Mecseknádasd: Schlossberg

Nádasd legkorábbi említése II. András király 1235-ben, Mázáról szóló birtokadományozási okiratából ismert, mely a somogyvári konvent 1404-ben készült, vitatott hitelességű másolatában maradt fenn. 1296-ban, mint "Possessiso et castrum Nadaso in comitatu de Tholna" említtetik.

A középkori romok kutatása, melyet G. Sándor Mária és Gerő Győző régészek végeztek, 1974-ben kezdődött, és 1980-ban fejeződött be. Az ásatás során először egy háromhajós XIV. századi templomot, az előtte álló négyzetes alaprajzú tornyot és az együttest befoglaló körítőfal maradványait tárták fel. Megállapították, hogy a XIV. századi templom padlószintje alatt és a déli mellékhajó keleti végén kívül egy nagyobb méretű, XI–XII. századi épület állt (talán vár?). Alaprajzát a későbbi középkori és török időkben történt átépítések miatt pontosan nem lehetett megállapítani. A nyolcszög három oldalával záródó szentélyű templom falait támpillérek erősítették, bejárata pedig a nyugati homlokzat tengelyében volt, a sekrestye az északi oldalon csatlakozott a szentélyhez. A templom szentélyének feltárása során előkerült az oltár alapozása, valamint nagy összefüggő felületekben a padozat terrazzo burkolata és a falakon kisebb foltokban a későbbi eredetű meszelt vakolat. A szentélyt a hajótól elválasztó diadalív élszedéssel díszített homokkő kváderekből épült. A templomot kerítőfal övezte, amelyen belül a nyugati homlokzat előtt egy négyzet alaprajzú, két sarok-támpillérrel erősített szabadon álló torony volt.

A gótikus templom szentélyének falmaradványaiból például a törökök dzsámit alakítottak ki, és a templomhajó területén is több hódoltság kori épület maradványa került elő. A templom déli hajójában török kori dongaboltozatos helyiségek kerültek elő.

Pécs 1543. évi elestével Nádasd is török kézre került, és egészen 1686-ig állt a hódítók fennhatósága alatt. Többségében görögkeleti szerb népessége miatt ekkor Rácnádasdnak, illetve Nadasgyénak nevezték.

A török összeírások 1554-ben mint a szászi (szászvári) nahijéhoz tartozó oppidumként ( mezőváros) említik, melynek lakói három, Felső-, Alsó- és Kis-Nádas (sic!) városrészből (mahalle) adóztak. A török időkben nem a lakosság száma alapján minősítettek egy helységet városnak, hanem elsősorban a településen található katonai erősség miatt. A híres török utazó Evlia Cselebi is említést tesz róla: "Egy földhalmon mandula alakú, kettős kerítésű palánka erős fallal... A várban a templomból átalakított Szulejmán dzsámi és negyven deszkatetejű ház van ..."

Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjáratában felgyújtotta és elpusztította a török nevezetesebb katonai erősségeit, Mohácsot, Szászvárt, Babarcot, Dunaszekcsőt és Nádasdot.

A nagyharsányi győztes csatát követően (1687. augusztus 12.) a Dél-Dunántúl is felszabadult a török fennhatóság alól.

Az 1721 évi Canonica Visitatio-ban a következőket olvashatjuk: A falun kívül kelet felé a hegy tetején látható egy nagyszerű épület hatalmas templommal. A templom hajóját oszlopok három részre osztják."

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor