Körösszeg

Körösszeg

Körösszeg váráról az első okleveles adat 1289-ből ismert, ekkor a Borsa nembéli Beke birtokában volt. 1277 után épülhetett, miután Kán Miklós IV. László parancsára megtörte a Bihar megyei Geregyék hatalmát.

1289. december 25-én IV. László király Körösszeg melletti táborából (" D. iuxta Keressceg, in festo Nativitatis domini. ") ad ki utasítást Szatmár, Szabolcs és Bereg megyék nemeseinek és minden katonáskodó, illetőleg katonáskodásra köteles lakosának, hogy felfegyverezve Vbul fiának: Mihály comesnek fiaival: István és Pál mesterekkel csatlakozzanak hozzá.

1290. július 10-én a Körösszeg vára melletti ("prope castrum Kereszeg") táborbában ölte meg IV. László királyt 28 éves korában kun összeesküvők egy csoportja, Árboc, Törtel és Kemecse nevű elöljáróik vezetésével. Az indíték máig tisztázatlan, de később felmerült az is, hogy a Körösszeg várában tartózkodó Borsa nembeli „Kopasz” Jakab megrendelésére gyilkolták meg (később I. Károly meg is vádolta bűnrészeséggel). A király talán éppen Körösszeget akarta ostromolni. A 14. századi bécsi Képes Krónika így számol be az eseményről: "László király felesége apuliai Károly király leánya volt. Ő azonban megvetette a házastársi nyoszolyát és kun leányokkal hált: Édua, Köpcsecs és Mandula volt a nevük; volt sok más ágyasa is. Szerelmüktől szíve méltán megromlott, bárói és országának nemesei meggyűlölték. ... Ezenfelül eljött ellenére a fermoi Fülöp apostoli legátus, mivelhogy kun módra és nem katolikus szokás szerint élt... a királyt kiközösítéssel fenyegette, ha nem gyűlöli a pogányokat, nem követi a keresztény szokásokat és nem él házastársi nyoszolyában. De mit sem érvén el a királynál, hazatért. Ezután rövidesen az Úr 1290-ik esztendejében, hétfői napon, nem sokkal Szűz Szent Margit vértanú ünnepe előtt, a körösszegi vár közelében maguk a kunok — akikhez pedig annyira húzott— Kivált Árboc, Törtel és Kemence, meg atyafiságuk és cinkosaik ... a királyt nyomorúságosán megölték.” "

1313-ban (Borsa nembéli) Kereszegh-i Beke magister körösszegi várnagya Iwanka comes fia Imre magister.

I. Károly 1317-ben leverte az ellene lázadó Borsákat, a király Adorján várát ostrommal foglalta el az oklevelek szerint, és ekkor történhetett Körösszeg ostroma is, amit egy 1318-as oklevél említ. Borsa Kopsz Jakab is a király foglya lett, a várait elkobozták, így Körösszeg is királyi vár lett, és a király híve, az Aba nembéli Nekcsei Sándor fia Sándor magister lett a körösszegi ("Kyriszyg-i") királyi várnagy. 1327-ben de castro Kereszeeg alakban szerepel a király oklevelében, 1328-ban a szintén Aba nembéli Nekcsei Sándor fia Demeter királyi tárnokmester a várnagya. Egészen 1390-ig királyi vár maradt.

1390. október 31-én Zsigmond király utasította az aradi káptalant, hogy Losonczi István macsói bánt vezesse be Körösszeg vára és a hozzá tartozó uradalmakba.

1396. augusztus 18-án Zsigmond király utasította a váradi káptalant, hogy Körösszeg várába és tartozékaiba vezessék be Sidói [Zsidói] István fiait, Miklós temesi ispánt és Györgyöt új adomány címén. A Zsidóiak 1401-ben kapják Csákvárt, onnantól Csákynak hívják magukat. Később felveszik a Körösszegi és Adorjáni Csáky előnevet.

Okleveles adatok szerint Zsigmond király 1419-ben és 1422-ben is járt Körösszegen.

1424-ben Csáki Miklós erdélyi vajda kéri a pápát, hogy engedélyezze a váradi egyházmegyei körösszegi várban lévő Szent Otilia-kápolna lebontását, amely a folyamatos áradások és a vár beázása miatt nagyon romos.

1463-ban Földesi Márton körösszegi várnagyot említi Mátyás király oklevele.

1514-ben a Székelyhíd várát elpusztító Lőrinc pap paraszti hadai ostromolták Körösszeg várát. Szerémi így írta le: "Lőrinc pap a saját akaratából csatlakozott (az ostromlókhoz), Váradról Keresztszegre sietve. Ott a nemeseket és bárókat megfenyítette, s nagy pusztítást vitt véghez, s Keresztszeg várát ostromolta." A mezővárost elpusztították, de a várat nem tudták bevenni.

1526. október 28-án a Csákyak három ága: László, Ferenc és Mihály egymás között felosztják Kőrösszeg várát ("castro nostro Kereszegh").

Csáky Miklós 1566-ban Czibak örökség körüli hatalmaskodások alkalmával a palotai és mindszenti lakosok közül mintegy 18 jobbágyot elfogatott, a körösszegi várba vitetett és csak váltságdíj árán engedte el őket. Ugyanekkor Craciun Prasza sergesi jobbágyot elfogták és a körösszegi várba vitték, ahol az a hídról a vízbe vetette magát és megfulladt.

1598-ban a Váradot ostromló török-tatár csapatok elfoglalták és felgyújtották Körösszeget. Az 1602-ben "Castellum Kerezzegh" felvett inventáriuma leírja, hogy teteje hiányzik, olyannyira, hogy a rombadőlés veszélye fenyegeti. A vár tüzérsége ekkor: "Nagy ágyuk, vulgo „tharaczk” 2. – Kisebb ágyuk, vulgo „zakallas” 27. – Rosszabb minőségűek, összerakás nélkül 22. – Dob (a gyalogosoké) 1. – Zászlók 2. – „Bombarda compacta” 6 puskából áll, neve „Sereghbonto” 1. – Ágyúgolyók 74. – Kisebb golyók 201." A vár oldalában kunyhókban menekültek laknak.

Csáky István öccsével és anyjával 1625-ben felosztotta a családi birtokokat és ennek eredményeként a nagyalmási és körösszegi uradalom maradt a saját birtokában, az adorjáni és egeresi uradalom Lászlóé lett, a buzai és a vécsi pedig Wesselényi Annának jutott. Csáky István később elhgyata Erdélyt és a királyi Magyarországon szerzett birtokokat, többek között Szepesvárat is. Ellentétbe került I. Rákóczi Györggyel, aki ideiglenesen megfosztotta erdélyi birtokaitól, így Körösszegtől is.

Az erdélyi birtokhoz kapcsolódó bihari körösszegi uradalom I. Rákóczi György idején hajdúk által lakott területté alakult, Csáky István többször is tiltakozott a hajdúk ellen: "se szabados szántóföldet, réteket, tilalmas erdőket, s halászó vizeket nem tarthattam miattak, sem korcsomát, mészárszéket, sem egyébféle jövedelmem miattok nem lehetett, ezen kívül törvényeket az parasztság között nem szolgáltathattam, az latrok az tömlöczből kiosontak, gondviselőmet halálra verték, megkötözték".

1635 augusztus 3-án inventárium készült a várban lévő ingóságokról ("arce Keöröszegh"): ezek szerint a belsővárban állt a lakótorony, mellette a sok szobás palota és kápolna. A külsővárba egy kaputornyon keresztül lehetett bejutni, itt álltak az őrség épületei. A váron kívül palánk is volt. A belső- és külsővárban is voltak pincék.

A körösszegi hajdúk II. Rákóczi Györgytől kérték, hogy Körösszeg szabad hajdúváros legyen. Ezt a tulajdonos Csákyak ellenezték, végül 1653 után elűzték a mezővárosból a hajdúkat, akik bosszúból feldúlták és felgyújtották a várat. Ezzel a sorsa megpecsételődött, mert a tulajdonosok nem törődtek a bihari birtokaikkal. A vár épületeit és falait a környező lakosság széthordta, egyedül a hatalmas lakótorony maradt viszonylag épen. Az sem használhatott az épületeknek, hogy 1660-ban Váradot a törökök elfoglalták.

Irinyi Sándor 1860-ban a Vasárnapi Újságban azt írta róla, hogy jelenleg magtár, és ezért fedték be a tornyot az előző években.

Ma már csak a 24 méter magas, alul 4 méter falvastagságú torony és egy kisebb faltöredék látható. A torony falai felfelé fokozatosan vékonyodnak 1,1 méteres vastagságig, az alsó szintjei boltozatosak voltak, a többi sík mennyezetű. A vár területe nagyjából trapéz alakú lehetett, 120 x 130 méteres alapterülettel. A belső és külsővár is téglából épülhetett.


Források: Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. (1977); Szabó Károly: Kun László (1887); Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) (Századok, 2003); Molnár Ambrus: Adatok a körösszegi uradalom XVII. századi történetéhez (1978); Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 269.; Bertényi Iván: A Nikápoly alá vonult sereg hátországa, Magyarország 1396 nyarától 1397 tavaszelőig; HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 001. - No. 015.; Ortvay Tivadar–Pesty Frigyes: Oklevelek Temesvármegye és Temesvárváros történetéhez. I. 1183–1430. (Pozsony, 1896. Temesvármegye és Temesvár város története. 4.); Engel Pál: Itineraria Regnum et reginarum (1382-1438) - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 1.; Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310–1323); Juhász Kálmán: Egy dél-alföldi hiteleshely kiadványai - Aradi regesták; Ludwig Emil: Királygyilkos kunok, eltűnt kerek templomok nyomában a Duna-Tisza közén (Forrás, 1985); Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005); Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008); Blazovich László: Anjou–kori Oklevéltár. VIII. 1324. (Budapest–Szeged, 1993.); Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. VI. 1321-1322. (Budapest–Szeged, 2000.); Oklevéltár a gróf Csáky család történetéhez. II. Oklevelek 1500–1818. (Budapest, 1919.); Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.); Papp Klára: Az erdélyi Csákyak (Erdélyi tudományos füzetek, 2011); Bogdáni Zsolt: A Czibak örökség és a Csákiak;

Megközelítése

A vár néhány méterre van a magyar határtól, de megközelítése a román oldalról egyszerűbb. Körösszeg településről egészen a várig aszfaltozott út vezet.

Szélesség: N - 47°02'36.4"
Hosszúság: E - 21°40'04.4"