Dombóvár Szigeterdő

Dombóvár déli részén a Szigeterdőben egy mély árokkal körülvett dombon került elő egy 10x10 m-es alapterületű, 2,5 m falvastagságú tégla lakótorony, mellette egy faszerkezetű épület maradványa. A vár okleveles adatai nem ismertek, építésének ideje 13. századra tehető ( felmerült a szakemberek között, hogy az oklevelekben a 14. században feltűnő Dombó várának említései esetleg részben a szigeterdei toronyra vonatkozhatnak). A kisváraknak azt a ritka típusát képviseli, amely - a nagy többségtől eltérően - nem pusztult el, illetve nem hagyták el a 13. század végén, 14. század elején, hanem tovább élt a 16. század elejéig (részben párhuzamosan a Kapos túlpartján épült Dombó várával).

A Tolna megyei földvárkutatás keretében végzett szondázó-hitelesítő ásatást Miklós Zsuzsa Dombóvár-Szigeterdőn. Az itt kiásott lakótorony falai néhol 160 cm magasságig megmaradtak. A torony belső mérete 5x5 méter volt. Az alsó szintet egykor tégla alapozású terrazzo padló burkolta. A torony belsejében egy 284 cm mély gabonatároló is volt, melyből két szlavón dénár is előkerült. A kisvár védett területe 30x40 m kiterjedésű (0,12 ha). Az árok mélysége 3-5 m. A sánc mintegy 2-3 m-rel emelkedik ki az árokból, tetejének szélessége 2-3 m. A toronytól nyugatra került elő egy téglaégető kemence, amelyben a torony építéséhez szükséges téglákat égették. A feltöltéséből származó V. István kori dénárok tanúsága szerint működése 1270-72 előtt mindenképpen befejeződött. Ez egyúttal a lakótorony építését is datálja. A téglaégetőtől K-re egy késő középkori, valószínűleg szabadon állt téglakemence is előkerült. Alatta egy kora Árpád-kori házrészletet és kemencét találtak az ásatás során.

A vár leégése és pusztulása az előkerült leletek alapján a 16. század elején következett be.

A várhely részbeni kutatását 1968-ban Rosner Gyula végezte. Utána viszonylag sokára Miklós Zsuzsa tárta fel az egész területet 1998 és 2000 között. A vár ásatása során késő bronz-kori és 10-11. századi cseréptöredékek is előkerültek, ami a terület korábbi használatára utal. Erre a rétegre terítették el a várárokból kitermelt földet, ezáltal megemelve a szintet. A legtöbb lelet a 13-15. századra tehető. Előkerült páncéltörő nyílhegy és ritka típusú díszes lóvakaró is. A lakótorony D-i és Ny-i oldalán a kormos, faszenes, hamus pusztulási szint található, sok edénytöredékkel, állatcsonttal, több vastárggyal (pl. nyílhegy). Ez a réteg a vár végső pusztulásához, leégéséhez kapcsolódik (16. század eleje).

2013-ban a torony alapjaira lakótorony rekonstrukciót építettek, benne kiállításokkal (bélyeges tégla gyűjtemény, 1848-as kiállítás).