Bihar földvára

Anonymus a 13. század eleji Gesta Hungarorumban megemlíti a bihari várat: "Néhány nap múlva Árpád vezér nemesei tanácsa szerint követeket küldött Bihar várába Mén-Marót vezérhez, és azt kérte tőle, hogy ősapjának, Attila királynak a jussából engedjen át neki a Szamos folyótól a nyíri határig és a meszesi kapuig terjedő földet. ... Hanem Marót vezér sok-sok katonáját otthagyta Bihar várában, ő maga meg feleségével és leányával elmenekülve előlük, az Igyfon sűrűibe tette át lakását. Ösbő meg Velek, valamint egész seregük most Bihar vára ellen kezdett lovagolni, és a Jószás vize mellett ütött tábort. Harmadnap pedig elrendezték seregeiket, s aztán hadakozva a vár felé indultak. Viszont szintén harcolni kezdtek a különböző nemzetekből összegyülekezett katonái Ösbő meg vitézei ellen. A székelyek és magyarok sok embert lenyilaztak. Ösbő meg Velek hajítógépeikkel százhuszonöt katonát megöltek. Folyt a harc köztük tizenkét napig, és Ösbő vitézei közül húsz magyar és tizenöt székely esett el. A tizenharmadik napon pedig, amikor a magyarok és székelyek a vár árkait behányták, s a hágcsókat oda akarták támasztani a falhoz, Mén-Marót vezér katonái a magyarok merészségének láttára elkezdték kérlelni a seregnek szóban levő két kapitányát, majd a várat megnyitva, mezítláb, könyörögve Ösbő meg Velek színe elé jöttek. Ösbő meg Velek őrizet alá vetették őket, maguk pedig bevonultak Bihar várába, és sok becses jószágot találtak ott, ami azoké a katonáké volt."

A bihari földvár a négy legnagyobb közé tartokzik Szabolccsal, Zemplénnel és Abaújvárral együtt. A régészeti kutatások szerint a várfalból kinyúló kisméretű U alakú u.n. Leányvár bronzkori sáncvár volt, melynek egy részére a későbbi bihari gerendavázas földvár ráépült. A nagyméretű, 180x200 méteres bihari földvár építésének ideje bizonytalan, a kutatók is eltérő véleményen vannak. Bihar legkorábban a 10. században épült, talán a Gestában megemlített Árpád fia Zolta váraként, vagy a reális besenyő veszély miatt. Egy 10. századi réteget megtalálták a vár kutatása során, a várral szembeni hegyen 10. századi temetkezések kerültek elő, amik talán a vár első őrségének a sírjai (Bóna), de nem egyértelmű a kapcsolatuk a sáncokkal. Az azonban kijelenthető, hogy az Anonymus Gestájában megemlített Ménmarót-féle vár nem létezett, nincs régészeti nyoma. A kutatók nagy többsége Bihar várát 11. század elejinek gondolja. A bihari földvár a megalakuló bihari várispánság központja lett.

A vár a bihari püspökség központja is volt, amit régebben Szent István által alapítottnak gondoltak, de az újabb kutatások inkább az I. András általi alapítását erősítik meg. Püspökének első említése 1067-ből ismert (Leodvin). A püspökséget I. László később áthelyezte Váradra. A vár ásatásakor tisztázódott, hogy a várnak eredetileg egy kapuja volt, a délnyugati, a sánc észak- és délkeleti sarkait a Rákóczi-szabadságharc kezdetén itt táborozó kurucok nyitották meg.

Bihar vára a korai Árpádházi hercegek dukátusának központja volt, I. András öccsének, a későbbi I. Bélának a székhelye, önálló pénzverési joggal. I. András és Béla herceg között a koronáért vívott összecsapásra a Tiszától keletre került sor, Béla bihari hercegségében vagy annak közelében, ahol Béla győzelmet aratott. I. Béla halála után (1064) I. Andás fia, Salamon lett a király. A bihari dukátust Béla fiai, Géza, László és Lampert hercegek kapták.

1068-ban Osul vezér vezetésével besenyők vagy úzok (a források nem egyértelműek) törtek be az országba a Meszes-kapun keresztül. Egészen Bihar váráig fosztogattak, ekkor a vár is komolyan megsérült. Salamon király Géza és László hercegekkel a kerlési ütközetben szétverte őket.

1074-ben a mogyoródi csatában Géza és László hercegek oldalán részt vettek a hercegség csapatai, a bihariak és nyitraiak ("Bihoriensi agmine, Nitriensi agmine").

A következő támadás I. László uralkodása alatt, 1091-ben a érte Bihart. Ekkor kunok törtek az országra Kopulcs névű vezetőjük alatt ("Cunis nomine Copulch"). A Képes Krónika szerint a kunok serege "Erdély földjét végigpusztítva átkelt, és Byhorba ment." A vár ekkor is megsérült a harcokban.

A sáncokat az 1091-es pusztulás után megmagasították, majd még a 12. században a földsáncok tetején egy kb. 3 méter széles kőfalat építettek.

Könyves Kálmán uralkodása alatt Álmos herceg volt a bihari dukátus ura, de mivel többször fellázadt a király ellen, Kálmán 1107-ben felszámolta a hercegséget.

Imre király 1198-ban kelt oklevele megerősíti a nagyváradi egyházat a bihari várhoz tartozó Körös folyón levő vámja birtokában, melyet a püspökségnek még I. László király adományozott "trib. castri Bychor, de Kewres... "

A tatárjárás után a bihari várispánságról szóló oklevelek nagyon ritkák. Zsoldos Attila felveti, hogy "...felmerül tehát a gyanú, hogy a bihari várispánság, amelynek működési területén a tatárok különösen nagy pusztítást vittek véghez, oly súlyos vérveszteségeket szenvedett el 1241/42 katasztrófájában, hogy a 13. század második felében talán már életre sem kelt."

1268-ban István ifjabb király Chaz fiait, Chakot, Pétert, Jakabot és Benedeket felmentette a bihari vár jobbágysága alól és királyi szerviensei közé fogadta ôket.

1703-ben a bihari vár sáncai között Jármy Ferenc ezredes vezetésével 10 gyalogos és 5 lovas század táborozott a Nagyváradot körölvevő kuruc ostromzár részeiként. A császáriak Aradról és Szegedről megindulva megtörik a váradi ostromzárat és ellátják azt élelemmel. A bihari kuruc kapitányok értesültek a császáriak hadmozdulatairól és Jármy megerősíttette a vár régi sáncait. 1704. január 7-én hajnalban Georg Wilhelm Löffelholz ezredes csapatai mégis rajtuk ütnek és teljesen szétverik őket. A kurucok nagyon súlyos veszteséget szenvedtek, maga Jármy és tiszttársai is elesek, a császáriaknak talán 20 halottjuk és 50 körüli sebesültjük volt.

A millenium emlékére a várban egy földhalmon turulos emlékművet állítottak fel 1896-ban, amit a románok Trianon után eltüntettek. Jelenleg egy zászlórúd áll a helyén.