Berencs (Hrad Branč)

Berencs várának impozáns romjait a Berencsváralja feletti 475 méter magas süveg alakú várhegyen találjuk. Maga a név valószínűleg ótörök eredetű, jelentése: első. Egyes kutatók a Berencs, Berény neveket kabar törzsnévnek feltételezték. Bár okleveles adat nincs róla hogy a Berencs nemzetségé lett volna a település, de arról van, hogy IV. Béla Berencs nembéli Malsa fia Miklóst jószágvesztésre ítélte és kivégeztette annak a tatárjárás időszakában elkövetett gonoszságaiért.

A terület a 13. században az Aba nemzetség Galgóci ágának őse, I. Aba kezén volt (1297-es elcserélésekor utóda IV. Béla 1241-es oklevelét mutatta be, amin a király elismerte a birtokok megvételét). A vár építője is ő, vagy utódai lehetettek. Az 1251 és 1260 között épült erősség a cseh határt őrizte, ellenőrzés alatt tartotta a Kárpátok átjáróját. Ez a korai vár egy öregtoronyból, a hozzá csatlakozó palotából és kápolnából, valamint az ezeket körülvevő kőfalból és mély szárazárokból állt.

V. István / IV. László és II. Ottokár cseh király közötti háborúkból nincs adat róla.

Az Aba nembéli Aba comes 1297-ben Berencs kővárát Szobotist [Ószombat] birtokkal együtt elcseréli Pécz nembéli Vörös Ábrahámmal annak Kelecsény, Ság, Bajmócska, Galgóc, Galánta birtokaiért. Vörös Ábrahám még ebben az évben III. Andrástól adományként megkapta Berencs várát. Ábrahám mester részt vett az utolsó Árpád-házi királyunk Albert osztrák herceg és a Kőszegiek elleni harcaiban. Az adományozó oklevél felsorolja Ábrahám érdemeit: 1289-ben a nyugati határszélen lázadás ütötte fel a fejét, ő azonban megőrizte hűségét. IV. (Kun) László halála után III. András király segítségére sietett. Nagyszombat alatt csatázott az osztrákokkal, ahol több hadifoglyot is ejtett és az ellenség zászlóit a királynak elküldte. Pozsony várának ostromakor is az első sorokban harcolt, ahol súlyosan megsebesült és a szerviensei közül pedig néhányan meghaltak.

Ábrahám az utolsó Árpád-házi király halála után Csák Mátéhoz csatlakozott és annak tárnokmestereként Csejte várnagya lett. Az oligarcha 1309-ben fondorlatos ügylettel elvette tőle Berencset (esztergomi keresztes konvent oklevele a "cseréről", 1309. augusztus 19. ). Erre a sértődött Ábrahám mester I. Károlyhoz pártolt. A király 1317. szept. 29-én visszaadta neki a várat ("...a Máté által tőle hatalmaskodással, vásárlás hamis címén elvett Berench várát visszaadja... "), majd 1323-ban Cseklészt is neki adta Sempte és Óny birtokokért cserében.

Vörös Ábrahám ekkor még nem jutott ténylegesen a vár birtokába, az Csák Máté halála után Holiccsal egyetemben Máté unokatestvére, Sternbergi [Cseh] István kezén maradt használatra. Ez után valamikor Luxemburgi János cseh király foglalta el, és csak a cseh háborúkat lezáró 1332-es békekötés után került vissza a magyar királyhoz castra Berench. Ekkor Berencs királyi vár lett. Lackfi István lett a várnagya Holiccsal és Bolondóccal egyetemben. 1335-ben I. Károly Menul fia Péterre bízta Holics és Berencs várait, hogy a határt Cseh Istvántól megvédjék. A várak a harcok során megsérültek, ezért a király négy vármegye adóját engedte át Péternek a várak kijavítására, aki viszont a pénzzel megszökött. 1336-ban a cseh kereskedelmi utak szabályozásáról szóló oklevél szerint ismét Lackfi István Holics, Berencs ["Berench / Berenchech"] és Bolondóc várnagya.

I. (Nagy) Lajos 1344-ben és 1346-ban kiadott oklevelei szerint a Pécz nembéli Aladár fia Vörös (rufus) Tamás mester Csejte, Berencs és Újvár [Holics] várnagya.

1385-ben Luxemburgi Zsigmond meg kívánta szerezni a magyar trónt (ekkor még csak jegyes volt Mária királynőnek), de nem volt számottevő hadereje. Unokatestvéreihez, Jodok és Prokop morva őrgrófokhoz fordult segítségért, cserébe a Vág folyótól nyugatra eső magyarországi területeket ígérte nekik azzal a feltétellel, hogy amennyiben ők ezeket fegyverrel, vagy tárgyalás útján a hatalmuk alá hajtják, akkor addig tarthassák meg, amíg a katonai beavatkozásuk költségei megtérülnek. A morvák nem csak a királyi várakat foglalták el, hanem a magánvárakat is. Ezek között voltak: Jókő, Korlátkő, Eleskő, Detrekő, Vöröskő, Dévény, Berencs, Nagyszombat, Szakolca, Szentgyörgy, Вazin, Modor, Cseklész, Pozsony, Éberhard. Berencset Prokop foglalta el, aki Jodokkal ellentétben nem adta vissza a várakat Zsigmondnak. 1390. május-júniusban a magyar király ostrommal foglalta vissza a morváktól.

1392. január 15-én Zsigmond király Berencset, Szakolca városát, Jókőt és Holicsot lekötötte nővére Margit hercegnő hozományaként Habsburg Ernő osztrák hercegnek. A frigy végül nem jött létre.

1394. május 22-én Budán Zsigmond adományként Siborici Stibornak adta Berencset, Éleskőt, Jókőt, Detrekőt és Korlátkőt. Halála után fia örökölte a birtokait. A fiatalabb Stibor 1434-ben fiú örökös nélkül hunyt el, Berencs visszakerült a korona birtokába.

1437-ben Szentmiklósi Pongrác, a hírhedt rablólovag szerezte meg és tette rezidenciájává. 1441-ben I. Ulászló oklevekében már "Pongraczius de Berench alias de Lypto" néven szerepel. 1443-ban Szakolca kapitánya is volt, és a király adósságai fejében megengedte neki, hogy pénzt Magyar- és Lengyelországban maga részére kizsarolhatja. Pongrác élt is a lehetőséggel, számos rablóhadjáratot vezett. 1444-ben Szentmiklósi Pongrác tartotta kezén Berencset, Szakolcát, Éleskőt és Sztrázsát. Hunyadi János szövetséget kötött vele, 1447-ben már a választott hét országos kapitány között volt Országh Mihállyal együtt. 1453. szeptember 24-én kelt oklevelében V. László Berenchet, Ugrochot, Wyvárt [Holics], Likavát és Naghwár helyét az összes hozzátartozandóságokkal együtt örök adományul adta Szentmiklósinak.

Berencset, Sztrecsnót és Óvárt 1454-ben Hunyadi János 4000 aranyért és más birtokokért magához váltotta Szentgyörgyitől, amit V. László is jóváhagyott. A törökverő hős halála után 1457-ben Szilágyi Erzsébet és Szilágyi Mihály kiegyezett Szentgyörgyi Pongráccal, és az ifjú Hunyadi Mátyás támogatásának fejében visszaadták neki Berencs, Strechno és Óvár várait. Mátyás 1462-ben ezek birtokában megerősítette a Szentmiklósiakat. Ezután valamikor zálogjogon Berencset János és Zsigmond Bazini és Szentgyörgyi grófok váltották meg a Szentmiklósi családtól.

1468.04.11-i oklevelében Mátyás király, mivel János és Zsigmond comites de Bozyn et de Sancto Georgio [Bazini és Szentgyörgyi grófok] a nyitramegyei Berench várat átadták neki, kötelezi magát, hogy Dévény [Dewen] és Vöröskő [Wereskew] várainak birtokában megóvja őket, ha pedig nem, akkor köteles Berencset visszaadni és 5000 aranyforintot fizetni (galéria).

Mátyás ezután a várat és uradalmát zálogba adta udvari lovagjának, a morva Kropác Miklósnak. 1470-1472 között háromszor zálogként is lekötötte, kiváltására egyre nagyobb összeget határozva meg (három-, öt-, majd tízezer forintot). A Kropác család három évtizeden át kezében is tartotta az uradalmat. 1501-ben Miklós fia Henrik engedélyt kapott II. Ulászlótól arra, hogy Berencset a tartozékaival együtt átadja Trencséni (Zábláti) Lőrincnek, a Szapolyai család trencséni várnagyának. 1502-ben a várnagy György nevű fia Mekcsei György szepesi prépostra és testvéreire írta át.

A szomszédos Korlátkő ura, Korlátkövi Osvát 1502-ben adományként megkapta Berencs uradalmának királyi jogait, de birtokba venni nem tudta a várat. Mekcsei ellentmondott neki. 1504-ben ismét próbálkozott a megszerzésével, de a prépost ismét megakadályozta azt. Végül Korlátkövi 1511-ben tudott megegyezni Mekcseivel, összesen 8800 aranyat fizetett az uradalomért.

Osvát halála után fiai megosztoztak birtokain, Korlátkövi Péter lett Berencs, testvéreié Korlátkő. Péter Berencset tovább építette. Korlátkövi Péter királyi udvarmesterként a mohácsi csatamezőn lelte halálát (1526). Özvegye, Országh Dorottya sikerrel védte meg Berencset férje testvérétől, Korlátkövi Zsigmondtól. Végül 1534-ben Berencset lánya és annak férje, a híres katona, I. Ferdinánd híve, Nyáry Ferenc nyerte el. A Korlátkövi-család leányági tagjai perekkel próbálta meg berencsi érdekeiket érvényesíteni.

1538-ban Szapolyai János király kifejezetten megdicsérte a várat, midőn kiemelte, hogy jó helyen fekszik, sok lovas befogadására alkalmas és Czobor Gáspár holicsi várával együtt birtokosa sok szolgálatot tehet az országnak.

1546-ban meghalt Korlátkövi Zsigmond. Nyári Ferenc októberben, Prágában Ferdinánd királytól szabad végrendelkezési jogot eszközölt ki a maga és felesége részére Korlátkőre és Berencsre. Talán hozzá köthető a középső vár észak-keleti sarkán az ágyúrondella és az észak-nyugati kaputorony építése 1550 körül (periodizációs alaprajz). 1551 tavaszán elhunyt Nyári, Korlátkőt felesége rokonságára, Berencset a saját rokonságára írta (Nyáry János, Toldy/Thardy Gáspár, Zichy Bernát, Porkoláb Dénesné és Zichy Bernátné kapták közös birtokul).

1569-ben Héderváry János atyafiaival együtt új adományt nyer Miksa királytól Berencs várára, Szenicz mezővárosára és egyéb falvakra. 1581-ben Nyári István Berencsen keltezteti egyik levelét Majthényi Lászlónak. 1584. június 10.-i oklevél Nyáry Pált, Thardy Istvánt és Héderváry Jánost nevezi meg néhai Nyáry Ferenc örököseiként.

1621-ben Forgách Zsigmond nádor védlevelet adott ki Majthényi Györgynek (Georgio Maytliiny de Kesseleőkeő), hogy szabadon utazhasson családjához, Berencs várába. Berencs kis részben a Majthényi családé is volt.

1622. jan. 22-én Szakolcán írt levelében Bethlen Gábor (Gábriel Dei gratia electus Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae Sclavoniae etc. rex, Transilvaniae princeps ac siculorum Comes etc. ) hűséges hívének, hoppmesterének és kállói kapitányának nevezi Nyáry Istvánt.

1629. máj. 22-én Berencs tulajdonosai részletes instrukciókat adnak Berencs váruradalom prefektusának. A 18. pont: "Az várra az praefectus szorgalmatos gondot viseljen és az porkolábra is igen vigyázzon, mint, hogy tartsa az várbeli drabantokat, noha meg nem esköttettük, mindazonáltal meghisszük, hogy nekünk megtartja az várat feje fenáltáig.". A tulajdonosk ekkor: Majthényi György, Héderváry István, Amadá Leonárd, Amadé Ilona, Amadé Judit, Zichy Kata.

Esterházy Pál 1638. december 14-én egy török portyáról írt: Tegnap éjjel egész esztergomi lovas és gyalogság és párkányiak Berencset akarták kirabolni.

1644. április 24, utasítás Berencs vára részére: "Az kapu előtt való latorkert fáját mentül hamarébb lehet, hordják meg és csinálják meg, mert még az publicumot el nem végezzük, addig az privatum is pausáljon és egy kapitány embert találván, az porkolábok mellé jó volna, az ki teljességesen csak az várra viselne gondot, mely állapotra rendeltük Pestvármegyey József uramot... Ezen az 12 darabanton kívül magyart az jószág tartson húszat continue, az tizedes esztendeig legyen köteles. Tempore necessitatis muskatéros 20 legyen, azoknak sustentatiójokról praefectus uraimék provideáljanak."

1663 szeptemberében Érsekújvár ostromakor Hölgy Gáspár figyelmezteti Majthényi Jánost, hogy Berencset vigyázzák a tatárok miatt.

1670-körül íródott a Berencsvárbéli rendtartásra szólló instructio. Ebben szabályozzák vész esetén a várba menekülő lakosok, mesterek és portékáik elhelyezését.

1674-ben református lelkészeket tartottak Berencs tömlöcében. Itt íródott az ismeretlen szerző "Az szegen fogoly rab praedikatorok eneke" c. verse. A prédikátorokat később gályarabnak adták el.

1681-ben Galgóci Péter Berencs várának kapitánya (castellano arcis Berencs).

1691 előtt valamikor villámcsapás következtében a vár leégett (egy 1691-es feljegyszés szerint már rom és nem lakják). 1724-ben még bizonyos részeit helyreállították uradalmi börtön céljaira, de hamarosan ismét elhagyták.

A várat az utóbbi években folyamatosan javították, 2021-ben is folynak kisebb munkák a falakon belül.