Veszprém vára

Veszprém vára

A vár rövid története

"Ez Beszperim vára szép püspökség vala,
Az Balatom mellett merő kövön vala,"
(Tinódi Lantos Sebestyén)

Egyéb Veszprémhez kapcsolódó oldalak:

Szt. Katalin kolostorrom

A veszprémi Szent Katalin apácakolostort Bertalan veszprémi püspök alapította 1240-ben. Leghíresebb lakója IV.Béla lánya, Szent Margit volt... tovább »

Szt. Mihály-székesegyház

A Szent István által 1001-ben kibocsátott pannonhalmi alapítólevében említik először Szent Mihály egyházát. A későbbi oklevelek gyagran nevezik Magyarország legrégebbi székesegyházának... tovább »

A veszprémi várhegy a Bakony déli lejtőjén, a Balaton északi partjától 12 km-re egy hosszan elnyúló 40m magas, 400m hosszú és 90m széles sziklapárkányon található. A várhegy alatt folyik a Séd, amely megkerüli a meredek sziklafalakat.

Veszprém már a bronzkorban lakott volt, a várhegyen i.e. 1000 körül már földvár állt. Római kori emléket nem talátak a vár területén.

Árpád hadai Ösbő és Őse vezérek vezetésével 7 napos kemény ostrommal foglalták el a frankoktól (Anonymus) .

Veszprém és környéke a X. században a fejedelmi törzs szállásterülete lett, a környékbeli település nevek is ezt bizonyítják: Jutas (Árpád fia), Fajsz (Árpád unokája), Tevel (Árpád unokája), Nemesszalók (Ösbő apja).

Szent István uralkodásának elején fontos esemény helyszíne volt Veszprém környéke: a Koppány vezette hadak Veszprémet ostromolták (Koppány herceg neve /Cupan dux/ csak az 1358-as Képes Krónikában bukkan fel!!). A vár környékén (újabb elméletek szerint Sólynál) dőlt el a hatalmi harc, István seregei legyőzték a lázadó somogyi, zalai nemzetségek hadait. Az 1109 körül íródott "Kisebbik legenda" így írja le: "Bizonyos nemesek, kiknek szívében féktelenség s restség fészkelt, látván, hogy kényszerből el kell hagyniok a megszokottat, ördögi sugallatra elvetették a király meggyőződését, és .. fegyvert ragadtak ellene. S már pusztították is városait, majorságait irtották, fosztogatták birtokaikat, szolganépét gyilkolták ... a király ... seregének sokaságával elindult, hogy úrrá legyen az ellenség veszett dühén. Ezek e napokban éppen, a köznyelven Bezpremnek mondott várost ostromolták ... ott tanyáztak le ugyanis, ahol a király szokott megszállni és tartózkodni, hogy könnyebben nyíljon út más erősségek elfoglalásához. Az isteni kegyelemtől vezérelt király rajtuk ütött; ezek hitükben, azok bizony csak a fegyverekben bizakodtak, s mindkét részről küzdöttek. Végül, hogy az ellenséget legyőzték, s részint leölték, részint foglyul ejtették és megkötözték, a győztes király híveivel hazavitte a győzelmi jeleket."

Szent István várispánság székhelyévé tette Veszprémet, püspökséget alapított. Veszprém (Gizella királyné jóvoltából) a királynék városa lett. Veszprémnek, mint várnak az első említése 1206-ból való: "Bespremiensis castri". Egy 1237-ből keltezett oklevél már az ispánját, comesét ("comes castri") említi. A veszprémi vár feltehetőleg ekkor még csak a későbbi belső várból állhatott (galéria: Karlovánszky).

A tatárjárás alatt a várat feltehetőleg nem ostromolták. Egy 1242. február 2-i dátummal - a pápához írott levélben ez szerepel: "Mi azonban elég sokan és megfelelően felfegyverkezve behúzódtunk Fehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Németújvár, Zala vár, Léka váraiba... Miközben Isten irgalma után Szentségedhez és Isten egyházához fohászkodunk támogatásért, s szilárdan reméljük, hogy ha megszánva minket, kegyesen a segítségünkre siettek, képesek leszünk ellenségeinknek ellenállni".

Valószínűleg már az 1270-1290-es években megindult a veszprémi Várhegy déli felének az erődítése is.

IV. (Kun) László uralkodása alatt két főúri család harcolt egymással, a Csákok és a Héderek. A veszprémi káptalan 1275. május 30-án Héder nembéli Henrik fia Pétert választotta meg veszprémi püspökké. Bosszúból Csák Péter nádor 1276 márciusában elfoglalta, kifosztotta és felégette Veszprémet. Ekkor pusztult el a Szent Mihály-székesegyház, és a káptalani főiskola is. IV. László egy levelében így ír róla: "Ennél szörnyűbb dolog az én országomban emberemlékezet óta nem történt".

A külső várba - a kanonokok házai helyére - 1313 májusában a "püspök védelme céljából" katonáskodó népeket telepítettek. Ugyanez év október 26-án Károly Róbert király nagy hatalmat összpontosított a veszprémi püspök kezébe: Ákos nembéli (vagy Kéki) Istvánnak adta Veszprém vármegye "örökös ispáni" ("comes perpetuus") hivatalát.

Maternus, majd Hédervári Mihály püspök, illetve Branda de Castiglione bíboros (1412-1424 között megbízott püspöki adminisztrátor) nagyarányú erődítési munkálatokat végeztettek el a veszprémi váron. Feltehetően ezekben az évtizedekben épült fel a belsővár kaputornyának nagy kapuvédő erődje: a belső kaput védő - 19 méter átmérőjű - félköríves nagy barbakán, melynek kapuja nyugati irányba nézett. Jelenleg a vában a világosabb burkolat mutatja az alapfalak helyét.

A XV. század közepére épülhettek fel a veszprémi várban - a belső vár kapuvédő erődítményei után - a déli nagy kaputorony és erődítményeinek részét képező, hengeres alakú vigyázótorony, a mai Tűztorony alsó része. Kiépültek a "Mindenszentek" külsővárának keleti, nyugati és déli falai. Ezek 2 méter vastag, kettős várfalak, helyenként - mint pl. a vár déli és délnyugati részén - még ma is állnak. A vár déli nagy vagy "öreg" kapuja elé mély árkot ástak, melyet a nagy kaputoronyból felvonóhíd ívelt át.

Mátyás király halála után a trónkövetelő Habsburg Miksa csapatai törtek be a Dunántúlra 1490-ben. Vizéz János veszprémi püspök átadta Veszprémet a német hadaknak. Miksa király november 8-án személyesen vonult be Veszprém várába, s 5-6 napig itt tartózkodott. Innét vonult Székesfehérvár ellen, melyet november 19-én ostrommal elfoglalt. Miután 1490 decemberében Miksa hazatért, 1491 júniusában II. Ulászló hadai ellentámadásba indultak (itt vetve be utoljára a "fekete sereg" cseh és lengyel zsoldosait), s Báthori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál vezetésével sorra visszafoglalták Veszprém, Vázsony és Sümeg várait. Isvalies Péter püspökségének idején (1503-1511) épült a veszprémi vár legérzékenyebb részén -a vár falaihoz közel emelkedő Jeruzsálem-hegy magaslataival szemben - a két félköríves, ágyúk elhelyezésére alkalmas rondella.

Mohács után

A mohácsi csata utáni trónviszály alatt Veszprém többször gazdát cserélt a két király párthívei között. A Szapolyai párti várost 1527-ben Ferdinánd csapatai ostrommal foglalták el, majd 1537-ben Török Bálint viszzafoglalta. Egy év múlva ismét Ferdinánd párti csapatok foglalták el. A város és vár romokban hevert. A káptatan így írta le: "Veszprém faluhoz hasonlít, amelyben a mostanában lerombolt káptalani épületeken kívül alig van 38 ház, ha ugyan a sárból készült és szalmafedelű helyiségeket háznak lehet nevezni."

A XVI. század közepe táján a veszprémi püspökség bevételei a török pusztítások következtében jelentősen megcsappantak, a vár fenntartása egyre nagyobb tehet jelentett. A török fenyegetés fokozódásával sor került a veszprémi vár átalakítására is, de még így sem felelt meg a kor hadászati követelményeinek.

1552 márciusában a veszprémi hajdúk a Hamza béget Székesfehérvárra kísérő 200 lovast és janicsárt éjszaka megtámadták, Iliász janicsár agát megölték, a bég összes podgyászát elvették. Khadim Ali budai pasa bosszúból összegyűjtötte a magyarországi török csapatokat és május 20-án Veszprém várát körülzárta. A vár őrsége csekély és fegyelmezetlen volt (200 gyalog, 31 lovas). Az ostrom előtti hetekben a katonák között verekedés alakult ki. Hét napi ágyúzás után Vas Mihály szabad elvonulás fejében június 1-én feladta a várat. A török - ezt az ígéretét megszegve - az elvonuló katonákat részben lemészárolta, részben fogságba vetette. Ali pasa kb. 300 törököt hagyott a vár őrségének és sietve kijavították a vár nyugati falán levő – a déli rondella és a délnyugati bástya közti – törést. Veszprém elfoglalása után a török hadak gyors ütemben törtek előre, s július 14-én elfoglalták és feldúlták Devecser várát. Ez után Ali pasa a seregeivel Drégely ostromára indult, majd Eger várát ostromolta.

1557-ben a várost hatalmas tűzvész pusztította.

A vár az 1566-os hadjárat során került vissza a magyarok kezére. Salm Eckhard június 29-én személyesen derítette fel a vár környékét. A törökök a várból észrevették a közeledő hadakat: felgyújtották a várost és a várba visszahúzódva heves ágyúzásba kezdtek. A sortűz hatására a vár nyugati falának további részei omlottak le. Az omlás jól látható a vár 1569-ben, majd 1572-ben felvett alaprajzain (galéria). A vár rossz állapotát mutatja, hogy a török tüzérség hatására további falak dőltek le. Június 30-án délelőtt 9 órakor megindult a keresztények rohama, este 7 órára véres közelharc után Veszprém elesett. Elsőnek a tihanyi hajdúk törtek be a várba Gyulaffy László parancsnoksága alatt. Forgách így írja le az eseményeket: "azt a helyet, ahol a fal megnyílt, a németek követelték maguknak. A magyarok szekercékkel bedöntik a kaput, mások létrákon kapaszkodnak; elsőnek Gyulaffy László rontott be embereivel a kapun, és tüzes csóvákat vetett a tetőkre, rövidesen behatoltak a németek is; ugyanakkor véletlenül felrobbant a lőpor is. Gyilkolás és tűzvész keveredik mindenhol, rengeteg törököt levágnak. De a katonák fosztogatni kezdenek, miközben a néemtek el akarják ragadni a zsákmányt, az ellenszegülő magyarok közül sokan ott vesznek. Az a vár, amely méltó volt a nagy és gazdag püspökséghez, egytlen nap leforgása alatt a tűzvész örvényében a földig pusztult." Az ostrom során a Szent Mihály-székesegyház teljesen elpusztult, csak az altemploma maradt meg. A vár kapitánya Széchenyi Mihály lett. A bécsi Haditanács elrendelte a vár kijavítását, melynek során az 1570-es években itt tevékenykedett Suess Orbán, Bernado Gallo, Giuseppe Civitale, Fausto Veranzi. Ebben az idõben mérte fel a várat Giullio Turco olasz hadmérnök (galéria).

1593-ban Szinán pasa nagyvezír csapatai ostrommal vették be. Az ostrom során a Fernando Samaria de Specie Casa várkapitány parancsára a védők 70 mázsa lőporral aláaknázták a várat, majd megpróbáltak kitörve elmenekülni. A kitörés sikertelen volt, de számos török meghalt a lőpor felrobbanásakor. 1594 februárjában Nádasdy Ferenc kapitánya Szinnyei Sándor Veszprém vára alatti mezőn lóhátról, nyíllal vívott viadalban nyílvesszővel átlőtte a veszprémi béget.

1598-ban a török őrség elmenekült a Schwarzenberg és Pálffy vezette csapatok közeledésekor (megpróbálták a várat felrobbantani, de sikertelenül). A várban az elmenekült őrség 14 ágyút és 10 mázsa lőport hagyott hátra. Schwarzenberg Maróthy Mihály parancsnoksága alatt 150 pápai huszárt és ugyanannyi hajdút rendelt a véghely őrségéül.

1605-ben Veszprém őrsége fellázadt: elzavarták a várkapitányt, alkapitányt és követeket küldtek Bocskai alvezéréhez Némethy Gergelyhez. Ez év október 3-a után Kösze Haszán pasa csapatai harc nélkül elfoglalták Veszprém várát. A 15 éves háborút lezáró zsitvatoroki békeszerződés értelmében Veszprém 1608-ban került vissza a keresztények kezébe.

Veszprém megye lakossága:
1531-ben: 333 összeírt helység, ebből lakott 254 falu
1606-ban: 328 összeírt helység, ebből lakott 78 falu

1620-ban a városlakók elűzték a császárpárti katolikus várkapitányt, Zichy Pált, átadták a várat Bethlen Gábor erdélyi fejedelem vezéreinek Haller Györgynek és Fekete Péternek. Két évre rá Zichy visszafoglalta Veszprémet és bosszút állt a lakosokon.

A törökök 1640 tavaszán panaszolták Esterházy Miklós nádornak, hogy a veszprémi és pápai várak magyar katonái a Fejér vármegyei Cece falut rabolták ki. 1641 januárjában Batthyány Ádám (1610-1659) dunántúli főkapitány rendelt el támadást, melyben valamennyi dunántúli végvár képviseltette magát. A hadak a Balaton jegén átkelve Igal török erősségét támadták meg. A támadás teljes sikerrel járt, s a zsákmány rendkívül nagy volt: kótyavetyéjét a generális katonái április 6-án Körmenden, Nádasdy lovasai Sárvárott, a végvári katonák pedig Veszprém, Pápa, Sümeg, Devecser, Kiskomárom, Kapornak váraiban tartották meg.

A veszprémi vár tatarozására és erődítésére 1645-ben a megyegyűlés a megye portáira (163 porta) portánként 30 dénár adót vetett ki.

1652 augusztusában újra fellángoltak a harcok a balatoni végvidéken. A kanizsai török csapatok 1652. augusztus 15-én megtámadták Kiskomárom magyar végházat, majd augusztus 23-án a fehérvári török lovasság tört előre Veszprém irányába. Miskey István időben hírét vette a támadásnak, s riasztotta a pápai és vázsonyi várakat. Pápáról Radoványi István vicekapitány, Vázsonyból pedig Laskói András vicekapitány sietett lovasságával Veszprém segítségére. Miskey István a három végvár egyesített lovasságával a török elé vonult, s augusztus 23-án (Balaton) Főkajárnál megtámadták az előnyomuló török lovasságot. Miskey főkapitány Batthyány Ádámnak írott jelentésében az alábbiakat írta: "a törököknek hírünket bevívén, ki jöttek vala (ti. a fehérvári törökök), és szintén a kajári szőlőhegyek alatt velök megütközvén, Isten nekünk rajtok győzödelmet ada". A katonák a csatában szerzett zsákmányból, mivel ismerték Batthyány Ádám hozzájuk való jóindulatát, egy török rabot és száz ezüsttallért küldtek ajándékba.

Egy 1652. október 13-án, a győri jezsuiták által írott jelentés szerint a veszprémi várban ötven lakóház van, lakói kivétel nélkül reformátusok.

1654 novemberében a fehérvári és a környékbeli török szandzsákok katonaság a nagyobb arányú támadást indított elsősorban Veszprém vára ellen. 1656. március 28-án a veszprémi várban pusztító tűzvész tört ki. A tűzvész után nemcsak a károkat állították helyre, hanem az 1660-1670-es években nagyarányú erődítéseket és korszerűsítéseket is végeztek. A korszerűsítést - az újolasz erődítési elvek szerint - Octavian Leückhard és Francesco Wimes tervei alapján, az ő irányításukkal hajtották végre.

1683-ban a várost Thököly Imre katonái vették birtokba, három hónappal később azonban már ismét császári kézen volt.

I. Lipót elhíresült várromboló rendelete során Veszprémben is megkezdődtek a vár védműveinek lebontásai. A vár külső erődítményei közül feltehetően csak a vár déli oldalán lévő kapuvédelmi-rendszer és a földből épített bástyák elhordására került sor 1702 nyarán. 1704-ben a város meghódolt Forgách Simonnak, Rákóczi tábornokának. Nem sokkal később Heister császári generális visszafoglalta és felgyújtotta. A megmaradt középkori város teljesen megsemmisült.

Az 1723. évi 23. tc. véglegesen megszüntette Veszprém végvári státuszát. A belső vár kapuját, és részben a falait 1733-ban Acsády Ádám püspök romboltatta le. Padányi Biró Márton püspök 1750-ben bontásokkal kialakította a mai Szentháromság teret, ahol felállíttatta a ma is látható Szentháromság-szobrot. 1763-ban Fellner Jakab építette újjá barokk stílusban a püspöki palotát. A várnegyed ma is látható házai, templomai, palotái szintén ebben a korban épültek.

Források:Regélő magyar várak; Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon; Gopcsa Katalin: Veszprémi városképek a veszprémi Laczkó Dezső múzeum gyűjteményében; Szántó Imre: Veszprém elfoglalása és a török terjeszkedése a Dunántúlon 1552-ben; Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban;

A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

Veszprém központjában. Megközelítése minden irányból lehetséges, több parkoló is van a közelében.