Gímes (Ghymes)

Gímes (Ghymes) várának romja Nyitrától északra, a Tribecs-hegység egyik déli, 514 méter magas sziklás csúcsán található.

A vár területe eredetileg királyi föld volt. II. András 1226-ban átíratta azt a korábbi oklevelet, amelyben Hontpázmány nembéli Iwanch comes fiának, Ivánkának adta Gumes [Gímes] földet.

A muhi csatából menekülő IV. Béla királynak a Forgáchok őse, Ivánka fia András átadta a lovát és testvérével, Tamással fedezte a király menekülését. Tamás el is esett a küzdelemben. Hűségének jutalmáért adta Gímest a király Andrásnak, aki 1253 előtt várat épített ott ("...ez az András a benne lobogó hűség különleges hevében menekülésünket a magáénál fontosabbnak tartva, a saját friss és gyors lovát önként átadta nekünk, miközben ő és fivére gyalogosan maradt hátra; fivérét aztán a tatárok meg is ölték. Azonkívül ugyanez az András mester szívós munkával, hosszan tartó fáradozással nagyon megerősítette Turóc [Turuch] várát, hogy minden fennmaradjon uradalmunkban, és népeink sokasága benne oltalmat találjon. ... a mondott Gímes [Gymus] földet, mely az ő Divén [Dyun'] nevű birtoka mellett van, ahol, mint előrebocsátottuk a vára áll... "). A felépült vár korai neve Divénykő volt (galéria).

IV. Béla 1256-ban a királyi várak jogtalanul elfoglalt javainak visszaszedése alkalmával Ivánka fia Andrásnak, a királyi tárnokok ispánjának, Béla herceg magisterének részére átírja és megerősíti a saját, 1253. márc. 13. kelt, Gymus föld adományozásáról szóló oklevelét.

1265-ben IV. Béla Béládot Ivánka fia Andrásnak elajándékozó oklevelében Gymes néven szerepel: ("... quod ei quandam terram Castri Albensis, existens prope Castrum ipsius nomine Gymes pro munitione et tuitione eiusdem Castri ..."). Az adományt a király azzal indokolja, hogy az ország védelmére a várak ellátásáról gondoskodni kell. Ekkor még épül a vár.

Ivánka fia András és fiai megvédték a várukat 1273-ban, amikor a cseh II. Ottokár morva és osztrák csapatai Nyitra várának bevétele után megrohanták. Erről IV. László 1275. dec. 10-én kiadott adományozó oklevele tájékoztat. A várat itt Divénykőnek nevezik: ("... castrum nostrum Nitriense memoratum existens Dyvenkuy vocatum ...").

András comes fiai 1295-ben felosztják egymás között Gímes várát ("Castro Gymus"). A várnak az oklevélben említett részei máig felismerhetők a romokban, ami azt jelenti, hogy ezt a korai vármagot jelentősen sohasem építették át. A vár 9,6 x 9,4 méter méter oldal hosszúságú, támpillérekkel megerősített lakótornya a legmagasabb sziklára épült. Bejárata a 2. emeleten volt és csapóhíd is védte. Egy másik, félkör/patkó alaprajzú torony is épült a vár bejáratának védelmére ("... ad exteriorem munitionem, quae vulgariter Parcan dicitur ..."). A falakon belül a két torony között palota is volt. A várnak nagyjából háromszög alakja volt, a falak követték a szikla peremét. András comes egyik fia, Tamás nyitrai és barsi ispán a vár központi részétől, a lakótoronytól kb. 35-40 méterre egy önálló épületet emeltetett magának. Ennek helyén ma a barokk kápolna romjai állnak, de a falakon számos gótikus elem is fellelhető. Ez az épület nem volt fallal összekötve a vármaggal (galéria, Martin Bóna rajza). Az oklevél említ felső és alsó várat is.

1297-ben III. András király András mester fiainak András, Ivánka és Miklósnak mentességet ígér a Csák Máté ellen elkövetett hatalmaskodásokért, mert a trón érdekében tették. A háborúság nem maradt abba, 1298—99-ben András és Ivánka Csák embereinek kezeitől el is estek. III. András halála utáni belháború alatt pedig Csák Máté 1303-ban ostrommal elfoglalja Gimes várát, és Detrik nevű szerviensét teszi meg várnaggyá (1318-ban a nyitrai püspök oklevele is említi Detricus Gymes-i várnagyot). Detrik több másik szervienssel együtt nagyúr nevében elfoglalta a nyitrai püspöktől a nyitrai várat és felégette azt.

Gímes a trencséni nagyúr halála után királyi vár lett. 1322 és 1344 között a Nádasd nembéli Magyar Pál a királyi várnagya. 1347-ben Szécsi Ivánka királyi asztalnokmester a várnagy.

1356-ban I. (Nagy) Lajos királynéi birtokká tette. 1360-ban Sándor fia János királynéi ajtónállómester volt a gímesi várnagy is. Ez után pár évvel Oppelni László nádor kapta meg honorbirtokként, aki 1376-ig birtokolta. 1369-ben László nádor familiárisa, Simonyi István mester a várnagy. 1370-ben bizonyos Szaracén mester a gímesi várnagy.

1386-ban Mária királynő, Nagy Lajos leánya Forgách Balázsnak és rokonainak adományozta. Forgách részt vett II. Károly elleni merényletben, ezt jutalmazta a királynő. 1387-ben Forgách Miklós fia János átengedi Gímes várának felét Forgách András fia Péternek. A várat megszerző Forgách Balázs - aki testvérük volt - az oklevél szerint ekkor már nem élt.

1388-ban Kozmáli András pereli a nádor előtt Forgáchokat, hogy azok nem akarják neki átadni Gímes várának harmadát. 1389-ben Mária királynő megvédi a Forgáchokat gímesi birtokukban. 1397. ápr. 14-én a Forgáchok egymással pereskednek: a zobori konvent előtt Gimes-i Forgách (dictus) János fia Miklós eltiltja Zsigmond királyt az atyjáról és nagybátyjáról, Balázsról reá szállott birtokok, birtokrészek és tartozékaik eladományozásától, Gimes-i Forgách Péter mestert, fiait: Lászlót és Györgyöt pedig azok elfoglalásától és használatától. 1397-ben Zsigmond király "castrum Gymus cum villis et proventibus" felét Forgách Péternek adta új adományként. 1406. jan. 2-án Zsigmond király a Forgáchok részére átírja Gímes várról szóló 1397 ápr. 1-én kiadott adománylevelét.

A 15. század elejétől a Forgáchok már keveset tartózkodtak a nehezen megközelíthető hegyi várban, inkább Komjáti mezővárosukban laktak, ahol több erődített udvarházuk is volt.

1411. nov. 20-án a nádor előtt Gymes-i Forgách (dictus) János fia: Miklós panasza szerint amikor atyja, János a törökök ellenei csatában elesett, akkor Forgách Péter elfoglalta a gímesi vár Miklóst illető középső tornyát. Végül 1412. jan. 4-én a királyi emberek Forgách Péter és Miklós mesterek között felosztották Gímes várát. Péter a külső ("exterius castrum"), míg Miklós a belső várat ("castrum interius ") kapta meg. A külső várban közepes nagyságú tornyot, "Detrehpalathay" nevű palotát és a régi toronnyal ellátott várkaput említik, míg a belső várban egy öregtornyot és egyéb épületeket a palotával. Az oklevél szerint a Forgáchok a 13. századi várat már tovább építették.

A család tagjai gyakran pereskedtek egymással a 15. században. 1420. szeptemberében Forgách Miklós fiai: János, István, Imre, László, Péter és György eltiltják Forgách Péter mestert és bárki mást Gymes várhoz tartozó birtokrészeik elfoglalásától és használatától, valamint Gymes vár közepén nagy torony építésétől. 1421-ben Zsigmond király megvédi a Forgáchokat Gímes birtokában (galéria). 1424. 06. 25-én a nyitrai káptalan előtt Forgách Péter és három fia felosztják egymás között Gímes várát négy egyenlő részre.

1443. 04. 04-én Forgách János és Imre Gímes várában felszólították édestestvéreiket: Lászlót, Pétert és Györgyöt, hogy közös birtokuk: Gymes vár és Kowmyathy castellum védelmére a szükséges zsoldosok kiállításáról gondoskodjanak. 1444-ben a család tagjai egymás birtokain hatalmaskodnak és a következő évben is egymással pereskednek. 1450-ben Szelezsényi Gáspár a Forgáchok gímesi várnagya.

1462. 06. 03. Mátyás király oklevele szerint Keresthwr-i Cherne Jakab, Elefanth-i András, Vslyan-i János fegyvereseikkel megrohanták a Forgáchok Herestyény possessióját és megostromolták Gímes várát is. A király elrendeli a vizsgálatot. 1468-ban a család tagjai ismét egymással pereskedtek a várbeli részekért.

1491-ben a családon belüli viszály folytatódott: Forgách Péter sikerrel érte el, hogy a király utasítsa a nyitrai ispánt Forgách Félix engedély nélkül emelt komjáti erősségének a lerombolására. Péter kérését azzal indokolta, hogy neki is áll itt egy erődített udvarháza. 1493-ban Forgách Péter és Gergely Gymes várát és ennek a tartozékait egymás között 2 részre osztották.

A 15. század második felében jelentősen átépítették a várat. Új palotaszárny épült a belsővár nyugati falánál és a 13. században még különálló palotát is kibővítették.

1504-ben Forgách Péter és Gergely ismét felosztották egymás között Gímes várát és uradalmát. Ők sem laktak a várban, lakhelyük két komjáti kastély volt.

Mohács után Forgách Zsigmond először Szapolyai Jánost támogatta, majd 1527-től már a Habsburg-pártot támogatta a rokonaival egyetemben. 1530-ban a törökök kirabolták a környéket.

1534-ben Gímes birtokai a következők voltak: Aranyosmarót, Brogyány, Csárad, Ény, Feketekelecsény, Gesztőcz, Hecse, Hizér, Kisfalud, Kiskoszmály, Kisszelezsény, Nagyherestény, Nagykoszmály, Nagylülle, Nagymánya, Nagyvalkház, Nemeskosztolány, Szenese, Szentmárton, Vörösvár, Zsitvaújfalu, Csitár, Csornok, Ghymes, Ghymeskosztolány, Kalász, Kisbélicz, Kislehotka, Kismány, Komját (castellum), Lapásgyarmat, Menyhe, Nagybélicz, Nagylehotka, Nagyszulany, Vajk, Zsitvafödémes.

1548-ban Puchaim Farkas felső-magyarországi főkapitány és zólyomi főkapitány az adónak a katonaságra jutó részét Koppány György kapitánnyal szedette be. Koppány összetűzésbe került a négy Forgách testvérrel (Zsigmond, László, Péter és János), akik végül elfogták Koppányt és kivégezték. A király 1548. november 14-én elrendelte a Forgách család jószágainak lefoglalását. A Forgáchok a tárgyalásokon sem jelentek meg, ezért nov. 27-én a korábbi hatalmaskodásaikért, valamint Koppány György megölése miatt a király hűtlenné nyilvánította őket, valamint fej- és jószágvesztésre ítélte őket. Niklas zu Salm haddal foglalta el Gímest, ahová a király Bornemissza Gerely deákot nevezte ki a birtokok felügyelőjévé. 1549-ben Gergely deák Gímes várának őrzéséért 300 forintot kapott a királytól. Végül az uralkodó 1550. február 21-én megkegyelmezett a vétkeseknek, Gímest is visszakapták. Bornemisszát a király 1552-ben Egerbe vezényelte 250 puskás gyalogossal.

A család gímesi és gácsi ága is a komjáti kastélyokat lakta, de birtokközpontnak meghagyták a közös tulajdonú Gímest. Talán a közös tulajdon miatt hanyagolták el a várat. 1563-ban a birtokokat Forgách Ferenc, Simon, Pál, Imre, János, Péter, János, István, Gergely, András és László bírták közösen.

1568-ban ismét megosztozott a család a birtokon: Gímest Forgách Zsigmond fia, Imre kapta. 1582-ben szerepel a törökellenes végvárrendszer éves jegyzékében Gijmeß néven. E szerint 20 magyar darabont volt a várban. 1589-ben a fehérvári törökök rabolták a környéket, a kicsiny várőrség nem sokat tudott tenni ellene. A vár megerősítése a 16. század legvégén kezdődött a 15 éves háborúban - Forgách Ferenchez és Forgách II. Zsigmondhoz köthetők az építkezések. Első lépcsőben a déli oldalon épül meg a külsővár az új bejárattal.

1605-ben a gimesi Forgách Ferenc püspök védte Nyitrát Bocskai hajdúi ostrommal elfoglalták. Valószínűleg a közeli Gímes nem állt ellen a hajdúknak.

Egy 1607-es kimutatás szerint Gímesen 20 hajdút fizetett az alsó-magyarországi főkapitányság.

1613-ban a vár legjobban támadható délkeleti oldalán történtek erősítések. Ekkor épült meg a sziklába vágott folyosón megközelíthető ágyúbástya.

1619-ben Bethlen Gábor katonái ostrommal foglalták el, amely során a vár jelentősen megsérült. Forgách II. Zsigmond az 1620-as években korszerűsítette és kijavította a várat. 1637-ben Forgách Ádám a családi levéltárat elszállíttatta a biztonságosabb Galgócra.

A harmincéves háború vége felé 1644. ápr. 10-én Rákóczi Zsigmond a meghódolt Nyitráról írt levelet apjának I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek. Ebben jelenti, hogy Bornemissza Pál a bányavárosokat már meghódoltatta és Füleken kívül a környező végvárak is meghódoltak. E szerit valószínűsíthető, hogy Gímes sem állt ellen (okleveles adat nem ismert róla).

1647-ben inventárium készült a vár felszereléséről Török Zsigmond, Forgách Ádám prefektusának kérésére. E szerint a kapu felett volt egy seregbontó ágyú, a fekete bástyában egy forgó tarack és 3 szakállas puska. Az új bástyán öreg tarack 2, kisebb tarack 1, forgó tarack 1 és kerekeken álló vas tarack 1 db. A torony alatti "házban" vas tarack 16, öreg szakállas 62, puska 12, régi forma polhak puska 2, vas dárda 1. A belső vár kapuja csapóhidas volt. Közelében volt a tömlöc és a porkoláb szállása. A kapitány szállásán kemence is volt, a mellette lévő "szenesház pitvarban" muskatár 14 db, tizedesnak való lobogós dárda 1 db, "Ez ház eleőtt való árnikszék ajtó pléhes". Az felső vártán: öreg tarack 1 db, hozzá 50 golyó. A felső toronyban: öreg réztarack 146 golyóval, kereten álló vastarack 2 db, ehhez nincs golyó. A torony alatti házban: öreg szakállas 62 db, janczaó puska 12, muskatír 3. A kápolnában vasrács volt az ablakon, "Alabastrom keőből keözép romladozott képek 1 db". A kápolna feletti helyiségben tüzes szerszámokat tároltak: "Cseripbeli tüzes eszköz 130, Tüzes koszorú 14, Szurkos koszorú kötél kötés 1, Vasas dárdán való tüzes szerszám 20, Szakállas 3, Muskatir forma puska 20, Polhak habaso (?) puska rosszas 18, Puska vas csü agy nélkül való 13. Volt u.n. "por ház", a puskapor tárolására. Az inventárium felsorolta a várban található pincékben és tárházakban található bor és élelmiszer mennyiségeket is.

1663-ban Nyitra eleste után a törökök 12 órás ostrommal elfoglalták és felégették Gímest. Nyitra visszafoglalása után Gímest is kijavították. 1665-ben, amikor elhatározza az udvar Lipótvár felépítését, döntenek több vár megerősítéséről is, ezek között van Gímes is szerepel.

1671-ben a törökök Szobonya János várnagy hibája miatt ismét elfoglalták és feldúlták. A romos várat és uradalmát 1672-ben Berényi György és felesége, Esterházy Zsófia veszi zálogba Forgách Ádámtól. A záloglevél szerint a várban évek óta nem volt építkezés. A 17. század végén még az ő kezükön volt.

1703-ban Forgách Simon átállt II. Rákóczi Ferenc oldalára. A császári csapatok bosszúból megszállták Galgócot és Gímest is. Nyitrát a kurucok 1704. aug. 25-én bevették és Gímest is megszállták.

1708. július 18. után Rákóczi hadai Gímes vára alatt táboroztak. Innen indultak tovább Trencsén felé ahol aug. 3-án végzetes vereséget szenvedtek. 1708-ban Forgách Simon kuruc generálistól a király elkobozta a vagyonát. 1709-ben Johann W. Wrastislav cseh kancellár vásárolta meg a birtokot, akitől 1711-ben Forgách Pál püspkök vette bérbe. 1718-ban III. Károly Forgáchnak adta örök adományként, így ismét a családé lett. Forgách Pál püspök és fia, Forgách V. Pál a romos várat 1755-ig újjáépítette. A keleti várudvar nyugati sarkában a palotát barokk vártemplommá alakították át, melyhez később egy kápolnát is toldottak. A felújítások kiterjedtek a palotákra és a déli várudvar várkapura is.

Mednyánszky Alajos 1821-es látogatása alkalmával leírta a vár akkori állapotát: "A vár nagyobb részint épen maradt befedve, egy hátulsó szegletet kivéve lakható állapotban vagyon. A kápolna majdnem egészen helyre állíttatott és Loyola Szt. Ignácnak felszenteltetett. [...] A külső kapuja hajdan kétségkívül más formájú és erősségű volt, a felvonó híd mély árok által, melynek nyomai ma is találhatók, védelmeztetett az ellenség ellen. Ezen belül vannak a strázsák és őrkatonák lakásai, melyeket kétfelül hagyván, beérkezünk a külső udvarba, hol az istállók és marha s szekér tartására alkalmatos épülelek a várat körülvevő falhoz ragasztatnak. Innen az emberi lakásokhoz, melyek az alsóvárat foglalják el, [...] Felérkezvén a grádics tetejére, mindjárt bejövünk a nagypalotába, hol könnyen 200—300 ember elférhet és egy nagy vendéglésnek kívántató minden készület találkozik. Itt is, de főképen a néhány mellette lévő szobákban a képek, melyek a régi Forgáchokat többnyire páncélos öltözetben adják elő és a régi formájú székek és asztalok elég mulatságot szerezhetnek. [...] A templom közepén néhány grádits az alatta lévő sírboltba vezet, mely oly világos, mint valamely szoba és ahol egy alabastromból faragott szép kereszt az oltáron emlékezetre méltó. Itt nyugosznak a vár és uradalom két utolsó birtokosai Forgách László és József grófok."

A várat Forgách Miklós főispán (1731-1795) még jó karban tartatta a feljegyzések szerint. 1814-ben kirabolták a kriptát, és szétszórták a Forgáchok földi maradványait.

Fényes Elek 1837-ben azt írta, hogy a várban csak egy várnagy és néhány hajdú lakik. Ekkorra már a bútorokat a gímesi kastélyba szállították át. Valamikor ez után a vár leégett, és már nem is állították helyre. 1846-ban már rom.