Szentjobb apátság és vár

A szentjobbi apátság története az 1083-as, I. István (1000-1038) szentté avatásának eseményéhez köthető. I. László jelenlétében felnyitották István szakofágját, de a király nevezetes pecsétgyűrűjét nem találták. A sírt a kincstartó klerikus, Mercurius előzőleg már felbontotta, és a király jobbját eltulajdonítva azt a családi birtokán őrizte. Amikor László király 1084. május 30-án Mercuriust a Berettyó menti birtokát meglátogatta, az egy csodába ágyazott történetet adott elő arról, hogy hogyan jutott a szentjobb birtokába. Ezt meséli el Hartvik Szent István legendája. László király látszólag elhitte a történetet, és 1084-ben ott, ahol a Szent Jobbot épen maradva, elrejtve megtalálta, egy fából épült monostort emeltetett a Szent Jobb őrzésére. Ezt Könyves Kálmán öccse, Álmos herceg 1098-ban kőmonostorrá építtette át, és a Szent Jobbot is ide helyezte.

A 13. század első felében a szentjobbi bencés kolostor Pécsvárad, Garamszentbenedek, Somogyvár, Szekszárd, Kolozsmonostor és Zalavár mellett az egyik legnépesebb monostor volt Magyarországon a 12-36 szerzetesével. 1241-ben a mongolok a monostort feldúlták, a szerzetesek pedig Szent Jobbal együtt Raguzába (ma Dubrovnik, Horvátország) menekültek. A tatárjárás után az apátságot újjáépítették, és a Szent Jobb is visszakerült ide.

1433-ban már Székesfehérváron volt a szent ereklye, talán Zsigmond parancsára helyezték át.

1458-ban Vitéz János váradi püspök jelentése szerint a monostor szánalmas állapotú, szinte teljesen elhagyatott. Mátyás királytól megkapta a kegyuraságot. 1471-ben a Vitéz János által szervezett Mátyás elleni összeesküvés után ismét a király lett a kegyura.

1475-ben az apátság már erődített volt az írásos emlékek alapján: "Castellum seu fortalitium consequenterque domum Abbatialem dictae Zentjogh".

1486-ban a szentjobbi apátság elvesztette hiteleshelyi jogát, a monostor épülete is romokban hevert. Mátyás király ebben az évben Salonai Antal modrusi püspököt nevezte ki apáttá. 1497 végén vagy 1498 elején a pálosok foglalhatták el a bencés apátságot, amely megszűnt. 1514-ben Dózsa fellázadt keresztesei egy szerzetest elhurcoltak Szentjobbról és Várad főterén lefejezték. Az 1550-es években a pálosok elmenekültek a monostorból.

Miután már többször is használták hadi célra, a szentjobbi monostort 1550 körül várrá alakították. 1556-ban a monostor elhagyott birtokait I. Ferdinánd átadta Paulóczy Sebestyénnek és Taróczy Istvánnak, hogy védelmezzék és használják. Van egy homályos adat, miszerint a várat Nyakazó Antal váradi kapitány 1557-ben építi ki, de ez nagyon bizonytalan.

1563-ban a szentjobbi vár Némethy Ferenc tulajdonában volt, aki 1565-ben halt meg Tokaj ostromakor.

1584-ben, Csáky Dénes halálakor a szentjobbi várat Körösszeggel és Adorján várral együtt Csáky végházai között említik. Csáky Dénes fiainak korai halála után a vár és a monostor birtokai a Kendyekhez kerültek.

Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1594-ben leszámolt az erdélyi török-párttal, Kendy Ferencet kivégeztette és vagyonát elkobozta.k

1597. április 27-én Báthory Zsigmond edélyi fejedelem utasította a váradi káptalant, hogy a "Kendi Ferencztűl és Gavai Miklóstúl per notam el veszett Sz: jóbi várban és hozzá való portiokban introduceállja [iktassa be] ... tekintetes és nagyságos kismarjai Bocskai István úrnak, bátyánknak és főtanácsosunknak, Várad főkapitányának, nemkülönben Bihar, Kraszna és Belső-Szolnok vármegye főispánjának [tulajdonába került] a teljes és egész Szentjobb vára, amelyet másként Zent Jogh-nak is neveznek. Hasonlóképpen a teljes és egész Szentjobb falu, amelyet más néven zent Jogh-nak is mondanak (totale et integrum Castri Zent job, alias Zent Jogh vocatum, ac totales similiter integras possessiones itidem Zent Jogh, alio nomine zent Jogh).".

1598-ban Várad sikertelen török ostromakor Szentjobb várának őrsége elűzte a falak alól azt a török portyázó csapatot, amely felgyújtással fenyegette meg a várat és települést.

Báthory Zsigmond harmadik lemondása után Báthory András lett a fejedelem, aki elkoboztatta Bocskai birtokait. Ő 1601-ben Prágába ment, hogy tisztázza magát Rudolf császárnál. 1604-ben tért haza Prágából, felhagyott a politikával és a szentjobbi várába húzódva próbálta meg visszaszerezni az elkobzott vagyonát. Belgiojoso ezt megtagadta, mire Bocskai a török táborban tartózkodó Bethlen Gáborral is felvette a kapcsolatot. Bocskai szeptember 24-én Sólyomkő várába húzódott vissza, és ide hivatta Örvéndy Pált Nagykerekiből, Székely Ferencet Szentjobból. Itt kapta meg a hírt, hogy Bethlen és a bujdosók támogani fogják őt az erdélyi fejedelmi cím megszerzésében. Bocskai utasította Örvéndy Pált, Nagykereki kapitányát, hogy azonnal küldjön követet Gyulára török segélycsapatokért. 1604. október 1-én Cipriano Concini váradi vicekapitány Szatmárra utazása során Szentjobb mellett haladt el. A szentjobbi kapitány, Székely Ferenc elárulta neki Bocskai terveit, ezután Belgiojoso 600 ember adott Concininek, hogy foglalja el Szentjobbot. Az árulók 1604. október 2-án beengedték a császáriakat a várbak, akik viszont elűzték őket onnan. Pár nap múlva Concini 200 ember hátrahagyva Szentjobb védelmére, a maradék 400 emberével és néhány kisebb ágyúval elindult Nagykereki elfoglalására, ahol Örvéndy és a várba behívott hajdúk visszaverték a csapatait és kitört a Bocskai-féle felkelés. Bocskai Nagykereki ostromakor még Sólyomkőn tartózkodott, és onnan írt levelet Belgiojosonak, hogy adja vissza Szentjobbot, de az Nagykereki átadását követeltre. Bocskai hadai az október 15-én álmosd-diószegi csatában legyőzték a Belgiojoso főseregéhez igyekvő Johannes Pezzen ezredes csapatait, erre Belgiojoso elvonulult Váradra, majd Kassa felé. Bocskai hajdúi harc nélkül visszavették Szentjobbot és a Csákyak Szalárd melletti Adorján várát.

1607-ben Rákóczi Zsigmond fejedelem a Rhédey Ferenc váradi kapitánynak adományozta Szentjobbot. 1621-ben Rhédey halála után testét Szenjobbon, az ő általa emelt templomban temették el. Szentjobb a törökök általi elfoglalásáig a család tulajdonában maradt.

Várad eleste után Esterházy nádor az ország török elleni védelmét a "nemzeti főkapitányságok" és bánságok középkori rendszerére kívánta alapozni. A Várad és Gyula elleni főkapitányságot Szentjobb központtal javasolta felállítani.

Szalárdi János Siralmas magyar krónikájában leírta a várat és megemlékezett Szentjobb törökök és a lázadozó parasztok általi elfoglalásáról 1661. február 21-én: "De a Kemény János fejedelem fizetett hadainak Fogaras és Déva alatt kelletvén lenni, nem vala kivel vigyáztathatna jól a Partiumra; mellybül a küvetkézék, hogy Sz. Jób vára is, a jeles, fö lakóhely, nagy szép alkalmatossággal való erősség, török kézbe esnék; mert a Dominus terrestris sem viselt ugy gondot reá, a mint kellett volna. ... a várnak szép erőssége volna kivül is, négy reguláris, ugyan jókora, merőn földdel töltött téglafal-bástyái, köz köz-, fal-keritési, körös környül jó nagy szélesen a Beretyó levén alatta kiöntődve;' az belső vára pedig négy szegben négy sorbeli igen fris uri házakkal olly erősséggel volna építtetve, az bástyák és tornyok szép taraczkokkal, szakállasokkal, muskotályokkal erősíttetve , hogy ha elegendő oltalmazó nép lehetne benne, oda az ellenség kőfalrontás és ostrom nélkül be nem mehet vala. De hogy a várnak állapotjához képest sem jó bátor tisztek, sem a praesidiurn, a kik benne volnának, csak az egy kapujára is kevésnek állíttathatnak csak ellenségesen is magokat viselni, az ellenék hódittalott parasztság magunk nemzetével elegyittetelt nagy sók oláhság ellen nem merészlették vala; hanem végre egymásnak hitet adván, az gyulai:Alaj bég bátorsággal szintén kapuja eleibe menvén; hogy nagy hatható szivü bátor és jó magyar is volna, nagy fenyegetésével, rettentésével nem nagy munkával véghez vivé, hogy a várbelieknek mindenekkel való békességes elmenetel engedtetvén, a vár, die 21. februárij, minden vér nélkül a töröknek megadaték." A törökök 300 janicsárt hagytak a várban és "városát is hogy sánczczal, palánkkal megerősíteni s lovas törökkel megszállitani kezdették vala". Rhédey László 1661. március 4-én tudta meg, hogy vára elveszett. 1662-ben Szentjobbon néhány szegbán, vadászagarakkal foglalkozó katona is szolgát a várban. Érdekesség, hogy ismert egy 1660 évvégi zsoldjegyzék tervezet, amely szerint a törökök 136 főt szántak az akkor még magyar kézen lévő Szentjobba.

1667-ben a törökök javították Szentjobb várát, a néhai Kodsa pasának Váradon lévő vakufját kezelő Fakrullah alajbéget rendelték ki a munkálatok irányítójának.

Antonio Caraffa 4000 embere és Petneházy Dávid volt 3000 kuruca 1686. február 9-én ostromzár alá vette a Váradot biztosító Szentjobbot. Az 500 fős török őrség bízott a közeli váradból érkező felmentő seregben, és nem adták fel a várat. A keresztény tüzérség a vár lőporos tornyát felrobbantotta, ez után a védők február 12-én feladták az erődítményt. A váradi törökök többször megpróbálták visszavenni Szentjobbot, mert nagy veszélyt jelentett a váradi török őrség ellátására. 1687-ben Badeni Lajos aggódva írta nagybátyjának: "A legutóbbi híreink szerint Szentjobbot néhány török és mintegy kétezer rebellis megtámadta, ezt a hadsereg durva magatartása idézte elő."

1688. augusztus 30-án Szentjobb várában lezajlott Bihar vármegye újraszervező közgyűlése, megválasztották az előírt tisztségviselőket. 1668-ig Buday István a szentjobbi vicekapitány, 1689-ben Koss Mihály Szentjobb kapitánya egy históriás ének szerint.

1690 tavaszán Nigelli tábornok szorosabbra vonatta Várad, Gyula, (Boros)Jenő és Papmező körül, s egyben megerősítette Szentjobb palánkjait is. A források alapján jelentős magyar katonaság állomásozott a várban.

1691-ben az Udvari Haditanács úgy intézkedett, Franz Kari von Auersperg ezredét Szatmár, Kálló, Szentjobb, Nagykároly, Somlyó és Nagybánya fogadja be. 1962-ben Szenjobbon az élelmezésért felelős megbízott (élésmester) Jakob Karl Skalitzky volt.

1699. december 13-án az Udvari Haditanács a Magyar Királyi Udvari Kancelláriához: "Miután a hadsereg az ország határait a Száváig, Tiszáig és a Marosig terjesztette, I. Lipót elhatározta, hogy a határokat az ország legszélső vidékein tartja, valamint azt, hogy a csatolt jegyzékben megjelölt helyeket el kell pusztítani. Az őrségek meg-növekedett költségeit nem tudván biztosítani (amit indokol az összes háború terhének viselése, a kimerült császári és királyi kincstár és a nép veszteségei), a várak meghagyására nincsen mód, a jelölt helyek lerombolása tehát méltánylandó." A lerombolandó várakat is felsorolták: Gyula, Etsehed [Nagyecsed], St. Job [Szentjobb], Zips [Szepesvár], Littova [Zsolnalitva], Likoua [Likava,] Leuenz [Léva], Simonthornya [Simontornya], Dottis [Tata], Vesprin [Veszprém], Papa [Pápa], Kerment [Körmend], Tombo [Dombóvár], Capusvar [Kaposvár], Saravár [Zalavár]. December 31-én az Udvari Haditanács elrendelte, Hogy szentjobbró a muníciót és a tüzérségi eszközöket át kell szállítani Váradra. Szentjobbot ekkor még biztosan nem rombolták le teljesen, mert azt a kitörő Rákóczi-szabadságharc megakadályozta.

Rákóczi Ferenc 1703. december 12-én írt összeíratja Szentjobbot és utasítást ad a vár "restaurációjával” kapcsolatban.

Károlyi Sándor 1710 karácsonyakor az alábbi kiáltványt tette: "S a midőn sokan ebben kételkednek, sokan nem is hiszik — úgymond —, az ellenség pedig felfuvalkodásában teljességgel elnyomottaknak hinne bennünket, — akkor Isten kívánt boldogulásra juttat nemcsak minket, hanem maga szent kegyelme által megcsalhatatlan segítség erejével azokat is, kik az ellenség jármába vetették nyakukat, oltalmával megvigasztalja. Tetszik azért nekem, hogy Aranyos-Medgyes, Károly, Sólyomkő, Szentjobb, Sarkad ily kázusban tovább semmi hasznára nem lévén sem nemzetünknek, sem ezen földnek, egynémelyike égettessék föl és a prezidiumok Munkácsra diszponáltassanak és Ecsedbe NB., mert úgyis a mezőben levő had meg nem maradhatván a premittált (előrebocsátott) példák szerint, ezek is mind elveszendők, akkor nemcsak azon gaz sárba fészkeli, hanem fegyverünk is vesz és Munkács hajdúból csorbulást szenved". Hogy Károlyi parancsára Szentjobbot a kurucok megrongálták e vagy sem, arról nincs dokumnetum, de az őrsége 1711. január elsején megadta magát a császáriaknak ("Szentjobb kapitulierte am 1. Januar 1711 vor den Kaiserlichen."). A szatmári béke megkötése után még 1711-ben a császáriak lerombolják a várat, amit Komáromi Györgynek, Bihar vármegye akkori alispánjának végig kellett néznie.

1737-ben összeírás készült Szentjobbról: "1685-ben még állt a városban a mocsarak és a Berettyó folyók között az erősség, sárból és földből készült, a nagyváradi várhoz tartozott, a török támadásai ellen emelték, idők folyamán elveszítette jelentőségét ez az erősség, az akkori apát Vinkler Mátyás kis épületet kezdett itt emelni, a mostani váradi püspök fejezte be, aki előbb itt volt apát, a rezidencia dupla árokkal van körülsáncolva, fából emelt híddal a kijáratnál, kerttel, bene barack és meggyfákkal, az egykori bástyáknak kőromjai még látszanak; a kapu mellett három cselédház, kamrával, konyhával, végében vesszőből-fából készült, náddal fedett szekérszín, részben fából, részben nyers téglából épített két istálló, mintegy 30 lóra, folytatásában a hajdúk háza, mely alatt börtön van."

Csáky Miklós, a későbbi váradi püspök a 18. század első negyedében a vár árkait feltöltette, és 1736-ban új katolikus templom építéséhez fogott a vár északkeleti sarkán. Egy feljegyzés szerint ehhez a kolostor és vár faragott köveit használták fel.

2016-ban ásatások kezdődtek az egykori apátásg és vár területén. Lakatos Attila, a vezető régész nyilatkozta: "Az egyik kutatóárokban Árpád-kori falmaradványokat találtunk, és az onnan előkerülő Árpád- és Anjou-kori kerámiatöredékek is egyre inkább azt igazolják, hogy a községben élő makacs hagyománnyal ellentétben, miszerint a középkori monostor a falu felett dombon állott, a korai bencés apátság is itt, a Berettyó szomszédságában épült fel." A kutatás bebizonyította, hogy a 18. századi kúria a vár dél-keleti bástyáján, a falu katolikus temploma pedig az észak-nyugati védvonalon nyugszik.