Sopronkertes erődített templom

A német alapítású Sopronkertes települést csak 1898-tól hívták így, középkori neve Kertes volt (1392 Pawngarth, 1412 Pawngarthen, 1426 Pamgarthen, 1428 Paungartten, 1493 Pangarth, 1493 Pongarth, 1493 Pongarth, 1548, 1627 Pangerth, 1640 Paingartt, 1733 Paumgarten, 1756 Baumgartt , 1769 Baumgarten).

1267-70 között keletkezett az az oklevél, melyben IV. Béla király az Ebed fiai és Keled közti ügy tárgyalását mindkét fél kívánságára újra elhalasztja. Ebben az oklevélben szerepel döntőbírókén baumgarteni Póka "Pouce de Pungarth nevű méltóság, akit a birtoka után neveztek el. Vár is épült a településen ("Paumgarten"), amelyet Albert osztrák herceg a Kőszegiek elleni 1289-es hadjáratában foglalt el. Ez a vár mára eltűnt, csak a templom környéki Burgengrabengasse elnevezés emlékeztet rá.

1362. 05. 08-án I. Lajos király Kanizsai István zágrábi püspök, szlavóniai vikáriusnak a maga és fivérei nevében előadott kérésére ígéretet tesz, hogy amennyiben később módja lesz rá, a püspöknek és fivéreinek adja a Sopron megyei Pamgort és Nadasd birtokokat ("quasdam possessiones Pamgort et Nadasd vocatas in comitatu Soproniensi existentes"), és esetleg más birtokokat is, amennyiben Cseh (Boemus) Heniconus nevű familiárisa is hozzájárul.

Sopronkertes III. Frigyes 1445-ös hadjáratakor került az uralma alá. Hunyadi János kormányzó 1446-ban fegyverrel tört be stájer és osztrák területekre, Frigyes hadjáratát megbosszulandó. Az ellenségeskedést lezáró 1447. évi radkersburgi fegyverszünet alapján a következő helységek maradtak Habsburg Frigyes kezén: Sopron, Kőszeg, Rohonc, Szalónak, Borostyánkő, Dévény, Macskakő, Sopronkertes és Béla/Petőfalva (Beller/Pöttelsdorf). III. Frigyes Sopronkertest 1446-ban zálogként Ulrich von Grafenegg-nek zsoldosvezérnek adta, egy 1447-ben kiadott oklevelében megjegyzi, hogy a birtok előzőleg a megboldogult Weytraher Márton birtoka volt, de Paumgartten idegenek kezére került, akik onnan sok kárt és pusztítást okoztak a környéken, azért a király azt a maga hatalmába kerítette és familiárisának: Grafenegg Ulriknak adományozta. Grafenegg 1446-ban külső árokkal vette körbe a várat.

III. Frigyes elleni felkelésben Grafenegg is részt vett, a császár hűségén lévő soproniak területet foglaltak el a sopronkertesi uradalomból (egyes szakirodalom szerint ekkor rombolták le a várat is, más források ezt 1472-re teszik). A császár 1456-ban kiegyezett az ellenfeleivel, és december 3-án utasította a soproni tanácsot, hogy az elfoglalt területet adják vissza Grafeneggnek. A birtokos végül 1475-ben az egész települést a frissen alapított kertesi pálos kolostornak adományozta.

A település 1529-ben és 1532-ben is elpusztult a török támadások miatt. A kipusztult lakosság helyére horvát telepeseket hoztak, ők Pajngrt-ra horvátosították a nevét.

A korábbi vár területének egy részén épült a lőréses fallal körülvett templom még 1554 előtt. A legrégebbi egyház látogatási jegyzőkönyv 1641-ből ismert róla. 1713-ban a vizitáció romosnak és sötétnek írta le a templomot, az ablakai sérültek voltak. A templomot 1725-ben felújították és bővítették, már a barokk jegyében. A mostani tornyát csak 1783-ban építették hozzá, miután a régi templom lebontották. 1790-ben leégett, 1894-ben és 1926-ban felújították. 1945-ben a templomot belövés érte, csak 1947-re javították ki. 1992-ben szerkezetileg, 2002/2003-ban pedig alapjaiban újították fel.