Csejte vára (Čachtice)

Csejte település neve IV. Béla 1263 márc. 18-án a pannonhalmi apátságnak Németújvárért, Szigligetért és pénzbeli segítségért bitrokokat juttató oklevelében szerepel először Chekce alakban: "...que dividunt et separant de villa Chekche castrensium castri Nitriensis et tendunt ad finem silve Nezez vocate...". Ekkor a nyitrai vár tartozéka volt.

Ez után valamikor az 1260-as évek második felében vagy az 1270-es évek elején a Hontpázmány nembéli Kázmér fiai építik fel a várukat. 1273-ban már áll, mert ekkor Péter és Pongrác comesek II. Ottokár cseh király csapataitól megvédik és ezért Lontó ("Lomptou") falut kapják Hont megyében. Erről IV. László 1276-ban kiadott okleveléből értesülünk ("...et specialiter in couservacione castri ipsorum, Chehte, vocati, cum alia castra nostra ultra Wag existencia, per homiues Regis Boemorum tunc capitalis inimici nostri hostiliter fuissent occupata,... ")

Valamikor 1297 után Csák Máté erőszakkal szerzi meg a várat a Hontpázmányoktól. III. András király 1299-ben hadat küld a trencséni oligarcha megfékezésére. Csejtét és más Nyitra megyei várait Hontpázmány nembéli Ugrin, Péter és Lampert foglalják el a királynak, aki nekik adományozza azokat. A király halála után Csák Máté 1301-ben visszaveszi tőlük és ők is elesnek a harcok során.

1316 és 1321 között egy ferences kolostorról vanna adatok Csejtén, de az 1379-es összeírásban már nem szerepel. Valószínűleg a Csák Máté elleni harcokban pusztulhatott el 1321-ben.

Csák Máté halála után Csejte is királyi vár lesz. 1335-ben a Péch nembéli Aladár fia Vörös (Ruphus) Tamás magister a csejtei (Chehte-i) várnagy. 1344-ben szintén ő a várnagy, de e mellett Ujvár [Holics] és Berencs várnagya is. 1351-ben szintén őt nevezik meg a várnagynak ("Thomae Ruphy Castellani de Chechte").

Luxemburgi Zsigmond 1392 már. 7-én Budán kiadott oklevelében Stibor pozsonyi ispánnak és testvéreinek adja a nyitramegyei Csejte várat és az ekkor már mezővárost.

1398 jan. 21-én Zsigmond Stibor vajdát ünnepélyesen megerősíti Bolondóc [Beckó], Ugróc, Csejte, Jókő, Berencs, Újvár [Holics], Korlátkő, Éleskő, Detrekő várak, a felsorolt nyitra- és pozsonymegyei mezővárosok és falvak birtokában s mivel ezeket hűtlenektől vette el, a reájuk vonatkozó okleveleket érvénytelenítve megtiltja, hogy Stibort bárki perbe vonhassa.

1414. máj. 24-én Stibor erdélyi vajda, besztercei, trencséni, szolnoki ispán, Csejtén keltezteti egy oklevelét, melyben magára a Vág Ura címmel hivatkozik. Egy 1419. évi szintén Csejtén (Czathce) kiadott oklevelében Styborzycz-i másképp Bolondóci Stibornak nevezi magát.

1428.02.01-én ifjabb Stibor Csejtéről ("(in Chahta dominico ante festum Purificationis Virginis") tudósítja Pozsony városát a husziták hadmozdulatairól.

1440-ben a cseh husziták sikertelen támadást intézték ellene. Svehla huszita-vezér itt fogva is volt.

1442.12.13-án kiadott oklevél szerint Gwth-i Orzag Mihály [Guthi Országh Mihály] ás Orzag János szerződést kötnek egymással Saro-i László [Lévai Cseh László] fia javaiban, a barsmegyei Lewa [Léva] és Reuisthe [Revistye], meg a nyitramegyei Cehte [Csejte] és Jokw [Jókő] várakban való örökösödésre (galéria).

1464 febr.5-én Csejte várában ad parancsot Országh Mihály nádor a nyitrai káptalannak.

1494.05.19-én kelt oklevelében II. Ulászló megtiltja, hogy az Országh Zsigmond tulajdonában lévő Csejte mezőváros lakóitól vámot szedjenek.

1523-ban Récsényi András Országh Ferenc csejtei várnagya.

1552 januárjában Losonczy István, a későbbi temesvári hős, Csejtén találkozott az ott tartózkodó nejével, Pekry Annával (Országh László özvegyével). Losonczy neje révén Országh Kristóf gyámja volt. Áprilisban távozott előbb Pankotára, majd Temesvárra, ahol annak védelmében hősi halált halt (a sebesült várkapitányt Ahmed pasa lefejeztette).

1567. október 9-én 32 éves korában elhunyt Országh Kristóf, a család utolsó férfi tagja. November 2-án a csejtei Szent László erődített templomban helyezték örök nyugalomba. A templom szentélyében a főoltártól jobbra ma is látható a síremlékének vörösmárványból készült fedlapja. 1891-ben helyeztette a mai helyére Reviczky Bertalan plébános. A sírkő felirata: Hic jacit spectabilis ac magnificius Dominus olini Comes Christophorus Országh de Guth judex curiae ac cons : sacr : rom : caesar: majestatis nec non Comitat : Neogradiensis Comes : Obiit aetatis suae anno 32. die 9 Octob. 1567".

1568-ban urbárium készült az uradalomról "Conscriptio colonorum possessionis archis Cheyte, anno 1568." címmel. Ebben oppidum, tehát mezőváros Csejte.

1569-ben a Nádasdy Tamás nádor özvegye, Kanizsai Orsolya szerzi meg Csejtét zálogjogon, Kanizsa várának átengedése fejében és 50000 forint készpénzért. Csejtén ekkor vár és a településen egy udvarház/kastély volt.

1576 okt. 1-én Nádasdy Ferenc elismervényt ad 243 forintról a csejtei birtokán levő 121 1/2 porta után behajtott adóról. 1577-ben Csejte várának gazdasági szükségleteiről Csejte, Kosztolány, Dubowanka, Cseszkócz, Korothna, Yarbó, Sipko, Botfalu, Ocskó, Vagyorcz, Lubina, Krajna, Lezethe nyitramegyei községek és a Hegyköz gondoskodtak.

1599 szeptemberében török-tatár csapatok rabolták és égették a Vág völgyét. A kortársak mintegy 17000 elhurcolt keresztényről tájékoztatnak. Csejte környékén is hatalmas volt a pusztítás.

1602-ben Nádasdy Ferenc, a híres Fekete Bég 36085 forint kifizetésével örök jogon megvásárolta. Bár évente több alkalommai itt tartózkodott feleségével, Báthory Erzsébettel, de a fő tartózkodási helyük továbbra is Sárvár maradt. Nádasdy Ferenc hadjáratból betegen megtérve 1604-ben hunyt el Sárváron.

1608. április 17-én a magyar követek Csejtén keresztül mentek Prágába a császárhoz a koronáért, aki visszaadta azt (II. Mátyás részére), s július 10-én érkeztek meg vele Magyarországra.

Báthory Erzsébet
Egy koncepciós per?

"Hallotta ez tanú másoktól, hogy az széles fodorgató vasat meghevetette, és az két karját azzal sütögette, hogy ugyan füsti ment. Sőt, azt is mondották, hogy amaz kerekded, apróbb fodorgató vasat meghevetette, és azt (tisztességgel szólván) az szemérmes testekben nagy melegen tolyatta"
- Dezső Benedek vallomása Báthory Erzsébet ellen 1611 januárjában

1610 őszén az özvegy átköltözött Csejtére, mert fia, Nádasdy Pál nagykorú lett, és a Nádasdy birtokközpont Sárvárt átengedte neki.

1610-ben Thurzó György nádor nyomozást rendelt el az özvegy Báthory Erzsébet ellen, mert az "több leányt és szűzet és más nőket, akik a lakosztályában tartózkodtak, kegyetlenül és a halál különböző nemeivel megölt és megöletett". Az állítólagos rémtetteiről Kereskényi György csejtei várnagy értesítette Thurzót. December 29-én elfogták Báthory Erzsébetet vacsora közben a mezővárosi kastélyban és a várba kísérték, ahol bezárva tartották haláláig, 1614. augusztus 21-ig.

A vizsgálat során a kínvallatás hatására szolgálói és komornái beismerő vallomást tettek. Őket gyorsan lefejezték és máglyán elégették. Szabályos per nem volt, pedig II. Mátyás többször is kérte erre a nádort. Az utóbbi időkben a történészek hajlanak arra az álláspontra, hogy Báthory Erzsébet nem volt kegyetlenebb a korban megszokottnál. Inkább a hatalmas birtokai és unokatestvére, Báthory Gábor erdélyi fejedelem Habsburg ellenes politikája miatt vonták vád alá. Az sem igaz, hogy befalazták a déli toronyban, mert szabadon közlekedhetett a várban haláláig. Korabeli feljegyzés szerint november 25-én helyezték végső nyughelyére a csejtei templomban. Sírjának helye ma már nem ismert.

Csejtét 1611. október 8-án felosztották az örökösök, Nádasdy Pál és Zrínyi Miklós (Nádasdy Anna férje) között. 1614. augusztus 8-án Nádasdy Katalin férje, Homonnay Drugeth György is megkapta Nádasdy Páltól a csejtei örökrészt. Az 1615-ben elhunyt Nádasdy Anna, 1616. március 9-én Nádasdy Pál és Homonnay Drugeth György felosztották egymás között a csejtei uradalmat (1617-ben Beckót is felosztották egymás között). Egyikük sem lakott itt, csak néha látogattak a birtokra.

A harmincéves háború során Nádasdy Pál 1619-ben Bethlen Gábor pártjára állt. 1624 június 5-én "kozákok ütöttek Ujhelyre és Csejthére és sok embert levágtak". Június 21-én "Forgách [Ádám] hada beszállott lovas 400, gyalog 250", augusztus 3-án "Forgách hada elment Komjáth felé".

Az uradalmi központ alá tartozott 1628-ban: Csejte oppidum (mezőváros), Komarnó, Zsolnafalva, Czasztkóc, Leszete, Koritno, Veszele, Verbó oppidum, Kosztolány oppidum, Brezova, Mieva, Krajna, Kosztolna, Vagyóc, Dubova, Lubika, Bodfalva, Alsó-botfalva.

1630 novemberében a vár kapitánya, bizonyos Georgio Bada elrendeli, hogy a várkápolnában lévő kis haranggal "estuéli és regveli imadsaghokra való jelek adassanak".

1633 okt. 15-én meghalt Nádasdy Pál. Az egykorú bejegyzés szerint dec. 8-án a nádor és más főméltóságok érkeztek Csejtére, majd 10-én az özvegy is megérkezett a kíséretével.

1660-ban Nádasdy III. Ferenc a csejtei és beckói uradalmakból elűzte a lutheránus prédikátorokat.

Érsekújvár 1663-as török ostromakor Csejte környékét tatár-török portyázók pusztították, de a várat nem támadták meg.

1668-ban Draskovich gróf horvát bán kastélyt épített a templom mellett Csejtén.

Nádasdy Ferenc (1671. ápr. 30.) kivégzése után a császári csapatok megszállták a birtokait. A csejtei kastélyt kifosztották és felgyújtották, a várat megrongálták (mértéke nem ismert). A kastély 1680-ban már romos volt. Az egykorú bejegyzés szerint Nádasdy részét "... ezen csejthei fél dominumot fiscus birja. Az az posoni kamara 1685-ig".

1676-ban Nemlovay István a csejtei fiscalis uradalom számtisztje Baksay Ferenctől, a berencsi fiscalis uradalom számtisztjétől búzát és gabonát vesz át a csejtei katonaság élelmezésére.

Az 1683-as Bécs elleni török hadjárat alatt súlyos tatárdúlás érte a csejtei uradalmat.

1684-ben Bercsényi Miklós és Forgách Pál egyezséget köt egymással a csejtei Drugeth kastély tárgyában.

1685-ben az esztergomi érsek, Széchenyi György szerzi meg 64000 forintért mind a volt Nádasdy, mind a volt Homonnay részt. 1695-ben az érsek halála után a Homonnay részt a pesti ispotályra hagyta, a Nádasdy részt Erdődy Kristóf vásárolta meg a kamarától 110000 forintért. Az ekkor készült urbárium tartalmazta az 1568-as urbáriumot is. A népesség csökkent 1568-hoz képest, a mezővárosban ekkor 10 malom működött.

A Rákóczi-szabadságharc kitörése után a kurucok már 1703 év végén megszállták a jelentéktelen és korszerűtlen várat.

1707-ben Guido von Starhemberg tábornagy a Morva és Vág közötti vidékről kiszorította a kurucokat és visszafoglalta a várakat. Nyár elején először Szomolányt vette be rohammal, utána megszállta Szakolcát és Sasvárt. Ezután Éleskő, Korlátkő és Detrekő várait foglalta vissza rohammal. Csejtét 4000 emberrel rohanta le. Októberben már Komárom, Gúta, Galánta, Diószeg, Vágsellye, Sempte, Szered, Lipótvár, Csejte, Vágújhely, Beckó, Trencsén és Illava váraiból erős védvonalat hozott létre. Ezzel kívánta megakadályozni a kuruc portyákat Morvaország és Felső-Ausztria területén.

1708 júl. 26-án Rákóczi a francia De la Motte-t küldte Csejte visszafoglalására. A Kassáról idehozott két mozsárral egy napig lőtték a várat, majd másnap gyalog rohammal vették be. A császári parancsnokot és embereit elfogták. Maga Rákóczi július 28-án megtekintette az elfoglalt Csejte várát. Nem sokáig maradt a kurucok kezén, a trencséni vesztes ütközet után kiszorultak a vidékről. A kivonuló kurucok felgyújtották, talán a bevonuló császáriak is megrongálták. Az 1708-as rongálások mértéke nem ismert, de nem lehettek végzetesek, mert 1715-ben volt értelme javítani. Erről több 1715-ös bélyegű tégla tanúskodik.

A vár 1772-ben leégett, majd ennek valamilyen mértékű javítása után börtönként szolgált. 1799-ben ismét leégett, ekkor azonban elhagyták és pusztulásnak indult.

A vár

A vár egy 375 méter magas mészkőszirtre épült. A legkorábbi részei egy hegyesszögű öregtorony amely a hegycsúcs legmagasabb pontján épült, és a csúcsot körbevevő szabálytalan alakú kőfal. A torony legvastagabb csúcsa, az. u.n. sarkantyú a déli oldalon volt, ahonnan a legnagyobb veszély fenyegette. A nagyjából háromszög alakú udvar keleti oldalán egy lakószárny és egy ciszterna volt.

A 14. században épült meg a patkó alakú torony a várfal észak-keleti részén. A várba bevezető utat is jobban védhetővé tették, az észak-nyugati sarkot megerősítették egy plusz fallal.

A 14. és 15. század század fordulóján, Stiboricz Stibor és fia idejében a vár magját gyilokjárós külső fallal vették körül, amelyet kívülről támpillérekkel erősítettek meg. A patkó alakú tornyot megemelték, a várat kelet felé kibővítették a középsővárral, észak-keleti részén egy belülről nyitott toronnyal.

A lőfegyverek rohamos fejlődése miatt a 15. század második felében a felső várat egy harmadik falgyűrűvel vették körül, melyet déli oldalán új erődítményekkel, sokszögű, alacsony lőállásos toronnyal erősítettek meg a sziklagerincen. Egy másik tornyot is emeltek a második falszoros északnyugati oldalán. A bővítés során megemelték a régebbi falakat és a patkó alakú tornyot is, melynek a legfelső emeletén várkápolnát alakítottak ki.

A 16. és 17. században a vár kényelmi funkcióit javították. A felsővár udvara teljesen beépült. A vár falait több részén is támpillérekkel erősítették meg. A középsővár déli falát megvastagították és lőállásokat hoztak létre az ágyúknak. Ekkor épült meg az alsóvár is, déli oldalán sziklaárokkal.

A vár utolsó javítása 1715-ben történhetett, mert ilyen dátumbélyeggel kerültek elő téglák.

A vár állagvédelmét 2012-ben kezdték el és még napjainkban is folyik (2021).