várpalota

VáRPALOTA

Thury-vár

A vár rövid története

A vár leghíresebb kapitánya a törökverő hős Thury György volt

Félúton a Balaton és a Velencei tó között, a Bakony magasabb hegyei alatt elterülő lápos, ingoványos területen épült fel Várpalota vára, a Székesfehérvárról Veszprémbe tartó fontos útvonal ellenőrzésére.

Várpalota közvetlen elődje a mai vártól nem messze található Bátorkő vára, vagy más néven Pusztapalota volt. Ezt még a Csák nemzetség építette.

1326-ban Károly Róbert csere útján megszerzi többek között Bátorkőt is a Csákoktól, amit 1350-ben Nagy Lajos adományoz Tót (sclaui) Lőrinc mester fiainak a várhoz tartozó birtokokkal együtt (az Újlaki család ősei). Palotáról még szó sincs, nevével csak 1397-ben találkozunk. Kont Miklós és fia Újlaki Konth László a szűkös Bátorkő vára helyett tágasabb palotát épített a mostani várpalotai vár helyén. Ezt a palotát építették tovább négyszögletes, belső tornyos várrá 1439 és 1445 között. 1445-ben az országgyűlés a IV. cikkelyben elrendeli az Albert király (1437-39) uralkodása után épült új várak lerombolását, ez alól öt vár a kivétel, köztük "castrum Palotha" is.

Újlaki Miklós 1447-ben meghalt, birtokait fia, Újlaki Lőrinc örökölte, aki az egyik leggazdagabb főúr volt az országban. Lőrinc 1493-ban örökösödési szerződést kötött Szapolyai Istvánnal. Újlaki Lőrinc 1524-ben fiú örökös nélkül halt meg, özvegye a hírhedt Móré Lászlóhoz ment feleségül, aki Palotát is birtokba vette. Az országgyűlés 1526-ban a várat a kincstárnak ítélte, de Móré megtagadta a vár átadását.

I. János 1533-ban megbízta Laszki Jeromost, hogy füstölje ki Mórét a várból. Ez volt Palota első ostroma. Móré az ostrom alatt elszökött a várból (Móré később a Héttoronyban halt meg Török Bálinttal együtt). Az ostrom során Laszki a falakat aláaknáztatta és felrobantotta - a vár elesett. Szapolyai ezután hívének, Laszkinak ajándékozta a várat, de miután az Ferdinándhoz pártolt, 1537-ben Podmaniczky Jánosnak és Rafaelnek ajándékozta. A Podmanicky testvérek helyrehozzák és megerősítik a várat. A várfalakat megvastagítják, támpillérekkel erősítik. A kapu védelmére rondellát emeltetnek.

A végvári korszak

1543-ban Fehérvár eleste után a törökök Ulama bég vezetésével rövid időre elfoglalták, de 1548-ban már magyar kézen volt. A Fehérvárt elfoglaló tötököknek tüske volt a köröm alatt a a palotai őrség, ezért 1549-ben Velicsán fehérvári bég, 1554-ben Arszlán bég ostromolta sikertelenül. Veszprém 1552-es eleste után jelentősége még jobban megnőtt.

Podmanicky Rafael halála után Palotából királyi vár lett. 1558-ban került Palotára a legendás végvári vitéz Thury György. Legfontosabb teendői közé tartozott a vár bástyáinak a kijavíttatása, új vizesárkok ásatása, a régiek kitisztítása, új várárkok ásatása, a régiek kitisztíttatása, a vizesárok mélyítése, kellő muníció beszerzése. 1559-ben segélykérő levelt írt a királynak.

Thury 1565-ben pontos jelentést küldött a vár katasztrofális állapotáról, a védművek állagának folyamatos romlásáról, s kérte, küldjenek megfelelő összeget a vár tatarozta tására. Pénz helyett azonban csak a vár megvizsgálását rendelték el.

Jól jellemzi a vár helyzetét Hamza bég cselvetése: kémmel altatót akart beadatni a várbélieknek, de a kém elárulta a tervet Thurynak. A vár őrség cselt vetett a törököknek, eljátszva, hogy hatott a szer, de a törökök megneszelhették a dolgot, mert a vár falai alól visszavonultak. Thury, hogy a kém ne lepleződjön le, levelet küldött Hamzának a következőkkel:
"Hallottam itt járt támadni kegyelmed, de valami nyavalya volt napokig rajtam, pedig jó harcunk lett volna egymással."

Az 1566-os ostrom

Thury már február közepén megtudta, hogy Arszlán pasa meg kívánja ostromolni Palotát. A várható török támadás miatt február 23-án Thury György újra sürgette a királyi kamarát, hogy azonnal fizessék ki az őrség 2400 forintos zsoldhátralékát, s küldjenek lőszert a várba. Thury a győri főkapitánytól, gróf Salm Ecktől is kért segítséget. A budai török csapatok már közeledtek Palotához, amikor Győrből megérkezett Izdenczy István öreghadnagy vezetésével száz magyar puskás gyalogos, egy másik gyalogosszázad pedig Pápáról.

1566 júniusában Arszlán budai pasa 8000 emberével megszállta Palota környékét. Erős tüzérséggel nekilátott a vár falainak lerombolásához. "Megszállá Palotát vezér ennyi néppel, Sok ágyúval, elég tüzes mesterséggel, Időt nem múlatván, sok ágyúlövéssel, More bástyát törni kezdé keménységgel…" (Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem)

Az ostrom első napjainak egyik éjszakáján Thury huszárjaival kicsapott a török táborra, és nagy vérengzést vitt végbe az ostromlók között.

Magát az ostromot Istvánffy írta le a legrészletesebben: a török csapatok sáncokat emeltek a vár körül, s az ágyúkat a kaputól jobbra emelkedő kerek bástya, az ún. Móré-bástya ellen szegezték. Miután a tornyot sikertelenül ágyúzták – a torony falai erősebbnek bizonyultak annál, hogy azt rövid idő alatt le lehessen rombolni –, az ágyúkat a vártól keletre emelkedő magaslatokra, a mai evengélikus templom környékére húzatták át. Ott az ágyúknak újra sáncokat építettek, majd onnét lőtték a várnak keleti, a vártemplom felőli falait. A nagy erejű ágyútűz rövidesen eredményt hozott: a fal egy széles szakaszon leomlott, s az árkot omladékokkal és kővel töltötte fel. Arszlán pasa úgy vélte, hogy az omláson át már meg lehet kísérelni a rohamot.

Az ostrom során két hős katona, Papp Péter és Literádi Péter vállalkoztak arra, hogy kiszöknek a várból és felrobbantják a törökök lőporát. Tervüket sikerült, de a törökök elfogták, megkínozták és kivallatták őket. A két bátor vitéz a kínvallatás alatt azt hazudta az ellenségnek, hogy ott, ahol a falat lövetik, az sokszorosan biztosított és nagyon vastag, pedig a valóságban már majdnem beomlott. A terv bevált, a törökök máshol kezdték ágyúzni a várat, így a fal a két katonának köszönhetően nem omlott be. A két hős az életével fizetett a vár megmentéséért, a törökök karóba húzták őket.

Thury végül az öccsét küldte el a Győr körül táborozó keresztény csapatokhoz, hogy siessenek felmenteni a várat, mert már az erejük végén járnak.

Arszlán pasa június 14-én abbahagyatta a vár lövetést, és a másnapi végső rohamra készült. Arszlán berendelte az ostromlókat esti imára és pihenésre. Egy bécsi kémje jelentette neki, hogy felmentő seregek gyülekeznek. A pasa felderítőket küldött ki a Bakonyba, hogy jelezzék, ha valami különöset észlelnek. Thury az ostromszünetet kihasználva 200 huszárjával rárontott az alvó török táborra. Thury a pasa sátra felé hajtott, akit egész török csapat fogott körül, de nagy pallosa megállás nélkül vágta az ellenséget.
A védőknek szerencséje is volt, a kiküldött török felderítők ugyanis ijedten jöttek vissza, és adtak jelentést a pasának arról, hogy nagyszámú felmentő sereg közeledik. Az történt ugyanis, hogy éppen ebben az időben a győri főbíró sok szekeret küldött fáért a Bakonyba, hogy gallyat, fát szállítsanak a dunai gátak erősítéséhez. Nagy port vertek, zajt csaptak, magyarul, svábul beszéltek és zajongtak munka közben. Őket hitték felmentőknek a törökök, és ezt jelentették a a pasának. A hírre Arszlán sietve adta ki a parancsot a visszavonulásra.A törökök mindent hátrahagytak, az összes élelem, állat, ágyú, lőszer a magyarok kezére jutott.

Pár nap múlva befutott a felmentő sereg is, Salm tábornok vezetése alatt. A sereghez csatlakozott Thury is, és visszafoglalták Veszprémet és Tatát.

Ezt követően Thury lemondott a várkapitányi tisztségről és helyét unokaöccse, Thury Márton foglalta el.

1568-ban ismét törökök ostraomolták a várat, ezúttal Musztafa pasa, de bevenni neki sem sikerült.

A vár állapotának részleges helyreállítása Pálffy Tamás várkapitány nevéhez fűződik, aki 1573 őszétől 1581 augusztusában bekövetkezett haláláig látta el ezt a tisztséget.

A 15 éves háborúban végül is Szinán pasa foglalta el. A magát megadó őrséget az alku ellenére lemészárolták. A vár kapitánya alig néhányad magával tudott kitörni és elmenekülni. Ormándy Pétert a vár feladásáért börtönbe vetették.

A keresztény seregek 1598-ban Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf vezénylete alatt szabadítják fel, de 1608-ban már ismét a töröké.

1614-ben magyar kézre kerül és Zichy Pál birtoka lesz. Zichyt 1620-ban saját emberei űzik el Bethlen Gábor hadainak érkezésekor. A nikosburgi béke 1621-ben visszaadja II. Ferdinándnak, aki Cziráky Mózesnek ajándékozza.

A törökök 1628-ban újra elfoglalták, és csak 1660-ban szabadult fel a vár. Azomban 9 év múlva 1669-ben ismét a töröké lett.

Palotát véglegesen 1687. november 21-én Esterházy János foglalta vissza csapataival. Palota települése teljesen elnéptelenedett, a vár romos állapotban volt.

A Rákóczi szabadságharc alatt a kurucok erőssége, Rabutin császári generális 1707-es hadjárata alatt sikertelenül ostromolta. A szabadságharc vége után Rabutin leverette a vár két északi tornyát.

A helyreállítés és várkastéllyá átépítés a Zichyekhez kötődik, Palota 1687-1889-ig volt folyamatosan a Zichyk tulajdonában.

Források:Regélő magyar várak; Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon; Palota és csatrum Palota; Gergelyffy András: A várpalotai vár építési korszakai;

Hol található

A Várpalotán keresztül haladó 8-as útról lekanyrodva a város közepén található. Parkolás a környező utcákban lehetséges.

Szélesség: N - 47° 12′4,92″
Hosszúság: E - 18° 8′19,848″