Galánta reneszánsz kastély

Galánta ("villam Galantha") IV. Béla királynak 1234 és 1270. évi oklevele szerint a pannonhalmi bencés apátság ("Monasterii Beati Martini de Sacro Monte Pannonie") birtoka volt. 1297-ben a Vörös Ábrahám és Aba fia Aba comes közötti birtokcsere oklevelében szerepel "Galanta" néven.

1425-ben galántai Bessenyey András kapta meg Galántát.

Esterházy Benedek 1550-körül költözött Galántára, amihez feleségének, Galántai Bessenyey Ilona kezével jutott (ez a birtokrész csak 6 jobbágyportából és egy kicsi kúriából állt). Édesanyja halála után fia, Esterházy Ferenc örökölte Galántát és felvásárolta a többi Bessenyei részbirtokot. Ekkor veszik fel az Esterházyak a galántai előnevet ("de Galantha").

Az 1609 előtt épült reneszánsz kastély építését a 16-17. század fordulóján Esterházy Ferenc alispán kezdte meg és fiai, de főleg Miklós, a későbbi nádor fejezte be. Eredeti, kéttraktusos alaprajza kisebb változtatásokkal máig megmaradt. A főbejárat fölött egy keskeny torony emelkedett, ami túlnyúlt a kastélyon. Az épület tetején reneszánsz pártázat futott végig.

Esterházy Miklós öccsei, Dániel (a cseszneki ág megalapítója) és Pál (a zólyomi ág megalapítója) a reneszánsz várkastélytól kb. 2-300 méterre egy négy saroktornyos, lőréses fallal körülvett vizivárat építettek fel 1633-ra a török veszély miatt. Az építkezést Miklós is támogatta anyagilag. Ez lett később számos átalakítás után a mai neogótikus Esterházy-kastély.

A reneszánsz kastélyt 1647-48 között sarokbástyás, lőréses fallal vették körbe, külső oldalán vizesárokkal. A déli oldalon volt a felvonóhíddal ellátott főbejárat. A 17. század végi állapotot mutatja az Esterházy család megrendelésére Matthias Greischer által készített metszet (galéria).

Az öregebb Esterházy kastélyt többször átépítették és átalakították. A mai barokk-klasszicista formáját a 18. század második felében kapta. Az átalakítás valószínűleg Esterházy Istvánhoz köthető, aki 1875-1889 között Pozsony megye főispánja volt.

A csehszlovák földbirtok reform után 1926-ban Esterházy László a megmaradt kisebb birtokot eladta a Szlezák testvéreknek, az újabb kastélyt a község vette meg, míg a régebbit a diószegi cukorgyár raktárnak.

1970-ben lebontották a kastély védőfalát és sarokbástyáit, és az épület is csak a helyi műemlékvédőknek köszönhetően menekült meg. Az 1990-es években felújították, napjainkban múzeum és házasságkötő terem van a falai között.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor

Források:

Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. II. 1234–1260. (Pest, 1861.); Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. XII. (Pest, 1874.); Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - Pozsony vármegye; Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet; K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940); Merényi Lajos: Herczeg Esterházy Pál nádor (1895); http://de.esterhazy.net/;

SEGÍTSE MUNKÁNKAT, LEGYEN RÉSZESE A KÖZÖS ÉRTÉKMENTÉSNEK!

A Várlexikon weboldal elkötelezetten dolgozik azon, hogy a Kárpát-medence elfeledett romjaitól a legismertebb erődítményekig mindent egy helyen mutasson be. Nemcsak leírásokkal és történeti háttérrel, hanem egyedülálló kép- és alaprajz-galériákkal is segítjük a kutatókat, túrázókat és a történelem szerelmeseit.

Ahhoz, hogy az oldal reklámmentes, naprakész és technikailag stabil maradhasson, az Ön segítségére is szükségünk van. Minden egyes adomány közvetlenül a kutatómunkát, a helyszíni dokumentációt és a webes felület fejlesztését támogatja.

Amennyiben megteheti, a Donably felületén támogathatja munkánkat: