Stari grad Čakovec
Csáktornya várát 1270 előtt építette a Hahót-Buzád nembéli Csák zalai ispán. Ez egy torony volt, innen az elnevezése. 1270-72 körül az osztrákok megszállták a Muraközt, Csák ispán utódai elvesztvén Csáktornyát a zalacsányi Zsidóvárat felépítve ide telepedtek át.
I. Károly 1328-ban szerzi vissza a Muraközt. Ebben az évben a magyar és cseh uralkodó hadjárattal kényszerítette békére Albert osztrák herceget, aki ígéretett tett az összes magyar terület visszaadására. A béke szövegében kitérnek a Muraközre, amit visszaad az osztrák fél : "a Dráva és a Mura között lévő területet városaival, váraival, falvaival és minden más jogukkal együtt, melyeket a nemes és derék ferfiú: Ulrich von Walsee birtokolt és tartott kezében". Csáktornya királyi vár lett.
1330 körül Doncs mester zólyomi ispán Árva várát Csáktornya és Sztrigó (ma Stridóvár) várakért a Muraközben a királynak adta cserébe. 1333. június 27-én a király és Doncs úgy módosították a cserét, hogy Doncs visszaadta a két muraközi várat, és Komáromot kapta meg helyettük.
1350. október 30.-án I. Lajos király Lackfi István erdélyi vajdának és fiainak adományozza Csáktornyát és Sztrigót. Az oklevélben az szerepel, hogy I. Károly vásárolta vissza a két várat az osztrákoktól: "... István vajdának és általa fiainak: Dénes lovászmr.-nek, Miklósnak, Imrének, Istvánnak, Lászlónak és örököseiknek adományozza a Drava és a Mura folyók között lévő Oztrogo és Chiakturnia várakat - amelyeket egykor ősétől (avus), [V.] István egykori királytól (H) az osztrákok (Tetonicos Australes) erővel elfoglaltak, s egészen apja hatalomra kerüléséig elfoglalva tartottak, s bár apja óriási hadsereget mozgósítva vissza akarta őket foglalni, s mindkét oldalon sok vér folyt, végül mégis 4000 márka finom ezüstön váltotta vissza, s egészen eddig királyi kézen maradtak...".
1360. szeptemberében Herman-i Balay fia Gyure mester csáktornyai várnagy szerepel oklevélben.
1368-ban a nádori közgyűlésen a Hahótiak a Lackfi István fiai által elfoglalva tartott és őket illető Paradych más néven Csáktornya vára, Láncréttornya, Terestyéntornya és Buzádtornya birtokok miatt tesznek panaszt. A pert a Lackfiak nyerték, a Hahótok nem kapták vissza Csáktornyát.
I. Lajos halála után az Anjou-párt részéről Zsigmond király ellen több lázadás is volt. A Lackfiak Zsigmondot támogatták ezekben a harcokban, amely során valószínűleg Csáktornya is a lázadók kezére került. Zsigmond 1387. szeptember 29-i oklevele szerint Biki Tamásnak és testvérének adja a vasmegyei Kanota birtokot, azoknak Csáktornya, Medve és Gomlec ostroma alkalmával szerzett érdemeikért.
Csáktornyai Lackfi István Zsigmond király híve volt egészen a nikápolyi vesztes csatáig, amikoris a király távolléte alatt Nápolyi László híve lett (* Zsigmond későbbi oklevele szerint). Garai Miklós és Kanizsai János esztergomi érsek a Spliten keresztül hazatérő Zsigmonddal való találkozóra csalták a Lackfiakat a szlavóniai Kőrösre. 1397. február 27-én a kőrösi templomban heves szóváltás során a király hívei megölték a fegyvertelen Lackfit és unokaöccsét, majd tetemüket kidobták a templom tornyából. A gyilkosságot Zsigmond utólag igazolta, Lackfi birtokait elkobozta és hívei között osztotta el.
1397. május 8-án Zsigmond király Csáktornya ("Chaaktornya") és Sztrigó zalamegyei várakat, valamint a szlavóniai Bendenye birtokot elcseréli Szécsényi Frank és Simon több erdélyi birtokával, továbbá a nyitramegyei Tapolcsány várral és megigéri, hogy a zalamegyei Rezi és Tátika várakat is nekik adja, ha Tapolcsány értékesebbnek bizonyulna.
1405. május 24-én Luxemburgi Zsigmond Cillei Hermannak 48.000 aranyforintért elzálogosítja a Muraközt Csáktornya, Sztrigó várakkal és a Varasd megyei Bednya birtokkal.
1415. április 5-én Zsigmond megerősíti Cillei Hermant Csáktornya zálog címén való birtokában: "a Drawa és Mwr folyók között fekvő Chaakthornya és Trygaw [Sztrigó] királyi várakat összes tartozékával ... együtt hereditario iure Hermannus comes-é, halála után pedig fiú utódaié vétel címén mindaddig, amíg a korábbi oklevélben kikötött feltételek mellett azokat tőlük ő vagy Magyarország következő királyai 100 000 magyar aranyforintért vissza nem váltják."
A Cilleiek alatt épült ki a külsővár, a mostani kapubástyában 1993-ben találták meg azt a két torony közt egykor volt, felvonóhidas és farkasvermes, 15. századi kaput, amely a középkori külső vár bejárata volt.
1446-ban a polgárháború alatt Hunyadi János kormányzó megtámadta a Cillei birtokokat. Csáktornyánál megverte Cillei hadvezérét, Jan Vitovecet, de a várat nem ostromolta, hanem Kaproncát foglalta el.
1456-ban Hunyadi László megölte Cillei Ulrikok Nándorfehérvár várában, és V. László király is a Hunyadi-párt őrizete alatt volt. Megindult a harc a tetemes Cillei birtokokért. Cillei özvegye, Brankovics Katalin Jan Vitovecet bízta meg a birtokok védelmével, ami hatalmas hibának bizonyult, mert Vitovec magának akarta megszerezni ezeket és a szlavón báni címet. Még 1460 márciusa előtt V. László király Csáktornya ("Czakthornya") és Sztrigó ("Strigo") jövedelmeinek felét Cillei özvegyének adta annak élete végéig, az özvegy pedig ezekfelét tovább adta Mihály maidburgi grófnak (* DL. 15794).
1460. március 10-én Brankovics Katalin (Cillei özvegye) maga és testvére, Brankovics István rác despota nevében Kaproncát, Medvevárát, Rakováczot, a két Kemléket, Szentgyörgyöt, Csáktornyát, Sztrigót és Varasdot 29.000 forintért és Postojna krajnai várért Frigyes császárnak engedte át, így akart bosszút állni Vitovecen. Frigyes védelmet ígért az özvegynek azokkal szemben, akik az átadandó birtokokra és jövedelmekre ugyancsak igényt formálhatnak, köztük Mihály maidburgi gróf és Vitovec János ellen is. Ez az adásvétel nem jött létre, egy 1461. május 13-án kiadott oklevél szerint Cillei özvegye Vitovec fogságábsn volt. Ez ad magyarázatot arra, hogy 1461. május 8-án Barnkovics Katalain maga, és testvére nevében ezeket a birtokokat 62.000 magyar arany forintért Jan Vitovec zagorjei ispánnak és szlavón bánnak, illetve két vejének: Weispriach Boldizsárnak és Zsigmondnak adta el, kik a vételárat azonnal készpénzben lefizették. Csáktornya és Sztrigó viszont valószínűleg nem került Vitovec kezére.
Egy dátum nélküli, de valószínűleg 1462. májusában keletkezett oklevélben Mátyás király utasítja Lamberger Frigyes és János csáktornyai és sztrigói várnagyokat és kapitányokat, hogy a két várat idegeneknek ne adják át, mivel Cillei özvegye a királlyal szemben hűtlenül viselkedett azzal, hogy a király tudta és akarata nélkül és az ország törvényei és jogszokása ellenére idegen embert engedett be a magyar javakba, úgy hogy jóllehet ő itt lakik, elvesztette jogát, Mihály comest pedig nem illette meg és most sem illeti meg a vétel joga. A két várat végül Mátyás 1464. április 07-i oklevele szerint Lamberger Frigyes Vitéz János segítségével váltotta vissza úgy, hogy "a király Chaakthornya és Strigo várakat, amelyek azelőtt Zala megyéhez tartoztak, jelenleg pedig Varasd megye tartozékai, a várakhoz tartozó összes városokkal, falvakkal, birtokokkal, pusztákkal, vámokkal és révekkel elzálogosította a nevezettt Lamberger Frigyesnek és örököseinek, de úgy, hogy mindaddig, míg Lamberger Frigyes a nevezett János váradi püspöknek vagy testvérének, a pécsi püspöknek a 6.000 arany forintot ki nem fizeti, addig ők éppúgy részesek a zálogbirtokban, mint maga Frigyes, de az összeg kifizetése után, minden jog a két várban és tartozékaiban csak Lamberger Frigyest és utódait illeti, míg a király vagy utódai eleget nem tesznek neki vagy utódainak a zálogösszegért, vagyis a 24.000 arany forintért. A király vállalta, hogy a kapitányt és a két püspököt a saját költségén fogja a két vár tulajdonában megvédeni."
1470 körül Csáktornya Ernuszt Jánosé, akinek Mátyás király a pénzügyi reformokat köszönhette. A család felvette a csáktornyai előnevet. 1473-ban Mátyás király arról értesítette Szlavónia nemeseit, hogy a báni tisztet elvette Újlaki Miklóstól, és élete tartamára (vita sibi comite) Ernuszt János zólyomi ispánnak, kincstartónak adományozta azt. Egy 1474-es oklevél a királyi felség Csáktornyán tartózkodó kincstartóját, a "nagyságos Ernuszt János urat" említi.
1476-ban szenterzsébeti Forster György a csáktornyai várnagy.
1477. május 23-i oklevelében Mátyás király Ernuszt Jánost és fiait, a hasonló nevű Jánost és Zsigmondot, a pécsi püspököt megerősítette Csáktornya és Sztrigó várainak birtokában. 1478. május 24-én a fehérvári káptalan be is vezette őket a birtokokba. Ernuszt János halála után kisebbik fia, Ernuszt II. János lett a birtokok ura. Az ifjabbik János Papp Szilárd kutatásai szerint erődítette, korszerűsítette a csáktornyait várat.
Apja halála után 1528-ban csáktornyai Ernuszt Gáspár lett Csáktornya és Sztrigó ura (Ferenc bátyja a mohácsi csatában halt hősi halált, és másik két testvére sem élt már ekkor). 1539-ban feleségül vette Keglevich Péter horvát bán leányát, Annát. Gáspár fiú örökös nélkül halt meg 1540 júniusában, az Ernuszt vagyont Keglevich foglalta el azzal a hamis indokkal, hogy Anna áldott állapotban van az elhunyttól. Ez nem volt igaz, sőt Anna feleségül ment alsólendvai Bánffy Lászlóhoz. I. Ferdinánd visszakövetelte a királyra háramlott birtokokat, de a felszólítások ellenére a bán nem adta át az elfoglalt várakat a királynak. Az 1542. évi pozsonyi országgyűlés XLIII. törvénycikke külön foglalkozott az Ernuszt birtokok jogtalan elfoglalásával. Ha a bán nem adja át két hónapon belül a várakat és birtokokat, akkor fej- és jószágvesztésre ítélik. Keglevichet megfosztották a báni méltóságtól is, amit Zrínyi Miklós kapott meg.
1543-ban tavaszán még a szultán magyarországi hadjárata nyitányaként Ulema boszniai pasa és Murád pozsegai bég támadást indított a horvát-szlavón végek ellen. Elesett Csázma, Atina, Raholca, Sofronica és Belostina is. Ezután a török sereg betört a Muraközbe és ostrom alá vette Csáktornyát, és miután nem boldogult a várral, megtámadta Kanizsát, de ott is visszaverte Zrínyi Miklós és a kanizsai őrség.
Az elfoglalt Ernuszt birtotkat Keglevich továbbra sem adta át, mire I. Ferdinánd Zrínyi Miklóst bízta meg, hogy érvényt szerezzen a törvénynek. Külön érdekessége a történetnek, hogy a király az Ernuszt vagyonból kívánta megadni adósságait Zrínyinek. Zrínyi 1546 tavaszán körbezárta Csáktornyát, amit szeptemberben foglalt el és Keglevichet is fogságba ejtette, akit később Bécsbe küldött fogolyként. A kapornaki konvent 1547. január 18-án Zrínyi Miklóst beiktatta Csáktornya és Sztrigó birtokába. Szentgyörgyvárat és Kaproncát visszaadta a királynak. 1547. június 24-én a király megkegyelmezett Keglevichnek. Az 1548. évi rovásadójegyzék arról tudósít, hogy Csáktornya két évvel korábban Keglevich Péter gyújtogatásának esett áldozatul.
Zrínyi áthelyezte a családi birtokközpontot a jól védhető és biztonságosabb Csáktornyára, és az Ernusztok várát átépítette. A palotaépület egy része ekkor épült meg, de még csak egyszintesen. A várfalak részben palánkból épültek, korszerű bástyákkal erősítve védelmüket. A kőből épült kapubástya a felirata szerint 1562-ben, a szintén kő északi sarokbástya 1569-re készült el (ez már Zrínyi György alatt). A többi védmű palánkból készült, és még 1638-ban is ez az állapot olvasható ki az inventáriumból. A vár alaprajza ekkor szabálytalan nyolcszög alakú volt (*lásd Stier alaprajza).
1566. április. 19-én Zrínyi Miklós Csáktórnyáról írta Nádasdy Tamásnének, hogy a szultán Magyarországra jön, és ő bezárkózik Szigetvárba és élete árán is megvédelmezi azt. A szigetvári hős halála után fia, Zrínyi György örökölte Csáktornyát. 1586-ban Hasszán szigeti bég a renegát Vlasics Mátyás segítségével a Muraközt dúlta. Mire Zrínyi György Csáktornyáról a nyomukba eredt, addígra már visszavonultak a zsákmánnyal. 1600-ban elsett Kanizsa, ami által a Muraköz északról is támadhatóvá vált. György 1603-ban hunyt el, Miklós nevű fia vette át a stafétabotot, kisebbik fia György ekkor még csak 4 éves volt. Zrínyi Miklós iszákos volt, sok birtokát tékozolta el. Halála után öccse, Zrínyi V. György lett Csáktornya ura. Ő fiatalon, 1627-ben halt meg, fiai kiskorúak voltak, a birtokokat gyámok vették át.
Zrínyi VII. Miklós és Péter 1638-ban, majd 1640-ben megosztották az örökségüket. Péternek jutottak a tengerparti, horvátországi birtokok, míg az idősebb Miklósé lettek a magyarországi, a többségében a Muraközben fekvő birtotok Csáktornya központtal. Zrínyi Miklós 1637-től élt Csáktornyán, amit igen rossz és elhanyagolt állapotban vett át. 1638-ban inventárium készült a várról, eszerint a védművei közül a kapubástyán kívül csak egy bástya készült maradandó anyagból, míg a fennmaradó hat fából volt, amelyeken egyenlő arányban osztoztak a fivérek. Ezt az állapotot lehet látni Ledentu hadmérnök rajzán 1639-ből (galéria) és részben még Stier alaprajzán is (galéria). A belsővár ekkor L alakú lehetett Koppány Tibor szerint és a 2006-os falkutatás bebizonyította, hogy a délkeleti és délnyugati szárnyakat már a költő és hadvezér építtette.
Zrínyi megindokolta a vár kiépítésének szükségességét: "Nem hagyhatjuk említés nélkül a magunk és családunk okleveleinek és kiváltságleveleinek őrzése rendjét és módját, hiszen ezek a legnagyobb kincsek. […] azok itt várunkban, Csáktornyán, mint családunk birtokainak központjában, elég biztos és alkalmatos helyen legyenek elhelyezve". Az építkezések 1641 tavaszán kezdődtek. Zrínyi külső erőforrásokat is bevont a tetemes költségek finanszírozására, pl. horvát-szlavón szábor 1642-ben 500 magyar forintot hagyott jóvá a csáktornyai vár bástyájának átépítésére. Az építkezések során a palota zárt udvarú épületté lett átépítve valószínűleg Filiberto Lucchese közreműködésével, a külső erődítés nyolcszögletű, kerek tornyokkal erősített falai helyett ötszögletű, olaszbástyás rendszer épült, de a falak egyrésze maradt most is palánkfal. Zrínyi nagy gondot fordított a várfal és várárok előtti föld védművek kialakítására is. A munkák 1661-re készülhettek el, ez után kezdte el építeni a Mura bal partán Zrínyi-újvár erődjét. Csáktornya a költő és hadvezér alatt kultúrális és katonai központ is volt. A hadvezér híres könyvtárában csak a haditechnikai művek száma 70 felett volt.
1660-ban a holland Jacobus Tollius magyarországi utazása alkalmával meglátogatta Zrínyi Miklóst Csáktornyán: "A világhírű hős megismerését gr. Pöttingennek köszönhetem, ő ugyanis kedves rokonát meglátogatni szándékozván, barátságosan és nyájasan meghitt, hogy menjek vele Csáktornyára (Czackothurnum). Két kézzel ragadtam meg a kedvező alkalmat, és három nap múlva már útban voltunk gr. Zrínyi vára és székhelye, t i. Csáktornya felé. Az egész vidéken mindenütt bőségesen terem a gabona és bor, Ceres és Bacchus ugyancsak jól versenyeztek egymással. Útközben Radkersburg (Rackelsburgum) városkát érintettük, távolról pedig Stridót, Szt. Jeromos szülőhelyét pillantottuk meg. Csáktornyához közeledve, hírnököket küldtünk előre, hogy gr. Zrínyit megérkezésünk időpontjáról értesítsék. Ennélfogva midőn a vártól mintegy ezer lépésnyire voltunk, lóháton hozzánk vágtatott és rokonát üdvözölte, azután kocsira ült; nemsokára a palotába értünk. A vár igen szép, terjedelmes és jól megerődített, minden oldalról falak és árkok veszik körül. Csupán a falu felé eső része függ össze a szárazfölddel. Valóban jól esett a környeskörül látható míveletlenség közepette, gyönyörű épületeket, fényes bútorokat, nagyszerű kényelmet, tisztaságot és művelt, olvasottsággal bíró családot találhatni. Az oszlopcsarnokokban a törököktől zsákmányul ejtett fegyverek, úm.: íjak, tegezek, buzogányok, paizsok stb. voltak elhelyezve, azonban mindezeket túlragyogták a dömöczki aczélkardok, melyeknek aranynyal és drágakövekkel kirakott markolatai és hüvelyei, gyönyörű látványt nyújtottak. A tornáczban fölaggatott véres török zászlók a számtalan győzelmet hirdették. A grófnak hőstetteit szép festmények örökítették meg. A harmadik és negyedik napon a híres könyvtárt, azután a fegyvertárt szemléltük meg, hol az ágyúknak, bombáknak, lándzsáknak, kardoknak, puskáknak szeri-száma nincs. A kincstárban gyönyörű pénzgyüjteményt láttam, Nagy Sándor, Otho, Vitellius stb. pénzei gazdagon vannak képviselve. A királyok, fejedelmek és egyéb hires férfiak esztergályozott, apró, kerek képei szintén igen csinosak. Ugyanitt láttam Luther Mártonnak és feleségének csinos kivitelű képeit. Ezután a valóban elbájoló, pompás kertbe vezettettünk; ilyennek képzelem a régiek által dicsőített Alcinous-féle kertet."
Zrínyi Miklós 1662-ben írta Csáktornya átépítéséről: "Ezenfelül jól tudja az egész ország, hogyan építettük újjá alapjaiból ezt a mi romladozó várunkat Csáktornyát, mind a házakat és lakóhelyeket, mind pedig a várfalakat, kertet, valamint Újudvart és néhány majorságot is, semmi munkát és fáradságot és súlyos költségeket sem kímélve. Ezeknek az épületeknek az értéke sok ezer forintot tesz ki, amint a fegyvertár is, ágyúkkal, hadi gépekkel, eszközökkel és felszerelésekkel együtt, hasonlóképpen sok ezer forintra becsülhető összeget ér."
Zrínyi Miklós 1664 januárjában Csáktornyáról indult el a híres téli hadjáratára, majd Zrínyi-újvár eleste előtt Montecuccolival történt összetűzése után ide vonult vissza. Zrínyi 1664. november 18-án vadászbalesetben bekövetkezett halála után Zrínyi Péter nem tiszta módszerekkel megszerezte Csáktornyát bátyja özvegyétől. 1665. december 5-én Péter és Miklós özvegye megállapodtak abban, hogy Péter a csáktornyai, az ozalji uradalmak és a tengeri birtokok Miklóst illető felét magához váltja évi 5000 forint árenda ellenében. Ha szemügyre vesszük e birtokok értékét és jövedelmeit, ez az 5000 forint rendkívül alacsony összegnek tűnik.
A dicstelen vasvári béke ( 1664. augusztus 10.) megkötése után a magyar rendekben nagy volt a felzúdulás, amely a nádor, Wesselényi Ferenc nevével fémjelzett összeesküvéshez vezetett. Többek között csatlakoztak hozzá Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc, Nádasdy Ferenc, I. Rákóczi György is. Wesselényi halála után az összeesküvők egymás ellen is konspiráltak, a korszak dokumentumai alapján az udvar végig ismerte a szándékaikat. 1669-ben például Zrínyi Péter is mindent bevallott, de Lipót császár nem rendelt el megtorlást. Ezen felbuzdulva az összeesküvők tovább folytatták a szervezkedést, Zrínyi még a török portával is szövetséget keresett. Végül Zrínyi és Frangepán 1670 tavaszán fegyveresen fellázadt, mire az udvar Spankaut küldte 6000 fős seregével a lázadás leverésére. Erre Zrínyi és Frangepán április 13-án elhagyta Csáktornyát, és a király ismételt kegyében bízva Bécsbe utaztak, ahol őrizetbe vették őket. Spankau április 13-án ért Csáktornya közelébe, de ellenállásba nem ütközött. Április 14-én reggel hadrendben állította fel seregét a vár előtt és felszólította az őrséget a kapu megnyitására. Zrínyi egyik tisztje átadta a vár kulcsait és ura üzenetét: Csáktornya mindig nyitva áll a császár seregeinek. Spankau Kanitzki kapitány alatt 100 fős őrséget hagyott és tovább indult a többi Zrínyi és Frangepán birtokok felé. A császári csapatok teljesen kifosztották Csáktornyát.
1671. április 30-án Bécsújhelyen kivégezték Zrínyit és Frangepánt, Nádasdyt Bécsben. A vagyonukat kincstár javára konfiskálták. Az e során felvett jegyzőkönyv szerint szinte semmi értéket nem találtak Csáktornya várában. 1680-ban Péter fia, Zrímyi János sikertelenül próbálta meg visszakapni azn elkobzott birtokait.
1690-ben Kanizsa visszafoglalása és Eszék török ostroma után a kisebb várak létjogosultsága megkérdőjeleződött. Az erőforrások a nagy váraknak kellettek, a Johann Jakob Freiherr von Maschwander parancsnoksága alatt Csáktornyán szolgáló szabad századot feloszlatták, 54 fős őrségét 1992-ben Christoph von Berge várkapitány integrálta a kanizsai szabad századba, a vár hadfelszerelést elszállították. Zrínyi Ádám 1691. augusztus 19-én a szalánkeméni ütközetben hősi halált halt, így az ő része is a kamarára szállt. 1703-ban fogságban halt meg Zrínyi János, vele kihalt a család.
1704 év elején Károlyi Sándor kuruc generális betört a Dunántúlra. Pápát Sándor László átadta a kurucoknak és ő maga is átpártolt. Simontornyáról kiindulva rohammal foglalta el Pécset, megvette Siklóst, majd átkelve a Muraközbe január 29-én Csáktornya előtt Lengheim ezredes 250 dragonyosát megverte és elfoglalta a várat is. Csáktornya nem sokáig volt kuruc kézen, a császáriak tavaszi ellentámadása során Pálffy március 11-án visszafoglalta és kiszorította a kurucokat a Muraközből. 1706-ban Stájerország védelmére megerősítették Csáktornyát.
Csáktornyát a Muraközzel együtt III. Károly 1715-ben Ivan Čikulin grófnak zálogosította el, de már 1719-ben a cseh származású Althan Mihály és neje kapja meg adományként. A 18. század első felében Csáktornyát több katasztrófa is súlytotta, 1723-ban tűzvész, 1738-ban földrengés, majd 1741 ismét tűzvész pusztított. A vár is súlyos károkat szenvedett, újjá kellett építeni. Erhard Martinelli tervei alapján a palota új szintet kapott, a leomlott óratornyot a kapubástyán építették újjá. A várfalakon belül új épületeket emeltek az uradalmi tisztviselőknek. Az uradalom 1791-ig maradt a család tulajdonában, ekkor a Festetichek szerezték meg. Ők a 19. században cukorgyárként használták. 1923-ban a helyi parkamara veszi meg.1946-tól gazdasági iskola és diákotthon működött itt. 1954-óta a várban a Muraközi Múzeum található.
Források: Vándor László: A középkori várépítészet Zalában (Zala Megye Ezer Éve, 1996); Rácz György: Zala megye birtokviszonyai az Árpád-korban (Zala Megye Ezer Éve, 1996); Köblös József - Süttő Szilárd - Szende Katalin: Magyar békeszerződések 1000 - 1526; Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVII. 1333. (Budapest–Szeged, 2002); Anjou-kori Oklevéltár. XXXIV. 1350. (Budapest-Szeged, 2013); Pauler Gyula: Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése 1664 - 1671.; Koppány Tibor A költő Zrínyi és Csáktornya várának átépítése (2010); Végh Ferenc: Csáktornya Várának ismeretlen alaprajza 1680-ból (Castrum Bene, 2016); Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II (Századok, 2001); Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.); Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951); Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956); Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997); Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990); Bilkei Irén: Adatok Zala megye Mátyás–kori történetéhez; Oross András: A Magyar Királyság törökellenes határvédelmi rendszerének felszámolása és átszervezése (Fons Könyvek 4., 2013); Engel Pál: Vár, honor, ispánság; Wehli Tünde: A három Ernuszt; Barabás Samu: Zrínyi Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok I.-II. kötet; V. Molnár László: Kanizsa vára a Nádasdyak korában (1532–1568) (1990); Kovács József László: Zrínyi-iratok a grazi Landesarchivban (Hadtört. Kö7l., 1998);
A Zrínyi-vár a városközepén található Zrínyi parkban található. A vár ad otthont a Muraközi Múzeumnak és vendéglátó egységeknek.
Szélesség: N - 46°23'20.3"
Hosszúság: E - 16°25'54.9"