Sóvár

Sóvár

Zbojnícky hrad / Soľnohrad

Sóvár a Tarca-völgy egyik legrégebbi települése. Anonymus Gestájában már említi Sóvár várát, 1230-ban említés esik a sóvári úrtól (" ad magnam viam, qua itur ad Castrum Salis"). Jelentőségét az itteni sókutakból kinyert sónak köszönhette, amelyet a királyi hatalom kisajátított s a településtől délre, a két királyi út között emelt kis sáncvárból felügyelt (erről a korai várról adat nem ismert). A sókutak jövedelme az utolsó Árpádok alatt elérte a 100 márkát.

Baksa nembéli Simon fia György az 1285-ős második tatárjárás alatt Regéc alatt szétvert egy mongol csapatot, majd részt vett IV. László király II. Ottokár elleni harcaiban is. 1288-ban érdemeiért jutalmul megkapta a királytól "... a Sáros megyei Sowar és Sopotok nevű királyi falvakat az ott levő sókúttal (cum fossato seu puteo salis), s minden tartozékukkal, így a Topl-ig terjedő erdővel a IV. Béla alatt volt határok között, semmisnek nyilvánítja az ez ügyben kiadott minden más oklevelét, s megengedi, hogy Souar-on saját maga és övéi védelmére várat építsen. György mester egy 1298-ban kelteztetett oklevelében már álló várként említi Sóvárt: "László király nekünk adta örökös birtokunkat Sóvárt, Sópatakot és Delnát, és még nem volt várunk, az említett Tamás ispánt küldtük a Tarkőnek [*nem azonos Tarkő várával!!] nevezett hegyre, hogy a hegyet őrizze, nehogy valaki várát építsen rajta és kiűzzön bennünket birtokunkból; Tamás ispán a hegyet éberen és hűségesen őrizte mindaddig, amíg várat emeltünk rajta". Tehát e két oklevél alapján a vár 1288 és 1298 között épült.

1314 decemberében I. Károly a Szepességben tartózkodott, 31-én Sóváron is megfordult.

1423-ban a sóvári várnagyot, Ábrahám fia Györgyöt megölték és kirabolták. 1437-ben a Sóvári Soósok sóvári várnagyát, Cheh Lászlót Kakasfalvai János fia Márk familiárisaival megölte.

1438-ban a Sóvári Soósok hűtlenség vétke miatt elvesztették a vár és uradalom egy részét. A vár ekkor "tornyos, nagyobb részben fából épült" volt.

1458. 04. 24-én Mátyás király Sóvári Jánost fej- és jószágvesztére ítélte. November 23-án a király Cudar Simon ajtonállómesternek és Rozgonyi Oszvald lovászmesternek adta Sóvár ("Sowar") egy részét, amely a királyra háramlott, mert az előző tulajdonosa, Sóvári János megölte Berzevici Pohárnok Mihályt.

1474-ben Mátyás király a Sóvári Soós család számára a Sóvári sóbányászatra nézve megújitja és megerősiti a IV. László és I. Károly királyoktól kapott engedélyeket.

1494-ben Sóvári Soós Miklóst saját gyerekei, Péter, Imre és Anna tiltották el Sóvár várának elidegenítésétől, Tokaj várnagyát György deákot pedig a birtokbavételérőpl.

1528-ban a Sóvári Soósok várát elfoglalták és kifosztották az eperjesiek. I. Ferdinánd megparancsolta Török Bálintnak és Johann Katzianernek, hogy a vár tartozékaival együtt Soós Jánosnak, Viczmándi Eufrozina férjének és apjának, Péternek, adassék vissza. Ez után valamikor a Soósok pártot váltottak és Szapolyai János oldalára álltak.

1532-ben Serédy Gáspár csapatai sikertelenül ostromolták Sóvárat, de 1536-ban I. Ferdinánd havezére, Leonard von Fels Eperjesről kiindulva ostrommal foglalta el Sáros és Sóvár várakat. Sóvárat Sóvári Soós Péter fiai feladták a Habsburg-pártiaknak. Eperjes 4000 forintot adott Felsnek a hadjárat költségeire, ezért a király 1538-ban 4000 forintért elzálogosította Eperjesnek Sóvárat a bányájával együtt. A bánya mindaddig a város kezelésében volt, ameddig a kamara a városnak a tartozás teljes összegét vissza nem fizette. A Soósok visszapártoltak I. Ferdinánd pártjára, a király felszólította az eperjesieket, hogy adják vissza a várat, de azok vonakodták azt visszaadni, ezért a királyi katonaság 1542-ben megszállta a várat és 1543-ban visszaadták a Soósoknak. 1547-ben Sáros és Sóvár várak fenntartását a felső-magyarországi négy város végezte el.

1552-ben Sóvárat ismét elfoglalták az eperjesiek és birtokukban tartották. 1556-ban Báthory György erdélyi hadai felperzselték Soós György Sóvár községben létező házát (curiáját) és az idős urat bántalmazták. Az ok az volt, hogy Soós Péter elpártolt Báthorytól és visszatért a király hűségére. I. Ferdinánd király 1556 szeptember 26-án Bécsben kelt levelében meghagyta Wolf Pucheim és Szerdahelyi Dersffy János kassai kapitányainak, hogy idősebb Sóvári Soós Györgyöt (Péter és Vetési Zsófia fiát), a Báthory György hadai által szenvedett károkért, Csicsva várának javaiból kárpótolják.

A sóbánya 1570 márciusától ismét közvetlen kamarai kezelésben állt, és bár 1573-ban bizonyos részeket visszaadtak a pereskedő családnak, a kamara Sóvár környékén újabb sólelőhelyeket kutatott fel és új aknákat nyitott meg. Eperjes 1575-ben a hadsereg ellátására adott 1500 forintot az ismételten kamarai kezelésben lévő sóvári sóbánya jövedelmeiből szedte be.

1575-ben I. Ferdinánd király parancsára, Wernher György sárosi kapitány lerombolta a várat. Ez vagy nem volt teljeskörű, vagy valamikor kijavították, mert 1642-ben Sóvári Soós István (I. Rákóczi György kapitánya) végrendeletében úgy emlékezik meg róla, hogy "az aranyos szablya, mit Ferencz bátyjának hagyott, fent van a várban", egy nyesttel bélelt szoknya, melyet Soós Judit nővérének hagyott, az is a "várban" vagyon.

Sóvári Soós György belekeveredett a Wesselényi összeesküvésbe. Hosszas per után birtokai kétharmadát (és közte Sóvár várát is) elvesztette, ezek az államkincstár kezébe kerültek. A várról ez után már nincs adat, valószínűleg elhagyták.

Az 1715-i országgyűlés törvénycikkei értelmében Kapi és Sóvár várát lerombolták.

A vár egy kb. 45x35m méretű meredek sziklás hegyfokra épült, amely csak keletről közelíthető meg. A várat egy 13 méter széles árok védte, északon a sziklafalba, délen a lejtőbe torkollik. Közvetlenül az árokban egy kis előtérrel (kaputoronnyal?) védett út is volt. Valószínűleg az alsó udvar teljes hosszában körfal húzódott, amely a bejárati kapunál végződött. Ennek egy része az északi oldalon maradt fenn, egy kb. 5 m átmérőjű kör alakú torony töredékével együtt. A felső várat valószínűleg csak gyalog lehetett elérni. A szélei mentén kőfalú erődítmény védte. A fennsík közepén egy sziklába vágott, 17x8m alapterületű épület állt, valószínűleg ez lehetett a palota rész. A palota déli oldalától pár méterre egy masszív négyzet alakú torony állt, alaprajza 8x8 méter, belső körátmérője 4 méter. A vár előtt pihenő lett kialakítva, a felsővárból tökéletes a kilátás Nagysáros és Kapi várakra.


Források: Csorba Csaba: Felvidéki várak históriája (2006); Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. (1977); Nógrády Árpád: A Sóvári Sósok 1285. évi hamis adománylevelei (2011); Nógrády Árpád: Vázlat Sáros megye kialakulásáról és betelepüléséről a 14. század közepéig (Századok, 2022); Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961); Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.); Kónya Péter: A Sárosvármegyei várak és más erődítmények az utolsó Habsburg-ellenes felkelésekben (1995); Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) (Századok, 2003); Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990); H. Németh István: Végvárak, városok, hadseregszállítók A felső-magyarországi városszövetség és a védelmi rendszer 1526–1593.; Soós Elemér: Sóvár története, hadi, és műleírása. I.;

A légifotókat a Magyar Várarchívum Alapítvány bocsátotta rendelkezésünkre.

Megközelítése

Sóvár megközelítése.

Ruská Nová Ves (Sósújfalu) térképen jelölt pontján, a sportpálya mellett van egy parkoló, onnan erdei úton, részben a patak mellett lehet megközelíteni a várromot. Könnyű, kb. 1,5 km-es túra.

Szélesség: N - 48°58'28.6"
Hosszúság: E - 21°20'47.4"