rontott rá az Ó-aradot fosztogató császáriakra. Erre Gál is visszatért, de Arad már megkapta az ellátmányt. Gált leváltották és helyére Kiss Pál alezredest nevezték ki. A helyzet 1849 áprilisában változott meg, amikor Vécsey irányítása alatt elkészült az a Maros vizével feltöltött csatorna, mely teljesen elvágta a várat a temesvári úttól. A körülzárás ezzel teljessé vált, a kitörés és a felmentés lehetősége szinte megszűnt. Amikor Bem seregei megjelentek Temesvár körül, az aradi császári őrség teljesen magára maradt. Vécsey Buda bevételének hírére ismét felszólította Bergert a vár feladására, majd megkezdődtek a tárgyalások a felek között. A várból több tisztnek is engedélyezték, hogy elutazva meggyőződjenek az általános hadi helyzetről. Slach és Mader századosok június 19-én tértek vissza Pestről és beszámoltak, hogy a császári hadak helyzete az egész országban rosszra fordult és a vár őrsége felmentésre egyhamar nem igen számíthat. Erre június 24-én megkezdődtek a vár feladására vonatkozó komoly tárgyalások, melyek 28-án a vár átadása szükségének kimondásával értek véget. Július 1 -én a császári haderő átadta a várat a honvédseregnek, a védők szabadon elvonulhattak, de a megállapodás értelmében 6 hónapig nem harcolhattak Magyarországon. Vetter Antal altábornagy még aznap  jelentette Kossuthnak, hogy Arad várának átadása végrehajtást nyert; az őrség elvonult, 66 ágyú, 2000 mázsa lőpor és 1500 fegyver a hadizsákmány. Közölte, hogy ideiglenesen rendelkezett a várparancsnoki és egyéb teendők ellátásáról, Török kormánybiztost pedig felszólította, hogy gondoskodjék 4000 főnyi várőrség számára 3 hónapra elegendő élelemről. A vár főfelügyelőjévé - a Komáromban lábtörést szenvedett - Damjanich János tábornokot nevezték ki, aki rögtön neklátott az ostrom sérüléseinek kijavításához.  A kijavított hadianyag és élelmiszerraktárakat folyamatosan ismét feltöltötték három hónapra elegendő készletekkel. A temesvári vesztes csata és a világosi (* pontosabban csigérszöllősi) fegyverletétel után Arad sorsa is megpecsételődött. Damjanich augusztus 17-én adta át a várat az orosz csapatoknak.

Az aradi 17 vértanú

A várban Haynau törvényszéket állított fel és október 6-án a vár sáncaiban végezték ki  Kiss Ernő, Sweidel József, Dessewffy Arisztid tábornokokat és Lázár Vilmos ezredest golyó által, Poeltenberg Ernő, Damjanich János, Aulich Lajos, Láhner György, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Knezich Károly, Török Ignác és Vécsey Károly tábornokokat akasztással.  Az aradi vértanúk viszont 17-en voltak, az elsőt, a német arisztokrata származású Aranyosi Ormai Norbert ezredest  már augusztus 22-én kivégezték. Haynau augusztus 24-én írt levelében írta: "… tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje. – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben". A 15. vértanú Kazinczy Lajos ezredes volt, őt október 25-én végezték ki. A 16. vértanú Lenkey János tábornok volt, ő a fogsága idején megtébolyodott, ezért Haynau nem tudta kivégeztetni őt is október 6-án. Ő a betegségébe és az őrök bántalmazásaiba halt bele aradi börtönében 1850. február 8-án. Az utolsó, a 17-ik aradi vértanú az osztrák származású Ludwig Hauk alezredes volt, őt 1850. február 19-én akasztatta fel Haynau.

A 19. század második felében az aradi vár lassan elvesztette jelentőségét. Kazamatáiban, épületeiben katonai fegyházat, majd az I. világháború idején internáló tábort alakítottak ki.  Itt tartották fogva Ferenc Ferdinánd merénylőjét, Gavrilo Principet is. Az összeomlás után előbb szerb, majd francia, végül román katonaság szállta meg a várat. Trianonban Aradot elcsatolták Magyarországtól és csak 1944 őszén került magyar fennhatóság alá egy rövid időre. A szovjet csapatok  1958-ig állomásoztak a várban, majd kivonulásuk utána román hadsereg felügyelete alá került. 2024 nyarán még mindig katonák vannak a várban, látogatása nem lehetséges, csak néhány külső erődítményét lehet bejárni.