Essegvár

Essegvár

Bánd

A vár rövid története

Essegvár feltehetően a közeli Veszprém 1552-es török ostromakor pusztulhatott el.

Veszprémtől nyugatra, a Séd patak felé emelkedő mészkőszirten található Essegvár részben feltárt romja.

A terület gazdája az Árpád korban az Atyusz nemzetség volt, Bánd községe is az egyik tagjukról kapta nevét. Még 1233 előtt Igmánd nembéli András vásárolta meg az Atyuszoktól többek között Bándot is (120 márkáért).András a későbbiekben kegyvesztett lett, birtokait elkobozták, csak András fia Miklós kapta őket vissza V.Istvántól. Később IV.László is megerősítette őt birtokában.

Maga a vár 1279 és 1309 között épülhetett. Első említése 1309-ből ismeretes, amikor az Igmándoktól a rokon Lőrinte nembéli Lőrinte veszprémi ispán és fiai kezére került. Ebben az adománylevélben említik először a várat "castrum Scegh" néven. Ezután a vár évszázadokik Lőrinte udódai, a várról elnevezett Essegvári családé volt. Magáról a várról semmilyen adat nincs, valószínűsíthető, hogy kiterjedése nagyjából hasonló lehetett a maiéval. Egy 1341-es oklevél cseréppel fedett tornyot ("turris tegularis"), palotát ("pallatium instructum") és a vár nagyobb kapuját ("porta maior") említette.

Az Árpád-ház 1301-es kihalása utáni anarchiában az Essegváriak Károly Róbert oldalára álltak, ami árulásnak minősült az Anjou ellenes liga szemében, mert felesége Csák nembéli volt. Kőszegi Henrik Károly Róbert elleni hadjárata során Essegvárat megostromolta, elfoglalta, Lőrintét lófark mögé köttettve végeztette ki. Lőrinte fia Tamás Károly Róbert bizalmasa lett, a király Havasalföldi hadjárata (Basaráb vajda) során esett el. A posadai csatáról itt olvashat bővebben.

Az Igmánd nemzetség még Tamás életében megpróbálta elperelni a várat és birtokait. Ez a hosszú pereskedés 1345-ben ért véget az Igmándok vereségével. Az Essegváriak szolgálataik jutalmául 1334-ben vámszedési jogokat kaptak Bánd és Billege mellett. Ez hatalmas adomány volt, mert ezeken az utakon folyt a kereskedelem Buda - Itália, illetve Buda - Graz között.

Essegvár a család birtok központja volt. Számos perben megemlítik részben a vámjogokkal kapcsolatban, illetve hatalmaskodások miatt.

A család hanyatlása Essegvári János 1390 körüli halála után kezdődik meg. Az örökösök erőszakoskodásai miatt János özvegye Mária királynőhöz fordult segítségért. Ezen örökösök egymással is állandóan perben álltak, ezt megunva Zsigmond király 1401-ben az ellene szőtt összeesküvésben való részvétel miatt elveszi a várat a család férfi tagjaitól. 1410-ben Rozgonyi István bakonyi ispán a vár várnagya. Az Essegváriak kezén maradt birtokrészekért 1430-ban ismét megindul a pereskedés. 1440-ben az I.Ulászlót támogató Essegváriaktól és Rozgonyiaktól az Essegváriakkal nőági rokonságon lévő Debrentei Himfyek ostrommal elragadják a várat, de a bátaszéki csata után a győztes Ulászló visszajuttatja nekik. 1457-ben Újlaky Miklós kapta adományba V. Lászlótól, amely még 1464-ben is birtokába volt. Hosszas pereskedés után 1472-ben Újlaky visszaadta Essegvári Györgynek a várat és uradalmát (Kinizsi Pál közbenjárására).

A vár hanyatlása 1499 után indul el, amikor Essegvári Ferenc a zálogba kapott Döbrönte várába tette át a székhelyét.

Essegvár a török várháborúk korában már nem szerepelt, valószínű pusztulása a szomszédos Veszprém 1552-es török ostromra tehető. 1641-ben már romként említik.

Források: Devecser-Ugod-Essegvár-Döbrönte; Rainer Pál: Bánd-Essegvár; Rainer Pál: Segvártól Essegvárig;

Letölthető dokumentumok:
Rainer Pál: Segvártól Essegvárig

Hírek érdekességek:

2017.09.06. - Régészek kutatják az Essegvár múltját. Teljes cikk itt.

Hol található

Veszprémtől nyugatra a 8-as út mellett található Bánd község. Autóval egészen a vár aljáig lehet menni, onnan egy könnyű séta a vár.

Szélesség: N - 47° 7,206'
Hosszúság: E - 17° 46,862'