Pozsony: Klarisszák temploma

A klarissza rend alapítójáról, Assisi Szent Kláráról kapta nevét. Klára 18 évesen Assisi Szt. Ferenc tanításainak hatása alá került és otthonról megszökve Ferenchez menekült. 1215-ben a Szent Damján kolostorban saját rendet alapított, követőit halála (1253) után nevezték el klarisszáknak. Magyar származású klarissza szentek is ismerünk, ezek Árpád-házi Szent Kinga (IV. Béla lánya, Lengyelország védőszentje), Árpád-házi Boldog Jolán (IV. Béla lánya) és prágai Szent Ágnes.

A pozsonyi klarisszák templomának mai formája újjáépítés eredménye, az eredeti épületet Mária Terézia császárnő, a 18. században lebontatta. A klarisszák rendje volt az egyetlen olyan magyar női szerzetesrend, amely a 13. századtól az 1782. évi feloszlatásig folyamatosan működött.

Magyarországon 1238/1239-ben jött létre az első klarissza kolostor Nagyszombaton. A zárdának IV. Béla 1240-ben egy falut ajándékozott.

A pozsonyi klarisszák alapítási éve 1297. A rendház eredeti épülete a cisztercieké volt, ezt III. András ajándékozta a klarisszáknak.

1429.12.11 Zsigmond Gergely gvardiánnak a pozsonyi klarisszák nevében előterjesztett kérésére megerősíti ezek számára András pozsonyi comes 1238-i, Mát királyi tárnokmester és pozsonyi comes 1244-i és III. András 1297. november 11-i szó szerint átírt adományleveleit. Az oklevelekben biztosított jogai és birtokai megerősítése a pozsonyi klarisszák Mária Magdolna klastromának Borbála királyné jóváhagyásával s a prelatusok és bánok egyhangú határozata alapján történt. Átírta II. Ulászló, 1515. május 27-én. (galéria)

A pozsonyi klarisszák 1529-ban Prágába és Grazba menekültek. A protestánssá vált Pozsonyi polgárság már az 1540­es években megpróbálkozott az apácák eltávolításával, pontosabban a városba való visszatérésük a megakadályozásával, de az uralkodó (1540), majd Várday Pál esztergomi érsek, helytartó (1543) fellépése megakadályozta azt. A város végül is kénytelen volt az Óbudáról menekülő, Pozsonyba érkező klarissza apácáknak átadni az akkor már ispotályként használt kolostorépületet, amely azután gyűjtőpontja lett különböző kolostorból érkező apácáknak, illetve az általuk mentett értékeknek. A Nyulak szigeti domonkos apácák a törökök elől menekülve végül a pozsonyi klarisszák kolostorában találtak menedéket, ahová magukkal vitték Szent Margit ereklyéit is.

1605-ben Bocskai István hadai elől a nővérek Bécsbe menekültek. 1607-ben tértek vissza. 1618-ban a Nyulak-szigetről 1541-ben elmenekült domonkos apácák a kincseikkel (köztük Árpádházi Szt. Margit csontjaival és övével) együtt Pozsonyba költöztek (az utolsó domonkos apáca 1637-ben hunyt el Pozsonyban). Szent Margit övét a kolostor főrendű asszonyoknak kölcsönözte ki szüléskor. Az apácák 1623-ban ismét menekültek, ezúttal Bethlen Gábor hadai elől. A visszatérő apácák között túlsúlyba kerültek a magyar anyanyelvű apácák, és a klarissza kolostor látványosan megindult a nemesi apácaközösséggé válás útján.

1655-­ben 48 fő élt a kolostorban (a kolostor létszáma 50 főben volt maximálva), ebből 19 fő volt szolgáló nővér, 1 novícia, 4 gyerek és 28 nővér, akik közül nem kevesebb, mint 21 volt nemesi származású, köztük nem egy főnemesi család sarja a Csáky, Draskovich, Wesselényi, Nádasdy famíliákból. A főnemesi lányok egy része mindenfajta fogadalom nélkül, csupán nevelésre került a zárdákba. 1633 és 1640 között új kolostor épült Pázmány Péter és Lóssy Imre esztergomi érsekek jóvoltából.

A templom 1700-ban súlyos károkat szenvedett egy földrengés miatt. A torony sisakját le kellett bontani, ezt bádogtetővel pótolták és földig érő támpillérekkel erősítették meg. 1703-ban Bécsben jelent meg Sigray Erzsébet Róza pozsonyi klarissza fordításában a "Jó illatú rózsás kert" című imakönyv. Az 1713-1714. évi pestisjárvány idején a pozsonyi apácák nagy része kolostoruk diószegi birtokára menekült.

II. József idejében 1788-ban a gimnáziumot áthelyezték az 1782-ben feloszlatott klarisszák kolostorába. A távozó nővérek valahol a templom kriptájában elfalazták Szt. Margit csontjait, ez máig nem került elő. A templomot és a tornyot Schulek Frigyes 1888–1889-ben restaurálta. A gimnáziumnak számos neves tanulója volt, többek között Bartók Béla és Dohnányi Ernő.

1913-ban a templom és kolostor épülete Pozsony városáé lett.

A templom tornya érdekes kialakítású, nincs alja, hanem a falból "nő ki", ahhoz ragasztották hozzá. Paistner Gyula 1888-ban így írt róla: "Pozsonyban a Clarissa apáczák elpusztúlt kolostorának egyhajós temploma tornyánál fogva nevezetes. Ez ötszögű, de nem négyszögből megy át e szokatlan alakba, hanem részben a templom nyugati és déli falán, részben e falak sarkán levő támasztó pillérek tetején, részben pedig e pillérek közéből kiszökellő, zömök tagoltságú gyámokon nyugszik, látszatra nézve, mintha java része a levegőben szabadon állana. Három osztálya közűl az alsó egyszerű, csupán sarkait díszítik tornyocskák, s párkánya alatt három karaju öv fut körűl. A második osztály alsó felében a sarkokon és az oldalokon szép mennyezet alatt levő szobrok a keleti bölcsek hódolatát ábrázolják, fölső felét változatos geometriai dísz három szalagban övezi. A harmadik osztály sarkain tornyocskák, széles ablakainak bélletében pedig szép oszlopocskák emelkednek. Liliom virágban végződő három karajos koszorú párkány fejezi be e sajátos alkotmányt, melyet az idők viszontagsága csakis sisakfödelétől fosztott meg." Borovszky Samu Pozsony városának leírásában szintén ír a toronyról: "A ki még a gót stilű tornyot 1902 előtt látta, azt ma kellemes meglepetés éri. A rozoga torony egészen a régi formára és méretekre újonnan épült, csak egyes köveket és szobrászati épületrészeket, konzolokat, fiálákat, levélcsokrokat, oszlopfejeket és szobrokat alkalmaztak a régiből az új falazatban. A régi toronytetőt, mely a torony gótikus jellegéhez nem illett, most nyulánk, szép kősisak födi. A templom déli hajóját és szentélyhosszát beszegett éktelen sekrestye eltünt. A támogató pilléreket alapjukig kiépítették s tatarozták."