Savnik várkastély

Savnik, (németül Schawnik, szlovákul Spišský Štiavnik) első említése 1238-ból imert, IV. Béla oklevele említi várát is (castrum de Savnik). Erről az erősségről továbbiakban nem lehet olvasni.

1223 körül Kálmán herceg, II. András kisebbik fia, vagy az újabb kutatások szerint Apod fia Dénes tárnokmester ciszterci apátságot alapított Savnik mellett, melyet az oklevelek szepesi apátságként említenek (de Spys, de Syps, de Cyps, de Scips, de Scepus, de Scypus, Scepusiensis, stb."). A kolostor a tatárjárásban valószínűleg megsérült, 1260-ban pedig tűzvész pusztította. Az elveszett kiváltságleveleit 1260-ban IV. Béla pótolta. 1346-ban az apátság pert folytatott a közeli Marcellvárért - sikertelenül. 1433-ban és/vagy 1436-ban a betörő husziták foglalták el és fosztották ki a kolostort.

Mohács után Lőcse Ferdinánd-párti lett, a savniki apát általában Szapolyai János királyt támogatta, de Ferdinándra is felesküdt. A Lőcsei krónika bejegyzései szerint a fegyveres konfliktusban a savniki apátok is részt vettek. Az kolostort is megerődítették valamennyire. 1530-ban Basó Mátyás, a hírhedt murányi rablólovag fosztotta ki, 1532-ben a Serédy huszárok Lőcséről kiindulva elpusztítottkák a savniki apátságot és kirabolták a birtokait.

Savnikot 1539-ben Lasky Jeromos foglalta el Szapolyai János nevében. Ő elkezdte lerombolni a belháborúban igencsak megrongálódott épületet. Az utolsó apát 1542-ben halt meg Savnikon, I. Ferdinánd ugyan nevezett kinevezte a helyére Blasius Literatust, de őt már megakadályozta a hivatalának elfoglalásában Lasky késmárki kapitánya, aki megszállva tartotta a kolostort.

Késmárkot és Savnikot Lasky Jeromostól fia, Albert örökölte. Ő elzálogosította Rueber János felső-magyarországi főkapitánynak 1577 előtt 42.000 forintért. Rueber 1579-ben Késmárkot és Savnikot tovább zálogosította Thököly Sebestyénnek, szintén 42.000 forintért. Lasky amikor ezt megtudta, majdnem kardra ment Thökölyvel. Végül megegyeztek, hogy Thököly fizet Laskynak 18.000 frtot, s ha Lasky három év alatt az egész summát, a 18.000 + 42.000 frtot vissza nem fizeti, Késmárk, Savnik s a hozzájuk tartozó javak örökjoggal Thökölyé lesznek. Rueber erre erőszakkal elfoglalta Késmárkot, kizárva Thökölyt a várból, aki ideiglenesen Savnikon rendezkedett be. Végül Thököly megegyezett Rueberrel is, Késmárk és Savnik is Thököly tulajdon lett, a család felvette a késmárki előnevet.

A várkastély

Savnikon Tököly Sebestyén fia, Thököly Imre építi fel a késő reneszánsz várkastélyt a cisztercita kolostor köveit is felhasználva (az apátság maradványai még 1870-ben látszottak a kastélytól kb. 200 méterre). Az építkezés 1619-ben fejeződött be a címeres márványtábla szerint: "Anno Salutis 1619. - Domum hanc a fundamentis erectam - Perfici curavit - Stephanus Theököly de Kesmark".

1669-ben avatták fel Thököly Zsigmond savniki kastályának várkápolnáját.

A Thökölyek is belekeveredtek a Wesselényi-féle összeesküvésbe, ezért a Királyi Kamara 1673. augusztus 3-án Késmárkon és Savnikon lefoglaltatta Thököly Zsigmond és István javait. A savniki kastélyról ekkor megjegyzik hogy meglehetősen kényelmes ("Castrum satis commodum"). A kastélynak ekkor 4 bástyája, egy tornya, kis és nagy palotája is volt. 1676-ban Bársony György, a szepesi káptalan volt prépostja és váradi püspök bérli Savnikot a Kamarától. 1678-ban Giovanelli báró igazgatta az elkobzott Thököly birtokokat.

1678. július 6-án a Szepességben portyázó kurucok Savnik erődjét elfoglalták és megtelepedtek benne ("den 6 July 1678 haben die Curotzen das Castell Schavnik occupiret."). Nem sokáig maradt a kurucok kezén, "Július 8-án Götz gróf alezredes érkezett 500 lovassal, dragonyosokkal és horvátokkal a városba [Lőcse]. Éjfélkor minden emberével meg egy kiságyúval felkerekedett, hogy Savnikot lerohanja, de a kurucok erősen védekeztek, úgyhogy délben dolgavégezetlen ismét visszatért. De este 4-kor újra kivonultak, és 1 nagy ágyút meg két kicsit vittek magukkal a hozzá való lőszerrel együtt, fejszéket, kapákat, hordókat, a 100 gyalogost, akik a városban voltak, a 100 dragonyost Késmárkról, erről a kurucok hamarosan értesültek, és elmenekültek, s az erődöt üresen hagyták, ezért éjszaka újra mind visszatértek á városba, és az erődben egy őrmestert hagytak néhány katonával őrségben." Augusztus 3-án a német őrség elhagyta Savnikot, mert a kurucok nagyobb erőkkel közeledtek. Szeptember 15-én Lamb őrnagy a Strassoldo-ezredből 900 emberével megszállta Lőcsét, Savnikra is 300 fős német őrség került. Október végén a savniki őrség 100 embere Lőcsére lett vezényelve. 1678 végén már ismét a kurucok kezén van, és Thököly Imre bukásáig a kezükön is marad, 1685 után ismét a Szepesi Kamara igazgatja.

1689-ben Szelepcsényi György érsek vette meg az egész savniki apátságot 60.000 forintért, azért hogy a jezsuitáknak adja át. 1695-ben egy összeírás romosnak írja le, 1699-ben a jezsuiták bírják.

Savnik 1703 őszén a kurucok kezére kerül. II. Rákóczi Ferenc visszajuttatja a birtokot mostohaapjának Thököly Imrének, aki 1705-ben, halála előtt Rákóczira és utódaira hagyja. 1708. szeptember 5-én Ottlyk György, Rákóczi főudvarmestere Savnikról kelteztet levelet a fejedelemhez. 1709 nyarán a kurucok visszaszorulásával felmerül Savnik elbontása is, mert gyenge és nem lehet megtartani: "...csak megvallom, én ahhoz nem sokat bízhatom, hogy Gácsot megtartsuk. Hasonló baj Fölséges Uram, Scsavnikkal, Batizfalva és Márkusfalvával; nincs ereje jó, — mégis erős lesz ellenünk! Ha (őrséggel) megszállítjuk: vesztése új lárma ; ha nem szállítjuk : elbontása, lármája s panaszsza az uraiknak. Tél az üdü majd, az adhat bíztatást megszállításához; de mi haszna, ha 50 vagy 60 embert belíteszünk is — rossz lesz az feje!" (Bercsényi Rákóczinak írt levele). 1711-ben a szatmári béke után visszakerül a jezsuitákhoz.

1776-ban a frissen létrehozott szepesi püspökség birtokába került, Salbeck Károly szepesi püspök 50.000 aranyért a püspökök nyári rezidenciájává alakíttatja át. 1834 és 1891 között jelentősen átépítik a kastélyt. 1925-ben az épület leégett, 1927-29 között felújítják. A 20.században többször javítják, jelenleg elhagyatott és lassan pusztul (2024).