Az egységes kialakítású komáromi erődrendszer a hadiépítészet fejlődésében egyedülálló korszakot mutat be és reprezentál. Az un. új-porosz építészeti elveket az osztrák hadmérnökök nem csak átvették, hanem ki is egészítették, ami miatt Komárom erődítményei unikálisak lettek.
Már a napóleoni háborúkban felmerült, hogy Komárom várát ki kell építeni egy kétszázezres hadsereg befogadására képes erődítmény rendszerré. A vár korábban elárverezett épületeit visszavették, az 1700-as évek közepi földrengésekben megrongálódott falak kijavítására a 48. Vukassovich gyalogezredet vezényelték. A várfalakon kívül a Csallóköz felőli oldalon sáncok épültek. I. Ferenc császár parancsára 1809-ben kezdődött meg a vár, a várost védő Nádor- és Vág-vonal kiépítése Marquis Chasteler táborszernagy tervei alapján. 1817-ben vették meg a Zichy grófoktól a monostori homokhegyet is, ahol később felépült a Monostori erőd.
1848. szeptember 29-én Komárom vér nélkül került magyar kézre. Majtényi István, majd Török Ignác megerősítette a várat és az egykori napóleoni háborúk alatt épült sáncokat.
Komárom védői csak az Öreg- és Újvár egyesített tömbjét, a Nádorvonalat, a Vág-dunai hídfőerődöt és a Csillagerődöt szállta meg, a Duna jobb partján kiépített sáncokat már nem. Komárom 1848. december 30-án került ostromzár alá az osztrák II. hadtest által, majd 1849. februárjában Simunich altábornagy a monostori Szőlőhegyen épített magyar sáncokat elfoglalta és innen lövette a várost. 1849 április 20-án mentették fel Komáromot a magyar csapatok a tavaszi hadjárat alatt. 26-án elfoglalták az osztrák állásokat a Homokhegyen, majd a honvédsereg Görgey és Damjanich vezetésével 14 órás csatában Mocsáig szorította vissza az ellenséget. Az osztrák sereg elvonulta után a Homokhegyen egy 3 szintes, kazamatázott kiserődöt kezdtek el építeni, amelynek bástyái közül csak egy készült el.
A szabadságharc leverése után Ferenc József elrendelte Komárom kiépítésének folytatását. A Monostori erőd munkálatai 1850-ben kezdődtek el és 1871-ig tartottak. Az erődöt az új porosz elvek alapján tervezték, de már figyelembe vették a haditechnikai újításokat is. Itt már elhagyták az erődök sarkain alkalmazott bástyákat, mint amilyeneket a Csillagerődnél még megépítettek. A falakat szemből már eltakarták az u.n. ellenlejtők, és falazott, nagy mélységű szárazárkokat alkalmaztak úgy, hogy azok teljes hosszukban belőhetőek legyenek. A szárazárok külső és belső részén is lőréses kazamaták voltak, így két oldalról is támadhatók voltak az árokba benyomult ostromlók. Az erődöt úgy tervezték, hogy bármilyen irányból történő támadásnak ellen tudjon állni.
Az eredeti, 1850-es terv (galéria) nem valósult meg a tüzérség rohamos fejlődése miatt. Az erőd belsejébe tervezett laktanyákat és helyőrségi templomot már nem építették meg, mert kitettek voltak a belövéseknek. 1866-ra kb. az erőd fele készült el (galéria).
Az 1871-re elkészült erőd kb. 25 hektár területet foglal el, ebből az udvar 104 000 m2. Az épületek hasznos alapterülete (falak nélkül) kb. 25 680 m2. A Duna felől megépült a folyó lezárásra és a Nádor-vonal előterének biztosítására az alápincézett, három szintes Duna-bástya, belsejében ágyúfelvonóval, valamint két szintjén lőszerszállító kisvasúttal. A szabálytalan hatszög alakú erőd hosszú egyenes homlokfalakat kapott, hogy azokon minél több ágyút tudjanak elhelyezni. A déli és nyugati oldalon egy-egy kétszintes védőállást, un. koffert építettek az árok védelmére. Mire az erődrendszer elkészült, a tüzérség miatt már elavulttá is vált. A korszerűsétésére nem volt pénz.
Az első világháború utáni békeszerződés kettévágta az erődrendszert, a magyar oldalon a Monostori és Igmándi erődök kaszárnyák lettek, míg a Csillagerődből lőszerraktár lett. A második világháborút épségben vészelték át az erődök. A Monostori erődöt a szovjet csapatok vették birtokba és Közép-Európa legnagyobb lőszerraktárát alakították ki az erődben. Mikor a rendszerváltás után kivonultak, az erődöt leromlott állapotában hagyták maguk mögött. Az erőd 2000. január 1-től van a „Monostori Erőd Hadkultúra Központ" Műemléki Ingatlanfenntartó és Hasznosító Közhasznú Társaság kezelésébe került.
Források: Tolnai Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere (1999); Tolnai Gergely: A komáromi erődrendszer műemléki szemmel (2004); Csikány Tamás: A komáromi erődrendszer kiépítése 1808-ban; Kecskés László: Komárom az erődök városa (Zrínyi, 1984); Nagy Klára: Magyarországi erődök (1995);
A légifotókat a Magyar Várarchívum Alapítvány bocsátotta rendelkezésünkre.
Parkolni az erőd előtti parkolóban lehet. Onnan pár perc sétával elérhető.
Szélesség: N - 47°45'04.2"N
Hosszúság: E - 18°05'40.2"E
