Szalónak

Szalónak várának neve először az V. Isván és II. Ottokár cseh király között 1271. júl. 2-án megkötött pozsonyi békeszerződésben bukkan fel. Ebben felsorolták Kőszegi Henrik és fiainak várait, melyeket Monoszló-nembéli Gergely és többek között Ják-nembéli Kázmér fia Csépán ostrommal foglalt vissza a királynak "...Ceterum quaedam castra, intra limites regni Hungariae constituta, quorum principale Dominium ad ipsum regem pertinet, Keuszeg (Kőszeg-Óvár) videlicet, de monte St. Viti (Szent Vid), Zloymuk (Szalónak), Pernstain (Borostyánkő), de Kertus, ac castrum Farcasii de Zaguria, quae Henricus, et duo Castra Strigo vocata, quae Ioannes, filius eiusdem Henrici, ac castrum Dobra, quod Nicolaus et Stephanus, filii Pauli, et castrum Rou vocatum, quod Merck, filius Iuanur, qui a rege Hungariae transfugientes, se ad nos transtulerunt, detinent occupata, iuxta ordinatiotem Baronum nostrorum,...". Maga a vár a tatárjárás után épülhetett és valószínű, hogy a Ják-nemzetségé lehetett. 1271-ben már biztosan a nagyhatalmú Kőszegiek tulajdonában volt, akik V. István ellen lázadván átadták a váraikat II. Ottokárnak. Ez a 13. századi vár a 8-10 méter vastag falú, ekkor még négyszögletes öregtoronyból és az azt körítő falból állt.

V. István halála után a Kőszegiek IV. László hívei lettek, majd 1273-ban a király ellen lázadást szítottak, és őt Budán az anyjával együtt elfogták. Ekkor az eddig kegyvesztett Csákok siettek a király segítségére, és a Székesfehérvár melletti Fövenynél csatában legyőzték a Kőszegieket, ahol Kőszegi Henrik is elesett (Csák Péter ölte meg). 1273-ban Castrum Zlaunuk néven szerepelt.

1275-ben IV. László is részt vett a Kőszegiek elleni hadjáratban, ekkor Szalónakot is eredménytelenül ostromolták a királyi hadak. IV. Lászó egészen haláláig az egymással ellenséges tartományurak befolyása alatt állt. 1279-ben a Henrik fiak a vasmegyei káptalan előtt megosztoznak a birtokaikon. Iván kapja : Borostyánkőt, Kőszeget, Doroszlót, Pereszteget, Tuskándot, Kunecht, Puládot. Miklós pedig: Lékát, Szt.-Videt, Bozsokot, Szerdahelyi, Velemert, Cákot, Miklóst, Gosztonyt, Envidet, Karalat, Stypleket, Thunret. Guart és Ablanchot két részre osztják. A pozsony- és moson-megyei birtokok egészen Ivánra esnek. Érdekes módon Szalónak nem szerepel a listán.

"A kegyetlen, gonosz [Kőszegi] Iván, ki sok évig lázongott ura, a magyar király ellen, kit a király se megzabolázni, se legyőzni nem tudott, megátalkodott gonoszsággal a magyar határt is átlépte és Ausztria és Stiria határvidékeit mint valami ragadozó farkas pusztította." 1289-ben Albert osztrák herceg megelégelte a Kőszegiek ausztriai rablóportyáit, és IV. László hallgatólagos beleegyezésével haddal támadt a Kőszegiek nyugat-magyarországi váraira ( a hadjárat alatt Gutkeled Miklós és Aba Lőrinc várait is meghódították). Szalónakot is elfoglalták az osztrák hadak, ellentétben a közeli Borostyánkővel, amely sikeresen állt ellen. Albert az 1289 tavaszi és őszi hadjáratával 36 kisebb-nagyobb várat foglalt el. A megegyezés értelmében az elfoglalt várakat át kellett volna adnia a magyar királynak, amely elmaradt, és IV. László halála után az osztrák herceg meg kívánta tartani a hódításait. A vár élélre Stubenberg Ulrich került. Az utolsó Árpád-házi király, III. András 1291-ben hadjáratot indított az oszták herceg ellen és két kisebb csatában (Nagyszombat, Bécs) meg is verte. 1291. augusztus 28-án aláírt hainburgi békében Albert kötelezte magát az elfoglalt magyar várak és területek visszaadására, III. András pedig ígéretet tett a várak többségének lerombolására. Érthetően a Kőszegiek ezt meg kívánták akadályozni. Elfogták a királyt egy rövid időre és a várrombolások elmaradtak (egyes szerzők szerint Kőszeg-Óház várát viszont ekkor rombolták le).

A III. András halála utáni zűrzavarban a Kőszegiek ismét a zavarosban halásztak. Kőszegi András 1320-ban fellázadt I. Károly, de Kőszeg mellett csatát vesztett és a várat is elfoglalták a királyi csapatok. 1326-ban Kőszegi II. János lázadt fel a király ellen, de ő is elbukott. I. Károly végül váraikat sorra elfoglalta és elmozdította a család egyes tagjait a nyugati határszélről. Szalónak is királyi vár lett, amit a király 1342-ben a Kanizsaiaknak adományozott. Tőlük 1371-ben Nagy Lajos király váltotta vissza. Ekkor már Castrum Zalomk a neve.

1397-ben Luxemburgi Zsigmond király a pecöli Zarka Miklósnak és sógorának oroszvári Tompek Györgynek adta zálogba 4000 forintért, majd 1401-ben Tompek Györgynek és Jánosnak ajándékozta mivel Tompek György harcolt Nikápolynál, ahol súlyos sebet kapott (nyíl fúródott a fejébe). 1405-ben a két tulajdonos pereskedik egymással, Pechel-i Zarka (dictus) Miklós mester gyertyaszentelő nyolcadán (febr. 9.) a vasvári káptalan oklevelével igazolta, hogy veje : Zalonok-i Tompek (dictus) György kizárta őt Zalonok vár és tartozékai feléből, a várban levő javait pedig elvette tőle és ott tartózkodó familiárisaitól. Az országbíró ítéletlevelében a várnak és tartozékainak a Tompek által elfoglalt felét megítélte Pechel-inek, elrendelve beiktatását is, Tompeket pedig hatalmaskodás miatt elmarasztalta.

Oroszvári Tompek György fia János halála után annak két leánya, akik a Debrenthei Hym fia Benedek fiainak voltak s feleségeik, Szalónak ("Zalonok") várában örökösödést szereztek Tompek Jánossal együtt. Ezt azonban a két leány nem tudta érvényesíteni, mert Ovári Lőrinc fia Miklós elfoglalta a várat, amelyet később Tompek Jánosnak adott át. A kép Himfy fiú udvari lovagként Zsigmond király mellett volt Nürnbergben, aki utasította a megyét, hogy Tompek Jánost és Óvárit vezesse ki a vár birtokából és abba a Himfy testvéreket és feleségeiket vezessék be (1431. aug.). Ez azonban nem valósulhatott meg, mert még 1439-ből is van oklevél az örökösök pereskedéséről.

1439.12.27-én kelt oklevélben Erzsébet királyné felszólítja Péceli Szarka Zsigmondot és Oroszvári Tompek György fia Jánost, hogy a Debrenthei Hym unokáinak, akiknek feleségei Tompek lányok, hogy a Szalónak várából nekik járó kétharmad részt, amelyet hatalmaskodva elfoglaltak, a panaszosoknak adják vissza és velük egyezzenek meg.

Habsburg Albert halála után 1440-ben Fraknó, 1441-ben Sopron lett III. Frigyes zálogbirtoka. 1445-ben egyéb várak mellett Kőszeg, Rohonc, Borostyánkő, Kertes, Petőfalva, Dévény és Szalónak is III. Frigyes birtokába került. A hódítások megtartása érdekében azután a Habsburg uralkodó megbízható hívei kezére adta ezeket a várakat, nyomatékosan azonban, mint V. (Postumus) László, az általa elismert magyar király gyámja. 1446.10.07-i oklevelében III. Frigyes császár elzálogosította Pawmkircher (Baumkircher) Andrásnak Slenygk (Szalónak) várat 500 magyar arany forintért.

Hunyadi János 1446-os stájer és ausztriai hadjáratát lezáró 1447. jún. 1-én megkötött regedei fegyverszünet még 14 nyugat-magyarországi birtokot és helységet hagyott Habsburg-kézen (Frigyes kezén Sopront, Kőszeget, Rohoncot, továbbá Dévényt, Macskakőt, Sopronkertest, Bélát, Szalónakot és Borostyánkőt, Albert kezén pedig Fraknót, Kismartont, Kaboldot, Lánzsért és Szarvkőt). Frigyes Győrt visszaadta Ágoston püspöknek, akinek 3000 forint váltságot kellett fizetnie érte. Hunyadi V. László kiadatását és a Szent Korona visszaszolgáltatását nem érte el. Később a határmenti háborúskodás folyt tovább.

Baumkircher 1450 körül megkezdte a vár kibővítését, megerősítését és a városfal megépítését. A városban a pálosoknak templomot és kolostort építtetett. Az építkezés megkezdését egy latin nyelvű felirat bizoníytja a belső vár kaputornyán: "Mi Zolonali Pamkircher András pozsonyi ispán a legerősebb falú nagyszerű épületet emeltettük. Elkezdetett 1450-ben" (galéria).

Egy 1451.07.13-án keltezett oklevél szerint a pozsonyi káptalan előtt Orozwar-i Thompekch János tanúsítja, hogy magyarul Zalonok, németül Slanyk nevű Vas megyei kastélyát minden tartozékával együtt eladta Pamkirchen Andrásnak és a vételárat is megkapta tőle (galéria). Baumkircher 1452-ben egy magyar ostromot is visszavert, és még ebben az évben meghiúsította, hogy V. László osztrák hívei elfoglalják III. Frigyes rezidenciáját, Bécsújhelyet. A császár nem fizette meg szolgálatait, így 1455-1456- ban szembefordult vele és átállt V. Lászlóhoz. 1455. máj. 17-én V. László Baumkircher Andrásnak adta Szalónak várát (galéria), sőt újabb adományokat is kapott: Pinkaóvár, Pöszöny, Pinkaújfalu, Csatár, Csejke falut egészben, Mérem, Szabar, Kukmér, Nagynárda falut részben, később még a hat faluból álló Gerolt-birtokot adományozta neki a nyugati határvidéken, továbbá Dobronya váruradalmat Zólyom vármegyében, még később Kaiserberg váruradalmat Szlavóniában és Samobor uradalmat Horvátországban. 1456-ban "Castellum [...] in ungarico Zalonok in theutonico vero Slanyk vocatum" szerepel.

Baumkircher a Cillei-örökségért folytatott harcokban V. László oldalán áll, majd 1458-ban újra III. Frigyeshez pártolt, akitől megkapta a "comes Posoniensis", az oly fontos pozsonyi ispáni címét. Baumkircher ezzel a magyar főúr is lett. 1459-ben azok között volt, akik III. Frigyest Németújvárott magyar királlyá választották Hunyadi Mátyás ellenében. Frigyestől pénzverési jogot is kapott. 1462-ben Bécset mentette fel a Habsburg-testvérek közti háború idején. Jutalmul Szalónakon városalapítási engedélyt kapott, majd 1463-ban Szalónak bárójává (Freiherr von Schlaining) nevezték ki.

Az 1463-as soproni békeokmány Kismartont, Fraknót, Kaboldot, Kőszeget és Rohoncot sorolta fel. Egyrészt, mert számos birtok ekkor már nem volt Habsburg-kezelésben, másrészt III. Frigyes Szarvkőt és Borostyánkőt azok magánjogi kötöttsége miatt kivonta, azaz "elrejtette" a szerződéses kötelezettségek elől. A zálogokra vonatkozóan aránylag rövid Mátyás-korszakot követően a pozsonyi békeszerződés (1491) stabilizálta hosszú időre a Habsburg záloghelyeket: Szarvkő, Kismarton, Fraknó, Kabold, Borostyánkő, Kőszeg és Rohonc megnevezésével.

1463.07.19-én Mátyás király Sopronban kiadott oklevelében Pawmkyrcher [Baumkircher] András pozsonyi ispán és várnagynak, aki a Szent Korona visszaszerzésében, valamint a Frigyes császár és Mátyás király közötti ellentétek rendezésében közreműködött és Mátyás királynak hűséget ígért, megengedi, hogy békésen és nyugodtan megmaradjon Zalonok [Szalónak] vár és tartozékai birtokában, amelyekben korábban V. László király megerősítette (galéria). Később ezt Mátyás 1464.04.03-án kelt oklevelében megerősíti(galéria). Baumkircher 1467-ben elfoglalta, majd részben lerombolta Vasdobra várát. 1469-ben bányanyitási jogot kapott Mátyástól.

Andreas Baumkircher Szalónakot bázisul használva 1469-71 között magánháborút viselt III. Frigyes ellen a stájeri nemesi szövetség élén. Elsődleges célja az volt, hogy a nyugat-magyarországi császári foglalásokat megszerezze a maga számára. Ezért elsőként Kőszeg ostromához kezdett. A háború legnagyobb ütközetére 1469. július 21-én a határ menti stájerországi Radkersburg (a magyar történetírásban: Regede) mellett került sor; ez Baumkircher diadalát eredményezte, a császár fegyverszünetre kényszerült. Baumkircher hadmozdulatai mögött Hunyadi Mátyást lehet sejteni. 1471-ben a Grazban a császárral közvetlenül tárgyaló Baumkirchert III. Frigyes április 23-án váratlanul elfogatta, és bírói ítélet nélkül, törvénytelen módon lefejeztette (így akarván megszabadulni tetemes adódsságától). A Baumkircher örökösök - köztük Ulrich I. von Grafeneck veje, Wilhelm Baumkircher hűséget esküdtek a császárnak, nyugat-magyarországi birtokaikat és honosságukat (Landsässigkeit) Hunyadi Mátyás oldalán is megtarthatták. Wilhelm és Georg Baumkircher így kerülhetett Rohonc zálogába, miközben Szalónak uradalmát már örökjogon bírták.

1502.05.18-án Vingárti Geréb Péter nádor tudtul adja, hogy Zalonok-i (Szalónaki) Pankyrher (Baumkircher) György fiúörökös nélkül meghalt, összes várait, kastélyait, városait, birtokait, amelyek a királyra ill. a Szent Koronára szálltak, Stubenberg-i Boldizsár és Gáspár elfoglalták. A király Thwrzo (Thurzó) Pétert küldte visszafoglalásukra, aki előtt Boldizsár és Gáspár kijelentették, hogy a birtokok öröklés jogán illetik őket, s készek oklevelekkel bizonyítani. 1502.08.26-án II. Ulászló király Margit, Zalonok-i Pankyrher Vilmos özvegye és lánya: Borbála kérésére megengedi, hogy Zalonok [Szalónak] és vár tartozékai ügyében, amelyről Vingárti Geréb Péter nádor a király javára hozott ítéletet s ezt egy visszaűzés is követte, a nádor előtt új ítéletet nyerjenek.

Szalónak várát 1527-ben kapta meg Batthyány I. Ferenc a kihalt Baumkircher család királyra visszaszállt javaiból. A Baumkircher örökösök a vár birtokbavételét azonban megakadályozták. 1529-ben a bécsi és 1532-ben a kőszegi török hadjáratok alkalmával a környéket felégették a portyázók, de a falakon belülre nem jutottak. 1537-ben évekig tartó pereskedés után a várat és tartozékait megosztották az örökösök és Batthyány között, aki végül 1544-ben a másik felét is megvásárolta.

1545-ben megindulnak az építkezések Batthyányi Ferencné, alsólindvai Bánffy Katalin irányításával. Ez inkább a vár tatarozása lehetett.

1559-ben Batthyányi Ferenc Nádasdy Tamásnak írt levelében olvasható, hogy a vár teljes átépítésébe kezdett, és odavárja az esztergomi érseket templom szentelésre. Batthyány átköltözött az építkezés idejére Németújvárra, mert Szalónakon "bontanak és építenek". Az építkezés Batthyány 1566-ban történ haláláig befejeződött. Utána özvegye, Swetkovics Katalin volt a családi birtokok vezetője az ő 1575-ben bekövetkezett haláláig. Az unokaöccs Boldizsár 1569-ben kezdhette meg saját igényei alapján történő átépítést. Ekkor a palotán és a leányasszonyok házán dolgoztak. 1570-ben kőművesek és asztalosok a helyiségek burkolatait készítették. 1578. július 5-én egy levélben értesítik, hogy a festő nem tud menni a szalónaki vár kifestésére.

Batthyány Boldizsár meghívására a vár és környékének vendége volt többek között a híres botanikus Carolus Clusius, aki egy kisméretű botanikus kertet is épített itt. Batthyány Boldizsár 1590-ben váratlanul elhunyt. Örököse Batthyány II. Ferenc volt, aki az összes várában építkezésekbe kezdett. Cserepezték a nagy torony előtti bástyát, l601-ben a szalónaki gerencsér rakott kályhákat a várban.

1605-ben Bocskai István fejedelem hajdúi felperzselték a császárhű települést, de a várat ők sem tudták bevenni.

A belső vár öregtornyának bronzlemez tetőcsúcsa és az azon megmaradt zászló évszáma és betűrövidítése: FDB/EBCPVL/l6ll, [ Franciscus De Batthyány / Eva Batthyány Comitissa Poppel Von Lobkovicz]. Ez a torony felújításának befejezésére utal. Az 1569-tő 1611-ig tartó építkezések során a belsővár reneszánsz stílusban épült át. Az eredetileg négyszögletes öregtorony felsőbb szintjei ekkor épültek át kerekre. A külső vár délnyugati tornya ágyúlőréses felső szintet kapott, alatta pedig megépült az a sokszögű bástya, amit cseréptetővel láttak el.

Batthyány I6l9-ben, a harmincéves háború kezdetén a felkelő csehek megsegítésére a Felvidéket meghódító Bethlen Gábor oldalára állt. A Dunántúlt meghódító Bethlent rohonci kastélyában látta vendégül. 1621-ben a Dunántúl nyugati részét végigdúló, Collalto ezredes vezette császári sereg birtokai közül Körmendet, Rohoncot és Szalónakot felégette. Horváth Ferenc tiszttartó l620-ban azt kérte urától, tetesse rendbe a várost védő falakat és annak bástyáit, és fejtessen követ hozzá.

Batthyány II. Ferenc 1625. szeptember 13-án, 53 éves korában hunyt el kedvelt rezidenciájában, Szalónak várában.

Szalónakon 1642-től folyt nagyobb építkezés. Tervezője valószínűleg a család többi várában is tevékenykedő Lucchese volt. A munkát Retacco kezdte meg, és az 1650-es évekre áthúzódó építkezést Carli mester fejezte be. 1648. április 16-án Jobbágy Dániel szalónaki tiszttartó a következőket jelentette Batthyány Ádámnak: "...az it való épületek mind félbe vannak, az Karly kümies...beteghsege miatt, mely igen roszul vagyon s talán megh is hal bele. Minekokaért jo volna, ha Nagyságod maas Mesterül providealna...". A külső falöv kapuján az 1648 felirat olvasható, tehát ekkorra már ekészült. Ebben az évben került vissza osztrák zálogból Magyarországhoz.

1652. április 6-án leégett Szalónak városa. A Batthyány levéltár adatai szerint 1653-ban ismét folynak építkezések a váron.

1683-ban Kara Musztafa Bécs elleni hadjárata alatt Thököly felszólította a dunántúli nemességet az átállásra. Miután az udvar feladta a Dunántúlt, Batthyány Kristóf június 24-én levelet írt Thökölynek, amelyben megígérte, hogy "övéivel és valamennyi horváttal a nagyvezír szolgálatára adja magát." Pár nappal később a székesfehérvári oszmán táborban megjelentek Batthyány követei és kinyilvánították uruk engedelmességét a Porta akaratának, cserébe életük és birtokaik megkímélését kérték. A törökök kahlenbergi veresége után Batthyány is visszatért a császári oldalra és szembefordult Thökölyvel (Az 1684. január 12-i királyi manifesztum közkegyelmet ígért a magyar főuraknak).

A Rákóczi szabadságharc alatt a királyhű vasmegyei nemesek a Batthyányak szalónaki várában találtak menedékre. 1704 kora tavaszán Niczky Sándor felkereste Batthyány Ferencet Németújvárott, rá akarván beszélni az átállásra. Batthyány elhárította az ajánlatot, azzal az indokkal, hogy fia Grazban, három lánya pedig Bécsben tanul. A lányok megüzenték neki: "ne adja fel a várat, mert a fattyú leányok között sem lesz helyük akkor". II. Rákóczi Ferenc 1704. március 29-én védlevelet adott ki Batthyány Ádám gyermekeinek birtokaira. 1705-ben a Vak Bottyán által a szentgotthárdi csatában vereséget szenvedett Hannibal Heister ide menekült. A szalónaki őrség egy része 1707. április elején sikertelen rajtaütést hajtott végre a vár alatt portyázó kurucokon, melynek következtében a támadók közül többen fogságba estek. 1708 elején Strattman Eleonóra (Batthyány Ádám özvegye) és Esterházy Antal egyezséget kötöttek egymással: Strattman kifizet 1000 forintot Esterházynak, két kuruc őr kerül Szalónakra, ezért a várbirtok és környéke egy évig háborítatlan marad. Esterházy Antal a védlevelet később 1710. máj. 1-ig meghosszabbította. Érdekesség, hogy a kurucok eltérő módon kezelték a Batthyány család két ágát.

Szalónak várának fele részét 1848-ban gróf Batthyány Lajos birtokolta. Lajos gróf 1849-ben történt kivégzése után az ő részét elkobozták, és egy Schmidt nevű nagyfuvarosnak adták el. A kiegyezés után a Batthyányok visszakapták, de az első világháború kitörését követően eladták a budapesti Hermes Banknak. 1956-ban átmeneti szállást rendeztek be a magyar menekülteknek. 1957-ben dr. Udo Illig nyugalmazott kereskedelmi miniszter megvásárolta Szalónakot és helyreállíttatta a romos várat. Ma is magántulajdonban van, múzeum működik benne.